Mo Xiang Tong Xiu: A ​démoni kultiváció nagymestere 1., 2.

Nem is tudom hol kezdjem a beszámolóm, mert azokról a könyvekről a legnehezebb írnom, amik igazán tetszettek. És A démoni kultiváció nagymestere ilyen volt - ó, de még mennyire, hogy ilyen. Csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, úgyhogy bocsássatok meg nekem, de ez most egy erősen rajongói poszt lesz.

Már nem igazán emlékszem, hogy is került a látóterembe ez a könyv, a lényeg, hogy megvettem és még csak a felénél tartottam, amikor a maradék 4 részt is azonnal berendeltem. Jelenleg az első két részen vagyok túl és már most pánikolok, hogy mi lesz velem, ha a végére érek, merthogy hótziher, hogy igen kemény elvonási tüneteknek nézek majd elébe. Úgyhogy próbálom lassan olvasni őket, hogy minél tovább tartsanak, de ó basszus… olyan baromi nehéz visszafogni magam és nem végigszáguldva behabzsolni az egészet.

A történetről röviden annyit, hogy Yiling pátriárkája, Wei Wuxian életét veszti a Luanzang-dombi ostromon, amit egyébként az egész kultivátorvilág örömmel fogadott. Majd 13 évvel később a magányosan kóborló lelkét megidézi és ezzel egy új testbe kényszeríti valaki. Ez a valaki ráadásul egy olyan őrült, akit ferde hajlama miatt az emberek megvetnek és még bolondnak is tartanak.

Wei Wuxian tehát ennek az ifjúnak a testében ébred újra. Persze próbálja titkolni új testében lévő igazi kilétét, miközben sorra tűnnek fel az előző életéből ismert klánok tagjai, köztük Jiang Cheng is, aki korábban a halálát okozta, de sajnos nem sok sikerrel jár, mert Jiang Cheng így is gyanút fog. Lan Wangji azonban, hogy megvédje Wei Wuxiant közbeavatkozik, és magával viszi klánja otthonába.

"Mindig is meg volt győződve arról, hogy Jiang Cheng örökké az ő oldalán fog állni, míg Lan Wangji a másik oldalon. Nem gondolta volna, hogy éppen ellenkezőleg alakul." 

Maga a történet hihetetlen szerteágazó, ne tévesszen meg senkit az előbb elmesélt rövid kis szösszenet. A szereplők egyediek, összetettek és finoman szólva is sokan vannak. A cselekmény pedig baromi izgalmas, részletesen kidolgozott és kalandokban gazdag. Néhol tragédiákkal, árulásokkal és veszteségekkel teli, de van benne szeretet, jóság és egy nagy adag humor is, ami mindezt ellensúlyozza kicsit. A könyv hangulata és cselekményének színtere és háttere, illetve a kultivátor világ kultúrája és felépítése pedig egyszerűen zseniális, engem legalábbis totál levett a lábamról, egyszerűen imádtam na.

Tudom, hogy sokszor sokan leírták már, hogy a könyv szöveggondozása rettenet. Elütések, magyartalan mondatok és felesleges szóismétlések hada van benne, ami valóban így van, de - mert mindig van egy de – ez csakis a kiadó hibája és nem a könyvé. Nem mondom, hogy ezek a zavaró tényezők nem rontották az olvasási élményt, de egy olyan erős és magával ragadó történetről van szó, ami hihetetlen erővel viszi és sodorja magával az olvasót, úgyhogy én a magam részéről, ha kicsit nehezen is, de túl tudtam lendülni ezeken a dolgokon.

Egyébként a könyv elején, nem tagadom, rendesen megszenvedtem a különböző klánok és a hozzájuk kapcsolódó személyek nevével, ami gyakran kettő vagy akár három is volt egyszerre. És az is nehézséget okozott kezdetben, hogy nyomon tudjam követni, hogy kinek ki a rokona és barátja, vagy az ilyen-olyan végről való ismerőse, de egy idő után tisztult a kép és egyre kevesebbszer kellett előre lapoznom beazonosítani, hogy kiről is van szó.

Az első rész tulajdonképpen több rejtély megoldásából állt, ami aztán egy egész nagy rejtély kiderítését foglalta magába, amire végül a második részben kaptunk választ. Hőseinket útjuk során különböző démonok, élőhalottak, zombik és még ki tudja milyen sötét lények kísérik. A lényeg, hogy Wei mindig mindenre talál megoldást, és ha mellette van Lan Wangji akkor nincs olyan ellenség, ami kifogna rajtuk.

A történet rengeteg visszaemlékezést tartalmaz, melyek mindegyikét szerettem és érdeklődve olvastam.  Persze azok a részek, melyek Wei Wuxian és Lan Wangji tanuló éveit mutatták be, hogy miként heccelte és ugratta Wei az állandóan fapofa Lan Wangjit, rendkívül szórakoztatónak találtam. Igazság szerint sokkal több közös jelenetet és párbeszédet is el tudtam volna képzelni velük, de Lan Wangjit ismerve, akit aztán végképp nem lehet a szavak emberének nevezni, örülhetek, hogy ennyit is kaptam.

