2017/09/24

, , , , ,

Lorraine Heath: Mindent ​egy lapra ~A havishami ördögfiókák 2.

Mivel A herceg szeretője anno annyira elnyerte a tetszésemet, hogy még a kedvenceim közé is bekerült, muszáj volt rögtön belekezdtem a sorozat második részébe, melyben a következő havishami ördögfiókáról, nevezetesen Edwardról volt szól.

Az előző részből már megtudhattuk, hogy Edward Alcott, csak egy órával volt fiatalabb ikertestvérénél Albertnél, aki így Greyling grófja lett. És hogy e két férfi csak külsőleg hasonlítottak egymásra, merthogy temperamentumukat tekintve totál különbözőek voltak. Míg Edwardot finoman szólva is egy olyan szoknyapecér gazembernek mondanám, aki előszeretettel herdálta a család vagyonát, addig Albertre egy rossz szavam nem lehet.  Ő sokkal visszafogottabb, nyugodtabb és kötelességtudóbb ember volt. És bár igaz, hogy erős kötelék fűzte össze a két testvért, Albert mégis mintha egy kicsit mindig csalódott lett volna a semmirekellő öccse miatt.  A legnagyobb probléma közöttük azonban mégsem ez volt, hanem Edward összeférhetetlensége Albert feleségével, Juliaval, mely konfliktus abból adódott, hogy titkon szerelmes volt belé.

Albert első gyermekének a születése előtt a két testvér úgy döntött, hogy még egy utolsó afrikai utazásra megy, ám ez a kaland tragédiával végződött. Albert ugyanis egy baleset során életét vesztette. Halála előtt pedig arra kérte a testvérét, hogy visszatérve Angliába tegyen úgy, mintha ő lenne Albert. Foglalja el a helyét és vigyázzon Juliára, amíg a gyermeke meg nem születik. Edward természetesen eleget tesz bátyja kérésének, annál is inkább, mivel már csak két hónap van hátra a baba születéséig, utána úgysem tehet mást, minthogy tisztázza a helyzetet.


Nos az alapsztori nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy gyakran kissé bizarrnak éreztem. Merthogy gondoljatok csak bele. Milyen dolog már a testvéred bőrébe bújva annak szerelmével együtt élni. Sőt mit több, hónapokon át hazudni neki, és abban a hitben hagyni, hogy az igazi férjét csókolja és simogatja, miközben a tudtán kívül azt már rég eltemette. Úgyhogy Edward bizony csúnyán megtéveszti (átveri) Juliát, mely ténnyel, bevallom voltak problémáim. Persze jó-jó, sokat tompított e dolgon, hogy jobban belegondolva Edward motivációja végül is érthető volt, hiszen Julia korábban már többször is elvetélt, és talán ha megtudta volna, hogy a férje meghalt, ismét megtörtént volna mindez. Na meg aztán a bátyja utolsó kívánsága is ez volt, hiszen ő is féltette a feleségét, és mint a naplójából kiderült talán némiképp sejtette is az öccse gyengéd vonzalmát a felesége iránt, amire úgy tűnt, hogy a jóváhagyását is adta. 
Na de mindezek ellenére legbelül az ember mégiscsak érzi, hogy erkölcsileg mindez igencsak necces. Természetesen Edward végig küzd a lelkiismeretével. Folyamatosan megkérdőjelezi saját döntéseit, és elég komoly érzelmi konfliktusba kerül önmagával, főleg amikor rájön, hogy tovább már nem tudja elnyomni magában a Julia iránt érzett szerelmét. Úgyhogy tulajdonképpen, bár e téma meglehetősen bonyolult, és több szempontból is igencsak megkérdőjelezhető, mégis azt kell mondjam, hogy az írónő oly nagyszerűen építette fel a történetet és olyan szépen, szívhez szólóan írta meg a szereplők közötti szerelmet, hogy az engem teljesen lenyűgözött. Sajnos a könyv közepe tájékán kissé vontatottnak és túlírtnak éreztem a sztorit, illetve kicsit furcsállottam, hogy Julia fejecskéjében egyszer sem fordult meg, hogy a férje külső és belső változásai nem is az afrikai útnak, hanem a testvérek közötti cserének volt köszönhető. Ám mindennek dacára még így is elmondhatatlanul élveztem, ahogy ők ketten egyre közelebb kerültek egymáshoz és ahogy Edward erősen próbált (több kevesebb sikerrel) ellenállni a benne parázsló szenvedélynek. Az pedig, hogy végre megismerhettem Edward igazi oldalát, azt a kedves és vicces, a szerelméért a végsőkig elkötelezett férfiét, akivel tényleg, de tényleg csakis az ilyen igazi romantikus mesékben találkozik az ember, szintén totál levett a lábamról.

Szóval egy roppant szórakoztató és magával ragadó romantikus történethez volt szerencsém, melyet a műfaj szerelmeseinek csak ajánlani tudok. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy mennyit kell még várni a folytatásra.


A sorozat részei:
1. A herceg szeretője ~ Falling Into Bed with a Duke 
2. Mindent egy lapra ~ The Earl Takes All
3.  A vikomt asszonya ~ Viscount and the Vixen

A szerző másik romantikus sorozata a Botrány és szenvedély, mely részei:
 1. Botrány és szenvedély ~ Scandal and Desire  Mick Trewlove története
2. When a Duke Loves a Woman ✿ Gillie Trewlove története
3. The Scoundrel in Her Bed  Finn Trewlove története
4. The Duchess in His Bed  AidenTrewlove története


Kiadó: Harlequin
Eredeti cím: The Earl Takes All
Sorozat: Hellions of Havisham 
Oldalszám: 400

tovább olvasom Lorraine Heath: Mindent ​egy lapra ~A havishami ördögfiókák 2.

2017/09/15

, , ,

Liz Fenton – Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

Casey és Rachel már gyerekkoruk óta legjobb barátnők, holott az életük egy cseppet sem hasonlít egymásra.
Casey a médiában dolgozik, egy sikeres pletykaműsor vezetője. Munkája révén a legnagyobb sztárokkal beszélget nap mint nap, és mivel komoly kapcsolat híján szingliként éli életét, így minden este más pasival bújhat ágyba. A karrierje szépen alakul, pontosabban alakulna, ha egy nálánál jóval fiatalabb feltörekvő hölgyemény nem épp azon ügyeskedne folyamatosan, hogy kigolyózza őt a helyéről. Ám ettől eltekintve Casey elégedett lehet a sikereivel, ő azonban mégsem érzi jól magát a bőrében.
Rachel egy teljesen hétköznapi családanya; úszógumival, három gyerekkel, és egy elhidegült férjjel. Még a diplomája megszerzése előtt esett teherbe, és mivel úgy döntött, hogy a családot választja az iskola helyett, így soha nem is diplomázott le. Minden idejét a gyerekek kötik le és a család ügyes bajos dolgainak az intézése, úgyhogy fogalma sincs, hogy mikor foglalkozott utoljára magával, melynek köszönhetően meglehetősen túlhajszolt, lestrapált, fáradt és nyűgös.
A húszéves érettségi találkozón Casey és Rachel vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el, mivelhogy másnap reggel egymás testében ébrednek.


Több film is készült már erre a testcserés koncepcióra, de igazából egyik sem hagyott mély nyomot bennem. Mégis azt kell mondjam, hogy szeretem ezt a témát, mert nagyon szórakoztatónak találom és kellemes kikapcsolódást tud nyújtani a maga humorosan könnyed, bohókás módján. Meg aztán szerintem ezekkel a filmekkel/könyvekkel nem is nagyon lehet mellényúlni, mert egyrészt igen kicsi az esélye annak, hogy a mondandója eltérne azon bölcs megállapítástól, mely szerint csak akkor értékeljük igazán azt amink van, amikor már elvesztettük, másrészt pedig a testcsere miatti feszült konfliktushelyzetekből adódó humor mindig garantált jókedvet biztosít. Persze a megvalósítás mikéntje sokat nyom a latba, de maga a téma szerintem örök klasszikus marad, amihez mindig megéri visszanyúlni.

Történetünkben az egész cécó onnan indul, hogy Casey és Rachel már régóta elégedetlenek az életükkel, és valami egészen másra vágynak. Casey például mindig csodálta és irigyelte a barátnője életét és a férjével való kapcsolatát, de amikor a testébe bújva kiderültek a hiányosságok az rendkívül kiábrándítóan hatott rá. Egyéb lehetőségek híján azonban nem volt más választása, minthogy átadja magát ennek az új életformának, ami őszintén szólva bitang jól ment neki. Merthogy a barátnője két nagylányával rendkívül hamar megtalálta a közös hangot, a legkisebb pelenkázásába pedig a kezdeti nehézségek ellenére szintén hamar belejött. Pár nap leforgása alatt fel tudta venni a család ritmusát és szokásait, sőt még a férje (pontosabban Rachel férjének) érdeklődését is vissza tudta nyerni, és mindezt úgy, hogy még élvezte is, hogy gondoskodhat másokról. És ez a sikerszéria a másik oldalon is folytatódott. Rachel szintén csak Casey bőrébe bújva tudta meg, hogy milyen nyomás alatt is áll a barátnője a munkája miatt, és mennyi mindenkinek kell megfelelnie, hogy reflektorfényben maradjon. Ám Rachel keményen állta a sarat, sőt mi több, jobban teljesített, mint Casey. Sikert sikerre halmozva egyre fentebb került azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán. És ami a legfurább volt az egészben, hogy mindezt ő is roppant mód élvezte.

Szóval a kezdeti megrázkódtatás után a csajok meglepően jól teljesítettek és nagyon élvezték ezt a fordított helyzetet, természetesen kaland kalandot követett, hogy végül aztán mindenki levonja a maga kötelező tanulságát, amire a végén már komolyan mondom azt hittem, hogy soha a büdös életbe nem kerül sor. Ugyanis ahogy fogytak az oldalak, Casey és Rachel olyan jól érezték magukat egymás bőrében, hogy totál olyan érzésem volt, mintha nem is akarnának visszakerülni a régi életükbe. Arról már nem is beszélve, hogy egymás szerelmi életébe való "ténykedésük" számomra már kezdett kissé bizarrnak tűnni. Nem igazán éreztem rajtuk kétségbeesést a saját otthagyott kis világuk értékeinek elvesztése miatt. Úgyhogy, ha őszinte akarok lenni, akkor a könyv eleje egész jó volt, annak ellenére, hogy kissé lassan csordogáltak az események. Ám egy idő után már azon kaptam magam, hogy marhára aggódom az miatt, hogy nehogy már Casey jobban illjen Rachel férjéhez és a gyerekekhez, mint Rachel maga. És Rachelt nehogy már annyira elvakítsák a televíziós sikerek és egy másik pasi szomorú tekintete, hogy végül ne kívánkozzon vissza a családjához. (Azt hiszem, ha így történt volna, akkor tuti padlót fogtam volna.)

Na de persze nem ez lett a mese vége, mert minden jóra fordult, mivelhogy a jó megszokott testcserés történetek sablonjai mentén haladt a cselekmény – mondjuk nálam az előbb említett apró furcsaságok kissé hajmeresztőek voltak, és sokkal humorosabbnak és könnyedebbnek is el tudtam volna képzelni a sztorit – de mindennek ellenére a könyv végül is elérte célját: pár órára kikapcsolt, és mivel valami hasonlóra vágytam, még szórakoztatott is.
Lisa Steinke - Liz Fenton 
Értékelés : 3.5/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Your Perfect Life
Sorozat: - 
Oldalszám: 344

