2013/11/17

, , , , , , ,

Blogturné ~ Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya - Love By Numbers #1

Ó, a történelmi romantikusok... hogy én mennyire imádom őket. Ezek a románcok annyira el tudnak varázsolni és annyira romantikusak tudnak lenni, hogy minden kétséget kizárólag ez az én igazi és legkedvesebb műfajom. Teljesen ki tudok kapcsolni az olvasásuk közben és annyira bele tudok merülni ebbe a szigorú illemszabályokkal és társadalmi elvárásokkal korlátozott világba, hogy gyakran az sem tudom, hogy hol vagyok. Illetve pontosan ez a baj, hogy nagyon is jól tudom; az 1800-as évek Angliájában egy bálteremben, vagy egy operában vagy épp egy sétakocsikázáson vagy egy párbajon…. a lehetőségek tárháza végtelen. Egy biztos, hogy mindig van mellettem egy rendkívül bosszantó, de mégis szívdöglesztő úriember, akit a könyv végére nagy valószínűséggel imádni fogok.

Lady Calpurnia Hartwell egy feddhetetlen becsületű, köztiszteletben álló, illemtudó és jól nevelt vénkisasszony. Ezeket a jelzőket mind, az izgalmasnak épp nem mondható 27 éve során vívta ki magának, de most úgy érzi, hogy eljött az ideje, hogy kitörjön ebből a rettentő unalmas és bebetonozott vénkisasszonyi szerepből. Gyűlölte, hogy mindenki csak egy szürke kisegérnek tartotta, és hogy mások szórakozásának és boldogságának mindig csak külső megfigyelője lehetett. És bár el sem tudta képzelni, hogy milyen is lehet a figyelem középpontjában lenni, titkon azért mégis nagyon vágyott rá.

Callie-nek kalandokra volt szüksége, ez teljesen egyértelmű volt, és amikor egy este, véletlenül fültanúja lett annak, ahogyan a húga tétlennek nevezte őt, végleg döntésre jutott. Már csak az volt a kérés, hogy van-e elég bátorsága ahhoz, hogy azokat a dolgokat, amikre a leginkább vágyott véghez is vigye.
"Szenvedélyesen megcsókolni valakit."

Ez volt Callie első pontocskája abból a kilences listából, amit feltétlen ki akart próbálni. És mivel minden nő életében eljön az a pillanat, amikor mindenre képes lenne egy csókért, így Callie sem tétlenkedett, és ez ügyben, egy olyan férfihoz fordult segítségért, aki a szabálysértések nagy mestere volt, az elbűvölően vonzó Gabriel St. Johnhoz, Ralston márkijához. Persze a márki nagyon készséges volt, egyetlen feltételt szabott csak a csókjának, hogy az Olaszországból érkezett húgát segítse Callie bevezetni a társasági életbe. Callie elfogadja az ajánlatot és maximálisan ki is élvezi a márki szenvedélyes csókját, de ugye hátra van még nyolc megbotránkoztató kívánság, melyek megvalósításánál - mit ad Isten -, Gabriel mindig jelen van.
A történet szereplői mondhatni klasszikusak; jelentéktelen, már-már csúnyácska hősnő, vele szemben egy jóképű, igazi szoknyapecér, ám fájdalmas múltat bíró, összetört szívű főhős. Aztán ugye jön egy szenvedélyes csók, ami mindent megváltoztat és egy kis bonyodalom, aminek a végkifejlete már előre botítékolható, de valahogy az olvasót mégsem viszi rá a lélek, hogy mindezt tudomásul is vegye, egészen addig, amíg leírva nem látja.… szóval nincs semmi új a nap alatt, ettől függetlenül mégis tökéletesen működött minden. A karakterek nagyon szerethetőek és jól összerakottak voltak, melynek köszönhetően regény lapjain is életre tudtak kelni. Callie jellemfejlődése, ahogy erőre kapott, és ahogy egyre elszántabban küzdött, hogy kitörjön a szürke kisegér szerepéből nagyon tetszett a romantikus lelkemnek, csakúgy, mint Gabriel és az ő ikertestvére, Nick közötti kapcsolat. Élvezet volt olvasni, ahogy Gabriel fokozatosan Callie-ra hangolódott és ahogy lassan, de biztosan felismerte érzéseit a lány iránt. És az its imádtam, hogy a két fivér, minden családi sérelmük ellenére erősen ragaszkodtak a kishúgukhoz és mindig védelmezték őt. Az egyetlen problémám az erotikus jelenetekkel volt, amikből kevesebbet - sokkal kevesebbet - is el tudtam volna viselni, ám ettől függetlenül persze kíváncsian várom a sorozat következő részét, hogy vajon, milyen meglepetések érhetnek Nickkel kapcsolatban, és hogy vajon ott is túlzásokba esik-e az írónő az erotikát illetően.  