A szívemnek legkedvesebb karakter egyértelműen Wei Wuxian volt, aki annak idején kimagasló kultivátor hírében állt, de valami oknál fogva aztán mégis a gonosz útjára lépett. Még nem ismerjük történetének pontos hátterét, de amit a két rész alatt megtudtam róla, az alapján semmi gonoszság nem lakozik benne. Pimaszság, egy nagy adag szemtelenség és bolondság, az igen. De hogy bárkinek is szánt szándékkal ártani akarjon, azt nehezen tudom elképzelni róla. Wei egy rendkívül okos és intelligens, ám abszolút megzabolázhatatlan ifjú. Sokat mosolyogtam és nevettem egy-egy cselekedetén. Ő egy igazán szerethető és kedvelhető szereplő, lehetetlen nem drukkolni neki.

"Wei Wuxian mestere volt a korlátok feszegetésének."

A Wei Wuxian és Lan Wangji közötti romantikus vonzalom engem nem ért meglepetésként. Tudtam, hogy a történet tartalmaz yaoi szálat, amely az első részben még elég kezdetleges volt, a másodikban azonban már egyértelműen érződött. A hangsúly egyébként abszolút nem a két fiú között kialakult romantikus kapcsolaton van, bár ha azon lenne sem lenne vele semmi problémám, mert olyan szép lassan bontakozik ki kettőjük között az érzelmi kötődés, és olyan szívhez szólóan mutatja be a szerző, hogy míg fiatal korukban szinte egymás ellenségei voltak, és két percig nem bírtak egymás mellett vita nélkül meglenni - főleg  Weinek köszönhetően -, addig mostanra ez a heves ellenségeskedés megszelídülni látszik és érződik, hogy valami megváltozott bennük – elsősorban Lan Wangjiban – melynek hatására egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

"Nem számított rá, hogy amikor mindenki félt tőle, és a kegyét kereste, Lan Wangji az arcába mondja a kritikáját; amikor pedig mindenki kitaszította és gyűlölte, ott állt mellette."

Nem is tudom mit mondhatnék még a könyvről, ami meghozná a kedveteket az olvasásához. Számomra kész érzelmi hullámvasút volt eddig ez a sorozat, és el sem tudom képzelni, hogy mi jöhet még ezek után. Ami biztos, hogy egyedülálló és különleges történetről és szereplőkről van szó benne, melyeknek már most őszinte rajongója lettem. És persze miután kiolvastam a sorozat összes részét, a belőle készült donghuát is mindenképp sorra kerítem majd. 

Ők is írtak a sorozatról, ráadásul nem is akárhogy.

1. rész ~ Nympha17  és   Caledonia_Valley

2. rész ~ Nympha17  és   Caledonia_Valley

Kiadó: Művelt Nép

Eredeti cím:墨香铜臭: 魔道祖師 

Fordította:Kiss Marcell

Oldalszám: 414, 398

tovább olvasom Mo Xiang Tong Xiu: A ​démoni kultiváció nagymestere 1., 2.

Őszi könyves kívánságlista

Nagyon rég volt már új megjelenésekről szóló bejegyzés, elsősorban azért, mert alig van időm mostanában a bloggal foglalkozni. Másodsorban pedig azért, mert nem találtam olyan mennyiségű, témájú és műfajú könyveket, amikért érdemes lett volna billentyűzetet ragadnom. Ám az ősz eleje mindig is sok újdonságot tartogatott a olvasni vágyó könyvmolyok számára, és ez bizony most sincs másképp. Mutatom is azokat a finomságokat, amiket kinéztem magamnak, és amiket  hótziher, hogy be fogok szerezni. És ezt most nyugodt szívvel írtam le ide, mert a férjem úgysem fogja elolvasni.

Ez a könyv elsősorban Nagy Katalin - A kezdetek c. különös ízű, szarkasztikus Netflixes sorozat miatt került fel a listámra. Nagyon szerettem ezt a filmet, emlékszem, anno szinte egyhuzamban néztem végig az egészet, ami egyébként arról szólt, hogy hogyan válik a fiatal és ártatlan Katalin cárnő egyre kegyetlenebb manipulátorrá. Ez után a sorozat után, aminek egyébként 2. évada is lesz, őszintén kíváncsi lettem minden olyan könyvre, ami Nagy Katalinról szól.

Ellen Alpsten: A ​cárnő

I. ​Nagy Péter, minden oroszok szeretett és rettegett cárja a halálos ágyán fekszik, de örökösét nem nevezte meg. Az egyetlen felnőtt kort megért fia a cár kegyetlen bánásmódjának köszönhetően évekkel korábban meghalt, unokája pedig még túl fiatal az uralkodáshoz. Ekkor lép elő a cár második felesége, a szegény sorból hihetetlen módon felemelkedett Katalin, aki kellő érzékkel és némi ármánnyal úgy irányítja a sorsot, hogy a cár halála után ő maga kerülhessen a trónra. Ezzel ő lesz I. Katalin cárnő, Oroszország első női uralkodója.

Ellen Alpsten lebilincselő elbeszélése a jobbágyból mosónővé, a cár szeretőjéből pedig a feleségévé váló Marta Skawrońska kalandos életét meglehetősen pontos történelmi hűséggel tárja az olvasók elé, A cárnő mégis szinte mesébe illő. A fényűző mulatságok, a kegyetlen háborúk és az udvari intrikák világában egy írástudatlan, de okos és erős nő megváltoztatja a sorsát, és vonzó külsejének és hihetetlen lelki erejének köszönhetően Európa egyik legnagyobb birodalmának a vezetőjévé válik. Ilyen történetet csak maga az élet írhat.

Ezt a könyvet szintén a belőle készült Netflixes sorozat miatt szeretném megvenni, ami lassú szerelem volt, de a végére mégiscsak nagyon megszerettem! Úgyhogy muszáj lesz ezt is elolvasnom, annál is inkább, mivel a film állítólag nem mindenben követte a könyvet.

Yangsze Choo: Szellemara

Malájföld, ​1893. Li-lannak, az egykor jómódú, de mára lecsúszott család leányának nem sok reménye lehet. Csakhogy a sors forgandó, és Li-lan különös ajánlatot kap a gazdag és hatalmas Lim családtól: legyen a rejtélyes körülmények között elhunyt, egyetlen fiuk szellemfelesége. Az ősi időkbe visszanyúló, mégis nagyon ritkán alkalmazott szertartással szokták megbékíteni a hazajáró lelkeket. A halott fiú dühös szelleme egyre rámenősebb, a családja egyre erőszakosabban követeli az esküvőt. Egy ilyen házasság biztosítaná Li-lannak a gondtalan életet, de borzasztó árat kellene fizetnie érte. Minden éjszaka átkerül a kínai purgatórium párhuzamos világába, ahol bosszúszomjas kísértetek élnek szellemvárosokban, papírból hajtogatott temetési ajándékok között. Li-lan nemcsak amiatt vonakodik a szellemvilágtól, mert leendő férje háborgatja, hanem mert ő a család új örökösével, Tien-pajjal tudna magának egy boldog életet elképzelni. Egészen addig, amíg nem találkozik a titokzatos Er Langgal, az elragadó, bár szeszélyes védőszellemmel, aki megmenti az életét, és akinek a segítségével visszatérhet az élők közé. A legnagyobb kihívással Li-lan azonban csak ekkor szembesül: választania kell a két világ között.

 

Semmi jónak nem vagyok az elrontója, úgyhogy egy jó kis chick-lit mindig jöhet.

K. J. Dell'Antonia: Csirkék ​és csajok

Három nemzedék. Két csirkesütöde. És egy recept, amitől minden a feje tetejére áll.
Egy kansasi kisvárosban Mimi csirkesütödéje immár száz éve verseng Frannie csirkesütödéjével, hogy ki kínálja a finomabb rántott csirkét, és ebből kifolyólag a két vendéglő tulajdonosai közötti viszály is száz éve tart. Ez senkit nem visel meg annyira, mint Amandát, a harmincöt éves, özvegy fiatalasszonyt, aki gyermekkorától segített az édesanyjának Mimi csirkesütödéjében, egészen addig, amíg botrányos módon feleségül nem ment a vetélytársuk fiához, és el nem kezdett Frannie csirkesütödéjében dolgozni. Amanda, hogy fellendítse a forgalmat, jelentkezik a Főzd le! valóságshow-ba, amelyben éttermek versengenek a százezer dolláros fődíjért. Ekkor még nem gyanítja, hogy ezzel igazi csirkecsatát indít el…

Az írónő előző sorozatát a Őfelsége kémnőjét nagyon szerettem - csak remélni tudom, hogy a kiadó nem kaszálta el és hozza majd a folytatásokat is - és mivel ez szintén egy rejtélyes bűntettel fűszerezett viktoriánus kori történelmi regény, naná, hogy érdekel. 

Rhys Bowen: Az ​Angyal-öböl felett

Az ​arisztokrata származású Isabella Waverly nem akar mást, mint vigaszt nyújtani egy londoni utcán elgázolt nőnek. A haldokló utolsó erejével levelet nyom Bella kezébe. A boríték állásajánlatot rejt a Buckingham-palota konyhájára, ami megadja azt, amire a reménybeli fiatal szakácsnő kétségbeesetten vágyik: menekvést az alantas cselédélet szorításából. Isabella Helen Bartonként érkezik a palotába, és immár hódolhat a főzés iránti szenvedélyének. Olyan fogásokat készít, amelyekkel magát Viktória királynőt is megörvendezteti, és beválasztják az uralkodó Nizzába tartó kíséretébe.
De vajon ez az, amit igazán szeretne? Akkor is, ha ez azzal jár, hogy le kell mondania a szerelemről és a családról? Egész életében másokat szolgál majd, miközben esély mutatkozik arra, hogy fényűző és gondtalan életet éljen egy arisztokrata férj oldalán?
Nincs ideje sokat töprengeni ezeken a kérdéseken, mert egy nap a királynő kíséretének egyik tagja megbetegszik és meghal. Mivel Bella készítette a királyi vendég utolsó vacsoráját, őt gyanúsítják a mérgezéssel. Nyomozás indul, és fény derülhet mindenre…

Szeretem M. C. Beaton könyveit, annyira könnyűek és szórakoztatóak, hogy mindig élvezet őket olvasni, úgyhogy erre a sorozatára is benevezek (És szintén csak remélni merem, hogy a további kötetek is jönnek majd szép sorban.)

