Karen Swan: Titok ​Párizsban

Ó Párizs, a szerelmek és titkok városa. Évszázadok óta ez a világ fővárosa, sok ember csodálatának és irigységének tárgya. És mivel én meglehetősen rajongok Párizsért, így naná, hogy nem hagyhattam ki ezt a könyvet. Annál is inkább, mivel a Lord Drayson bukása után ismét valami könnyed romantikus olvasmányra vágytam, és úgy gondoltam, hogy ettől a könyvtől mindezt megkaphatom, ám ezen a téren kissé csalódnom kellett.  

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy nem volt a könyvben romantika, mert volt. Ráadásul kedvemre való is lett volna, ha mondjuk nemcsak a könyv felétől kezdett volna szép lassan, ismétlem lassan kibontakozni, és a szereplők sem olyanok lettek volna, mint amilyenek voltak, de erről majd később, és nem utolsósorban ha a mostaninál egy kicsivel nagyobb szerepet kapott volna, akkor igen. Akkor azt mondom, hogy minden kívánságom teljesült. De ez nem így volt, és igazából kár is ezen hisztiznem, mert bár sok témát érintett a könyv, de a fő hangsúly, ami egy több éve magára hagyott lakásban talált műkincsek és azok eredetének kiderítése körül forgott, így is roppant érdekes és eredeti téma volt.

A történet főszereplője Flora, egy fiatal, de annál tapasztaltabb és ambiciózusabb művészeti tanácsadó, aki rengeteg elit aukción vesz részt, hogy foggal- körömmel küzdjön egy-egy felbecsülhetetlen értékű műalkotásért. Egy nap a főnöke közli vele, hogy sürgősen Párizsba kell utazniuk, hogy találkozzanak új ügyfelükkel, a Vermeil családdal, akik elmondják, hogy csak néhány nappal ezelőtt tudták meg, hogy egy olyan lakás van Párizs belvárosában a tulajdonukban, aminek a létezéséről eddig nem is tudtak. Arra kérik Floráékat, hogy ők látogassák meg először a lakást és értékeljék fel a több évtizede ott porosodó műkincseket. Amikor Flora elfogadja a megbízást még nem sejti, hogy milyen titkokat rejtenek azok a festmények. És arról sincs fogalma, hogy a Vermeil család fiatal örökösei – Natasha és Xavier, akik féktelen életmódjuk miatt a bulvárlapok kedvenc szereplői és akik teljes ellentétben állnak a művelt és nagy tiszteletben álló szüleikkel -, vajon miért élnek ilyen kicsapongó életet.

Ami a legjobban tetszett a könyvben az a műkincsek eredetének felderítése volt, illetve azok az információk, amiket az eladásuk és az árverésre bocsátásuk feltételeiről megtudtam. Persze így utólag belegondolva már tök logikusnak tűnik, hogy csak azok a festmények kerülhetnek árverésre, melyek megszerzésének háttere visszakövethető. És itt kerül a képbe Flora, akinek az volt a feladata, hogy minden egyes festmény sorsát és előéletét felderítse. És mivel Vermeilék háborús hősök voltak, a képek pedig a náci megszállás ideje alatt kerültek a lakásukba, így óriási botrányt kavart volna, ha netán kiderül, hogy a műkincsek beszerzésével hasznot húztak a Harmadik Birodalommal való üzletelésből.  Szóval mint mondtam, az alapötlet és Flora nyomozása szerintem nagyon érdekes és még izgalmas is volt. Illetve miután beindult sztori, a cselekményben is rengeteg fordulat volt, és a rejtélyek is szépen fel voltak építve. Ám ennek ellenére mégis kissé nehezen hangolódtam rá a könyvre. Az első fele nem igazán kötötte le a figyelmemet, és sajnos sok olyan felesleges és részletes leírással fárasztott az írónő, amitől gyakran lankadt a figyelmem, a túlzott fényűzés és gazdagság hangsúlyozása pedig egy idő után már kifejezetten irritált. Meg aztán a szereplők kidolgozatlanságát is rendkívül fájlaltam, mert bár Flora kedves volt, meg céltudatos, meg aranyos, de azok alapján, amiket megtudtam róla, nem tudnám pontosan körülírni a jellemét. Xavier pedig... ahhh, nála rosszabb és egydimenziósabb figurával még soha nem találkoztam – pedig istenemre mondom, nem kis potenciál lakozott ebben a férfiban.

Ám ami a leginkább zavart olvasás közben, hogy teljesen szétesett számomra a történet. Nem tudtam fogást találni rajta, mert annyi témát érintett; a műkincsek megismerésétől kezdve a II. világháborús szálon, a bonyolult családi kapcsolatok és emberi sorsokon át a nemi erőszakig, hogy azt sem tudtam, hogy melyikre figyeljek igazán. És mindezt a szerző megfejelte még Flora testvérének szörnyű titkával is, ami úgy húzódik végig a könyvben, hogy fogalmunk sincs róla, hogy mi lehet az. Csak annyit tudunk, hogy elég komoly lehet, mivel Florát nagyon gyötri és mindent megtenne, hogy a bátyjának jobb legyen - nagy levegőt vesz - szóval ez nekem már túl sok volt.

Na de hiába is ez a sok nyafogás részemről, mert őszintén? Nem bántam meg, hogy elolvastam. Jó könyv volt ez, rengeteg potenciál és érdekes dolog volt benne, de megítélésem szerint ennél sokkal jobb is lehetett volna. 

Kiadó: 21. Század
Eredeti cím: The Paris Secret
Fordította: Alföldi Zsófia
Oldalszám: 400

tovább olvasom Karen Swan: Titok ​Párizsban

Colleen Hoover: Verity

Lowen egy kevéssé ismert író, aki nemrég vesztette el az édesanyját. Anyagilag totál le van égve, ezért sürgősen szüksége van valami munkára. Meglepetésére egy kiadó veszi fel vele a kapcsolatot, és felajánlja Verity Crawford legsikeresebb thriller sorozatának folytatását, mivelhogy Verity egy baleset miatt már nem tudja azt befejezni. Az abszurdan magas díj ellenére Lowennek kétségei vannak, hogy megfelelően el tudja-e végezni a feladatot, de Verity jóképű férje végül is meggyőzi őt, hogy ő a legalkalmasabb erre  a munkára.

Miután Lowen igent mond, pár nap múlva beköltözik a Crawford család otthonába, hogy nyugodtan olvashassa Verity anyagait és jegyzeteit. Verity irodájában azonban nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. Lowent persze hajtja a kíváncsiság és elkezdi olvasni a naplót, annak ellenére, hogy tudja, más dolga is lenne, például befejeznie Verity függőben lévő könyveit. Ám ahogy belelapozgat a naplóba rájön, hogy Verity élete egyáltalán nem olyan, mint amire számított. Minél jobban megismeri a nőt, annál jobban fél tőle. És bár úgy tűnik, hogy a balesete miatt nem képes senkiben kárt tenni, de  Lowenben a veszély érzése minden nap egyre csak nő.

