Sinéad Moriarty: A jó anya

Nincsenek megjegyzések
Nem túl sok halálos betegségről – jelen esetben leukémiáról - szóló könyvet olvastam eddig életem során, mivel alapvetően igyekszem kerülni az ilyen témájú szívfacsaró, szomorú történeteket - ennek ellenére A jó anya pont ilyen volt. Őszintén szólva nem is értem, hogy miért vágtam bele - hirtelen elhatározásból, nincs más magyarázat rá -, mindenesetre ezek után egy jóidegi hótziher, hogy csak vidám és léleksimogató könyveket fogok majd a kezembe venni, annyira kikészültem tőle lelkileg.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy A jó anya nem nyerte el a tetszésemet, csak irtózatosan nehéz és megterhelő könyv volt számomra. Amikor belekezdtem, egy percig nem gondoltam, hogy egy egész doboz papírzsebkendőt fogok majd elsírni olvasás közben, a könyv második felét pedig effektíve végig bőgőm majd. Úgyhogy most óriási dilemmában is vagyok, hogy hogyan is viszonyuljak és miként értékeljem a könyvet, mert bár a végén mosolyogva, és a könnyeimet törölgetve csuktam be a kötetet, lelkileg mélységesen meggyötört.

A történetről röviden annyit, hogy Kate, a jó anya élete romokban hever.  A férje magára hagyta őt három gyermekével egy fiatal nő miatt, akit aztán feleségül is vett, és akitől már gyermeke is született. A történet első részében megismerhetjük Kate és a gyermekei életét, hogy hogyan birkóznak meg apjuk árulásával és hogy mindez milyen hatással van az életükre. Szívmelengető volt látni a testvérek közötti erős kapcsolatot. Mindegyikük másként dolgozta fel a velük történt eseményeket és másként gondolt az apjára, de ami a legfontosabb, mindenben támogatták egymást és az anyjukat, akinek minden segítségre (legyen az egy-két baráti szó vagy anyagi támogatás) nagy szüksége volt. A három gyerek közül a tizenkét éves Jess kezelte a legérettebben a szülei válását, Luke, a tizennyolc éves bátyja már sokkal nehezebben viselte a család felbomlását és hogy az apja szinte felé sem nézett. De szerencsére Luke rengeteg támogatást kapott a húgától és a barátnőjétől, akivel a kapcsolata szintén a történet szerves részét képezte. És itt van még a legfiatalabb gyermek Bobby, aki szinte alig ismerte az apját, teljesen össze van zavarodva, és hihetetlen mód igényli a figyelmet, amit sajnos nem mindig kap meg. A történet kezdetben Kate-nek a gyermekeivel és az őket segítő apjával való kapcsolata körül forog, majd amikor egyik napról a másikra Jessnél leukémiát diagnosztizálnak, hirtelen minden rosszabbra fordul.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy Nick fejébe is beleláthattunk, hogy az ő érzéseit és tetteinek hátterét is megismerhettük, még ha sokszor ezzel irtózatosan fel is bosszantott. Ő teljesen másként látta Jess harcát a betegségével, mint az anyja Kate, és én tulajdonképpen mindkét félt meg tudtam érteni. A könyvben nincsenek tisztán helyes és helytelen döntések, ennél sokkal árnyaltabb minden. A dolgok egyszerűen csak úgy megtörténnek, mint ahogy a való életben. Jess váratlanul beteg lesz és ez ellen senki nem tud semmit tenni. Lehet sírni, püfölni és rugdosni a falat, őrjöngeni, és a miértekre keresni a választ, de egy pont után muszáj elfogadni a betegség tényét és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Ezt a fájdalommal és szomorúsággal teli küzdelmet pedig az író rendkívül szívszorító módon mutatta be nekünk. Jess hihetetlenül érett gondolkodású, életvidám és pozitivizmustól sugárzó személyiség volt, a betegségének nyomon követését biztos vagyok benne, hogy igazi érzelmi hullámvasútként éli majd meg minden olvasó.

Vajon tudunk-e olyan erősen szeretni valakit, hogy elengedjük őt? És ha igen, vajon együtt tudunk-e élni tettünk súlyával?

A könyvet olvasva annyiszor átfutott a fejemben, hogy úristen mennyire szeretem én a gyerekeimet. Ahogy jönnek-mennek itthon és ahogy mesélnek a napjukról iskola után, még ha a nagyobbikból harapófogóval kell is kihúzni mindent, míg a kisebbiknek be nem áll a szája. Szeretem, hogy elmehetek a lányom hangversenyére, és hogy egy baromi fárasztó nap után segíthetek nekik a tanulásban. Szeretek figyelni rájuk. Jó törődni velük. Ők az életem. A mindenem.

A jó anya egy nagyon mély és megrendítő olvasmány a határtalan anyai szeretetről. Biztos vagyok benne, hogy minden szülő e könyv elolvasása után - ha egyáltalán végig tudja olvasni - agyon fogja ölelgetni a gyermekét örömében, hogy van neki. Sinéad Moriarty olyan témát dolgoz fel, amit egyetlen anya sem szeretne átélni, de még csak igazán belegondolni sem, mert már a gondolata is erős fizikai fájdalommal töltené el. Tetszett a könyv, még ha túlságosan megkomponáltnak és kimódoltnak is éreztem az egészet, úgyhogy mindenképp örülök, hogy olvashattam, bár ha tudtam volna, hogy pontosan miről szól, nem biztos, hogy belevágok. 


Kiadó: Európa
Eredeti cím: The Good Mother
Fordította: Siklós Márta
Oldalszám: 520

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Rita Falk: Grízgaluska ​affér (Franz Eberhofer 4.)

Nincsenek megjegyzések
Ha valami könnyed és vidám kikapcsolódásra vágyom, akkor mostanában mindig Rita Falk Franz Eberhofer-sorozata jut az eszembe. Ezért is nyúltam az előző három rész ismeretében már biztos kézzel a folytatáshoz, mert tudtam, hogy az olvasása közben biztos részese lehetek majd néhány perc vidám szórakozásnak. Meg aztán ebben a nagy hőségben, amikor egyszerűen képtelen vagyok bármiféle komolyabb és elgondolkodtatóbb olvasmányt befogadni, ez tűnt a legjobb választásnak, ami - mint mindig - most sem okozott csalódást. 

Ebben a kötetben Franznak rosszul áll a szénája, merthogy a sokak által - és ebbe Franz is beletartozik – gyűlölt landsuthi rendőrség főnökét holtan találják. Sajnos a gyilkos fegyver éppen Franz bajor bicskája volt, így ő lesz az ügy első számú gyanúsítottja. Szorongatott helyzetéből az egyetlen kiút számára, ha a komótosan nyomozgató kollégái helyett a saját kezébe veszi a bűntény felderítését, aminek a társai szakmai hozzáértését elnézve azonnal hozzá is lát. 

Természetesen a történet most sem teljes egészében a bűnügyre összpontosított, hanem java részt a karakterekre és az őket körülvevő eseményekre. Ebben a kötetben meglepő mód egy nagyon kedves és szívhez szóló részt írt az írónő, amely a Nagyi és az ő régi szerelmének újratalálkozásáról szólt. Mivel a Nagyi a szívem csücske, így nekem ez a rész nagyon tetszett, megható, érdekes és kicsit szentimentális volt, érdekes színfoltja a regénynek, amiben mellesleg mintha a megszokottnál most kissé több lett volna a dráma.

Egyébként a bűntény megoldása újfent nagyon szórakoztató volt, Rudi, Wolfi, Stimmel, Flötzinger na és persze az egész Eberhofer család mind-mind sokat adtak a könyv hangulatához. Meg aztán az előző kötetekhez hasonlóan hülyeségben és humorban sem volt hiány. Őszintén szólva mindig elképedek, hogy ez a Franz mennyire bunkó és önző módon tud viselkedni másokkal szemben. Érthetetlen számomra hogy képes a saját igényeit mindig előtérbe helyezni, még akkor is, ha az történetesen a barátnőjével való kapcsolatára vagy a munkája rovására megy.  Ám ami a legfurább az egészben, hogy ez miatt valahogy mégsem tudok rá haragudni.

Mondjuk azért Flötzinger és Franz félrelépésének nem nagyon örültem. Annak meg pláne nem, hogy mindezt sértetlen bőrrel úszták meg. Azt pedig minden nő nevében kikérem magamnak, hogy bármilyen külföldi úttal – legyen az akár a szerelmesek városa, Párizs - le lehetne kenyerezni bennünket egy-egy félrelépés miatt. Még szerencse, hogy ezt a sorozatot egy percig sem lehet komolyan venni, mert ha azt tenném, az bizony nagyon fájna.
Szóval a negyedik rész is hozta a papírformát a megszokott karakterekkel és történettel, nem emelkedett ki a sorból, sőt, mintha ez a hülye Eberhofer most még bunkóbban viselkefett volna Susival mint korábban, ami nekem nem nagyon tetszett - mi nők, tartsunk össze -, úgyhogy ez a rész annyira nem is lopta be magát a szívembe. Míg az elején kissé sajnáltam, hogy milyen kis vékonyka ez a könyvecske, a kétharmadánál már nem bántam, hogy hamar a végére értem, mert vicces meg jó fej ez a Franz, de azért a jóból is megárt a sok.

Összességében azonban nem tagadom, ismét egy nagyon könnyed és humoros olvasmányban volt részem, ami ugyan nem dolgoztatta meg az agytekervényeimet, ellenben irtó jól esett ebben az őrült nagy melegben. Biztos vagyok benne, hogy akinek az első három rész bejött, ebben sem fog csalódni.


A sorozat nálunk eddig megjelent részei:

1. Télikrumplimobóc
2. Gőzgombóc Blues
3. Sertésfej al dente



Kiadó: Magistra
Eredeti cím: Grießnockerlaffäre

Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 256

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

2 megjegyzés
Az És a hegyek visszhangozzák egy csodálatos és érzelmileg lebilincselő olvasmány volt számomra. Első könyvem volt ez az írótól, de már most tudom, hogy nem az utolsó.

A kötetben több karakter élettörténetét ismerhetjük meg, térben és időben változó történetvezetéssel. A több szálon futó történetek teljesen kiszámíthatatlan módon kapcsolódnak egymáshoz, vagy épp keresztezik egymást, néhol homályos foltot hagynak, amik útközben idővel persze kitisztulnak és átláthatóvá válnak. A könyv történetei a szülő - gyermek kapcsolatról, a kötelesség és szabadság, a családi felelősség és függetlenség, a becsületesség és megalkuvás fontos döntéseiről és azok következményeiről, illetve a múlt kísértésének és visszafordíthatatlanságának érzéseiről szólnak, mely érzések legtöbbje bizony fájdalmas, olvasás közben pedig szinte kézzel tapinthatók. Meg kell hagyni, Hosseini valóban mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatoknak, igazi nagy mesemondó, olyan, aki minden erőlködés nélkül képes nem csak elvarázsolni, de elgondolkodtatni is történeteivel az olvasót. 

A könyv nyitó története egy gyönyörű népmese, amely érzésem szerint áthatja az egész könyvet. Ebben a mesében egy szegény ember arra kényszerül, hogy áldozatul adja a legkisebb gyermekét egy szörnynek, mert ellenkező esetben a faluja elpusztul. Az apa azonban nem nyugszik és évekkel később őrült bűntudattól vezérelve megkeresi a fiát, és amikor megtalálja, azt látja, hogy boldogan él a szörny palotájában. Az első reakciója, hogy fogja a fiát és hazaviszi, de a div (más néven ogre) azt mondja neki, ha elviszi a gyermekét, akkor nyomorban és szegénységben fogja leélni az életét. Ha viszont ott hagyja neki, akkor bár elfelejti a szüleit, de boldogságban és gazdagságban él majd tovább. Az apa nem tudja, hogy mi tévő legyen, átkozza a divet, mire ő azt feleli: "Ha olyan sokat éltél volna már, mint én, felelte a div, felismernéd, hogy a kegyetlenség s a jó szándék csak ugyanannak a színnek az árnyalatai."
Pari és Abdullah apja azért mesélte el ezt a mesét a gyermekeinek a Kabulba vezető hosszú útjuk során, hogy megértesse velük tettének okát.

A történet 1952-ben kezdődik, ahol egy szegény afgán faluban élő testvérpárral találkozhatunk, akik között különösen erős kötelék alakult ki. Abdullah hét éves, szeretett kishúga Pari pedig három. Pariról Abdullah gondoskodott születése óta, amióta az édesanyjuk a szülésben meghalt. A családjuk nagyon szegény volt, olyannyira, hogy fűtésre sem tellett, melynek köszönhetően az egyik mostohatestvérük – mert időközben az édesapjuk újra házasodott – meghalt a hidegtől. Egy nap az apjuk Parit és Abdullahot elviszi Kabulba, egy gazdag házaspárhoz, akiket a nagybátyjuk révén ismert meg, és akiknek tulajdonképpen eladta a kislányát.
Az elkövetkező évtizedekben a két testvér távol kerül egymástól, Abdullah Kaliforniába, Pari pedig Párizsba, ahol a nárcisztikus és bohém életet hajszoló mostohaanyja nevelte fel. Pari olyan fiatalon vesztette el az igazi családját, hogy egy idő után el is felejtette őket, de mindig is érezte "Hogy az életéből hiányzik valami vagy valaki, olyasmi, ami mintegy megalapozza az ő egész létét. Néha homályos, határozatlan érzés volt, mint egy sötét mellékutakon, borzasztó messziről érkezett üzenet, gyenge rádiójel, távoli, zajos. Máskor olyan tisztán érezte ezt a hiányt, olyan meghitten közel, hogy összeszorult tőle a szíve."
A könyv kilenc fejezetből áll, amiket Pari és Abdullah története foglal keretbe. Az ő szétválasztásuk áll e burjánzó és lendületes történetnek a középpontjában, ami olyan, mint egy sor összefonódott novella. Olyan emberek életét ismerhetjük meg a könyv különböző fejezeteiben, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak egymással. Olvashatunk Abdullah mostohaanyjáról és az ő gyönyörű fogyatékkal élő nővéréről, Nabiról. A gyerekek nagybácsijáról, aki annál a kabuli háznál dolgozott sofőrként, ahova Parit eladta az édesapja. Olvashatunk a házban élő házaspárról, az ő kapcsolatukról, a szomszédban élő unokatestvérekről, akik Amerikába menekültek és csak a háború után látogattak vissza Afganisztánba. Olvashatunk egy görög szigetről Afganisztánba érkező plasztikai sebészről – aki a háború után segélyszervezeti dolgozóként került a kabuli házba - és az ő barátságáról egy eltorzult arcú lánnyal. Olvashatunk két külön társadalmi helyzetben élő fiú barátságáról és az egyik felnőtté válásáról, na és persze Pariról, az ő párizsi életéről és nagyvilági mostohaanyjáról.

És bár mindegyik karakterre nagy hatással voltak az afganisztáni események, az ország és annak történelme mégsem kapott akkora hangsúlyt, mint a család, a testvérek közötti szeretet, a becsület, az önfeláldozás és a gyermekkor jelentősége.

A könyv rengeteg szereplőt vonultat fel, számomra talán már kissé túl sokat is. Felőlem aztán nyugodtan kihagyhatott volna a szerző közülük egy-kettőt, más szereplők történetének a javára, akkor is tökéletesen elégedetten csuktam volna be a könyvet. Mindenesetre most már tudom, hogy miért is lett ez a regény a 2013-as év szépirodalmi szenzációja. Khaled Hosseini rendkívül tehetséges író, akire érdemes odafigyelni, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kötetét, ami számomra mindenképp maradandó élményt nyújtott.
Khaked Hosseini

Ui.: A szerző korábbi művei a Papírsárkányok és az Ezeregy tündöklő nap is felkerült az olvasandó könyveim listájára.