M. C. Beaton: Ha ​egy üzlet beindul (Deklassz' Szálloda 1.)

Az élet nem egyszerű, ha arisztokratának születsz, de nincs egy vasad sem. Így van ezzel Lady Fortescue is. Csakhogy neki zseniális ötlete támad: mi lenne, ha londoni, egykor pompás, mára megkopott házát elegáns szállodává alakítaná?
Tervéhez kiváló segítőket talál: csupa hozzá hasonló, elszegényedett előkelőt. Például belép a csapatba Sir Philip – mondjuk úgy, kreatív ügyvezetőként. Tőle egy kis tolvajlás sem áll távol, ha a szálloda érdekei úgy kívánják. A felszolgált ételekért pedig Miss Harriet James, egy vagyontalan kisasszony lesz a felelős, akire pár éve még francia szakács főzött. És az üzlet csodásan beindul. Kár, hogy semmi sem lehet tökéletes…!
Vicces félreértések, ravasz cselszövések és meglepő kalandok sora vár a lelkes csapatra ebben a fordulatos és romatikusan szórakoztató regényben a nagysikerű AGATHA RAISIN és HAMISH MACBETH sorozatok szerzőjétől.

Új Franz Eberhofer rész? Ó, hát őt a világ összes kincséért sem hagynám ki!

Rita Falk: Bajorkolbász-társaság (Franz Eberhofer 8.)

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr szülőfalujában, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenben felavatják a falu új szállodáját – kettős értelemben is. Nemcsak a vendégek érkeznek meg ugyanis, hanem az első gyilkosságra is sor kerül a vadonatúj falak között. Az ügy felderítése természetesen ezúttal is Franz feladata, akinek besegít a nyomozásba barátja és egykori kollégája, az ezúttal ezotéria-guruként fellépő Rudi Birkenberger is. Franz életét a megoldhatatlannak tűnő ügyön túl tovább bonyolítja, hogy a családban is újabb viharok közelegnek: Leopold és Susi ugyanis összefog egy leendő közös otthon érdekében…

A többi könyvhöz nincs komolyabb hozzáfűznivalóm, egyszerűen kellenek és kész.

Thomas Savage: A ​kutya karmai közt

Phil és George testvérek és üzlettársak, a montanai völgy legnagyobb farmjának tulajdonosai. Phil az okos, George a lomha. Phil magas és összeférhetetlen, George testes és csöndes. Phil briliáns sakkjátékos, mohó olvasó és ékesen szóló történetmesélő, George lassan tanul, és a munkának szenteli magát.

Phil ádáz szadista, aki mindenben dominálni akar, ezért nem tudja elviselni a gyengeséget, George-nak viszont gyengéd, szeretetteli a lelke. Ugyanabban a szobában alszanak, amelyiken kisfiúként osztoztak, és ennek már közel negyven éve. Amikor George váratlanul feleségül vesz egy fiatal özvegyet, és elviszi a farmra, Phil könyörtelen hadjáratba kezd, hogy tönkretegye öccse újdonsült feleségét. De szemben találja magát egy váratlan védelmezővel…

V. S. Alexander: Az ​előkóstoló

Magda Ritter tájékozatlan fiatal lányként, akarata ellenére kerül Hitler szolgálatába. Ételkóstolóként testközelből tapasztalja meg a Führer szuggesztív kisugárzását, és köt szoros ismeretséget annak szeretőjével. Hitler egyik tisztjét, Karlt megismerve hamar ráébred, hogy egy utópisztikus világban élik mindennapjaikat, ami körül a valóság épp Hitler beteg mániája miatt omlik össze. Magdában egyre erősebb az elhatározás, hogy megölje a diktátort, de Karl biztosítja a lányt, hogy a zsarnok ellen merényletet terveznek. A háborúban Magda elveszíti szüleit, a sikertelen merénylet következtében pedig újdonsült férjének is menekülnie kell. A zárt burkon kívül Magda megtapasztalja a fanatizmus okozta borzalmakat. Németország haláltusájának utolsó óráiban, miután visszakerül a Führer bunkerjába, maga áll Eva és Hitler szobájában, amikor azok öngyilkosságra készülnek. A bunkerből elmenekülve a lány feladja magát az amerikai katonáknak, majd elmeséli nekik meghökkentő történetét.

Jessica Fellowes: Gyilkosság ​a vonaton (Mitfordi rejtélyek 1.)

1919, ​Anglia. A veszélyes, kiszámíthatatlan nagybátyjával és magát agyondolgozó anyjával együtt nyomorban élő Lousia Cannon szebb életről álmodik, lehetőség szerint minél messzebb Londontól. A fiatal lány számára a megváltást jelenti az Oxfordshire gyönyörű vidékén található Mitford házban kínálkozó munkalehetőség, ahol a Mitford nővérek mellé keresnek szolgálót. Lousia Cannon egyszerre lesz a hat lány dajkája, gardedámja és a legidősebb nővér, a 16 éves, éles eszű és éles nyelvű Nancy bizalmasa.
A környéket eközben egy hátborzongató rejtély tartja lázban: a legendás ápolónő, Florence Nightingale keresztlányát, Florence Nightingale Shore-t fényes nappal gyilkolják meg egy vonaton. A szövevényes ügybe Louisa és Nancy is belekeveredik, de mit tehet két fiatal lány egy olyan gyilkossal szemben, aki bármire képes, hogy elkerülje a lelepleződést?
Jessica Fellowes megtörtént eseményeken alapuló regénye egyszerre idézi meg Agatha Christie klasszikus bűnügyi történeteit és a Downton Abbey hangulatát. A Mitfordi rejtélyek az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi sikert arató brit krimisorozata.

Susan M. Boyer: Délvidéki ​pezsgés (Liz Talbot-rejtélyek 1.)

Liz Talbot magánnyomozó modern déli szépség: melegszívű, jó hírű és Sig 9 pisztolyát mindig a táskájában hordja. Amikor megölik a nagymamáját, Liz hanyatt-homlok rohan vissza Dél-Karolina szigetére az otthonába, hogy megtalálja a gyilkosát.
Rendőrfőnök bátyja kizárja a nyomozásból, ezért saját kezébe veszi az ügyet, ráadásul feltűnik a régen meghalt legjobb barátnője is, ami tovább bonyolítja a dolgokat. A család halálos veszélyben van, így Liznek többre lesz szüksége, mint az esze és a szépsége, hogy biztonságban tudhassa őket. Elindul az alvilági nyomok után, hogy elkapjon egy pszichopatát, mielőtt az kapja el őt.
Szorul a hurok!

Richard Osman: A ​férfi, aki kétszer halt meg (A csütörtöki nyomozóklub 2.)

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.
Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás.

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?

tovább olvasom Őszi könyves kívánságlista

Riley Sager: Várj, ​amíg sötét lesz

Riley Sager neve nem ismeretlen számomra. Annak idején a Zárj minden ajtót! c. könyve nálam nagyon betalált, ezért is voltam kíváncsi erre a történetére is, amiben szintén nem csalódtam, de az előző könyve, bevallom, egy kicsivel mégis jobban tetszett.

Maggie egész életében arra törekedett, hogy válaszokat kapjon szüleitől. Olyan válaszokat, melyek középpontjában egy régi, és a környék lakói szerint kísértet lakta ház állt, a Beléndek-villa. Ugyanis kiskorában ebbe a házba költözött a családjával együtt, ahonnan aztán alig három hét leforgása alatt kénytelenek voltak az éjszaka kellős közepén elmenekülni. 

Maggie édesapja később könyvet írt a házban átélt kalandról a Horrorház – igaz történet címmel, ami szenzációs világsiker lett: tele túlvilági szellemekkel és megmagyarázhatatlan eseményekkel. Ám Maggie sosem hitt el egy szót se belőle. Így amikor megörökli a Beléndek-villát, habozás nélkül visszatér oda, hogy kiderítse mi kényszerítette a családját annyi évvel ezelőtt a ház elhagyására.

A történetet két nézőpontból követhetjük nyomon. Az egyik a Maggie édesapja által írt könyv fejezetein keresztül, a másik pedig Maggie szemszögén át, amikor visszaköltözik a házba és rájön, hogy az apja általa írt történet talán nem is kitaláció, hanem tényleg megtörtént sok-sok évvel ezelőtt. Annál is inkább, mivel a házba való beköltözése után olyan furcsa dolgokra lesz figyelmes, amik tényleg nem zárják ki annak tényét, hogy valóban kísértetek járnak a Beléndek- villában, akik aztán az ott élők életére törnek.

Ez a kettős narratíva szerintem remek választás volt az író részéről, annál is inkább, mivel egyik elbeszélőnek sem lehetett igazán hinni. Én legalábbis folyamatosan megkérdőjeleztem Maggie emlékeit a múlttal kapcsolatban, hiszen annyira kicsi volt még akkor, és annyi mindent másképp látott, mint a felnőttek. És az apja történetével kapcsolatban is mindvégig fenntartásaim voltak, és nem tudtam, hogy mennyit hihetek el az által írt dolgokból, tehát abszolút nem lehetett tudni, hogy ki mond igazat? Ki hazudik? És ha hazudik, akkor vajon miért?

Ennek köszönhetően a könyv irtó izgalmas volt és folyamatosan feszültségben tartott. A horrorelemeknek hála pedig végig borzongtam az elejétől a végéig. Mivel főleg éjszakánként olvastam, így éjszakánként elég nyugtalanul aludtam és minden olyan zajtól, amit a házunk adott ki magából (a vízmelegítő bojler bekapcsolásától kezdve a tetőgerendák ropogásáig) tényleg mindentől frászt kaptam.

A könyv igazi főszereplője egyébként szerintem maga a ház, a Beléndek-villa volt, illetve annak szörnyű múltja. Itt is a Zárj minden ajtót!-hoz hasonlóan irtó hangulatosan és aprólékosan mutatta be a szerző a környezetet, a horrorfilmbe illő régi épületet; a végtelen szobák sorát, a magasba nyúló íves ablakokat, a grandiózus méretű lépcsőfeljárót, és a  festményeket a falon, mindezt megfűszerezve az előző tulajdonosok baljós történetével, szóval tényleg remek és erős atmoszférájú volt a könyv ebből a szempontból.

Ami kicsit bosszantott benne, hogy a szerző a rejtély egy kulcsfontosságú eleménél félrevezette az olvasót.  A könyv elején azt írta, hogy a házban lévő festmény az előző tulajdonos lányáról nagyon "részletgazdag" és szépen kidolgozott, olyannyira, hogy még azt is észrevette Maggie rajta, hogy a lány ölében ülő nyúlnak is "külön-külön megfestett szőrszálai voltak", amihez ugye elég közelről kellett megvizsgálnia a képet, hogy mindezt lássa. Aztán a könyv végén már azt írta „a nyúl kicsit másként volt megfestve, mint a kép többi része. Nem volt olyan részletes, mintha egy másik festő munkája lett volna.” … „A nyúl nem ugyanazokkal a részletes vonásokkal volt ábrázolva”. És én ettől az apró ellentmondástól kissé becsapva éreztem magam, ami aztán rossz szájízt hagyott maga után. Annál is inkább, mivel már a legelején lehetett érezni, hogy a kép jelentőséggel bír majd, a rejtély szempontjából.

Ettől eltekintve persze nagyon jól szórakoztam, igazán hátborzongató volt olvasni a könyvet, úgyhogy aki szereti a szellemtörténeteket és a kísértetjárta házakról szóló izgalmas regényeket, annak mindenképp ajánlom.

Kiadó: Lettero

Eredeti cím: Home Before Dark

Fordította: Sajó Tamás

Oldalszám: 464

tovább olvasom Riley Sager: Várj, ​amíg sötét lesz

Helen H. Durrant: A ​következő áldozat

Rachelnek, a gyilkossági csoport főfelügyelőjének kissé zűrös élete van. Otthon két makacs tizenéves lányt nevel egyedül, a volt férje a szomszédban lakik, és a fiatalkori szerelem, akihez még mindig mély érzelmek kötik, a város rettegett gengsztere. Rachel számára az egyetlen menekülés ebből az őrületből a munkája, amit imád és amiért a magánéletét is képes lenne feláldozni. De ez az új eset, melyben egy kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait a fiatal homoszexuális fiúk körében, kétségbe vonja, hogy képes-e továbbra is megfelelően végezni a munkáját, különösen akkor, ha a gyilkos személyessé teszi az ügyet azzal, hogy Rachel családját is bevonja a játékába.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert szerettem olvasni; gyors tempójú volt és rövid fejezetekből állt, melynek köszönhetően gyorsan lehetett vele haladni. A cselekmény is végig lekötötte a figyelmem, mindig kíváncsian vártam a gyilkos következő lépését és hogy vajon mikor követ el olyan hibát, aminek felfedezésével végre áttörést érhetnek el a rendőrök a nyomozásban, de mindezek ellenére nekem mégis hiányzott belőle valami – talán a szereplők zavartak, mivel egyikhez sem tudtam igazán kötődni. 

A történetet egyébként különböző nézőpontokból, köztük a gyilkos szemszögén keresztül is nyomon követhettük, ami igazán izgalmassá és feszültté tette az egészet. És a szereplők többsége is érdekes és változatos volt, akik jelleme remélhetőleg a következő részekben majd jobban ki fog teljesedni. A legfőbb problémám leginkább a hősnőnkkel, Rachellel volt, az ő karaktere egyáltalán nem nőtt közel a szívemhez. Még a gengszter exét is - akiről alig tudtunk meg valamit - érdekesebbnek és kedvelhetőbb figurának találtam, mint őt. Arra viszont, hogy kettőjük kapcsolata a továbbiakban majd miként befolyásolja Rachel munkáját és magánéletét, nagyon kíváncsi leszek.

A könyv amúgy nem sok romantikát tartalmaz, a történet bűnügyi vonatkozása elsőbbséget élvezett a szereplők magánéletével szemben; éppen elég információt kapunk róluk ahhoz, hogy emberként lássuk őket, ám mégsem annyit, hogy az háttérbe szorítsa a rejtélyt súlyát, ami teljesen rendben volt így.

Úgyhogy összességében izgalmas könyv volt, de mély nyomott nem hagyott bennem. Ennek ellenére, ha a kiadó a sorozat további köteteit is elhozza nekünk, azokra is vevő leszek, mert úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőség van a rendőrségi karakterek és azok kapcsolatainak fejlesztésében, illetve a mostanihoz hasonló ugyancsak csavaros és hátborzongató gyilkossági ügy felderítésében is szívesen részt vennék ismét.

Ui.: A sorozat külföldön már az 5. résznél tart.

Kiadó: I.P.C.

Eredeti cím: Next Victim
Fordította:
Oldalszám: 320

tovább olvasom Helen H. Durrant: A ​következő áldozat

C. S. Pacat: A ​rab herceg (A rab herceg 1.)

A molyon olvasott vélemények keltették fel a könyv iránti érdeklődésemet. Volt, aki csalódott benne a történet brutalitása és a benne lévő sok kegyetlenkedés miatt, és volt, aki így is teljesen odáig volt érte és alig várja, hogy a következő részt is a kezébe vegye. Szóval elég vegyes véleményeket olvastam róla, úgyhogy muszáj volt nekem is a dolog végére járni és megnézni, hogy mi az igazság mindebből, na meg a komfortzóna határokat sem árt néha kicsit feszegetni.

És az van, hogy nekem ez a könyv baromira tetszett. Holott az elején rendesen féltem tőle a sok megosztó vélemény miatt. És így utólag azt kell mondjam, hogy való igaz, tényleg nem való mindenkinek, és megértem a negatív visszhangokat is, de akkor is. Én ezt a könyvet egyszerűen imádtam. Egyébként lehet ám, hogy nekem is csak azért tetszett, mert már felvértezve kezdtem neki az olvasásnak. Tudtam, hogy a történet egy olyan ókori Rómára hajazó társadalomban játszódik, ahol a homoszexualitás a normális és a hetero az abnormális. Hogy a szexrabszolgák és az olyan gladiátor játékok, ahol nem az ellenség legyőzése, hanem annak megerőszakolása a cél, természetes dolog. Hogy a politikai hatalomért folytatott harc nem ismer határokat, és hogy az udvari intrikáktól és ilyen-olyan cselszövésektől sem lesz mentes a könyv. Szóval eléggé képben voltam, amikor elkezdtem, de még így is volt egy-két olyan jelenet, melynek olvasása közben elborzadtam vagy épp fülig pirultam.

A történetről röviden annyit, hogy főszereplőnk Damen, az apja halála után az akielosi trón jogos várományosa lett volna, ha fattyú testvére Kastor, mindezt galád módon meg nem akadályozza. Damen összes rabszolgáját megölette, őt pedig a rabszolgák közé vetve elajándékozta az ellenséges ország hercegének. Damen új gazdája, Laurent egy gyönyörű, de rendkívül kegyetlen férfi, aki a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. Damen kénytelen titokban tartani kilétét, senki nem tudhatja meg, hogy ő valójában Akielos örököse, mert ha mindez kiderülne, akkor az életével fizetne érte. Ám a legnagyobb kihívás számára mégsem titkának megőrzése, hanem hogy rabszolgaként mindenben fejet hajtson a verei herceg előtt, aki minden jel szerint élvezetét leli a kínzásában.

Nagyon izgalmas és érdekes volt az a társadalmi berendezkedés, amit az írónő felvázolt. Igaz, hogy elsőre elég bizarrnak találtam, hogy a nemesek „házi kedvenceket” azaz ágyas rabszolgákat, a férfiak férfit, a nők pedig nőt tartanak maguk mellett, és hogy a gladiátor játékok sem a megszokott módon történnek, de a könyv végére már nem is ezen kattogott az agyam, hamem a szereplők összetett személyisége, az egymáshoz való viszonyuk és a különböző motivációik kötötték le leginkábbb a figyelmem.  

A sztori az elején lassan építkezik, bőven van időnk jobban megismerni a főbb karaktereket, akik a cselekmény előrehaladtával folyamatosan fejlődnek. Az első perctől kezdve át lehetett érezni Damen kiszolgáltatottságát és gyűlölni, illetve megvetni Laurent a Damen ellen irányuló kegyetlen kis játékai miatt. És bár Laurent az elején a pokolba kívántam, a könyv végére azonban, amikor már kicsit jobban megismerhettem őt, egész másképp viszonyultam hozzá. Mivel a történet Damen szemszögéből íródott, így végig részletes betekintést nyerhetünk a gondolataiba. Láthatjuk, hogy mennyi büszkeség és kitartás van benne és hogy milyen erősen küzd a megaláztatása ellen. Ugyanakkor annak is szemtanúi lehetünk, hogy ha másokról van szó, akkor gondolkodás nélkül képes fejet hajtani és saját önérzetét teljes mértékben háttérbe szorítani.

Igazából nem tudom pontosan, hogy mikor csapott át a könyv a marha jó regényből a kedvenc kategóriába. Talán, amikor Dament egy éjszaka három ismeretlen testőr kíséri be Lurenthez, aki ekkor nem volt épp romantikus hangulatban, de hát nem is ez okból vitték Dament oda, de erről nem mondhatok többet. A lényeg, hogy innen változott meg érezhetően Laurent és Damen kapcsolata, (meg sok minden más is), ami ez miatt egy fontos, ha nem a legfontosabb fejezete volt a könyvnek. Szerintem legalábbis.

Mindenesetre a vége, amikor végre összeállt a kép és tudatosodott bennem, hogy lehet Laurent mégis félreismertem, hiszen mint kiderült amellett, hogy ő is csak túlélni akart, a nagybátyjával való kapcsolata is sokkal bonyolultabb és veszélyesebb annál, mint azt elsőre gondoltam volna, nagyot ütött.

Imádom az udvari intrikákat és cselszövéseket és itt, az emberi kapcsolatok kusza és szövevényes hálójában az érzelmi zsarolások és manipulációk remekül meg voltak írva. Tény, hogy sok érzékeny témát érint a könyv és hogy nyitottnak kell lenni, hogy élvezni tudjuk a történetet, de ha ez megvan, akkor a siker garantált.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Captive Prince
Fordította:Sándor Alexandra Valéria
Oldalszám: 278

tovább olvasom C. S. Pacat: A ​rab herceg (A rab herceg 1.)

Julia Dippel: Az ​örök tűz (Izara 1.)

Az örök tűz Julia Dippel "Izara" sorozatának első része. A széria öt részből áll, melyből úgy láttam, hogy nálunk már a második is előkészületben van - na kérem szépen, így kell ezt csinálni.

A történet középpontjában egy átlagos fiatal lány Ariana áll, aki teljesen hétköznapi életet él, egészen addig, amíg fel nem tűnik egy titokzatos, zöld szemű és piszok jóképű idegen, Lucian. Ettől a pillanattól kezdve Ariana élete gyökeresen megváltozik. Természetfeletti lények törtnek az életére, démonok, kátosok, és brachionok támadják meg és próbálnak az elméjéhez és a lelkéhez is hozzáférni. Mindezzel a káosszal együtt felszínre törnek múltja titkai is, felismeri, hogy az apja nem is az apja, az iskola, ahova eddig járt csak álca, a barátnője sokkal többet tud, mint azt gondolta, ráadásul senki nem az, akinek látszik és természetesen a szerelem sem kerüli el, romantikus kapcsolatba kezd a világ legdögösebb pasijával, egyszóval semmi nem marad meg a korábbi csendes életből – remélem semmit nem hagytam ki belőle. 

Eh, úgy érzem kinőttem én már ebből a műfajból. Nem mondom, hogy nem szórakoztatott el, de annyi ismerős momentum volt benne hasonló témájú sorozatokból, hogy az szinte már fájt. Kezdve az érzelmileg ingatag és mindenki által csak kigúnyolt és lenézett szürke kisegér hősnőtől a titokzatos, ám rendkívül védelmező és irtó dögös démoni pasiig, aki persze rögtön annyira szerelmes lesz hősnőnkbe, hogy még az életét is képes lenne feláldozni érte. A világot fenyegető és mindent elsöprő természetfeletti veszélyről már nem is beszélve, szóval semmi újat és eredetit nem tudott nyújtani számomra a történet, de – mert mindig van egy de -, ha eltávolítom ezt a kellemetlen "ó, én ezt már olvastam valahol" érzést, akkor végül is nincs okom panasz, mert egy teljesen átlagos, és remek szórakozást nyújtó romantikus fantasy könyvet kaptam.

A világfelépítést kezdetben kissé bonyolultnak találtam, hiába adott már a legelején a szerző részletes magyarázatot az emberek és félvérek világáról, illetve a közöttük lévő kapcsolatokról, túl sok volt és túl hirtelen zúdult rám minden, ami miatt kissé elveszettnek éreztem magam benne. Na meg aztán a történetvezetést is kissé hullámzónak éreztem, ami aztán egyáltalán nem tette letehetetlenné számomra a könyvet. Azok a részek pedig ahol Ari álmában jártunk és ugráltunk egyik helyről a másikra, bevallom, nekem nem nagyon jöttek be. Ami viszont tetszett a történetben, hogy semmi nem volt tisztán fehér vagy fekete, a jó és a rossz elkülönítésének és megértésének kérdése azért ennél bonyolultabb volt. És a romantikával is ki voltam békülve, bár Lucien nem került fel a kedvenc könyves pasijaim listájára. Persze ahogy lenni szokott a történet csúcspontja és az érzelmi feszültség a könyv vége fele közeledve egyre jobban fokozódott, egészen a végső nagy összecsapásig, amit biztos hihetetlen megdöbbentőnek és epikusnak kellett volna éreznem, de nekem valahogy mégsem hozta el a várva várt „hű, na ne baszki, ez tényleg váratlan volt” érzést.

Tudom, hogy túl sokat panaszkodtam, de őszintén szólva engem nem varázsolt el úgy ez a könyv, mint ahogy azt vártam. Lehet pusztán csak rosszkor került a kezembe vagy a külföldi hájpnak hála jobbra és különlegesebbre számítottam, ki tudja? Mindenesetre nem tagadom, hogy élveztem az olvasását és igazán szórakoztatónak találtam, illetve a mellékszereplők is nagyon érdekesek és jól megrajzolt karakterek voltak, akik azon kívül, hogy sok humoros és izgalmas percet okoztak olvasás közben, hőseinkkel is egy jó kis ütős csapatot alkottak. Szóval jó kis könyv volt ez, a műfaj kedvelő számára tényleg csak ajánlani tudom, én azonban, bevallom, ennél többet vártam. 

Kiadó: Carta Teen

Eredeti cím: Das ewige Feuer

Fordította: Keresnyei Boglárka

Oldalszám: 528

tovább olvasom Julia Dippel: Az ​örök tűz (Izara 1.)