Akaratlanul is minden történelmi románcot Julia Quinn regényeihez hasonlítok, és ez most sem volt másképp. Nem tagadom, Sarah MacLean is levett a lábamról, stílusa hasonló Quinnéhez, igaz nem annyira humoros és a szereplők közti játékos szócsaták és évődések sem oly mértékűek, mint ahogyan azt reméltem, de mégis nagyon játékos és szórakoztató volt, úgyhogy azt hiszem, hogy Julia Quinn után Sarah MacLean is beállt a kedvencek sorába.

Sarah MacLean

Egyébként nagy meglepetés volt számomra, hogy a Könyvmolyképző kiadó egy ilyen műfajú regénnyel rukkolt elő. Persze mindezt csakis a szó jó értelmében mondom, tőlem aztán, ha ezután csak ilyen könyvekkel kényeztetnék az olvasóikat azt sem bánnám, egy rossz szavam nem lenne rájuk, sőt!

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Nine Rules to Break When Romancing a Rake
Fordította: Hetesy Szilvia
Oldalszám: 494
Megjelenés: 2013.12.15.

A trilógia részei:

1. Nine Rules to Break When Romancing a Rake - A csábítás kilenc szabálya
           Calpurnia Hartwell & Gabriel St. John, Ralston 

2. Ten Ways to be Adored When Landing a Lord
           Isabel Townsend & Nicholas St. John 

3. Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
           Juliana Fiori & Simon Pearson, Leighton hercege

Borítómustra


Sarah MacLean könyveit, azon kívül, hogy sorra kerülnek a New York Times és USA Today bestseller listáira, már több mint egy tucat nyelvre fordították le. Íme néhány borító, melyek közül szerény véleményem szerint a legelső a leggyönyörűbb. Persze a magyar borító is megállja a helyét a kiadóra oly jellemző fekete beütése ellenére is, de nem nyavalygok, inkább örülök, hogy egy újabb írónőt köszönthetnek a hazai olvasók ebben a páratlan műfajban. 


Nyereményjáték


A blogbejegyzések kiemelt betűi minden esetben egy-egy történelmi románc főhős nevét adják ki. Nincs más dolgotok, mint azt kitalálni, mi a regény címe, amelyben azé az úriemberé volt a főszerep.
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai


A Blogturné Klub november 15-vel kezdődően egy hétre a múltba invitál titeket. Hét különböző állomáson ismerhetitek meg a Könyvmolyképző Kiadó legújabb arany pöttyös kötetét, Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya című regényét, ráadásképp pedig minden nap olvashattok valami érdekességet a szerzőről, valamint a regency korról.


11/15. Angelika - Az írónőről pár szó
11/16. Kristina blogja - Mi is az a Regency
11/17. Szilvamag olvas - Borítómustra
11/18. Deszy könyvajánlója - A divatról
11/19. Nem harap a... - Kis regency illemtan
11/20. Insane Life - Interjú az írónővel
11/21. Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

tovább olvasom Blogturné ~ Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya - Love By Numbers #1

2013/06/05

, ,

David Walliams: Gengszter nagyi

Most, hogy a kisfiam már első osztályos és megtanult olvasni, az én figyelmem is jobban az ő korosztályának szóló könyvek felé orientálódik, pontosabban azok felé a könyvek felé, amik érdekelhetik és amiket már ő is el tud egyedül olvasni. Na jó, azért az erős túlzás, hogy ezentúl majd a gyerekirodalom ütőerén fogom tartani az ujjam, de azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy képben legyek az újdonságok terén - de azt hiszem, hogy ezzel eddig sem volt gond. Ennek eredményeképpen figyeltem fel erre a könyvre, amiről így utólag úgy gondolom, hogy vétek lett volna kihagyni.

Főszereplőnk Ben egy 11 éves kisfiú, akinek a szülei annyira rajonganak a társas táncért, hogy semmi pénzért nem hagynák ki a Táncos lábú sztárok élő show-jának bemutatóit. Ennek köszönhetően minden pénteken tehermentesítik magukat, azaz egyetlen fiukat a nagyinál helyezik el, egészen másnap délelőttig. Ben rettentően utál a nagyinál lenni, amely érzést még a szülei is erősítik benne mindazzal, hogy ők sem szívesen találkoznak az öreg hölggyel. Ben rettentő unalmasnak és a sok káposztalevestől és káposztás pitétől pedig irtózatosan büdösnek találja őt. De aztán egy szép napon a kisfiú rájön, hogy az ő nagyija nem is olyan hétköznapi és unalmas, mint ahogyan azt ő gondolta. Ellenkezőleg! Az ő nagyija egy igazi gengszter nagyi, egy nemzetközi ékszer tolvaj, akinek élete nagy álma - miszerint lapulevelet kössön a koronázási ékszerek képletes talpára -, úgy tűnik, hogy most megvalósulni látszik. Mégpedig nem is akárhogy! Ben lesz az, aki mindebben a segítségére lesz.
Elkezdődnek hát a tervezgetések és szervezkedések, úgyhogy innentől kezdve végre bay-bayt mondhat Ben az unalmas péntekeknek, és hellot az izgalmas és történésekkel teli nagyis hétvégéknek.

Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy ez az író pontosan tudja, hogy mit kell írnia egy 8 éves gyereknek ahhoz, hogy az hangos kacagásba törjön ki olvasás közben. Bevallom, én is sokat nevettem a sok kakis és pukis részen, már csak azért is, mivel nálunk is most éli ez a téma, (meg a hónaljszőr) a virágkorát. Lássuk csak, mik is azok, amiket Ben nem szívlelt a nagyijában:

  • "A nagyi állandóan beleköpdösött a zsepijébe, aztán a kardigánja ujjába gyűrte, néha előkapta, hogy megtörölhesse vele Ben arcát.
  • A tévéje 1992-nem bedöglött. Azóta olyan vastag por lepte be, mintha bundája nőt volna.
  • Borzasztó sok könyve volt, és mindenáron rá akarta venni Bent, hogy olvassa el őket, pedig tudta, hogy az unokája utál olvasni.
  • A nagyi ragaszkodott hozzá, hogy Ben egész évben vastag télikabátot hordjon, még a legnagyobb kánikulában is.
  • Káposztaszagot árasztott. (Olyannyira, hogy húsz kilométeres körzetben a káposztaallergiások súlyos rohamot kaptak volna tőle.)
  • A nagyinak elég fura elképzelései voltak arról, hogy mitől izgalmas egy séta vagy egy kirándulás, mert amikor lementek otthonról, a legtöbbször egy tavacskánál kötöttek ki, ahol penészes kenyérdarabokat dobáltak a kacsáknak.
  • A nagyi folyton pukizott, ráadásul mindig letagadta, hogy ő volt.
  • A pukijánka nem sima káposztaszaga volt, hanem rohadtkáposzta-szaga.
  • A nagyi olyan korán ágyba parancsolta Bent, hogy igazából nem is volt érdemes reggel felkelni.
  • A nagyi minden karácsonyra kiskutyás vagy kiscicás pulcsit kötött az unokájának, amelyet aztán egész szünidő alatt hordania kellett, mert a szülei nem akarták megbántani."
A történet jól felépített, teljesen egyben van, érthető és szórakoztató és időként egészen megható. Na meg aztán elgondolkodtató lehet a kisiskolások számára, hogy milyen különleges kötelék alakulhat ki egy nagymama és az unokája között, a felnőtteknek számára pedig azért, hogy vajon van-e értelme ráerőltetni álmainkat a gyermekeinkre, ha az ő érdeklődésük teljesen mást mutat, mint amit mi szeretnének.