Bevallom, nehezen kezdtem el olvasni a könyvet, mert az elejét annyira brutálisnak éreztem, és így utólag belegondolva totál értelmetlennek is, hogy a továbbiakban egyáltalán nem fűlt hozzá a fogam. De persze a kíváncsiság - hogy vajon mit tudhat ez a könyv, hogy oly nagy népszerűségnek örvend – mindezt felülírta, és a kezdeti hezitálás után gyorsan belevetettem magam az olvasásba, két nap múlva pedig már a végére is értem. Szóval nem tagadom, izgalmas volt és baromira olvastatta magát a történet - mint kiderült, Hoover jól ért a feszültségteremtéshez, végig bizonytalanságban tudta tartani az olvasót - ráadásul egy percre sem ült le a sztori, melynek köszönhetően tényleg letehetetlenné vált a könyv - éééés ezennel én itt be is fejeztem a regény méltatását, mert számomra ez volt az egyetlen pozitívum az egészben.    Mert míg a könyv hangulatát kedvemre valónak találtam, addig magáról a történetről és a regény egyszerű stílusáról mindez már nem mondható el. És bár igaz, hogy  Verity naplóját élveztemolvasni, mert egyértelműen kitűnt belőle, hogy a férje iránti megszállottsága mennyire mérgező a családja számára, és az elméje is túlontúl beteg és sötét ahhoz, hogy normális életet éljen, ám azzal a rengeteg erotikus jelenettel, ami kb. a könyv felét tette ki, egy idő után egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni – bevallom, untam őket. Szerintem kevesebb is bőven elég lett volna belőlük, úgyis  simán megállt volna a történet a maga lábán, mert elég beteg és hihetetlen volt ahhoz, hogy az embert kíváncsivá tegye; vajon mi lesz mindennek a vége? Mi az igazság és mi a hazugság Verity életében? És nem utolsósorban lehetséges-e, hogy egy szerető feleség és anya évekig csak szerepet játsszon és a valódi arca mindvégig rejtve maradjon? Persze kicsivel több - a szexet helyettesítő - cselekmény, rettegés és ijesztgetés, valamint egy ennél jóval kidolgozottabb befejezés azért sokat dobott volna a dolgon, de még így is erős függőséget okozó olvasmány volt számomra, bár tény, hogy ebben a műfajban olvastam már ennél jobbat is. Sokkal jobbat. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Verity
Fordította: Barthó Eszter
Oldalszám: 312

tovább olvasom Colleen Hoover: Verity

Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása~ Tanglewood 1.

Nem nagy elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe - lehet pont ezért hatott ily roppant pozitívan rám -, mert ebben a műfajban azért valljuk be, elég sok klisébe és még több picsogós hősnőbe futhat bele az ember, de szerencsére itt mindez kimaradt. És ez miatt annyira hálás vagyok az írónőnek, és annyira szerettem olvasni a könyvét, hogy szavakba nem tudom önteni - no de azért mégiscsak megpróbálom.

Lucy édesanyjával együtt a Tanglewood birtok egy kis házában élnek, mely birtoktól Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja apja halála után meg akar szabadulni. Ezért egy szép nyári reggelen, amikor Lucy épp egyedül tartózkodik otthon - meglátogatja a családot, hogy közölje velük a hírt, miszerint el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek. Lucy-t mindez rettentően felháborítja, hiszen a grófnak fogalma sincs róla, hogy se pénzük, se olyan rokonaik nincsenek, akikhez segítségért fordulhatnának, és minden jel szerint, mindez nem is nagyon érdekli őt.

Ez a szituáció persze rögtön ellenszenvet szül kettőjük között. Mert végül is kinek tetszene, ha egy nap, csak úgy, kirúgnák az otthonából? És vajon melyik nemes férfi kedvelné az olyan éles nyelvű fiatal hölgyek társaságát, mint amilyen Lucy. A végzet azonban Lucy-nak kedvez, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá az ő szolgálatában.Ami persze számtalan szórakoztató jelenetet produkál a történet során, hiszen Colin túl udvarias és kifinomult ahhoz, hogy puszta szolga legyen, és olyan nevetséges ruhákat viseljen, mint amilyeneket Lucy bosszúból ad rá. Lucy pedig... nos, ő élvezi a helyzetet.

Mint mondtam, irtózatosan szerettem olvasni ezt a könyvet. Egyetlen unalmas perce sem volt  a történetnek, a cselekmény gördülékenyen haladt előre, a szerelmi szál pedig szép fokozatosan épült fel, amitől az egész annyira bájos, humoros, intelligens és kedves volt, hogy mindig csak nehezen tudtam elszakadni tőle. Szerettem a szereplők közötti kapcsolatot, ami a kezdeti időszakban még csak őszinte barátság volt. Sokat viccelődtek és tanultak egymástól, az idő múlásával pedig egyre gyengédebb érzéseket kezdtek táplálni egymás iránt... Ugye mondanom se kell, hogy mindez merre tartott? 

Tetszett Lucy fiatal álmodozó karaktere, és hogy soha nem hagyta, hogy elméje túllépjen azon, amit szerinte lehetséges volt elérnie. És az is tetszett, hogy gyakran a pillanat hevében hozott meggondolatlan döntéseket, mint pl. a Colin körül kialakuló hazugságot, aminek végül is mégiscsak jó vége lett. Lucy nagyon szellemes és kedves lány volt, olyan, aki nem félt merész döntéseket hozni, ugyanakkor el tudta fogadni tettei következményeit, szóval rég találkoztam már ilyen szerethető és szimpatikus karakterrel. Colin már kicsit más tészta. Őt nem éreztem annyira hangsúlyosnak. Kicsi talán nehezen fejezte ki magát, ezért tűnhetett gyakran arrogánsnak, de ezen kívül semmi rosszat nem tudok róla mondani, tökéletes párost alkottak együtt Lucy-val.

Amit nagyra értékeltem a könyvben, hogy nem voltak benne forró erotikus jelenetek, az a néhány szenvedélyes csók, ami elcsattant, nekem bőven elég volt ahhoz, hogy a pulzusomat kicsit felnyomja. A másodlagos karakterek megrajzolása pedig fantasztikusra sikeredett - Mr. Shepherd, Colin édesanyja és húga, illetve Lucy szobalánya Georgina -, mind-mind olyan remek és szerethető figurák voltak, akikről szívesen olvasnék, akár egy teljesen különálló kötetet is ha lehetne.

Szóval az, hogy a Lord Drayson bukása jó volt, enyhe kifejezés. Egyszerűen imádtam! És borzasztóan örülök, hogy Rachael Anderson nevével nemcsak az én kedvenc íróim listája, hanem a nálunk megjelenő történelmi romantikus regényeket írók palettája is kicsit bővült. Mert ebből a műfajból - nekem legalábbis - sosem elég. 

Jah, egyébként megvan az az érzés, amikor a könyv olvasása közben – általában a vége felé - feltűnik egy olyan szereplő, aki mindössze egy rövid jelenet erejéig látható, de ez épp elég ahhoz, hogy úgy felkeltse az érdeklődésed, hogy tűkön ülve várd a következő rész megjelenését? Nos én pont így jártam, Mr. Jonathan Ludlow-val, Tanglewood új birtokosával. Már alig várom, hogy az ő történetét is megismerhessem.

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Tanglewood
Eredeti cím: The Fall of Lord Drayson
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Oldalszám: 320

tovább olvasom Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása~ Tanglewood 1.

Szeptemberi beszerzések

Mondanám, hogy ebben a hónapban elszaladt velem kicsit a ló, de mivel üzletből csak három könyvet vásároltam, a lent látható többi szerzemény között pedig akad olyan, amit cseréltem, és olyan is, amihez a molyon keresztül jutottam hozzá kedvező áron, így hát nem mondom. 

