A molyon olvasott vélemények keltették fel a könyv iránti
érdeklődésemet. Volt, aki csalódott benne a történet brutalitása és a benne
lévő sok kegyetlenkedés miatt, és volt, aki így is teljesen odáig volt érte és
alig várja, hogy a következő részt is a kezébe vegye. Szóval elég vegyes
véleményeket olvastam róla, úgyhogy muszáj volt nekem is a dolog végére járni
és megnézni, hogy mi az igazság mindebből, na meg a komfortzóna határokat sem
árt néha kicsit feszegetni.
És az van, hogy nekem ez a könyv baromira tetszett. Holott az elején rendesen féltem tőle a sok megosztó vélemény miatt. És így utólag azt kell mondjam, hogy való igaz, tényleg nem való mindenkinek, és megértem a negatív visszhangokat is, de akkor is. Én ezt a könyvet egyszerűen imádtam. Egyébként lehet ám, hogy nekem is csak azért tetszett, mert már felvértezve kezdtem neki az olvasásnak. Tudtam, hogy a történet egy olyan ókori Rómára hajazó társadalomban játszódik, ahol a homoszexualitás a normális és a hetero az abnormális. Hogy a szexrabszolgák és az olyan gladiátor játékok, ahol nem az ellenség legyőzése, hanem annak megerőszakolása a cél, természetes dolog. Hogy a politikai hatalomért folytatott harc nem ismer határokat, és hogy az udvari intrikáktól és ilyen-olyan cselszövésektől sem lesz mentes a könyv. Szóval eléggé képben voltam, amikor elkezdtem, de még így is volt egy-két olyan jelenet, melynek olvasása közben elborzadtam vagy épp fülig pirultam.
A történetről röviden annyit, hogy főszereplőnk Damen, az apja
halála után az akielosi trón jogos várományosa lett volna, ha fattyú testvére
Kastor, mindezt galád módon meg nem akadályozza. Damen összes rabszolgáját
megölette, őt pedig a rabszolgák közé vetve elajándékozta az ellenséges ország
hercegének. Damen új gazdája, Laurent egy gyönyörű, de rendkívül kegyetlen
férfi, aki a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. Damen
kénytelen titokban tartani kilétét, senki nem tudhatja meg, hogy ő valójában
Akielos örököse, mert ha mindez kiderülne, akkor az életével fizetne érte. Ám a
legnagyobb kihívás számára mégsem titkának megőrzése, hanem hogy rabszolgaként
mindenben fejet hajtson a verei herceg előtt, aki minden jel szerint élvezetét
leli a kínzásában.
Nagyon izgalmas és érdekes volt az a társadalmi berendezkedés, amit az írónő felvázolt. Igaz, hogy elsőre elég bizarrnak találtam, hogy a nemesek „házi kedvenceket” azaz ágyas rabszolgákat, a férfiak férfit, a nők pedig nőt tartanak maguk mellett, és hogy a gladiátor játékok sem a megszokott módon történnek, de a könyv végére már nem is ezen kattogott az agyam, hamem a szereplők összetett személyisége, az egymáshoz való viszonyuk és a különböző motivációik kötötték le leginkábbb a figyelmem.
A sztori az elején lassan építkezik, bőven van időnk jobban megismerni a főbb karaktereket, akik a cselekmény előrehaladtával folyamatosan fejlődnek. Az első perctől kezdve át lehetett érezni Damen kiszolgáltatottságát és gyűlölni, illetve megvetni Laurent a Damen ellen irányuló kegyetlen kis játékai miatt. És bár Laurent az elején a pokolba kívántam, a könyv végére azonban, amikor már kicsit jobban megismerhettem őt, egész másképp viszonyultam hozzá. Mivel a történet Damen szemszögéből íródott, így végig részletes betekintést nyerhetünk a gondolataiba. Láthatjuk, hogy mennyi büszkeség és kitartás van benne és hogy milyen erősen küzd a megaláztatása ellen. Ugyanakkor annak is szemtanúi lehetünk, hogy ha másokról van szó, akkor gondolkodás nélkül képes fejet hajtani és saját önérzetét teljes mértékben háttérbe szorítani.
Igazából nem tudom pontosan, hogy mikor csapott át a könyv a
marha jó regényből a kedvenc kategóriába. Talán, amikor Dament egy éjszaka
három ismeretlen testőr kíséri be Lurenthez, aki ekkor nem volt épp romantikus
hangulatban, de hát nem is ez okból vitték Dament oda, de erről nem mondhatok
többet. A lényeg, hogy innen változott meg érezhetően Laurent és Damen
kapcsolata, (meg sok minden más is), ami ez miatt egy fontos, ha nem a legfontosabb
fejezete volt a könyvnek. Szerintem legalábbis.
Mindenesetre a vége, amikor végre összeállt a kép és tudatosodott bennem, hogy lehet Laurent mégis félreismertem, hiszen mint kiderült amellett, hogy ő is csak túlélni akart, a nagybátyjával való kapcsolata is sokkal bonyolultabb és veszélyesebb annál, mint azt elsőre gondoltam volna, nagyot ütött.
Imádom az udvari intrikákat és cselszövéseket és itt, az
emberi kapcsolatok kusza és szövevényes hálójában az érzelmi zsarolások és
manipulációk remekül meg voltak írva. Tény, hogy sok érzékeny témát érint a könyv
és hogy nyitottnak kell lenni, hogy élvezni tudjuk a történetet, de ha ez
megvan, akkor a siker garantált.
Eredeti cím: Captive Prince
Fordította:Sándor Alexandra Valéria
Oldalszám: 278
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése