Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Az És a hegyek visszhangozzák egy csodálatos és érzelmileg lebilincselő olvasmány volt számomra. Első könyvem volt ez az írótól, de már most tudom, hogy nem az utolsó.

A kötetben több karakter élettörténetét ismerhetjük meg, térben és időben változó történetvezetéssel. A több szálon futó történetek teljesen kiszámíthatatlan módon kapcsolódnak egymáshoz, vagy épp keresztezik egymást, néhol homályos foltot hagynak, amik útközben idővel persze kitisztulnak és átláthatóvá válnak. A könyv történetei a szülő - gyermek kapcsolatról, a kötelesség és szabadság, a családi felelősség és függetlenség, a becsületesség és megalkuvás fontos döntéseiről és azok következményeiről, illetve a múlt kísértésének és visszafordíthatatlanságának érzéseiről szólnak, mely érzések legtöbbje bizony fájdalmas, olvasás közben pedig szinte kézzel tapinthatók. Meg kell hagyni, Hosseini valóban mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatoknak, igazi nagy mesemondó, olyan, aki minden erőlködés nélkül képes nem csak elvarázsolni, de elgondolkodtatni is történeteivel az olvasót. 

A könyv nyitó története egy gyönyörű népmese, amely érzésem szerint áthatja az egész könyvet. Ebben a mesében egy szegény ember arra kényszerül, hogy áldozatul adja a legkisebb gyermekét egy szörnynek, mert ellenkező esetben a faluja elpusztul. Az apa azonban nem nyugszik és évekkel később őrült bűntudattól vezérelve megkeresi a fiát, és amikor megtalálja, azt látja, hogy boldogan él a szörny palotájában. Az első reakciója, hogy fogja a fiát és hazaviszi, de a div (más néven ogre) azt mondja neki, ha elviszi a gyermekét, akkor nyomorban és szegénységben fogja leélni az életét. Ha viszont ott hagyja neki, akkor bár elfelejti a szüleit, de boldogságban és gazdagságban él majd tovább. Az apa nem tudja, hogy mi tévő legyen, átkozza a divet, mire ő azt feleli: "Ha olyan sokat éltél volna már, mint én, felelte a div, felismernéd, hogy a kegyetlenség s a jó szándék csak ugyanannak a színnek az árnyalatai."

Pari és Abdullah apja azért mesélte el ezt a mesét a gyermekeinek a Kabulba vezető hosszú útjuk során, hogy megértesse velük tettének okát.

A történet 1952-ben kezdődik, ahol egy szegény afgán faluban élő testvérpárral találkozhatunk, akik között különösen erős kötelék alakult ki. Abdullah hét éves, szeretett kishúga Pari pedig három. Pariról Abdullah gondoskodott születése óta, amióta az édesanyjuk a szülésben meghalt. A családjuk nagyon szegény volt, olyannyira, hogy fűtésre sem tellett, melynek köszönhetően az egyik mostohatestvérük – mert időközben az édesapjuk újra házasodott – meghalt a hidegtől. Egy nap az apjuk Parit és Abdullahot elviszi Kabulba, egy gazdag házaspárhoz, akiket a nagybátyjuk révén ismert meg, és akiknek tulajdonképpen eladta a kislányát.

Az elkövetkező évtizedekben a két testvér távol kerül egymástól, Abdullah Kaliforniába, Pari pedig Párizsba, ahol a nárcisztikus és bohém életet hajszoló mostohaanyja nevelte fel. Pari olyan fiatalon vesztette el az igazi családját, hogy egy idő után el is felejtette őket, de mindig is érezte "Hogy az életéből hiányzik valami vagy valaki, olyasmi, ami mintegy megalapozza az ő egész létét. Néha homályos, határozatlan érzés volt, mint egy sötét mellékutakon, borzasztó messziről érkezett üzenet, gyenge rádiójel, távoli, zajos. Máskor olyan tisztán érezte ezt a hiányt, olyan meghitten közel, hogy összeszorult tőle a szíve."

A könyv kilenc fejezetből áll, amiket Pari és Abdullah története foglal keretbe. Az ő szétválasztásuk áll e burjánzó és lendületes történetnek a középpontjában, ami olyan, mint egy sor összefonódott novella. Olyan emberek életét ismerhetjük meg a könyv különböző fejezeteiben, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak egymással. Olvashatunk Abdullah mostohaanyjáról és az ő gyönyörű fogyatékkal élő nővéréről, Nabiról. A gyerekek nagybácsijáról, aki annál a kabuli háznál dolgozott sofőrként, ahova Parit eladta az édesapja. Olvashatunk a házban élő házaspárról, az ő kapcsolatukról, a szomszédban élő unokatestvérekről, akik Amerikába menekültek és csak a háború után látogattak vissza Afganisztánba. Olvashatunk egy görög szigetről Afganisztánba érkező plasztikai sebészről – aki a háború után segélyszervezeti dolgozóként került a kabuli házba - és az ő barátságáról egy eltorzult arcú lánnyal. Olvashatunk két külön társadalmi helyzetben élő fiú barátságáról és az egyik felnőtté válásáról, na és persze Pariról, az ő párizsi életéről és nagyvilági mostohaanyjáról.

És bár mindegyik karakterre nagy hatással voltak az afganisztáni események, az ország és annak történelme mégsem kapott akkora hangsúlyt, mint a család, a testvérek közötti szeretet, a becsület, az önfeláldozás és a gyermekkor jelentősége.

A könyv rengeteg szereplőt vonultat fel, számomra talán már kissé túl sokat is. Felőlem aztán nyugodtan kihagyhatott volna a szerző közülük egy-kettőt, más szereplők történetének a javára, akkor is tökéletesen elégedetten csuktam volna be a könyvet. Mindenesetre most már tudom, hogy miért is lett ez a regény a 2013-as év szépirodalmi szenzációja. Khaled Hosseini rendkívül tehetséges író, akire érdemes odafigyelni, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kötetét, ami számomra mindenképp maradandó élményt nyújtott.

Khaked Hosseini

Ui.: A szerző korábbi művei a Papírsárkányok és az Ezeregy tündöklő nap is felkerült az olvasandó könyveim listájára.

Az eredeti bejegyzés 2014. március 1-én íródott az előző blogomon. 

Kiadó: Libri

Eredeti cím: And the Mountains Echoed

Fordította: Nagy Gergely 

Oldalszám: 502 

tovább olvasom Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Erre a könyvre csakis a tartalma, na és mert 2017-ben az olvasóknak hála a goodreads oldalon a legjobb szépirodalmi díjjal jutalmazták - lettem roppant kíváncsi. Bevallom nem olvastam még Celeste Ng Amit sosem mondtam el című első regényét, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom, de ha az a könyve is ennyire összetett és sokrétű, és olyan sok kérdést és gondolatot indít el az olvasó fejében, mint ahogyan azt ez a műve is tette, akkor arra is mindenképp sort kell majd kerítenem.

A történet egy jómódú, ám elég unalmas ohiói településen, Shaker Heightsben játszódik, ahol a városka békés nyugalmát egy kínai csecsemő érkezése, illetve annak gyermekfelügyeleti ügye rázza fel. 
Ebben az idilli kertvárosi buborékban él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével együtt. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása. Míg a művészlelkű és szabad szellemű vándoréletet élő Mia, aki nemrég érkezett a városba Pearl nevű tinédzser lányával együtt, Elena pontos ellentéte. Miáék a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a Richardson gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek játszani. Ráadásul nem sok időbe telik, hogy felbolygassák a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor egy magára hagyott kínai kisbabának, akit Richardsonék barátai szeretnének örökbe fogadni, váratlanul felbukkan az igazi édesanyja, hogy igényt tartson gyermekére.

A Kis tüzek mindenütt egy nagyon jól megírt és megtervezett könyv, élénk karakterekkel és olyan erkölcsi és az anyaság témájával foglalkozó kérdésekkel, amik az olvasót akaratlanul is gondolkodásra késztetik. Én személy szerint rengeteget agyaltam olvasása közben, olyan kérdéseken mint például, hogy mitől válik valaki jó anyává, és hogy vajon egy örökbefogadó szülő ugyanúgy képes-e szeretni a gyermekét, mint mondjuk annak biológiai anyja? Szabad-e egy gyermeket a saját kultúrájából kiszakítani csupán azért, mert máshol jobb módban élhet? Vajon mindig van helyes és helytelen út? És tényleg mindenki megérdemli-e a második esély lehetőségét?

A könyvben sok anyát és azok lányá(ai)t ismerhetjük meg: Miát és Pearlt, Elena Richardsont és két lányát, Lexie-t és Izzy-t, illetve ha felszínesen is, de Linda McCullough-t és az örökbe fogadni kívánt kínai kislányát. Szóval az anyaság sokféle modellben jelenik meg a regényben, az olvasó dolga pedig csupán annyi, hogy elgondolkodjon ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáján, hogy mi helyes vagy épp helytelen bennük, és hogy vajon mi a kötelessége és mit érhet el egy anya az érzelmi támogatásával, a megfelelő kommunikációval, és az összetartozás érzésének erősítésével. 

Celeste Mg nagyon ügyesen bánik a szavakkal, nem sok idő kellett ahhoz, hogy a szereplők jelleme tökéletesen kirajzolódjon előttem, ami a későbbiek folyamán csak még finomabbá és árnyaltabbá vált számomra. Kiváló módon keltette életre őket és határozott kézzel irányította sorsukat és kapcsolatrendszerüket. Tetszett, hogy három perspektíván keresztül vitte előre a cselekményt, melyek mindegyike a végére szépen összefonódva tette kerekké az egészt. Először itt voltak nekünk Richardsonék közeli barátai, akik egy tűzoltóállomáson hagyott kínai kisbabát szerettek volna örökbe fogadni, ám a kislány anyukája meggondolva magát, mégiscsak vissza akarta kapni a gyermekét. Aztán megismerhettük a rejtélyes múltú Miát, aki régóta magában hordozza Pearl fogantatásával és születésével kapcsolatos titkait. És végezetül a szigorú szabályok szerint élő Elena szála, aki úgy hitte, ha pontosan betartja a szabályokat, akkor mindent tökéletesen a kezében tud tartani, ám mégis kudarcot vallott.

Az írónő e három nő karakterén keresztül rendkívül jól ábrázolta az anyaság igazi szerepét és fontosságát, csakúgy, mint a csendes ohiói város felszínén lévő fenyegető faji feszültségeket, az ott élő emberek előítéleteit és a társadalmi megfelelőség konvencióit.

Rengeteget lehetne még írni erről a könyvről, de legjobb lesz, ha inkább mindenki saját maga győződik meg annak összetettségéről és különlegességéről. Én a magam részemről örülök, hogy olvashattam, még ha az elején kissé döcögősen is indult a kapcsolatunk és egyik szereplő sem nőtt közel a szívemhez, mert Celeste Ng szerintem nagyon jó témákról, nagyon jól ír, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.  

(...) az  a baj a szabályokkal - merengett Mr. Richardson -, hogy azok úgy számolnak, hogy mindig van helyes és helytelen út. Pedig valójában egyik út sem tisztán helyes vagy helytelen, és semmi sem tudja teljes bizonyossággal megmutatni, hogy a határ melyik oldalán állunk. 

Azt olvastam, hogy a könyvnek tévés adaptációja is lesz, amiben Reese Witherspoon és Kerry Washington nemcsak producerként vesz majd részt, de szerepelni is fog benne. 

Kiadó: Európa

Eredeti cím: Little Fires Everywhere

Fordította: Dudik Annamária Éva

Oldalszám: 384

tovább olvasom Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

María Dueñas: Öltések közt az idő

"Egy írógép fordított a sorsomon. Hispano-Olivetti volt, és heteken át csupán a kirakatüveg választott el tőle. Ha ma visszanézek az eltelt évek emelte barikád mögül, nehéz elhinnem, egy egyszerű készülékben elég erő volt hozzá, hogy eltérítsen kijelölt életpályámról, és néhány nap alatt felrobbantson minden tervet, ami rajta tartott. Így történt azonban, és képtelen voltam másképp cselekedni, amivel mindezt megakadályozhattam volna."

Így kezdődött az a történet, amiben minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bő egy hétig benne éltem és lélegeztem María Dueñas mesemondó képességének köszönhetően.

Az Öltések közt az idő egy olyan magával ragadó történet, melyben egy fiatal spanyol nő kalandos életét követhetjük nyomon a spanyol polgárháború és a II. világháború éveiben, aki egy egyszerű varrónőként kezdte és a legkeresettebb divattervezővé vált, miközben az angliai titkosszolgálatnak kémkedett.

A régi vasútállomás Tetuanban. Sira itt
találkozott azzal a férfival, akinek át
kellett adnia a testére erősített
fegyvereket.

Hősnőnk Sira, kezdetben egy naiv és gondtalan fiatal lány volt, aki épp a házassága előtt állt, egy jóravaló köztisztviselővel, aki annyira szerette őt, hogy akár tűzbe ment volna érte. Ám egy elsöprő viharos románcnak köszönhetően Sira nemcsak a vőlegényét, de az egyedülálló édesanyját is elhagyta és új szerelmével Ramiroval együtt (aki egy írógép eladó volt) Marokkóba utazott. Hamarosan azonban, ez az általa csodált és imádott férfi csúnyán kihasználta, majd minden lelkiismeret-furdalás nélkül cserben is hagyta, ami után Sira nagyon nehezen tudott csak talpra állni. Mivel a spanyol polgárháború kirobbanása miatt Sira nem tudott visszamenni Madridba, így kénytelen volt Tetuanba maradni. Ott ismerte meg Candelariat, aki javarészt seftelésből tartotta fent magát amellett, hogy egy panziót is üzemeltetett, ahova a vérző szívű és földönfutóvá vált Sirát is befogadta. Ó, hogy én mennyire szerettem ezt a jószívű asszonyt, aki olyan ízesen beszélt, hogy az mindig mosolyt csalt az arcomra. Az ő segítségével térhetett vissza Sira a gyökereihez, a varráshoz és nyithatott egy jól menő divatszabászatot.

"Candelaria úgy tekergett be, mint egy testes giliszta. 
-Mit szólsz, lelkem? Tetszik? - kérdezte nyugtalanul.
...
Nem válaszoltam azonnal a kérdésére, hogy tetszett-e a helyiség. Előtte a szemébe néztem egy-két pillanatig, és végiggondoltam, mi mindent tett értem ez az asszony, mióta a rendőrkapitány lerakott az otthonában, hogy megszabaduljon a nemkívánatos tehertől.
Csendben néztem, és váratlanul elsuhant előtte, anyám árnya. Doloresben és a seftes Candelariában vajmi kevés közös volt. Anyám maga volt a szigorú józanság, Candelaria a színtiszta dinamit. Természetük, erkölcsi törvényeik, és ahogy a sors kihívásaival néztek szembe, alapvetően különböző volt, mégis először életemben rokonságot fedeztem fel kettejük között."

Ekkor született meg az új Sira, aki egy független nagyvilági nő álarca mögé bújva hátat fordított szánalmas múltjának, amit egyszerű varrólányként kezdett, majd egy nagyiparos vagyonának kedvezményezettjeként folytatott, később egy szívtelen csaló világjáró szeretőjeként, majd végül csalás és rablás nyakig adósságban üllő gyanúsítottjaként fejezett be. Ez a Sira már sokkal magabiztosabb és céltudatosabb volt az elődjénél, olyannyira, hogy miután törlesztette az adósságait és lelkileg is kicsit helyrerázódott, képesnek érezte magát arra, hogy az angol titkosszolgálatnak kémkedve visszautazzon Madridba, és ott újabb divatszabászatot nyitva értékes információkat szerezzen a németekről.

Serrano Suner Berlinben Himmlerrel
és több más náci párt vezetővel

Lehet, kicsit hosszasra sikerült a cselekmény ismertetése, aminek a vége még így is nagyon messze van, de higgyétek el, hogy képtelenség röviden összefoglalni a könyv tartalmát és egyben felkelteni az érdeklődést iránta. Remélem azért sikerül a továbbiakban átadnom - ha csak egy kicsit is - abból a hangulatból, amit a könyv áraszt magából. A regény nem rövid, de szinte repültek a lapok ahogy a történet beindult. Már az első oldalakon éreztem, hogy ez egy különleges hangulatú regény lesz, ami bár a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változott, mégis valahogy az utolsó betűig sikerült fogva tartania. Sira egy nagyon erős karakter volt számomra, az összes mellékszereplőn felülkerekedett. Lenyűgözve figyeltem a jellemfejlődését, melyet a korábbi árulása (az édesanyja és a vőlegénye elhagyása), majd a túlélésért folytatott küzdelme egy idegen országban, és a férfiak iránti bizalom hiánya formált folyamatosan olyanná, amilyen lett.

Rosalinda Powell Fox. Ő volt
Sira legjobb barátnője

A történetben nincsenek mellékszálak, az író mindent a legapróbb részletekig kidolgozott, sőt, néhol számomra már túl részletesen is, gondolok itt főként a történet politikai hátterére. Érdeklődéssel olvastam Spanyolország és Marokkó bemutatásáról szóló részeket, melyekben szép számmal vonultak fel olyan valós történelmi szereplők, akik hatással voltak Sira sorsára vagy csak épp keresztezték az utját. Rajtuk keresztül átérezhettem én is e jelentős történelmi időszak viharos légkörét, az emberek szegénységét és haragját vagy épp a túlzott jólétét, a korrupciót, a spanyol-angol-német nagyhatalmi játszmákat és konfliktusokat. A regénynek volt egy tökéletes történelmi váza, amely köré mesterien fonta az író Sira történeté, és mindezt úgy, hogy ez a kettő még egyensúlyban is volt egymással.

Olvasás közben minden erőfeszítés nélkül ott éreztem magam Madrid és Marokkó egzotikus helyein, azokon az utcákon és tereken, ahol Sira nap, mint nap megfordult. Gondolkodni sem volt időm, hogy akarom-e vagy sem, egyszerűen csak ott voltam. Hosszú utat járt be Sira a naiv lánytól az érett nőig, amely úton a szerző olyan művészien vezetett végig bennünket, hogy komolyan felmerült bennem a könyv végére a kérdés, hogy valóban csak egy kitalált személy volt-e Sira? 

Az írónő

 

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: A Time In Between

Fordította: Cserháti Éva

Oldalszám: 582

A képek forrása: http://www.thetimeinbetweenbook.com/gallery.php

tovább olvasom María Dueñas: Öltések közt az idő