Nézzük, mikről is van szó. 

A Farkas asztalánál egy nagyon régóta várt könyv volt számomra, csere útján került hozzám és ahogy megérkezett, rögtön bele is kezdtem. Szerencsére nem csalódtam benne, igazán remek olvasmány volt, amit tényleg csak ajánlani tudok azoknak, akik a II. világháborús olvasmányokért rajonganak. 

A farkasos könyv után J.D. Robb Halálos sorozatának 3. részébe kezdtem bele, és mivel egyre jobban kezdek beleszeretni ebbe a sorozatba, így rögtön be is szereztem a következő két részt is. Sajnos innentől kezdve néhány kötetet már sehol nem lehet kapni. Ám mivel tavaly az első három részt új köntösben újra megjelentette a kiadó, így bízom benne, hogy a többi is hamarosan sorra kerül majd. (Ó csak jönne, jönne már szép sorban mindegyik!) Aztán a Verity, a Sohase feledd!, a Merci, nagyik!, és a Cirmos-hadművelet molyos vásárlás volt, a Belépés csak meghívóval és A lánykérés-t pedig a 21. Századi Kiadó akciójában vásároltam, potom 675 forintért darabját. Hát igen, ennyiért a hülyének is megéri, ráadásul mindkettő régóta birizgálta már a fantáziám, úgyhogy ahogy megláttam, rögtön le is csaptam rájuk. 

     

          

        

Összességében rég zártam már ilyen bőséges hónapot. Szerencsére semmiféle lelkiismeret-furdalásom nincs e rengeteg könyv beszerzése miatt, de azért szó-szó, innentől kezdve a decemberi hónapok akcióira gyúrva megpróbálom kicsit visszafogni magamat.

tovább olvasom Szeptemberi beszerzések

J. D. Robb: Halhatatlan ​a halálban ~ Eve Dallas 3.

A Halhatatlan a halálban, az Eve Dallas sorozat 3. része, amelyben Dallas hadnagy ismét egy izgalmas és bonyolult gyilkossági esetet derít ki. Azt nem mondom, hogy ez volt a sorozat eddigi legjobb része, mert néhol kissé vontatottnak és lassúnak éreztem a cselekményt, és Mavis karaktere sem lopta be igazán magát a szívembe, de egyértelműen látszik, már csak ha Eve és Roarke kapcsolatát nézem, hogy a sorozat folyamatosan fejlődik és az írónő is egyre jobban kezd belejönni a sztoriba. 

Ez a rész egyébként tökéletesen kapcsolódik az előzőhöz, amelyben Roarke ugye megkérte Eve kezét, aki aztán igent is mondott neki. Eve gőzerővel készülődik az esküvőre, illetve csak készülődne, ha olyan fából faragták volna, és ha nem a legjobb barátnője, az excentrikus Mavis Freestone lenne a fő gyanúsított egy ismert híresség brutális meggyilkolásával kapcsolatban. Így Eve-nek nemcsak az egy hét múlva tartandó menyegző, hanem a barátnője szabadsága miatt is folyamatosan aggódnia kell. De sebaj, kemény fából faragták, na meg aztán Roarke is - mint mindig, most is - ott áll mellette, amire Eve-nek hihetetlen nagy szüksége is van, hiszen egyre több olyan erőszakos emlék tör felszínre elfelejtett gyermekkorából, amit eddig ugyan sikerült elnyomnia magában, most azonban mindez utat tör magának, és még a munkájára is kihat. 

Bevallom, ez a könyv kissé kemény volt számomra. Nem kifejezetten a gyilkosságok miatt, persze azok is szörnyűek voltak, hanem az Eve múltjáról kiderült dolgok miatt. Nem hiszem, hogy a vele történt szörnyűségeket valaha is ki fogja heverni. Kíváncsi leszek, hogy a következő részekben hogyan tudja majd mindezt feldolgozni magában. És ha már a témánál tartunk, szeretném megemlíteni Mira doktornőt, akit emiatt a rész miatt zártam igazán a szívembe. Imádtam, hogy az éjszaka közepén, amikor Eve-nek a rémálmából felriadva teljesen kikészülve szüksége volt rá, ő szó nélkül kocsiba ült és a segítségére sietett. És az is totál lenyűgözött, hogy olyan nyugalommal és hozzáértéssel kezelte ezt a helyzetet, és olyan egyszerűen sikerült megnyugtatni Eve-et, hogy azt bármelyik pszichológus megirigyelhette volna. 

Tetszett, hogy ebben a részben részletesebb világfelépítést kaptunk, és hogy többet láthattunk a 2058-ban rendelkezésre álló tudományról, technológiáról, a bolygón kívüli életről és lehetőségekről. A szereplők tekintetében Mavis-ből nekem most túl sok volt, Eve segédje, Peabody viszont egyre jobban kezd felkapaszkodni a kedvenc karaktereim listájára. Roarke pedig… ahhhh… ő még mindig tökéletes. Imádom az Eve-be vetett hitét, a szerelmét, az odaadását, a féltő és óvó gondoskodását, de legfőképp, hogy engedi Eve-nek, hogy az legyen aki. 

Szóval ebben a kötetben sem csalódtam, határozottan várom, hogy milyen izgalmakat hoz majd a következő rész, amit már be is szereztem. Sőt, már az ötödik is itt csücsül a polcomon, a hatodikat azonban sehol nem találom, amitől már most ezerrel pánikolok! Úgyhogy ha valakinél van elfekvő példány, amitől szívesen megválna, rám mindenképp számíthat. Ide vele, ide, ide! 

                                                         

Kiadó: Gold Book
Eredeti cím: Immortal in Death
Fordította: Kiss Tamás
Oldalszám: 400

A sorozathoz korábbi részei:

1. Meztelenül a halálba

2. A halál fényében

tovább olvasom J. D. Robb: Halhatatlan ​a halálban ~ Eve Dallas 3.

Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál

Az idei évben eddig ez a könyv volt az egyetlen, amit úgy istenigazából vártam. Ahogy megláttam a borítóját, rögtön tudtam, hogy nekem ez kell - mi tagadás, már a kinézete megvett kilóra. Meg aztán mindig is nagyon szerettem a II. világháború idején játszódó történeteket, ez meg aztán javában benne zajlott, úgyhogy a tartalma is nagyon vonzó volt számomra.

Szerencsére nem okozott csalódást a könyv, az első oldaltól kezdve az utolsóig irtózatosan élveztem. És amikor a végén becsuktam, még akkor is csak elragadtatással tudtam róla beszélni.

A történet hősnője Rosa Sauer, egy huszonhat éves fiatal nő, akinek a férje a fronton harcol, de már két éve nem hallott felőle semmit. Rosa Berlinből vidékre kényszerül a férje szüleihez, ahol aztán teljesen véletlenül esik rá a választás, hogy kilenc másik nőtársával együtt ők legyenek Hitler előkóstolói. Rosa-ért minden reggel SS katonák jöttek, hogy elvigyék abba az erdőben lévő főhadiszállásra, amit Farkasodúnak neveztek, és ahonnan Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat. Rosa-nak minden nap meg kellett kóstolnia azokat az ételeket, amelyek Hitler szakácsának a konyhájából kerültek ki, hogy elkerüljék a Führer ellen elkövetett esetleges mérgezési kísérleteket. Tíz nő nézett minden nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét. Minden nap úgy vették az első falatot a szájukba, hogy lehet ez lesz az utolsó reggeli, ebéd vagy vacsora a számukra. Ennek ellenére mégis akadtak olyanok, akik örömmel kockáztatták életüket Hitlerért, és olyanok is, akiket Rosa-hoz hasonlóan nem a politikai ideológia vezérelt.

                                             

Szerettem ezt a könyvet olvasni, annak ellenére, hogy egyik szereplőt sem éreztem közel magamhoz. Ennek oka egyértelműen az író stílusa volt. Rosella Postorino írása annyira nyers és fegyelmezett, talán kicsit még - azt is megkockáztatom - merev volt, és mindenféle nagyobb érzelmi kitöréstől mentes, hogy ennek hatására olvasás közben mindvégig bizonyos távolságot éreztem a történettől és magától a főszereplőtől is. Ez azonban nem kicsinyítette számomra a könyv élvezeti értékét, ellenkezőleg, engem pont ez miatt fogott meg a történet és tetszett annyira az egész. És persze azért is, mert az írónőt egy valós személy, Margot Wölk története ihletett, aki valóban Hitler előkostolója volt. Én nem tudtam, hogy voltak ilyen nők a háború ideje alatt, bár jobban belegondolva teljesen logikusnak tűnik, hogy szükség volt rájuk. 

De visszatérve a történethez, a háború közepén járunk, a családok szétszakadtak, rengeteg nő maradt otthon egyedül, akik mind féltek, éheztek, és egyszerűen csak túl akartak élni. Az a tíz nő, akit a szerző bemutat nekünk, nagyon különbözőek, így a sorsukon keresztül is különböző aspektusokból ismerhetjük meg ezt az időszakot. Érdekes és egy kicsit bizarr kettősség volt számomra a helyzetük, mert bár azok a finomságok, amiket minden nap meg kellett enniük, akár a halálukat is okozhatták volna, ugyanakkor háború idején, amikor éhínség volt és alig volt mit enniük az embereknek, a túlélés egyik formáját is jelentette számukra, hiszen azon kívül, hogy minden nap tele hassal mehettek haza, még fizetést is kaptak érte.Sajnáltam Rosa-t, mert azzal, hogy kiválasztották, egy roppant ellentmondásos helyzetbe került, ugyanis a túlélés érdekében kénytelen volt eleget tenni a hatalom által rárótt kötelességnek, és ha kellett, az életét áldozni a Führerért, ugyanakkor mindvégig erős ellenérzést táplált a Hitler-kormány iránt, illetve azon kiszolgáltatottság és visszaélések miatt, amiket a Farkasodúban kellett elszenvednie több társával együtt. Merthogy hiába voltak ők is németek, gyakran nem kesztyűs kézzel bántak velük a rájuk vigyázó SS tisztek. És hiába talált Rosa barátra egy titokzatos és mindenkivel ellenséges nő személyében, és még egy SS tiszttel is sikerült szerelmi viszonyba bonyolódnia, így is mindvégig csak egy áldozat volt, akinek - ha tetszett, ha nem - mégiscsak a huszadik század leghírhedtebb diktátoráért kellett dolgoznia.

Szóval nagyon összetett és különleges történet volt ez számomra, ami erősen hatott az érzelmeimre, hiszen rengeteg kérdést feszeget az emberi érzések és kapcsolatok terén. Olyan erős témákat vet fel az olvasóban, mint például mit vagyunk hajlandóak megtenni magunkért és a barátainkért? Mi az, ami még belefér a túlélésért vívott harcba? A túlélési ösztönünk valóban erősebb, mint a saját akaratunk? Hol van a határ, amit átlépve már kérdéses, hogy el tudunk-e számolni a lelkiismeretünkkel?Hogyan maradhatunk emberek egy olyan embertelen helyzetben, mint a háború?;Az egyetlen dolog amit sajnálok a könyvben, hogy a vége túl rövidre és összecsapottra sikerült. Kár, hogy olyan keveset tudtam meg Rosa háború után életéről, holott olyan szívesen olvastam volna róla sokkal, de sokkal részletesebben is.  

Úgyhogy összességében A Farkas asztalánál egy nagyon élvezetes olvasmány volt, örülök, hogy olvashattam, annál is inkább, mivel Rosella Postorino ezen regénye egy teljesen más szemszögből mutatta be nekem ezt az időszakot. Sok világháborús könyvvel volt már dolgom, de ez valahogy mégis kicsit kiemelkedik közülük, talán azért, mert nem a náci idealizmusról szólt leginkább, hanem a túlélés és az alkalmazkodás képességéről, ezért úgy gondolom, hogy akit érdekel a téma és a történelem ezen szeglete, az semmiképp ne hagyja ki.                

          

Kiadó: Libri
Eredeti cím: Le assaggiatrici
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 380

tovább olvasom Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál

Eddy de Wind: Auschwitz, ​végállomás

Eddy de Wind egy holland zsidó orvos volt, akit 1943-ban a feleségével együtt Hollandiából Auschwitzba szállítottak. Ott el kellett válniuk egymástól, de azért mindig megtalálták a módját, hogy néhány lopott perc erejéig találkozni tudjanak egymással. Amikor 1944 őszén az oroszok Auschwitzhoz közeledtek, a nácik elhatározták, hogy eltakarítják a nyomokat maguk után.  Elindították a később halálmenetnek nevezett transzportokat Németország felé, amelybe Eddy felesége is bekerült. Eddy-nek azonban sikerült elrejtőznie a táborban, így ott maradt Auschwitzban. Talált egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet és írni kezdett.

 

Így kezdődött a regény, amit pár nap alatt ki is olvastam. A könyv különlegessége és egyik legfőbb erőssége, hogy ez az egyetlen olyan memoár, ami a háború alatt Auschwitzban íródott és amit írója nem régi emlékeiből rakott össze, hanem az ott átélt események mindegyikét frissen, ott helyben, a szenvedései helyszínén örökítette meg. Úgyhogy ebből a szempontból egy abszolút hiteles és hiánypótló írást kaptunk, azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy mivel Eddy naplója az eredeti íráshoz való leghűségesebb formában került kiadásra, így nem lehet és nem is szabad szépirodalmi műként tekinteni rá.

Auschwitz

Mindezen szempontokat szem előtt tartva bevallom, én kissé bajban vagyok a könyv értékelésével. Mert bár nem okozott csalódást, hiszen részletesen megismerhettem a láger belső működését és a főbb épültek elhelyezkedését – ez utóbbit néhol már kissé túl részletesen is -, a hierarchikus viszonyokat, és a túlélés különböző fortélyait, de összességében mégis azt kell mondanom, hogy nem hatott úgy az érzelmeimre, mint ahogyan azt vártam. A legnagyobb problémám az volt vele, hogy számomra hiányzott a könyvből az érzelem. Túl távolságtartónak és tárgyilagosnak éreztem Eddy írását. Olyan volt, mintha egy tudósítást vagy egy irodalomtörténész beszámolóját olvastam volna, holott ezeket a sorokat egy olyan ember írta, aki tényleg megjárta az auschwitzi haláltábort és azért vetett mindent papírra, hogy mindez soha többet ne forduljon elő.   

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy teljesen hidegen hagytak és nem rendítettek meg a könyvben leírt események, mert borzalmas dolgokat tudtam meg belőle - főleg a könyv utolsó harmadában a magyar gyerekekről írt rész ütött nagyon szíven -, de azokról a szörnyűségekről és bűnökről, amit a nácik ezekben a táborokban az emberek ellen elkövettek, nem volt olyan részletekbe menően szó, hogy az úgy istenigazából gyomorszájon vágott volna. Nem éreztem a könyvben azt a szörnyű kilátástalanságot, fájdalmat és fásultságot, amit más hasonló témájú könyveknél a szereplőkkel együtt már oly sokszor átéltem.

Persze mindezzel nem akarom kicsinyíteni a könyv értékét és jelentőségét, hiszen minden bizonnyal – vagy legalábbis szívből remélem - eléri célját: a jövő generációja megismeri és nem felejti a történelem e sötét időszakát. Úgyhogy mindenképp örülök, hogy olvashattam, hiszen a megjelenése óta irtó kíváncsi voltam már rá. Ami kifejezetten tetszett és mindenképp meg szeretnék említeni vele kapcsolatban azok a kötet végén található fotók Eddy-ről és a családjáról, illetve az eredeti füzet néhány lapjáról. Számomra ezek a képek, valamint a család és a fordító utószava sokat hozzátettek a könyvhöz.

Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: Last Stop Auschwitz: My Story of Survival from within the Camp 
Fordította: Alföldy Mari
Oldalszám: 280

tovább olvasom Eddy de Wind: Auschwitz, ​végállomás

Echte német morzsás szilvás lepény

Ha Németországban járok, soha nem hagyom ki a morzsolós sütiket. Mindegyiket imádom, legfőképp a meggyeset, de a rebarbarásat, almásat és a szilvásat sem vetem meg. Annyit eszem belőlük, amennyi csak belémfér, mert ha süteményről van szó, akkor a németek ebben, és a bienenstich készítésében egyszerűen verhetetlenek. 

Sajnos nálunk a szilva az a gyümölcs, ami nem nagyon fogy, így amikor egy nagy tállal kaptunk a bátyámtól, rögtön tudtam, hogy süteményt kell sütnöm belőle.

Tészta hozzávalói:
· 38 dkg liszt
· 3 tk. sütőpor
· 20 dkg túró
· 10 dkg cukor
· 2 tojás
· 9 ek. olaj
· só

Először a száraz anyagokat összekeverjük, majd a nedvessel jól összegyúrjuk. 10 percig állni hagyjuk, majd kinyújtjuk és a tepsibe tesszük. Én bármilyen gyümölcsöt teszek a tésztára, mindig jól megkenem előtte valamilyen hozzá illő lekvárral. Most házi szilvalekvárt használtam, de nem azt a sötétet és édeset, amit a nagymamák egy napon át főznek, hogy a végén olyan kemény legyen, hogy megálljon benne a kanál, hanem csak azt a rövid ideig összerottyantós, turmixolós, savanyúbb, világosabb és hígabb állagút, amit én szoktam készíteni. (Egyébként komoly viták szoktak lenni a családban, hogy melyik a finomabb. A hosszabb ideig főzött szilvalekvár egyértelműen a hájas tésztákba és a barátfülébe a legjobb, viszont a palacsintába és a morzsolós süteményekbe az enyém megy jobban.)

Szóval miután a tepsibe tett tésztát megkentük lekvárral, ráhalmozzuk a szilvát és kicsit megszórjuk fahéjjal. Az így elkészített tésztát betesszük a sütőbe és kb. 20 percig sütjük 180 fokon. Az utolsó 5 percben azonban kivesszük és szépen rámorzsoljuk a külön összekevert tésztát.

Morzsolós tészta hozzávalói:
· 20 dkg liszt
· 15 dkg vaj
· 15 dkg cukor
· 1 tojás sárgája
· fahéj

Jó étvágyat hozzá!

Ui: A könyv, mely kapcsán e receptet megosztottam veletek, Rita Falk Szilváspite-összeesküvése volt.

tovább olvasom Echte német morzsás szilvás lepény

Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés (Franz Eberhofer 6.)

Ezen a nyáron két Franz Eberhofer történetet is olvashattam - a kiadó az idén meglepő mód két részt is megjelentetett – aminek én csak örülni tudtam, hiszen imádom ezt a sorozatot. Tökéletes kikapcsolódás ez számomra, amin szinte egy nap alatt végig lehet száguldani. Aki ismeri a sorozatot az tudja, hogy itt aztán nem lehet semmit komolyan venni. Az, hogy a fülszöveg egy izgalmas és véres krimit ígér, az nem jelent semmit - Rita Falknál legalábbis semmiképp -, merthogy bár kapunk egy kis izgalmat, meg nyomozást, de mindezekhez sok-sok humor is társul, a fő hangsúly pedig Franzon és az ő magánéletén van, na és persze azon a kis vidéki falu sajátos közösségén, ahol e testestül-lelkestül bajor zsaru él.

A történetről röviden annyit, hogy amikor Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger erkélyén egy lakkozott körmű női kisujjat csőrében tartó szemtelen varjú jelenik meg, kissé ideges lesz. Rögtön felhívja Franzot, hogy segítsen az ujjhoz tartozó testet is megtalálni, de Franz-nak nem sok kedve van nyomozni, mivel elég stresszes mostanában az élete. Volt barátnőjéről, Susiról nem sok mindent tud, csak annyit, hogy állapotát és tartózkodási helyét nagy titok övezik, ráadásul hőn szeretett kis falucskájában, Niderkalatenkirchenben tervezett szálloda építése körül is zavargások vannak, mely szintén jelentősen megnehezíti napjait. Rudit persze mindez nem állítja meg, és kitartó nyomozásának hála hamarosan megtalálja az ujjhoz tartozó holttestet, aztán még egyet, és még egyet. A áldozatok mindegyike olyan fiatal ázsiai nők, akik mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket – hmmmm…. úgy tűnik, egy sorozatgyilkossal van dolguk.

Mit is mondhatnék, egy újabb remek résszel lettem gazdagabb, mely után Franzot és Rudit már tényleg nem tudnám elképzelni egymás nélkül. Olyanok ők együtt, mint egy idős házaspár, és ez nagyon jól áll nekik. A gyilkosságok most is elég kegyetlenek és véresek voltak, ám a bűntény felgöngyölítése és a gyilkos kézre kerítése most viszont mintha sokkal professzionálisabbnak – már ha lehet ezt a szót Franz-cal együtt említeni – éreztem. Nem mintha Franz sajátos vizsgálati és kikérdezési módszerei újra és újra ne lettek volna képesek lenyűgözni, csak most mintha valahogy az események alakulásába kevesebbszer szóltak volna közbe a véletlenek. Mondjuk azon kicsit meglepődtem, hogy az Eberhofer család nemcsak boldogságban és egyetértésben tud együtt élni, hanem néha komolyabb viták is felütik a fejüket náluk. De persze ez így van rendjén, az lenne a különös, ha ez nem így lenne. Mindenesetre az, ahogy Franz minden nézeteltérés ellenére a Nagyihoz viszonyult, totál ellágyította a szívemet. Franz ebben a részben egyértelműen megmutatta, hogy a durva és macsó stílus mögött a szíve mégis a helyén van. Igen, tudom, elég nyálasan hangzik, de akkor is így van.

Szóval összességében ebben a részben sem csalódtam. A történet felépítése és erőssége még mindig a régi. Végy egy szokatlan, lehetőleg véres gyilkosságot, fűszerezed meg Franz Eberhofer „bájosan” durva modorával, egy kis humorral, egy kis bajor hangulattal és néhány rendkívül furcsa és szokatlan szokásokkal és tulajdonságokkal rendelkező karakterrel - akik a maguk módján persze azért mind-mind szerethető figurák -, és már kész is van a legvidámabb bajor krimi.

 Jó szórakozást hozzá! 

Ui.: A képen saját készítésű echte német morzsás szilvás lepény látható. Tuti biztos, mert a receptet onnan hoztam. :) Egyébként a könyv végén most is olvasható néhány recept, többek között a Nagyi szilvás pitéjének a leírása is, amit úgy látok, hogy az enyémhez hasonlóan szintén morzsás tetejű... csak az enyém finomabb. Bocsi Nagyi.

A sorozat nálunk eddig megjelent részei:

1. Télikrumplimobóc

2. Gőzgombóc Blues

3. Sertésfej al dente

4. Grízgaluska affér

5. Savanyúkáposzta-kóma

Kiadó: Magistra

Sorozat: Franz Eberhofer
Eredeti cím: Zwetschgendatschikomplott
Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 280

tovább olvasom Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés (Franz Eberhofer 6.)

Dymphna Cusack: Hőhullám ​Berlinben

Joy Black ausztráliai lány 1950-ben egy német menekült, Stephen Miller (Muhler) felesége lesz. Szülei óva intik a fiútól, de ő annyira szerelemes belé és viszont, hogy mégis összekötik az életüket. Joy nem tudja, hogy anno Stephennek űzött vadként kellett menekülnie Németországból, mert a férje semmit nem árult el a múltjáról, ő pedig soha nem erőltette ezt a témát.

Egy nap levelet kapnak Stephen nővérétől, aki azt írja, hogy édesanyjuk nagyon beteg, és még mielőtt meghalna, szeretné Ausztráliába szakadt fiát látni. Stephen ódzkodik az utazástól, de felesége kitartó könyörgésének hála, mégis belemegy, hogy majd 16 évnyi távollét után újra visszatérjen, immár családjával együtt Németországba.

Joy az első perctől kezdve idegennek érzi magát abban a nagy palotában, ahol Stephen családja lakik. Fogalma sem volt róla, hogy milyen gazdag és befolyásos emberek a férje szülei. Minthogy arról sem tudott semmit, hogy Stephen apja, Ernst von Muhler egy volt porosz nagybirtokos, aki több hatalmas Ruhr-vidéki gyár tulajdonosa.

Szóval bár Joy eleinte kellemetlenül érzi magát ebben a fényűző közegben, mégis örömmel vesz részt a nyugat-berlini felső tízezer csillogó életében. Egészen addig, amíg érdekes megfigyeléseket nem tesz; a családban a német világuralmi tervek feltámasztásáról ábrándoznak s Hitler emlékét dicsőítik. Lassan rájön, hogy a család olyan titkokat rejteget a háború idején való részvételükről, amit álmában sem gondolt volna és ez persze nemcsak halomra dönti naiv kis illúzióit velük kapcsolatban, hanem a házasságát is komoly veszélybe sodorja.

Érdekes volt a könyvvel való kapcsolatom. A történet elejét kissé lassúnak éreztem és annyira, de annyira bosszantónak, de legfőképp idegesítőnek találtam Joy naivságát és Stephen bátyjának nyilvánvaló manipulációját, hogy a legszívesebben a falhoz vágtam volna az egészet. De persze nem tettem, mert a kíváncsiság tovább hajtott. Szerencsére a könyv egyharmadától már csillapodtak ezen érzéseim, sőt annyira beszippantott a történet, hogy csak nagyon nehezen tudtam elszakadni tőle. Olyan mélyen megérintett a témája, hogy azt vettem észre magamon, minden gondolatom körülötte forog, és tűkön ülve várom, hogy mikor esik már le végre Joy szeméről a hályog.  

Egyébként felfoghatatlan számomra, hogy a II. vh. szörnyűségei után - a zsidóüldözés, a koncentrációs táborokban történt népírtás, és az a rengeteg emberáldozat, amit ez a fegyveres konfliktus okozott -, vannak még olyan emberek, akik továbbra is dicsőítik Hitler uralmát és az ideológiájuknak megfelelően még mindig meg vannak győződve önnön felsőbbrendűségükről. A könyv legjobb része az volt, amikor Joy amerikai barátai váratlanul – de szerintem előre megfontolt szándékkal - egy családi vacsora közepébe toppannak, ahol aztán a regény legtanulságosabb és legérdekesebb politikai vitájának lehettünk szemtanúi. Számomra ez volt a könyv tetőpontja, úgyhogy ezt a jelenetet többször is el kellett olvasnom, annyira élveztesnek találtam. 
Sok holokauszt témájú könyvet olvastam már, van fogalmam róla, hogy milyen szörnyűségek zajlottak a koncentrációs táborokban, és mégis. Ahányszor csak erről olvasok - mint pl. most is, a professzor és a lányával történt események kapcsán -, mindig összefacsarodik a szívem és elborzaszt a történelem ezen sötét időszaka.

Összességében örülök, hogy engedtem a megérzéseimnek és elolvastam ezt a könyvet. Még akkor is, ha rengeteg kérdés maradt bennem vele kapcsolatban. Kicsit sajnálom, hogy olyan gyorsan lezárta az írónő a történet végét - amely egyébként rendesen odavág az olvasónak -, kíváncsi lettem volna, hogy Joy hogyan birkózik meg mindazzal, ami kiderült a férjéről és annak elvakult családjáról. Meg aztán az is nagyon érdekelt volna, hogy ezek után hogyan alakult a férjével való kapcsolata, és milyen mértékben változtatták és szélesítették az átélt események Joy világszemléletét.

Kiadó: General Press
Eredeti cím: Heatwawe in Berlin
Fordította: Vámosi Pál
Oldalszám: 288

tovább olvasom Dymphna Cusack: Hőhullám ​Berlinben

Chloe Neill: Biting ​Cold ~ Chicagoland Vampires 6.

Még mindig imádom ezt a sorozatot és érthetetlen számomra, hogy miért nem folytatta anno az Alexandra kiadó. Igen tudom-tudom, hogy a vámpírok kora már rég lejárt, és az ilyen témájú könyvek is már régóta nem divatosak, sőt talán már cikisek is, de kit érdekel. Én még mindig totál odavagyok Merit karakteréért és azért a különleges lényekkel teli világért, amiben a történet játszódik. Olyannyira, hogy minden pénzt megadnék, hogy magyar fordításban is a kezemben tarthassam ezt a sorozatot.

Most pedig, hogy kellőképp kirajongtam – és talán egy kicsit kínos helyzetbe is hoztam – magam, nézzük, miről is szól röviden ez a rész.  

Tehát Mallory - aki hamvaiból hozta vissza Ethant, hogy a famulusává tegye és kiszabadítson egy ősi gonosz szellemet – megszökik a Rend őrizetéből és Nebraskába indul, hogy ismét megszerezze a Malefíciumot. Persze Merit és Ethan is rögtön útnak indul, hogy megakadályozzák őt ebben, azonban úgy tűnik, hogy nem csak Mallory tart igényt a könyvre, hanem másvalaki is.  Seth Tate, aki Chicago korábbi polgármestere volt - és akinek olyan természetfeletti ereje van, ami egy rég elfeledett mágiára épül, de ennél többet senki nem tud róla - ő is meg akarja kaparintani a könyvet.  Ám hogy melyikük ér oda hamarabb, és hogy kié lesz végül, azt nem árulhatom el. A lényeg, hogy ismét látványos küzdelmeknek lehetünk szemtanúi, melyek egyikében többek között törpék is szerepelnek. A harci jelenet, melyben ezek a föld alatti „harcosok” részt vettek, nagyon szórakoztató volt. Szimpatikus népségnek találtam őket, remélem találkozhatunk még velük később is... Újabb természetfeletti lények kerültek a képbe - csak szólok.

A könyv központi témája egyébként Tate paranormális titka, illetve az ebből adódó bonyodalom - egy újabb gonosz lény elpusztítása. (Á, semmi komoly, csak a szokásos mozgalmas napok egyike a Cadogan-házban.) Persze Merit és Ethan kapcsolata is hangsúlyos ebben a részben, tetszett, hogy Merit magabiztossága szinte az egész regényben végig ragyogott. És bár Ethan valóban visszatért az "élők" sorába, de egy újabb akadály miatt úgy tűnik, hogy a Merittel való kapcsolata  még mindig nem tud teljesen kiteljesedni, sőt, már-már visszatér a kezdetekhez – amit egyébként roppant frusztráló volt látni - ám elárulom, hogy a könyv végére szerencsére ez mégis megoldódni látszik.

Mallory-ben az előző részben hatalmasat csalódtam és még mindig a bögyömben van, de igyekezetét látva Merittel együtt szép lassan én is kezdek neki megbocsátani. Örömmel láttam, hogy sok kedvelt régi arc tűnt fel ebben a részben, az azonban kicsit fájt, hogy Jonah nem játszott most komolyabb szerepet. Persze itt volt helyette Ethan, és az a finom feszültség, ami Merit és közte továbbra is fennállt, úgyhogy igazából nincs okom panaszra.

Vámpírpolitika tekintetében az erőviszonyok érdekesen alakulnak, úgy tűnik, komoly változások lesznek a Cadogan-ház körül. Én tapsolok annak, hogy Ethanék kiállnak magukért, és kíváncsian várom a dolgok alakulását, miközben persze nagyon drukkolok, hogy a számításaik bejöjjenek.

Szóval összességében ez a rész is nagyon tetszett, hiszen az előző könyvekhez hasonlóan ez is egy izgalmas kaland volt számomra. A humora, a cselekménye, az egyre növekvő természetfeletti lények száma, na és persze a romantika és a csodálatos karakterek továbbra is fogva tartanak.

A sorozat részei:

1. Some Girls Bite - A lányok, olykor harapnak

2. Friday Night Bites

3. Twice Bitten

4. Hard Bitten

5. Drink Deep

6. Biting Cold

7. House Rules

8. Biting Bad

8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story)

8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)

9. Wild Things

10. Blood Games

10.A. Lucky Break (Ethan & Merit Novella)

11. Dark Debt

12. Midnight Marked

12.A. Phantom Kiss (Ethan & Merit Novella)

13. Blade Bound

13.A. Slaying It (Ethan & Merit Novella)

Eredeti cím: Biting Cold
Sorozat: Chicagoland Vampires
Oldalszám: 352

tovább olvasom Chloe Neill: Biting ​Cold ~ Chicagoland Vampires 6.

Hamarosan itt az ősz első hónapja és vele együtt 9 ropogós könyvújdonság

Na jó, egy kicsit csaltam, mert a felsorolt könyvekből három még augusztusban fog megjelenni, de mivel már jócskán e hónap végén járunk és csak pár nap hiányzik, hogy évszakot váltsunk, így ez a kis csúsztatás talán még belefér. Persze augusztusra is volt egy jó kis ropogós könyves listám, de annyi más programom volt mostanában, hogy sehogy sem tudtam összehozni ezt a posztot, ráadásul  a fele közben már meg is jelent, de ahh... nem pánikolok ez miatt, mert mindig találok olyan újdonságot, ami felkelti az érdeklődésemet és amit szívesen látnék a polcomon, na és persze melynek hírét veletek is örömmel megosztanám.  

Ez a mostani lista - ahogy elnézem - műfajilag elég színesre sikeredett: a sci-fitől kezdve a krimik és thrillereken át a holokauszt témájú ifjúsági és romantikus regényekig minden, de tényleg minden megtalálható. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy mindenki talál legalább egy szimpatikusat közülük - sőt, talán még többet is.

Jason Segel · Kirsten Miller: Otherworld

Másvilág ​szinte észrevétlenül ejt csapdába. Olyan élvezetekben részesít, amelyekben nem lehet részünk a való életben, vagy mert nem megengedettek, tiltottak, vagy azért, mert nincs merszünk a kipróbálásukhoz. Aki egyszer ebbe belekóstolt, soha többé nem akar lemondani róla. Itt nincsenek korlátok, megszorítások. A játékba belépő valamennyi érzékszervét elárasztják az addig elvetendő ingerek: lát, hall, tapint, szagol és ízlel. Itt nincsenek törvények, megszegni való szabályok. Ezért ejt rabul és tesz megszállottá a Másvilág nevű virtuális valóság. És aki egyszer megízleli, nem akarja majd abbahagyni, mert ez egy tökéletes világ! A tizennyolc éves Simon azonban rájön, hogy egyeseknek valójában ez a vég. Mikor a Másvilág rabul ejti a számára kedves lányt, Katet, rögtön elhatározza, hogy megpróbálja megmenteni őt. De közben olyan titkok tárulnak fel előtte, amelyeken már az emberiség sorsa is múlhat. Vajon Simon képes lesz kiszabadítani barátnőjét? És mit tehet, hogy megállítsa a katasztrófát?

Várható megjelenés: 2020. szeptember 30.

Adeline Dieudonné: Az ​igazi élet

"Odahaza négy szobánk volt. Az enyém, a Gilles nevű öcsémé, a szüleimé és a döglött állatoké.” Ebből az életből próbál menekülni a regény elbeszélője, a természettudományok iránt rajongó, különleges tehetségű tízéves kislány. Apja szenvedélyes vadász, és maga is könyörtelen ragadozó. Anyja jelentéktelen, rettegő „amőba”, kiszolgáltatva férje rendszeres fizikai és verbális bántalmazásának.
Hatéves öccse az egyetlen, akivel megélheti a szeretet érzését, ám egy tragikus baleset megváltoztatja a kisfiút, aki egyre közelebb sodródik apja rettenetes világához. Ettől kezdve a lánynak egyetlen célja marad: életben maradni, hogy megmenthesse Gilles lelkét. Ezt pedig csak egyetlen módon teheti meg: vissza kell utaznia az időben…

Adeline Dieudonné fantáziadús, mégis végtelenül realista, brutális, mégis líraian gyöngéd története fényesen sötét és érzéki világba vezet, kompromisszumok nélkül mutatva be egy fiatal lány életének legszörnyűbb és legfelemelőbb pillanatait.

Várható megjelenés: 2020. augusztus 30.

Lucy Adlington: A ​piros szalag

Amikor a tizennégy éves Ella megkezdi élete első munkanapját Nyírligeten, a színes selymek, a csipkék és szalagok, az ollók, varrótűk és gombok csodálatos világába lép be. Ella ruhatervező, ám a Varroda nem egy átlagos divatszalon, és nem is hétköznapiak az ügyfelei. És ebben a világban minden megtervezett ruha és minden egyes öltés a túlélésről szól.

Lucy Adlington az auschwitzi varrónők valós tapasztalatain alapuló, fiatal felnőtteknek szánt regénye hihetetlenül megható és magával ragadó, ugyanakkor felkavaró és fontos könyv, amely a remény, az együttérzés és az élni akarás üzenetét hirdeti.

Várható megjelenés:2020. szeptember 10.

Koreeda Hirokazu: Bolti ​tolvajok

Sibata Oszamu és a fia, Sóta számára a munka egyet jelent a lopással. Szupermarketekbe, trafikokba járnak portyázni, hogy beszerezzék az alapvető léthez szükséges dolgokat. Egy nap hazafelé menet figyelmük megakad a kicsi Jurin, az ötéves kislányon, akit a szülei kizártak a lakásukból. Oszamu képtelen tétlenül nézni, hogy a gyermek a hideg éjszakában fagyoskodik, ezért hirtelen ötlettel úgy dönt, hazaviszi a családjához. Felesége, Nobujo kezdetben elutasítóan viselkedik az új jövevénnyel szemben, később azonban szoros kötelék alakul ki kettejük között. Az arakavai ház többi lakója, a havi nyugdíjából tengődő Hacue, valamint Nobujo 23 éves húga, Aki szintén a hányatott sorsú kislány befogadása mellett voksol, akinek egyúttal új nevet adnak: Rin. A hatfős család boldogan éli az életét, amíg egy váratlan esemény következtében titkaik napvilágra nem kerülnek.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 14.

Josh Malerman: Malorie (Madarak a dobozban 2.)

Húsz ​évvel az után, hogy Malorie és gyermekei biztonságba jutottak a folyón át, még mindig egyedül a szemfedő védi meg őket az őrülettől. Még mindig ott ólálkodnak körülöttük a lények, amikre, ha egyetlen pillantást is vet valaki, azon visszafordíthatatlanul elhatalmasodik a téboly és az erőszak.

Továbbra sincs magyarázat, menekvés vagy megoldás. Malorie csak annyit tehet, hogy életben marad – és vasakarattal örökíti át ugyanezt az élni akarást a gyermekeire.

Ám váratlanul hihetetlennek tűnő hírek jutnak el hozzájuk, Malorie pedig hosszú idő óta először ismét reménykedni kezd. Valaki, aki fontos számára, akit már halottnak hitt, talán mégis életben lehet.

Malorie-nak végzetes döntést kell hoznia: tovább él elszigetelten a mindeddig oly hatékony túlélési szabályait betartva, vagy gyermekei és a saját életét kockára téve újra elindul a sötétségbe, ahol talán a remény várja… vagy valami egészen más. Egyesek ugyanis foglyul ejtett lényekről, szörnyűséges találmányokról suttognak, és azt beszélik, hogy maguk a lények is megváltoztak…

Josh Malerman az eredeti regény folytatásában nem csupán újabb láthatatlan borzalmakat hív életre, de azt is bemutatja, hogy gyakran maga az ember a legnagyobb szörnyeteg.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 2. 

Camille Pagán: Jól ​vagyok, ahogy te sem

Azt mondják, az őszinteség a legjobb út… De vajon ez a párkapcsolatokra is igaz?
Camille Pagán lebilincselő regénye a tökéletesség és az őszinteség áráról mindenkinek kötelező olvasmány!

Feleség. Anya. Kenyérkereső. Penelope Ruiz-Kar szinte fuldoklik a felelősségek tengerében, miközben a legjobb barátnője, Jenny Sweet látszólag könnyedén navigál az élet gyakran viharos tengerén. Bensőséges kapcsolatuk ellenére Jenny szenvedélyes házassága, tökéletes otthona és udvarias kislánya éles ellentétben áll Penelope életével, munkanélküli férjével, rakoncátlan gyerekeivel és a mindennapos mókuskerékkel, ami a munkahelyén várja.
Aztán egy megrázó tragédia lerántja a leplet Jenny csak látszólag tökéletes életéről. Ennek hatására Penelope és a férje, Sanjay úgy döntenek, hogy a csendes megalkuvás helyett végre nyíltan szembenézzenek a kapcsolatukat terhelő problémákkal. Megállapodnak abban, hogy mindketten listát írnak arról, hogy mit változtatnának meg a másikban, és elkötelezik magukat a totális őszinteség mellett. Ám a dolgok hamar kicsúsznak az irányításuk alól, és rövidesen újabb és újabb sötét titkokkal és megpróbáltatásokkal kell szembenézniük.
Vajon a szerelemben tényleg helye van a brutális őszinteségnek?

Várható megjelenés: 2020. augusztus 31.

Dan Fesperman: A ​kód neve: Helen

Egy ​évtizedeken átívelő, kihagyhatatlan kémtörténet feminista csavarral.

Nyugat-Berlin, 1979. A 23 éves Helen Abell felügyeli a CIA biztosházait, ahol az ügynökök és informátorok félelem nélkül találkozhatnak a veszélyes városban, a hidegháború kellős közepén. Egy este azonban két rejtélyes ügynök jelenik meg az egyik ilyen házban, akik kódnyelven társalognak. Helen elhatározza, kideríti, miről is beszélhettek, a kutatás során pedig tanúja lesz egy agresszív interakciónak egy kémnő, valamint a CIA egy magas beosztású és veszélyes ügynöke között. Közbelép, hogy megmentse a nőt, azonban így épp a férfi céltáblájának kellős közepére kerül, és menekülnie kell. Évtizedeken át tartó útját csupán egy dolog tüzeli: fel kell göngyölítenie az ügyet, bármi áron. Aztán 2014-ben, Marylandben rátalálnak egy halott házaspárra. Helen és a férje az. Vajon ki volt a gyilkos? A hírek szerint nem más, mint a pár fia, azonban a fiú nővére, Anna nyomozni kezd anyjuk múltja után, és hamar rájön, hogy minden sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre látszik.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 17.

John Marrs: A ​ jó szamaritánus

„Mi, a KrízisVonalnál nem ítélkezünk” – vallják a telefonos lelkisegély-szolgálatnál, ám egy munkatársuk, Laura Morris ezt némileg másképp értelmezi. A sokat szenvedett nő úgy gondolja, hogyha valaki végső elkeseredésében a halált választaná, azt bátorítani kell. Sőt, ő akár segít is megszervezni az öngyilkosságot. De mi van akkor, ha az egyik elhunyt egy hozzátartozója nem nyugszik bele a megmásíthatatlanba? Ha nyomozni kezd, és közben olyan szörnyű titkokra bukkan, melyeket jobb lett volna nem bolygatni? És vajon ki meddig hajlandó elmenni egy életveszélyes játszmában?

Mindez kiderül John Marrs sötét, súlyos kérdéseket feszegető lélektani thrilleréből.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 17.

Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása (Tanglewood 1.)

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Várható megjelenés: 2020. augusztus 28.

tovább olvasom Hamarosan itt az ősz első hónapja és vele együtt 9 ropogós könyvújdonság