A könyv tele van humorra és érdekes fordulatokkal, ami még az idősebb korosztályt is képes a fotelhez szegezni. Ám, mint tudjuk az élet nem csak móka és kacagás, amire az író sem felejti el felhívni a figyelmünket. De ha mindezt olyan formában és stílusban teszi, mint ahogyan azt itt is olvashattuk, akkor semmi kifogásom ez ellen! Sőt, véleményem szerint a könyvben olvasható „kényes és érzékeny” témák feszegetésével még a szülők segítségére is lehet, hiszen tálcán kínálja az alkalmat, hogy például a halál témájáról nyíltan és őszintén beszélgethessünk el a gyermekeinkkel. 
Szóval a Gengszter nagyi egy nagyon szép és megható történet, amely elsősorban a generációk közötti szakadékról, és a köztük lévő előítéletekről, de legfőképp az elfogadásról szól. Mindenképp ajánlom olvasásra.
David Walliams
És még pár szót a regény külleméről, ami engem már az első ránézésre elvarázsolt és vásárlásra késztetett. Még akkor is, ha már rég kinőttem a célközönség csoportjából. A könyvben látható illusztrációk mellett pedig – amik a Rosszcsont Petiből ismert Tony Ross bűnei -, nem lehet szó nélkül elmenni, annyira ötletesen és viccesen támasztják alá a történetet.

Értékelés: 4.5/5
Eredeti cím: Gangsta Granny
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 283

tovább olvasom David Walliams: Gengszter nagyi

2013/02/24

, , , , ,

María Dueñas: Öltések közt az idő


"Egy írógép fordított a sorsomon. Hispano-Olivetti volt, és heteken át csupán a kirakatüveg választott el tőle. Ha ma visszanézek az eltelt évek emelte barikád mögül, nehéz elhinnem, egy egyszerű készülékben elég erő volt hozzá, hogy eltérítsen kijelölt életpályámról, és néhány nap alatt felrobbantson minden tervet, ami rajta tartott. Így történt azonban, és képtelen voltam másképp cselekedni, amivel mindezt megakadályozhattam volna."

Így kezdődött az a történet, amiben minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bő egy hétig benne éltem és lélegeztem María Dueñas mesemondó képességének köszönhetően.

Az Öltések közt az idő egy olyan magával ragadó történet, melyben egy fiatal spanyol nő kalandos életét követhetjük nyomon a spanyol polgárháború és a II. világháború éveiben, aki egy egyszerű varrónőként kezdte és a legkeresettebb divattervezővé vált, miközben az angliai titkosszolgálatnak kémkedett.

A régi vasútállomás Tetuanban. Sira itt
találkozott azzal a férfival, akinek át
kellett adnia a testére erősített
fegyvereket.
Hősnőnk Sira, kezdetben egy naiv és gondtalan fiatal lány volt, aki épp a házassága előtt állt, egy jóravaló köztisztviselővel, aki annyira szerette őt, hogy akár tűzbe ment volna érte. Ám egy elsöprő viharos románcnak köszönhetően Sira nemcsak a vőlegényét, de az egyedülálló édesanyját is elhagyta és új szerelmével Ramiroval együtt (aki egy írógép eladó volt) Marokkóba utazott. Hamarosan azonban, ez az általa csodált és imádott férfi csúnyán kihasználta, majd minden lelkiismeret-furdalás nélkül cserben is hagyta, ami után Sira nagyon nehezen tudott csak talpra állni. Mivel a spanyol polgárháború kirobbanása miatt Sira nem tudott visszamenni Madridba, így kénytelen volt Tetuanba maradni. Ott ismerte meg Candelariat, aki javarészt seftelésből tartotta fent magát amellett, hogy egy panziót is üzemeltetett, ahova a vérző szívű és földönfutóvá vált Sirát is befogadta. Ó, hogy én mennyire szerettem ezt a jószívű asszonyt, aki olyan ízesen beszélt, hogy az mindig mosolyt csalt az arcomra. Az ő segítségével térhetett vissza Sira a gyökereihez, a varráshoz és nyithatott egy jól menő divatszabászatot.

