Egy kis
háttértörténet Evanről:
Evan Smoakot
tizenkét éves korában vitték el egy nevelőotthonból, hogy elit orgyilkossá
neveljék. Miután szakított az Árva Programmal, felszívódott, és a
Seholemberként bukkant fel újra, hogy segítsen az arra rászorulóknak.
Mentorának, Jack Johnsnak köszönhetett mindent, amit elért; ő tanította,
nevelte és képezte ki a küldetései végrehajtására. Ő volt az erkölcsi iránytűje
ebben az embertelen szakmában. És ő volt az a férfi is, akire felnézett és akit
az apjának tekintett. Ám ebben a részben ezúttal ő szorul segítségre, merthogy
a titkos kormányzati erők, akik továbbra is gőzerővel dolgoznak az Árva Program
nyomainak eltakarításán, már a sarkában lihegnek. Jack úgy érzi, kifut az
időből, ezért megbízza Evant, hogy keresse meg és vegye védelmébe utolsó tanítványát,
akit a Programba toborzott. Természetesen az Árva Program új vezetője, Van
Sciver mindent megtesz, hogy kíméletlenül elpusztítson minden Árvát, köztük is
különös figyelmet fordítva Evenre és fiatal védencére, Joey-ra.
Gregg
Hurwitz egy csodálatos hőst hozott létre X Árva személyében. Van egy bizonyos
varázsa Evan emberi kapcsolatainak megteremtésére irányuló kísérleteinek és a
veszélyes érzelmi területeken való lavírozásának – gondolok itt a szomszéd
Miával és annak fiával kialakított kapcsolatára. Evan még mindig
mindkettőjükkel őszintén törőd(ne)ik, de fogalma sincs arról, hogy érzelmeit
hogyan kommunikálja feléjük. Csakúgy, mint a rábízott védence Joey felé, aki
fiatal kora és hányatott sorsa miatt nem könnyű eset. Főleg egy olyan férfi
számára, akinek anno a sejtjeibe verték a magányos farkas attitűdjét. Ezért is élveztem oly nagyon a kettőjük között zajló
párbeszédeket/szócsatákat, de legfőképp különös kapcsolatuk fejlődését.
Joey egy
fantasztikus, igazi belevaló 16 éves lány volt, tele elfojtott érzelmekkel, ami
igazán emberivé és szerethetővé tette őt számomra. Miután magára hagyta a
Program, totál egyedül maradt, és nem tudta, hogy hogyan is kellene újra
beilleszkednie a normális életbe, ami érdekes színfoltja volt a regénynek. Evan
és Joey egymáshoz való viszonya, amolyan apa-lánya kapcsolat volt. Joey nem
tudta, hogy a múltja miatt hogyan lehetne normális tinédzser, míg Evannak
fogalma sem volt arról, hogy hogyan kezeljen egy 16 éves fiatal lányt.
Kapcsolatuk a történet középpontjává vált, és bizonyos mélységet adott neki,
miközben persze a golyók is záporoztak körülöttük és az akció is pörgött
ezerrel. Evannek és Joey-nak magasan képzett gyilkosok csapata elől kellett
menekülniük, és ha mindez még nem lett volna elég, Evannek egy gyászoló apa
eltévelyedett fiát is meg kellett mentenie. Merthogy a becsület diktálta önkéntes feladataival -amit Seholemberként végzett - is foglalkoznia kellett.
 |
| Íme néhány külföldi borító. Mindegyik remekül néz ki. |
Néhány
karakter, mint például a Van Sciver és az érzéki, de halálos Candy McClure már
ismerős lesz a sorozat olvasói számára. De lesz egy új és meglehetősen színes
karakter, egy bizonyos Freeway nevű gengszter, akinek a szemgolyója – jééézusom
igen, igen – tetoválva volt. Nos, ő nagy sajnálatomra csak ebben a részben
szerepelt... Mit is mondhatnék, kár érte.
Szóval Gregg
Hurwitz ismét egy nagyon fordulatos és izgalmakkal teli regényt alkotott, ami
úgy tűnik, hogy minden alkalommal csak egyre jobb lesz. Nagyon élveztem ezt a
könyvet és szerettem Even fejlődését és átalakulását, úgyhogy kíváncsian várom
a folytatást, melyben hősünk végre azzal az emberrel találja szemben magát, aki
az Árvák elleni hajtóvadászat elindítója volt.
Jó kis
sztorinak nézünk elébe!
"Evan mindig ugyanazokkal a szavakkal vette fel a mobilt.
Szüksége van a segítségemre?
Most először azonban egy ismerős hang szólalt meg a vonal másik végén.
Jack Johns hangja."
Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Hellbent
Sorozat: Orphan X
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 440
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése