2019/04/26

, , , , , , , , , ,

J. D. Robb: Meztelenül ​a halálba ~ Eve Dallas 1.

E könyvvel kapcsolatban úgy érzem két dolog miatt is meleg baráti hátba veregetést érdemlek. Egyrészt, mert ez volt az első vcs könyvem, úgyhogy nincs minden veszve, simán legyűröm a maradék 11-et is. Másrészt, mert nem kis dolog ám egy ilyen taszító borítójú könyvet kézbe venni és elkezdeni. Szerencsére azonban a ronda külső egy roppant szórakoztató történetet takart, amit egy percig nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, már most tudom, hogy a folytatásokat is keresni fogom - még ha 44 van belőlük, akkor is.

A történet főszereplője Eve Dallas hadnagy, aki épp egy nagy megrázkódtatáson van túl (egy kisgyermek életét menthette volna meg, ha időben a helyszínre ér, de Eve sajnos elkésett), amikor újabb ügyet osztanak rá. A városban prostituáltakat gyilkolnak kegyetlen módon, és már az első eset után lehet tudni, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk. Eve nagy lendülettel veti bele magát a nyomozásba, így ismerkedik meg a híres milliárdossal, Roarke-kal, akibe aztán minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik. Kapcsolatuk elég bonyolult, mivel Roarke kezdetben a gyanúsítottak listájának kiemelt helyén áll, Eve pedig elég elhivatott és kemény nő ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni egy olyan különleges férfi által, akinek figyelméért nők ezrei lennének képesek gyilkolni. És ez nem túlzás lányok, mert Roarke bizony egy igazi álompasi. Titokzatos, gazdag, intelligens és jóképű, és ráadásul olyan hatalmas könyvgyűjteménye van, amibe én pár napra szívesen elvesznék - no meg persze másban is.

A történet egyébként a jövőben - kb. 2060 körül - játszódik, amikor már mindent robotok és számítógépek irányítanak. Ezzel kapcsolatban bevallom kicsit sajnáltam, hogy e távoli jövőképről nem kaptam annyi információt, hogy azt tűélesen magam elé tudjam képzelni. Gondolok itt például a közlekedésre, a szórakozásra, a mindennapi élet eseményeire, környezetére. Persze kaptam információkat, mely szerint az igazi kávé luxuscikknek számított és az egészségügy sem ott tart már, mint napjainkban, de nekem ez még így is kevés volt. Gondolom a további részekből azért még több érdekesség lát majd napvilágot. 

Na de térjünk rá a könyv krimi és romantikus részére, ami számomra tökéletes volt. Imádtam a szereplőket és a közöttük lévő kapcsolatot. Szerettem Eve nyers és kicsit agresszív stílusát, és hogy bármilyen nyomás – legyen az politikai vagy szakmai – nehezedett rá, mindig a gyengék védelmezését tartotta szem előtt. És Roarke-ért is teljesen odavoltam, bár van egy olyan érzésem, hogy a múltjával kapcsolatban sok érdekes dolog fog még kiderülni róla. Ám, hogy minden hatalmával és szaktudásával Eve-et segítette a nyomozásban, azért az sok mindent elárul róla. A könyv krimi szálával kapcsolatban nincs okom panaszra, mivel kellőképp hangsúlyos és izgalmas volt ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésemet és azon törjem a fejem, hogy vajon ki állhat a gyilkosságok mögött, ami a könyv végén még némi meglepetést is okozott számomra.

Úgyhogy összességében nagyon jó kis olvasmány volt ez. Minden benne volt , amit szeretek: izgalmas környezet, rejtély, nyomozás, romantika és még egy kis humor is, szóval ne rettentsen vissza senkit a borító, a tartalom nem az, amit a külcsínből sejtenénk.


Ha esetleg a magyar borító felzaklatna benneteket, íme néhány külföldi darab, ami viszont igazán nagyszerűre sikerült. A sokkhatás kipihenése végett nyugodtan pihentessétek ezeken a szemeteket.

Kiadó: Gold Book
Eredeti cím: Naked in Death
Sorozat: Eve Dallas
Fordította: Kiss Tamás
Oldalszám: 382

tovább olvasom J. D. Robb: Meztelenül ​a halálba ~ Eve Dallas 1.

2019/04/20

, , , , ,

Gregg Hurwitz: Kíméletlen ~ Orphan X 3.

Gregg Hurwitz kitűnő akciósorozatának harmadik részében folytatódik Evan Smoak - a titkos ügynökségből kiugrott orgyilkos – története. És bár már az előző két részt is nagyon élveztem, azt kell mondanom, hogy a Kíméletlen, az eddigi legjobb volt mind közül.

Egy kis háttértörténet Evanről:

Evan Smoakot tizenkét éves korában vitték el egy nevelőotthonból, hogy elit orgyilkossá neveljék. Miután szakított az Árva Programmal, felszívódott, és a Seholemberként bukkant fel újra, hogy segítsen az arra rászorulóknak. Mentorának, Jack Johnsnak köszönhetett mindent, amit elért; ő tanította, nevelte és képezte ki a küldetései végrehajtására. Ő volt az erkölcsi iránytűje ebben az embertelen szakmában. És ő volt az a férfi is, akire felnézett és akit az apjának tekintett. Ám ebben a részben ezúttal ő szorul segítségre, merthogy a titkos kormányzati erők, akik továbbra is gőzerővel dolgoznak az Árva Program nyomainak eltakarításán, már a sarkában lihegnek. Jack úgy érzi, kifut az időből, ezért megbízza Evant, hogy keresse meg és vegye védelmébe utolsó tanítványát, akit a Programba toborzott. Természetesen az Árva Program új vezetője, Van Sciver mindent megtesz, hogy kíméletlenül elpusztítson minden Árvát, köztük is különös figyelmet fordítva Evenre és fiatal védencére, Joey-ra.

Gregg Hurwitz egy csodálatos hőst hozott létre X Árva személyében. Van egy bizonyos varázsa Evan emberi kapcsolatainak megteremtésére irányuló kísérleteinek és a veszélyes érzelmi területeken való lavírozásának – gondolok itt a szomszéd Miával és annak fiával kialakított kapcsolatára. Evan még mindig mindkettőjükkel őszintén törőd(ne)ik, de fogalma sincs arról, hogy érzelmeit hogyan kommunikálja feléjük. Csakúgy, mint a rábízott védence Joey felé, aki fiatal kora és hányatott sorsa miatt nem könnyű eset. Főleg egy olyan férfi számára, akinek anno a sejtjeibe verték a magányos farkas attitűdjét. Ezért is élveztem oly nagyon a kettőjük között zajló párbeszédeket/szócsatákat, de legfőképp különös kapcsolatuk fejlődését.
Íme néhány külföldi borító. Mindegyik remekül néz ki.
Joey egy fantasztikus, igazi belevaló 16 éves lány volt, tele elfojtott érzelmekkel, ami igazán emberivé és szerethetővé tette őt számomra. Miután magára hagyta a Program, totál egyedül maradt, és nem tudta, hogy hogyan is kellene újra beilleszkednie a normális életbe, ami érdekes színfoltja volt a regénynek. Evan és Joey egymáshoz való viszonya, amolyan apa-lánya kapcsolat volt. Joey nem tudta, hogy a múltja miatt hogyan lehetne normális tinédzser, míg Evannak fogalma sem volt arról, hogy hogyan kezeljen egy 16 éves fiatal lányt. Kapcsolatuk a történet középpontjává vált, és bizonyos mélységet adott neki, miközben persze a golyók is záporoztak körülöttük és az akció is pörgött ezerrel. Evannek és Joey-nak magasan képzett gyilkosok csapata elől kellett menekülniük, és ha mindez még nem lett volna elég, Evannek egy gyászoló apa eltévelyedett fiát is meg kellett mentenie. Merthogy a becsület diktálta önkéntes feladataival -amit Seholemberként végzett - is foglalkoznia kellett.

Néhány karakter, mint például a Van Sciver és az érzéki, de halálos Candy McClure már ismerős lesz a sorozat olvasói számára. De lesz egy új és meglehetősen színes karakter, egy bizonyos Freeway nevű gengszter, akinek a szemgolyója – jééézusom igen, igen – tetoválva volt. Nos, ő nagy sajnálatomra csak ebben a részben szerepelt... Mit is mondhatnék, kár érte.

Szóval Gregg Hurwitz ismét egy nagyon fordulatos és izgalmakkal teli regényt alkotott, ami úgy tűnik, hogy minden alkalommal csak egyre jobb lesz. Nagyon élveztem ezt a könyvet és szerettem Even fejlődését és átalakulását, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást, melyben hősünk végre azzal az emberrel találja szemben magát, aki az Árvák elleni hajtóvadászat elindítója volt.

Jó kis sztorinak nézünk elébe!

"Evan mindig ugyanazokkal a szavakkal vette fel a mobilt.
Szüksége van a segítségemre?
Most először azonban egy ismerős hang szólalt meg a vonal másik végén.
Jack Johns hangja."

A sorozat eddig megjelent részei:
Kíméletlen

Értékelés: 5/5

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Hellbent
Sorozat: Orphan X
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 440

tovább olvasom Gregg Hurwitz: Kíméletlen ~ Orphan X 3.

2019/04/07

, , , , , ,

Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit (A korona szolgálatában 2.)

Egy kellemes romantikus kikapcsolódás reményében vettem kezembe a könyvet, és bizony nagyszerűen szórakoztam. Már szinte el is felejtettem, hogy mennyire élvezetesen és rendkívül szellemesen tud írni az írónő, amivel aztán mindig képes megnevettetni és levenni a lábamról. A Hogyan fogjunk márkit A korona szolgálatában sorozat második kötete. Bevallom hősiesen, az elsőt már olyan rég olvastam, hogy totál kiröppent a fejemből, de ennek ellenére nem éreztem magam elveszettnek, még ha az előző kötet párosa a könyv végén jelentős szerepet is kapott, hiszen mint mindegyik Quinn-regény, ez is megállja önálló kötetként is a helyét.

Történetünk hősnője, Elizabeth, szülei halála után egyedül neveli 3 testvérét, ami igen nehéz feladat számára, hiszen társalkodónői fizetése nemcsak arra nem elegendő, hogy rangjukhoz méltóan éljenek, de kisöccsét sem tudja bárói rangjához mérten iskolába járatni. Így nincs más választása, mint férjhez menni, de vajon kihez és hogyan?

És mintha az égiek meghallgatták volna kérdését, a munkaadója könyvtárában ráakad egy könyvre, aminek a címe: Hogyan fogjunk márkit. A probléma már csak az, hogy nincs a környezetében olyan gazdag úriember, akin a könyvben olvasott fortélyokat gyakorolhatná, hacsaknem az új jószágigazgató, aki nemrég ékezett a birtokra.

James Sidwellt, azaz Riverdale márkit azért hívatta magához nagynénje, Lady Danbury, mert zsarolás áldozata lett és Jamestől várta, hogy az elkövetőt kézre kerítse. A lady – hogy James a munkáját nyugodtan végezhesse - úgy mutatja be a birtokon, mint az új jószágigazgatót, akinek első számú gyanúsítottja éppen Elizabeth, a néni társalkodónője lett, aki rögtön felkeltette az érdeklődését a különös, féltve őrzött kézikönyvével. Olyannyira, hogy amikor megtudja miről szól, felajánlja, segít férjet találni neki, azaz megengedi, hogy rajta próbálja ki a csábítás trükkjeit, aminek aztán az eredménye…. áh, nem is mondom tovább, hiszen úgyis tudjátok. 

Szóval a történet nem túl furfangos, viszont annál humorosabb és romantikusabb, ami nekem most roppant jól esett. Olyan jó érzés volt újra elmerülni Julia Quinn regényében, ahol a szereplők megformálásával és kettejük egymásra találásának bemutatásával szerintem ismét nagyszerű munkát végzett az írónő. Jó volt látni, ahogy James és Elizabeth gyorsan összebarátkozott egymással és megtalálták a közös hangot,  a köztük zajló humoros párbeszédekről, melyek nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra már nem is beszélve. Mindkettőjük karaktere szimpatikus volt számomra, hiszen James egy talpig úriember volt, hatalmas szívvel, és rendkívül nagy türelemmel, míg Elizabeth egy elszánt és erős, a családjáért a végletekig elkötelezett nő, aki ráadásul soha nem félt kinyilvánítani a véleményét, még Lady Danbury-val szemben sem, aki mint tudjuk, finoman szólva is egy elég nehéz természetű félelmetes idős hölgy volt. Jézusom, hogy én milyen jól szórakoztam ezen a házsártos matrónán. Ő volt a könyv fénypontja és egyben kulcsfigurája. Már a korábbi Quinn-regényekben lévő felvillanásaiért is teljesen odavoltam, de ebben a könyvben aztán tényleg brillírozott.
– Maga – mondta a lady és Elizabeth felé bökött az ujjával – nem vett részt a tegnapi jelmezbálon. 
Elizabeth-nek leesett az álla. – És ezt akarta nekem mondani?
– Nagyon nem tetszik a dolog. Magát – és Caroline-ra bökött – láttam. A sütőtök, ugye? Barbár gyümölcs.
– Szerintem zöldség – motyogta Caroline.
– Ostobaság! Gyümölcs. Magok vannak a húsában, tehát gyümölcs. Maga, fiam, hol tanult biológiát?
– A tökfélék családjába tartozik- nyögte ki Elizatbeth. – Nem hagyhatjuk ennyiben? Lady Danbury legyintett. – Bármi legyen is, Angliában nem terem, így engem nem érdekel."
Összességében élveztem a történetet, az egyetlen problémám, hogy véleményem szerint a végén Elizabeth kissé túlreagálta a konfliktust, és a probléma súlyához és következményéhez képest túl sokáig húzta a hisztit. Sőt, még az álszent jelzőt is megkockáztatnám vele kapcsolatban, ami azért is volt megdöbbentő számomra, mert a könyv elején egyáltalán nem ilyennek ismertem meg őt. Egyébként volt egy olyan érzésem is, hogy Quinn kisasszony talán azért húzta oly sokáig Elizabeth sértettségét, hogy meglegyen az elvárt oldalszám, ami igazán sajnálatos lett volna, hiszen anélkül is tökéletesen kielégítő és rendkívül szórakoztató történetet kaptunk. Szóval a könyv vége sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után, de így sincs okom panaszra, mert a sok kellemes pillanat és az a pár óra önfeledt kikapcsolódás, amit a kötet olvasása közben éreztem, mindenért kárpótolt


A sorozat részei:
1. Hogyan fogjunk örökösnőt
2. Hogyan fogjunk márkit






Kiadó: Gabo
Eredeti cím: How to Marry a Marquis
Sorozat: Agents of the Crown 
Fordította: Dobos Lídia
Oldalszám: 316 



tovább olvasom Julia Quinn: Hogyan ​fogjunk márkit (A korona szolgálatában 2.)

2019/04/05

,

Mutatok 8 könyvet, amit úgy gondolom, érdemes lesz elolvasni

Tény és való, idén is hatalmas a választék könyvújdonságokból, nem is könnyű jól választani, de azért én mégis megpróbálom a lehetetlent.   

Janette Oke: Ha ​eljő a tavasz
Ha szólít a szív 2.

Mire elég az összetartozás?
Elizabeth egy évig tanított egy egytermes kis iskolában Kanada nyugati felén – most pedig az esküvőjére készül a jó kiállású Wynn Delaney-vel, a Királyi Kanadai Lovasrendőrség tagjával.
Amikor elkezdik új, közös életüket Wynn elszigetelt állomáshelyén, a messzi északon, Elizabeth még nincs felkészülve a magányra és a nehézségekre, amiket az eddig megszokott kényelmi berendezések hiánya okoz.
Úgy tűnik, csupán a Wynn iránti szerelme és Istenbe vetett hite maradt meg.
De ez vajon elegendőnek bizonyul?
Megjelenés: 2019.április 12.

L. J. Ross: A ​Szent sziget 
Ryan főfelügyelő 1.

Ryan ​főfelügyelő rendőrségi nyomozó kényszerszabadsága idejére a Szent szigeten keres menedéket. Ám karácsony előtt néhány nappal a béke illúziója szertefoszlik, és Ryan visszazuhan a bűnügyek sötét világába, miután egy meggyilkolt lány holttestére bukkannak a sziget középkori kolostorának romjai között.
Amikor a szülőhelyétől szabadulni akaró dr. Anna Taylor a nyomozás polgári szaktanácsadójaként mégis kénytelen visszatérni a szigetre, a feltámadó emlékek arra kényszerítik, hogy nézzen szembe nehéz gyermekkorával. Anna és Ryan közösen próbálják utolérni az orruk előtt rejtőző gyilkost, miközben újpogány szektások és kisvárosi politikusok ügyködnek a háttérben.
Gyilkosságokat és titkokat fűszerez humorral és romantikával az izgalmas krimi, amelynek helyszínét, a northumberlandi Lindisfarne festői szigetét egy csak apályban járható töltésút köti össze az angol partokkal.
Megjelenés: 2019. április 10.

Kate Quinn: A ​vadász

A ​bátor és vakmerő Nina Markova mindig is a repülésről álmodozott. Amikor a nácik megtámadják a Szovjeuniót, mindent kockára téve csatlakozik a legendás Éjszakai Boszorkákhoz, a csak nőkből álló éjszakai bombázóalakulathoz, akik pusztító csapást terveznek a megszálló német csapatok ellen.
Miután kényszerleszállást hajt végre az ellenség vonalai mögött, Nyina a Vadásznő néven ismert náci gyilkos célpontjává válik, és csakis a saját bátorságának és eszének köszönheti, hogy életben marad.
Ian Graham brit haditudósító azután lett nácivadász, hogy személyesen megtapasztalta a háború borzalmait. De egyvalakit nem sikerült kézre kerítenie: a Vadásznő néven ismert gonosz ragadozót. A siker érdekében az ádáz és fegyelmezett nyomozó szövetségre lép az egyetlen emberrel, aki élve megúszta a Vadásznővel való találkozást: a vakmerőségig magabiztos Nyinával. Egy közös titok azonban meghiúsíthatja a céljuk elérését, hacsak Ian és Nyina nem kényszerítik magukat, hogy szembenézzenek vele.
A tizenhét éves Jordan McBride-nak, aki a háború utáni Bostonban ér a felnőttkor küszöbére, feltett szándéka, hogy fotós legyen. Nagyon fellelkesül, amikor a régen megözvegyült apja váratlanul egy új menyasszonyt hoz a házhoz. Van azonban a halkszavú német özvegyben valami nyugtalanító. Jordan kutatni kezd az új mostohaanyja múltjában és ráébred, hogy mélyen eltemetett rejtélyek lappanganak a családjában… titkok, amelyek veszélyeztetnek mindent, ami Jordannek drága.
Megjelenés: 2019. április 25.

C. L. Stone: Találkozások 
Az Akadémia 1.

A ​tizenöt éves Sang és családja másik városba költöznek, így a fiatal lány új iskolában kezdi majd a tanévet. Nem szomorkodik amiatt, hogy ott kellett hagynia a barátait, hiszen soha nem is voltak neki. Erőszakos, mindenütt rémeket látó anyja nem engedi, hogy nővérével bárkihez is közel kerüljenek, legszívesebben iskolába sem engedné őket; folyton dolgozó apjuk pedig alig vesz részt az életükben.
Sang egyik éjjel vakmerő tettre szánja el magát: kioson a házból, hogy bebizonyítsa magának, nem olyan veszélyes a világ, és nem minden ember brutális gyilkos, ahogy az anyja képzeletében él. Ám kis kalandja, úgy tűnik, már az elején kudarcba fullad. Vagy mégsem? Még a szomszéd házig sem jut, amikor belebotlik egy fiatal srácba, Kotába és a kutyájába, és ezzel szert tesz élete első igaz barátjára. Szép lassan megismeri a többieket is: Victort, Garbielt, Silast, Nathant, Luke-ot és Northt, akik egy percig sem haboznak maguk közé fogadni őt, hiába nem teljesen őszinte velük. Csakhogy a fiúknak is van egy titkuk, és mindent megtesznek, hogy a lány ne szerezzen tudomást a rejtélyes Akadémiáról, amire felesküdtek. Vajon elbírja mindezt a barátságuk? A Találkozások egy többkötetes sorozat első része, melyből megismerhetjük a történet kulcsszereplőit, és együtt izgulhatunk Sanggel, sikerül-e megtartania újdonsült barátait.

Melinda Taub: Still ​Star-Crossed – Veronai szerelmesek

Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.
Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.
Megjelenés: 2019. április 25.

María Dueñas: A ​Kapitány lányai

New ​York, 1936. Megnyit Emilio Arenas kis étkezdéje, A Kapitány, a spanyol kolónia egyik központjában, a Tizennegyedik utcában. A világcsavargó Emilio hirtelen halála miatt féktelen lányai nyakába szakad az üzlet minden gondja, miközben elhúzódik a bírósági per az édesapjuk elhalálozása miatt járó kártérítés ügyében. Túl kell élniük egy idegen városban, ezernyi bajtól sújtva. A heves Victoria, Mona és Luz pedig utat tör magának a felhőkarcolók, honfitársaik, sorscsapások és szerelmek között, készen rá, hogy valóra váltsák az álmukat.
A Kapitány lányai sodró, magával ragadó és megindító történet három fiatal spanyol lányról, akiknek át kellett kelniük az óceánon, hogy egy káprázatos nagyvárosban telepedjenek le, ahol vakmerően harcolnak, hogy ráleljenek saját útjukra.
A regény tiszteletadás a nők előtt, akik az árral szemben is kitartanak, és azon bátrak előtt, akik megélték – és élik ma is – a kivándorlás gyakran hősies, és szinte mindig bizonytalan kalandját.
Megjelenés: 2019. április 10.

Elizabeth Macneal: Babák ​városa

London, 1850. Két testvér, Iris és Rose babákat készít. Iris porcelánarcokat fest, nővére apró szoknyákat, ingvállakat hímez. A szerény, de biztos fizetséggel szűkösen ugyan, mégis fedezni tudják megélhetésüket. Iris azonban többre vágyik, mert tehetséget érez a kezében. Hosszú vívódás után a fiatal lány gondol egy nagyot a viktoriánus Angliában, és elindul azon az úton, amelyre a művészet, a tehetség és a tiszta érzelmek vezérlik. Még nem tudja, hogy egy másik életút keresztezi az övét, azon egy megszállott férfi jár, aki rögeszmés szenvedélyt táplál iránta, és mindent tönkretehet, amit Iris kivívott magának. Akár az életét sem kíméli…
Megjelenés: 2019. május 14.  

Marybeth Mayhew Whalen: Bár ​igaz lenne!

Idilli amerikai kisváros – egy csaknem tragikus baleset sötét felfedezések egész sorát indítja el.
Az észak-karolinai Sycamore Glen kívülről a békés, átlagos amerikai kisváros képét mutatja, de a fehér deszkakerítések mögött egyik háztól a másikig húzódó titkok hálója feszül.
Mindannyian csöndben viselik saját múltjuk súlyát, míg a környék kedvenc strandján történt baleset meg nem bolygatja a kényes egyensúlyt. És amikor a körülmények úgy hozzák, hogy egy régi lakos visszatér,önkéntes száműzetéséből Sycamore Glenbe, az összefonódó élettörténetek szövete bomlani kezd..
Egy tikkasztó nyár során rég eltemetett titkok kerülnek felszínre, és a szomszédok rádöbbennek, hogy lehetetlen igazán megismernünk a hozzánk legközelebb állókat is.
De vajon szeretni is lehetetlen őket? És megbocsátani nekik?
Pillants be a szomszéd ajtók mögé!
Megjelent

tovább olvasom Mutatok 8 könyvet, amit úgy gondolom, érdemes lesz elolvasni

2019/04/04

, , , ,

Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek

Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de sajnos sehogy nem találtunk egymásra. Őszintén szólva a kötet kétharmadáig végig unatkoztam, illetve volt egy-két olyan fejezet, ami felkapott és magával vitt, de ezek csekély számát akár fél kezemen is meg tudnám számolni. Nem arról van szó, hogy Jessica Strawser nem lenne tehetséges író, de a túl hosszú és részletes leírásaival bevallom, erősen meg kellett küzdenem.  Olyannyira, hogy nem egyszer megfordult a fejemben, hogy na jó, akkor én ezt itt most félbe is hagyom, mert egyszerűen képtelen vagyok közel kerülni a szereplőkhöz és mert annyira üresnek és sterilnek érzem az egészet, hogy semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem. Holott maga a cselekmény: egy apa elrabolja a saját gyermekét és a legjobb barátját zsarolja meg azzal, hogy rejtse el őket, mert ha nem, akkor felfedi legféltettebb titkát, ami tönkreteheti a családját, és mindeközben még az FBI is nyomoz utána… szóval igen sokat ígér, és mégis. Nem kapott el, nem sodort magával, ráadásul még a végén sem kaptam meg a várva várt katarzist, egyszóval csalódás volt számomra.

Pedig a könyv érdekes felütéssel kezdődik, Violet épp a nyaralás csendes pillanatait élvezi a tengerparton, amikor a férje, hogy kicsit pihenni hagyja feleségét, magára vállalja gyermekük délutáni altatásának kötelező programját. Amikor azonban Violet visszamegy a szállodába, hogy még épp időben odaérjen, hogy felébreszthesse Beart délutáni álmából, a szobát üresen találja. A férje és vele együtt a fia is nyomtalanul eltűnt. Vajon hova mehettek és miért vitte magával mindenféle magyarázat nélkül Finn a fiukat. Mit titkol előle a férje? Lehet, hogy a kapcsolatuk nem is volt annyira őszinte és tökéletes, mint ahogyan azt Violet gondolta?

A történet három nézőpontból íródott (Violet, Finn és közös barátjuk Caitlin szemszögéből), melyek mindegyike szükséges volt ahhoz, hogy az olvasó megkapja az egész történetet. Amolyan jó kis puzzle játék volt ez, ahol az utolsó oldalon állt össze tökéletesen a kép. Ráadásul a különböző narratívák a múlt és jelen eseményei között ugráltak, aminek gondolom a feszültségkeltés lett volna a célja, de ez nálam - pont a regény túlírtsága és lassú történetvezetése miatt - nem nagyon működött. Valahol azt olvastam, hogy a karaktereknek hibásnak kell lenniük ahhoz, hogy valódinak érezzük őket. Nos, itt aztán tényleg minden szereplőnek volt hibája bőven, ám én egyiküket sem éreztem igazinak.
Számomra a legfőbb probléma az volt, hogy ahelyett, hogy egy érdekes és izgalmas rejtély után nyomoztunk volna, Finn tettének pszichológiai hátterét ismerhettük meg. Hogy a véletlenek furcsa összjátéka, milyen szerepet játszott az életében. Hogy milyen megdöbbentő tragédia történt vele, és hogy mindez milyen hatással volt rá és a környezetére. Megismerhettük Caitlin életét és kapcsolatát Finnel és a férjével, mely "édes" hármast valahogy nem tudtam hova tenni, csakúgy, mint George (Caitlin férjének) kompromisszumát a boldog életért cserébe, és Finn önző tettét, amivel elvileg saját magát akarta büntetni, de aztán mindenkinek csak fájdalmat okozott. De csak egy szót mondok: kommunikáció! Ez hiányzott a szereplők között, ami egyébként egy nagyon egyszerű és praktikus fajtája a problémák megoldásának. Kár, hogy egyikük sem élt ezzel a taktikával.

Mindent összevetve örülök, hogy olvashattam a könyvet, hogy nem adtam fel, és hogy kitartó voltam. Bár meg kell hagyni, mire a végére értem kicsit elfáradtam. Volt a történetben egy-két olyan csavar, amin totál meglepődtem és amire nem számítottam, és Violet erőteljes anyai szeretete is nem egyszer magával ragadott, de összességében sajnos azt kell mondanom, hogy nem hagyott mély nyomott bennem a történet. Persze az is lehet, hogy rosszkor és rossz időben került a kezembe, mindenesetre nem ez lett nálam az év legjobb könyve. 


Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: Almost Missed You
Fordította: Csikai Zsuzsa
Oldalszám: 304

tovább olvasom Jessica Strawser: Majdnem elveszítettelek