"Candelaria úgy tekergett be, mint egy testes giliszta. 
-Mit szólsz, lelkem? Tetszik? - kérdezte nyugtalanul.
...
Nem válaszoltam azonnal a kérdésére, hogy tetszett-e a helyiség. Előtte a szemébe néztem egy-két pillanatig, és végiggondoltam, mi mindent tett értem ez az asszony, mióta a rendőrkapitány lerakott az otthonában, hogy megszabaduljon a nemkívánatos tehertől.
Csendben néztem, és váratlanul elsuhant előtte, anyám árnya. Doloresben és a seftes Candelariában vajmi kevés közös volt. Anyám maga volt a szigorú józanság, Candelaria a színtiszta dinamit. Természetük, erkölcsi törvényeik, és ahogy a sors kihívásaival néztek szembe, alapvetően különböző volt, mégis először életemben rokonságot fedeztem fel kettejük között."

Ekkor született meg az új Sira, aki egy független nagyvilági nő álarca mögé bújva hátat fordított szánalmas múltjának, amit egyszerű varrólányként kezdett, majd egy nagyiparos vagyonának kedvezményezettjeként folytatott, később egy szívtelen csaló világjáró szeretőjeként, majd végül csalás és rablás nyakig adósságban üllő gyanúsítottjaként fejezett be. Ez a Sira már sokkal magabiztosabb és céltudatosabb volt az elődjénél, olyannyira, hogy miután törlesztette az adósságait és lelkileg is kicsit helyrerázódott, képesnek érezte magát arra, hogy az angol titkosszolgálatnak kémkedve visszautazzon Madridba, és ott újabb divatszabászatot nyitva értékes információkat szerezzen a németekről.

Serrano Suner Berlinben Himmlerrel
és több más náci párt vezetővel
Lehet, kicsit hosszasra sikerült a cselekmény ismertetése, aminek a vége még így is nagyon messze van, de higgyétek el, hogy képtelenség röviden összefoglalni a könyv tartalmát és egyben felkelteni az érdeklődést iránta. Remélem azért sikerül a továbbiakban átadnom - ha csak egy kicsit is - abból a hangulatból, amit a könyv áraszt magából. A regény nem rövid, de szinte repültek a lapok ahogy a történet beindult. Már az első oldalakon éreztem, hogy ez egy különleges hangulatú regény lesz, ami bár a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változott, mégis valahogy az utolsó betűig sikerült fogva tartania. Sira egy nagyon erős karakter volt számomra, az összes mellékszereplőn felülkerekedett. Lenyűgözve figyeltem a jellemfejlődését, melyet a korábbi árulása (az édesanyja és a vőlegénye elhagyása), majd a túlélésért folytatott küzdelme egy idegen országban, és a férfiak iránti bizalom hiánya formált folyamatosan olyanná, amilyen lett.

Rosalinda Powell Fox. Ő volt
Sira legjobb barátnője
A történetben nincsenek mellékszálak, az író mindent a legapróbb részletekig kidolgozott, sőt, néhol számomra már túl részletesen is, gondolok itt főként a történet politikai hátterére. Érdeklődéssel olvastam Spanyolország és Marokkó bemutatásáról szóló részeket, melyekben szép számmal vonultak fel olyan valós történelmi szereplők, akik hatással voltak Sira sorsára vagy csak épp keresztezték az utját. Rajtuk keresztül átérezhettem én is e jelentős történelmi időszak viharos légkörét, az emberek szegénységét és haragját vagy épp a túlzott jólétét, a korrupciót, a spanyol-angol-német nagyhatalmi játszmákat és konfliktusokat. A regénynek volt egy tökéletes történelmi váza, amely köré mesterien fonta az író Sira történeté, és mindezt úgy, hogy ez a kettő még egyensúlyban is volt egymással.

Olvasás közben minden erőfeszítés nélkül ott éreztem magam Madrid és Marokkó egzotikus helyein, azokon az utcákon és tereken, ahol Sira nap, mint nap megfordult. Gondolkodni sem volt időm, hogy akarom-e vagy sem, egyszerűen csak ott voltam. Hosszú utat járt be Sira a naiv lánytól az érett nőig, amely úton a szerző olyan művészien vezetett végig bennünket, hogy komolyan felmerült bennem a könyv végére a kérdés, hogy valóban csak egy kitalált személy volt-e Sira? 

Az írónő
 

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: A Time In Between
Fordította: Cserháti Éva
Oldalszám: 582
A képek forrása: http://www.thetimeinbetweenbook.com/gallery.php

tovább olvasom María Dueñas: Öltések közt az idő