tovább olvasom Liz Fenton – Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

2017/09/08

, , ,

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​hét férje

„A média azt a történetet meséli, amit mesélni akar. Ez mindig így volt. És mindig így lesz. Akkor jöttem rá: csak akkor fogják megtudni az igazat az életemről, ha én magam mesélem el nekik. Egy könyvben.”
Monique Grant teljesen ledöbben, amikor Hollywood filmes legendája, a hatvanas évek óriási sztárja Evelyn Hugo ahelyett, hogy egy tapasztalt újságírót keresne magának, kifejezetten őt kéri egy exkluzív interjú lebonyolításához. Mint azonban később kiderül a szimpla sztárinterjú helyett Evelyn sokkal többet ajánl neki. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, Monique nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám hogy hogyan és hogy ennek a megismerése milyen hatással lesz a lány további életére, természetesen csak a könyv végén derül ki.

Ahogy megláttam ezt a könyvet rögtön birtokolni akartam. A fülszövege érdekesen hangzott a borítója pedig fú, hát az meg egyszerűen imádtam. Ám ahogy elkezdtem olvasni kicsit elbizonytalanodtam, mert valahogy nem pont erre számítottam. Nem azt mondom, hogy csalódtam, illetve mégiscsak azt kell mondjam, hogy valóban csalódtam, de a szó pozitív értelmében.

Merthogy Red írása annyira őszinte és emberi, miközben (az életrajzi jellegű könyvekhez hasonlóan) némi tárgyilagosságot is próbál csempészni a dologba, hogy az engem totál levett a lábamról. Olyan érzelmeket és gondolatokat ébresztett bennem, amire egyáltalán nem számítottam. Azt nem mondom, hogy csak úgy peregtek a lapok olvasás közben, mert kényelmes tempóban haladtam a történettel, de bármit is csináltam napközben mindig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon a következő oldalakon, hogyan alakul majd Evelyn sorsa.

Evelyn nem egy mindennapi személyiség volt. Már 14 éves korában tisztában volta azzal, hogy mivel semmi mása nincs a szépségén kívül, így mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszakadjon arról a helyről, ahova született. Egy olyan rendkívül céltudatos és okos fiatal lány volt, aki gondolkodás nélkül használta a testét, ha valakivel üzletet akart kötni. Úgy kufárkodott a szexualitásával, mint más ember a portékájával. Ebből kifolyólag a férjeket is igen gyorsan fogyasztotta, ám az igaz szerelme mégsem közülük való volt.  Az első férjét csak ugródeszkának használta a karrierje építése érdekében. A másodikról úgy gondolta, hogy ő lesz az igazi - de mint később kiderült ez nem így történt. A többiekről pedig… nos róluk nem igazán szeretnék beszélni, merthogy nem ez a könyv igazi lényege. Úgyhogy aki azt gondolta (vagy remélte ;)), hogy a regény tele lesz Evelyn szexuális életét és tivornyáit részletesen taglaló részekkel, azt gyorsan szeretném kiábrándítani, mert ez bizony nem így van, semmi ilyesmi nincs a könyvben. Persze van benne szexualitás, de Red nem megbotránkoztatni vagy urambocsá irigylésre sarkallni akarta az olvasóját, hanem valami egészen más érzelmeket és gondolatokat ébreszteni benne.
Roppant érdekes volt ennek a határozott és erős nőnek a sorsát és pályáját figyelemmel kísérni, ahogy nevét megváltoztatva és kubai származását eltitkolva egyre fentebb jutott azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán, melynek a csúcsán az Oscar díj figyelt. Tetszett, hogy saját maga mesélte el a történetét, azokat a kemény igazságokat, amelyek a karrierje, a házasságai és az imázsa mögött lapultak. Tetszett az elszántsága, amivel bizonyítani akarta a világnak, hogy ő is megérdemli a helyét a reflektorfényben. Tetszett, hogy a karaktere megformálásánál az írót több színésznő (Elizabeth Taylor, Rita Hayworth, Marilyn Monroe) élete és külleme is megihletett. Tetszett, hogy az LMBT témája is szerepet kapott a könyvben, ráadásul nem is keveset. És végezetül tetszett, hogy ezzel az alternatív Hollywooddal és kitalált színészekkel az elején engem totál félrevezetett a szerző. Imádtam Evelyn barátját, ő volt számomra a könyv legpozitívabb karaktere. Evelyn pedig - hát ő nehezebb tészta - nos, őt lehet szeretni vagy nem szeretni a tetteiért, én a magam részemről csak csodálni tudtam töretlen céltudatosságát és állhatatosságát. Egyetlen dolog volt a könyvben, amit nehezen fogadtam el, és az Monique döntése volt a legvégén – a helyében én nem hiszem, hogy ezt az utat választottam volna. 

Szóval jó kis könyv volt ez, melynek meglepő mód még néhány könnycseppet is sikerült kisajtolnia belőlem. Evelyn története olyan üzenetet hordoz magában, amivel mindenki tisztában van, de gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla.
Taylor Jenkins
Értékelés: 4/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: The Seven Husbands of Evelyn Hugo
Sorozat: - 
Oldalszám: 456

tovább olvasom Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​hét férje

2017/09/01

, , , , , ,

Lorraine Heath: A ​herceg szeretője ~ A havishami ördögfiókák 1.

Bármily meglepő, teljesen véletlenül kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába, annak ellenére, hogy bár mostanában több krimi és thriller kerül a kezembe mint korábban, még mindig élek-halok a történelmi romantikusokért. E véletlen pedig úgy történt, hogy mivel az éjszakai jövés-menésemmel (mely az aktuális olvasmányom kézre kerítése miatt vált volna szükségessé) nem akartam felzargatni az alvótársaimat, így a legelső kezem ügyébe kerülő kötetet csaptam fel gyorsan altató gyanánt, amiből aztán minden lett csak alvás nem, merthogy annyira elvarázsolt és magával ragadt a történet, a szereplők és – ó, hát igen - az érzelmek, hogy bizony hajnalig le sem tudtam tenni a könyvet.

A történet hősnője Miss Minerva Dodger külső adottságait tekintve nem volt különösebben szép vagy megkapó, ellenben igen nagy hozománnyal rendelkezett, mely rengeteg úriember figyelmét keltette fel a környezetében. Minerva olyan családból származott, ahol mindenki szerelemből házasodott és ő sem akart ennél többet az élettől. Hat báli szezont táncolt végig úgy, hogy több tucat házassági ajánlatban volt része, de egyik kérője sem ajánlott a házasság mellé szerelmet, a hozományáért ellenben bármire képesek lettek volna. A sok kudarc után Minerva elfogadta, hogy valószínűleg soha nem fog férjhez menni és vénlányként fogja majd leélni az életét, ám úgy gondolta, hogy ez még nem ok arra, hogy ne próbálja ki, hogy milyen lehet egy férfi karjaiban elveszni. Úgyhogy megkérte a legjobb barátnőjét, hogy szerezze meg annak a hírhedt éjszakai klubnak a címét, ahol a nők álarcot viselve szeretőt választanak maguknak.

Nicholson Lambert kilencéves korában lett Ashebury hercege, amikor egy vonatszerencsétlenség során elvesztette a szüleit. Ám e tragédiában nem csak Ashebury hercege és hercegnéje halt meg, hanem Greyling grófja és grófnéja is, akik egy ikerpárt (Albert és Edward) hagytak maguk után. A hajdani herceg és a gróf szigorúan meghagyta, hogy haláluk esetén barátjukhoz, Marsden őrgrófjához kerüljenek a fiúk, aki nem volt különösebben gondos gyám, de teljesen nem is hanyagolta el a kötelességeit. Marsdennek volt egy fia Locke, aki szintén hasonló korú volt a három árvával, így a fiúk hamar megtalálták egymással a közös hangot, sőt mi több, életre szóló barátságot kötöttek egymással. Aztán idővel persze az ifjak felnőttek és sokat utaztak, melynek hála rengeteg egzotikus kalandban volt részük, hódításaik és tivornyáik révén pedig olyan hírnevet szereztek maguknak, hogy kevés olyan ember volt Londonban, aki ne hallott volna a négy "havishami ördögfiókáról”.

A mi történetünk főhőse e négy ifjú közül a szemérmetlenül jóképű Ashebury hercege, aki bizony gyakran látogatott el a Nightingale Klubba kellemes kikapcsolódást keresve. Itt találkozott Minervával, aki kezdetben nem fedte fel magát a férfi előtt, merthogy a hölgyek ezen a helyen megtarthatták inkognitójukat, de persze elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb kiderüljön, hogy kit is takar az álarc.


Mivel ezt megelőzően még nem olvastam semmit az írónőtől nem voltak hatalmas elvárásaim vele kapcsolatban. Persze egy könnyed kis romantikus szórakozás reményével láttam neki a könyv olvasásának, de amit kaptam az jóval több volt ennél: egy iszonyú szórakoztató, szívmelengető és *nagy sóhaj* eszméletlenül romantikus történet, mely szó szerint letehetetlen volt.

A könyv hősnője Minerva, nálam telitalálat volt. Pimasz és vakmerő, egy olyan nő, aki bármelyik férfival képes felvenni a versenyt. Ami a szívén az a száján, és amit a legvonzóbbnak találtam benne, hogy mindig őszinte volt, még akkor is, ha meg is bántott vele másokat. Ráadásul piszok jól értett a számokhoz és magabiztos kézzel kezelte a családi befektetéseket. Szóval üdítő változatosságot jelentett számomra a többi naiv és butácska, férfi nélkül jaj segítség elvesztem típusú hősnők sorában.

A másik különlegessége a könyvnek Ashe karaktere volt, ugyanis emlékeim szerint még nem találkoztam olyan hőssel, aki ilyen szenvedélyesen rajongott és értett is volna valamely művészethez, jelen esetben a fényképészethez, illetve aki ennyire bálványozta volna a női lábakat, miközben a számok megértése terén igen komoly problémákkal küzdött. 
A könyv nagy része egy meglehetősen finom macska-egér játékra épül, melyben Ashe elhatározza, hogy feltárja Lady V. – merthogy ez volt Minerva álneve a klubban – identitását, miközben Minerva megpróbálja távol tartani a szívét a férfitól, mivelhogy képtelen elhinni, hogy a hozományán kívül bárki is bármi vonzót találhat benne. Az ügyüket tovább bonyolítja az a tény, hogy Ashe hirtelen rájön, hogy a pénzügyei nem állnak olyan fényesen, mint ahogyan azt gondolta, és tudván, hogy Minerva még egy könyvet is írt arról, hogy hogyan is ismerszik meg egy vérbeli hozományvadász, igen nehéz dolga van a lány elcsábításával. Ennek köszönhetően a közöttük lévő kapcsolat szép lassan építkezik, mely kezdetben mindkettőjük részéről tele van bizonytalansággal, de ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre jobban megismerik egymást, egy tiszta és önzetlen kapcsolat alakul ki közöttük. Úgyhogy instant szerelemnek nyoma sincs, ami üdítően hatott rám, a szereplők közötti kémia pedig röviden szólva: csodálatos volt!

Ezek után mi mást is mondhatnék, mint hogy imádtam ezt a könyvet. Minden megvolt benne, amit e műfajban szeretek: okos és intelligens szereplők, szenvedéllyel teli jelenetek, pikírt és humoros párbeszédek, a családi összetartás és szeretet ereje... az ellenállhatatlanul megnyerő mellékszereplőkről már nem is beszélve.

Szóval egy szó, mint száz, nálam ez a könyv - az írónő nevével együtt - felkerült a kedvencek listájára, és a következő részére is roppant kíváncsi vagyok, úgyhogy a műfaj szerelmeseinek mindenképp csak ajánlani tudom. 
Lorraine Heath

Értékelés: 5/5

Eredeti cím: Falling Into Bed with a Duke
Kiadó: Harlequin Magyarország

Sorozat: Hellions of Havisham  (trilógia)
Oldalszám: 320

tovább olvasom Lorraine Heath: A ​herceg szeretője ~ A havishami ördögfiókák 1.