Az eredeti bejegyzés 2014. március 1-én íródott az előző blogomon. 

Kiadó: Libri
Eredeti cím: And the Mountains Echoed
Fordította: Nagy Gergely 
Oldalszám: 502 

2 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Cara Hunter: Sötétben ~ Adam Fawley 2.

Nincsenek megjegyzések
Aki olvasta az Adam Fawley sorozat első részét, az biztosan nagyon várta már a következő kötet megjelenését - én legalábbis így voltam vele. Ahogy megérkezett hozzám a könyv, pár nappal később már óriási lendülettel és kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba, ami bizony egy kicsit sem okozott csalódást. Sőt, azt kell mondjam, hogy számomra a folytatás még az előző résznél is sokkal izgalmasabbra és ütősebbre sikerült. Olyannyira, hogy pár nap alatt a végére is értem, annyira feszes és lendületes volt az egész, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni.

Adam Fawley nyomozó és csapata ebben a kötetben újra egy nagyon összetett és csavaros ügyben nyomoz. Egy oxfordi ház felújítása során a munkások véletlenül kiütik a szomszéd házzal közös pince falát, ahol aztán egy félholt nőre és egy kisgyerekre bukkannak. Az Alzheimer-kóros öreg, aki a házban lakik, semmit sem tud a dologról, bár elismeri, hogy az elmúlt hetekben elkerüli az alagsort, mert különös zajok hallatszanak onnan. A fiatal lányt és a gyermeket - aki szinte biztosan a fia - azonnal kórházba szállítják, de mivel egyikük sem akar vagy tud beszélni, így a nyomozók semmi biztosan nem tudnak az elrablásuk körülményeiről.

És ennél többet nem is szeretnék elárulni a történetről, mert spoilerezésbe még véletlenül sem szeretnék bocsátkozni. Amit tudnotok kell, hogy sok-sok váratlan fordulat és izgalmas történetvezetés jellemzi a könyvet. Cara Hunter még mindig a feszültségkeltés és félrevezetés nagy mestere. Hiszen ahogy egyre jobban ássuk bele magunkat az elsőre egyszerűnek tűnő – ám mint később kiderül, koránt sem oly egyértelmű - ügybe, nemhogy közelebb kerülünk a megoldásához, hanem mintha csak egyre távolodnánk tőle, miközben még több titok és kérdés merül fel bennünk a bűntény megoldásával kapcsolatban. És amikor egy idő után végre úgy érezzük, hogy nyomon vagyunk, és látjuk a fényt az alagút végén, akkor valahonnan mindig előkerül egy olyan információ vagy bűnjel, ami aztán szépen romba dönti az addig jól felépített kis elméletünket, visszavágva ezzel minket újra a startvonalhoz. Ennek köszönhetően sajnos sokáig úgy érezheti az olvasó, hogy csak egy helyben toporog, holott a rendőrség mindent megtesz, hogy felgöngyölítse a bűntény fonalát. Számos különböző indítékkal rendelkező gyanúsítottat állít elő, akiket aztán alaposan kikérdez és megvizsgál, de a könyv felétől már érezni lehet, hogy valaki felett mégis elsiklott a figyelmük, amin kissé csodálkoztam is, hiszen ilyen körültekintő nyomozás mellett, ahol tényleg mindenkit és mindent górcső alá vettek, hogy a fenébe történhetett meg mindez.
Na de ezen nem sok időnk van agyalni, mert a könyvben végig pörögnek az események, nincs egy perc üres járat sem.
Tetszett, hogy ismét egy kis betekintést nyerhettünk a szereplők lelki világába és a nyomozó csapat tagjainak egymáshoz való viszonyát is jobban megismerhettük. Ahogy az előző könyvben már megszokhattuk, most is különböző újságcikkek és tanúvallomási jegyzőkönyvek szakították meg az elbeszélés menetét, még hitelesebbé téve ezzel a sztorit, aminek a vége... Huh, hát az bizony nekem keményen odavágott. Az utolsó oldalakat kétszer is el kellett olvasnom, hogy biztos jól értettem-e, és hogy valóban megtörtént-e mindaz, ami oda van írva. Mert a végén a csavar olyan váratlan és olyan mellbevágó volt, hogy azt bizony emésztgetnem kellett egy darabig.

Szóval összességében a Sötétben egy szuper jó olvasmány volt. Meghökkentően borzalmas, izgalmas és feszültségekkel teli, úgyhogy akinek tetszett az első rész, biztos vagyok benne, hogy ebben sem fog csalódni. Aki pedig még egyik kötetet sem olvasta, holott szereti a fordulatos és összetett thrillereket, azoknak mindenképp csak ajánlani tudom. 

"Ahogy a téma egyik legjobb ismerője egyszer megfogalmazta, egy pszichopata társaságában kitűnően érezheti magát az ember, de a végén mindig nagy árat kell fizetni érte." 

Ui.: Ez a rész nem feltétlen igényli az első könyv ismeretét, bár én mégis azt javaslom, hogy aki belevág, az tartsa be sorrendet.

A sorozat részei:
1. Close to Home - Egy közeli ismerős
2. In The Dark - Sötétben
3. No Way Out
4. All the Rage (idén decemberben jelenik meg)


Kiadó: XXI. Század
Eredeti cím: In The Dark
Sorozat: Adam Fawley
Fordította: Gömöri Péter
Oldalszám: 458

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Mandy Baggot: Szingliként ​a nyárba

Nincsenek megjegyzések
Bármennyire szeretni akartam ezt a könyvet, sajnos nem sikerült egymásra találnunk. Csakis mazochista énemnek köszönhetően tudtam végig szenvedni magam rajta, amit irtózatosan sajnálok, mert az alapötlet - bármilyen klisésen is hangzik - szerintem nem lett volna rossz, hiszen olvastam már ennél egyszerűbb sztorit is, amit képtelen voltam letenni. És a helyszínnel sem volt semmi problémám, mert ugye mégiscsak Korfuról van szó, amiről nekem rögtön a napsütés, a tengerpart, a pálmafák, a homok, a hangulatos tavernák és a különleges görög ételek jutnak az eszébe. Szóval ilyen adottságokkal tényleg egy szuper jó romantikus történet lehetett volna… Csak az a volna ott ne volna.
Merthogy a sztori megvalósítása, a szereplők jelleme, az írónő stílusa, a lassú történetvezetés és a néhol előbukkanó, számomra már-már erőltetettnek tűnő humor nem igazán nyerte el a tetszésemet. Hiába próbáltam a regény pozitívumaira koncentrálni, amit leginkább a csodálatos helyszínek és a görög esküvői szokásokról szóló apró információk adtak, a negatívumokkal szemben mindezek jócskán alul maradtak.  Na, de nézzük, hogy miről is szól a történet.

A munkamániás Tess, miután kikosarazza kérőjét, csapot-papot otthagyva elutazik legjobb barátnőjével – akit viszont a barátja hagyott cserben - Korfu szigetére egy hetes csajos vakációra. A két lány férfimentes nyaralást tervez, ám amikor megjelenik a színen Andrasz és családja, mindez dugába dől. Andraszt az anyja állandóan ki akarja házasítani, ezért, hogy a folytonos szekálást megússza, alkut köt Tess-szel: ha eljátssza a barátnője szerepét, és így sikerül kivédeniük anyja kerítőnői próbálkozásait, cserébe korlátlan internet-hozzáférést és egy laptopot biztosít a számára. Tess belemegy a játékba, ám egy idő után a kapcsolatuk több lesz, mint egyszerű szerepjátszás.

A legnagyobb problémám a szereplőkkel volt, ugyanis egyiküket sem sikerült megkedvelnem. Hősnőnk, Tess például kifejezetten idegesített, Andrasz anyjáról pedig jobb nem is beszélni. Tess, már a könyv legelején, amikor bunkó módon legombolta magáról aktuális udvarlóját, aki bő öt hét után meg akarta kérni a kezét (na igen, azért ez is megérne egy misét), beszedte nálam az első rossz pontját. Ám amikor a tengerparton sétálva azon agyalt, hogy a csupasz lábujjait a homokba süllyessze-e, mert idézem: „… ő még sose tett ilyet. Mindig van rajta cipő.” visszavonhatatlanul kiesett nálam a pixisből.
Ám még mielőtt teljesen elvenném bárkinek is a kedvét e könyvtől, el kell mondanom, hogy úgy kb. a felétől kezdenek megváltozni a dolgok. Tess kisebb jellemfejlődésen megy át, ami mindenképp az előnyére szolgált. Közösségimédia-függősége – ami szintén irtózatosan irritált a könyv elején - kezdett alább hagyni és egyre kevesebb kényszert érzett arra vonatkozóan is, hogy pasis képeket posztoljon a Facebook és az Instagram oldalán. Szóval igazából jó irányba fejlődött Tess, de az a sok szemforgatós döbbenet, amit a könyv elején okozott, sajnos nem tudtam elfelejteni neki.
És hogy akkor mégis, mi tartott a könyv mellett?

Nos, a szereplők között kialakuló kapcsolatról tulajdonképpen semmi rosszat nem tudok mondani. Tess és Andrasz szép fokozatosan ismerték és nyíltak meg egymás előtt. Ennek köszönhetően volt egy-két olyan romantikus pillanat, szerelmi vallomás és édes összebújás, ami tetszett és amivel nekem egy gyengécske regényt is simán el lehet adni - és voltaképp ezek a részek mentették meg a totális csalódásnak való megbélyegzéstől számomra a könyvet.

Roppant sajnálom, hogy ennyire nem jött be nekem ez a kötet. Túlzás lenne azt állítanom, hogy végig unatkoztam rajta, de tény, hogy csak alig-alig tudtam belemerülni a történetbe, és a cselekmény sem sodort igazán magával. Pedig a fülszövege és a csodás borítója alapján teljesen azt  hittem, hogy ez nekem íródott, de tévedtem.


Kiadó: Tericum
Eredeti cím: Single for the Summer
Oldalszám: 320



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Májusi beszerzések

8 megjegyzés
Ez a hónap ismételten csak a munkáról szólt, úgyhogy nem sok időm maradt az olvasásra. Ami kevéske jutott, azt alvással vagy sorozatok nézésével töltöttem. Ennek köszönhetően sikerült végre befejeznem a Poldarkot, ami után kisebb űr maradt bennem. Nagyon hangulatos sorozat volt és bár sokszor felidegesítettem magam a szereplők rosszindulatú ármánykodásain, mindig szívesen ültem le a tévé elé megnézni 1-1 részt belőle. Meg aztán épp tegnap este néztük meg a férjemmel a Két királynő c. filmet, ami szerintem nagyszerű volt. Na kérem szépen, én ilyennek képzelek el egy hiteles történelmi filmet.
De visszatérve a könyvekre, olvasás terén ismét elég ramatyul állok. Ebben a hónapban csak két könyvet (a Mrs. Jeffries főzni kezd és az Adam Fawley sorozat 2. részét, a Sötétben-t) sikerült elolvasnom. A harmadik könyvemnek pedig most járok épp a felénél és bevallom, kissé szenvedek vele, de a fene vigye, ha eddig eljutottam már benne, akkor már csak azért is befejezem.
Májusban egyébként öt könyvvel lettem gazdagabb. A Babák városa, a Veronai szerelmesek és a Szingliként a nyár (ami a mostani olvasmányom) book24-es rendelések voltak, a másik kettőt pedig nagyon kedvező áron a molyon sikerült beszereznem. 

Sajnos a Könyvhétre rengeteg olyan újdonság érkezik, amire irtózatosan fáj a fogam. Nagy dilemmában is vagyok, hogy melyiket rendeljem elő közülük. Egyáltalán érdemes-e előrendelnem bármit is, amikor ennyire nem haladok a régebbiekkel sem.

Na de majd meglátjuk mit hoz a következő hónap. (Magamat ismerve könyvek tuti lesznek benne.)

8 megjegyzés :

Megjegyzés küldése