Amikor egy
életmentő küldetése alkalmával ismeretlen férfiak elrabolják, elkábítják és
egy elhagyatott kastélyba szállítják, ő kerül olyan szorult helyzetbe, mint
amilyenbe az ügyfelei szoktak. A különbség csak annyi, hogy érte senki nem jön, hogy megmentse. Evan bedrogozva és összeverve tér
magához egy zárt szobában. Fogalma sincs arról, hogy hol van, és hogy ki és
miért tartja őt fogva. Persze rögtön beindul nála gépezet, és ahogy magához tér,
hihetetlen nyugalommal és óriási precizitással próbálja összerakni a
történteket. Megvizsgálja a szobáját – hogy hol, és mit tudna majd felhasználni
a szökéséhez - ami egyébként tökéletes börtönnek tűnik a számára, és gondosan
elraktározza magában az őrök számáról és azok gyengeségeiről
gyűjtött információkat. Ám úgy tűnik, hogy mindez kevés a szökéshez, mivel
minden menekülési kísérlete kudarcba fullad, ami azt mutatja, hogy egy
meglehetősen profi csapattal van dolga. És hát bizony Hurwitz nem finomkodja el
antagonistája abszolút gonoszságát, merthogy Evan fogvatartója azon kívül, hogy
egy totál pszichopata pasi, különösen beteges módszerrel tartja karban a
testét. Az anyagiak tekintetében pedig szereti mások nagy összegű bankszámlájára
rátenni a mocskos kezét. Evant is ezért rabolta el, hogy miután megtörte, az összes pénzét elvegye tőle. Szóval René egy
igazi seggfej, tele izomagyú emberekkel, akik jócskán megnehezítik Evan
helyzetét, ám hősünk alkalmazkodóképességével és kitartásával azért ők sem
számoltak. És ami a legdurvább, fogalmuk sincs arról, hogy kivel állnak szemben.
Ráadásul
ebben a részben is helyet kaptak Evan visszaemlékezései, de szerencsére nem
olyan sűrűn és nagy mennyiségben, mint az előző könyvben. Számtalan olyan
pillanat volt a történetben, amikor az író annyira látványosan tárta elénk Evan
belső vívódásait, atyai mentora halála miatt érzett mardosó bűntudatát,
félelmeit és kételyeit, melyeket a fogvatartói által okozott lelki és fizikai
bántalmazások hoztak a felszínre nála, hogy azt hittem, már csak egy hajszál
választja el attól, hogy darabokra törjön. Ám mivel a megmenekülésétől nem csak a
saját, hanem egy fiatal lány élete is függött, így erején felül mindent megtett hogy kikerüljön onnan.
Evan
karaktere egyre szimpatikusabb számomra, így természetesen végig
drukkoltam és izgultam az összes szökési kísérletét és őszinte ámulattal
adóztam azon leleményessége előtt, amellyel kitalálta és próbálta megvalósítani
terveit, még akkor is, ha legtöbbjük balul sült el. A sok pozitívum mellett
azonban muszáj megemlítenem azon apróságot is, melyet kissé zavarónak találtam olvasás közben, mégpedig a fegyverek és harci küzdelmek részletes leírását.
Nos igen, ezeket még mindig néhol kissé túlzónak éreztem - de szerintem ez egy
kicsit sem meglepő, ha női olvasóként mindezek annyira nem hoznak lázba.
Mindenesetre
Wilson Combat 1911-es pisztoly ide, vagy AK-47-es oda, összességében ez egy
baromi jó könyv, a története követhető, világos, fordulatos és mindezekből
következően egy cseppet sem unalmas. És mivel az egész regény nonstop akció,
így biztos vagyok benne, hogy senki sem fog unatkozni olvasás közben. Úgyhogy
akik nagy adag feszültségre, izgalmas fordulatokra és nem túl gyomorforgató, ám
mégis véresen erőszakos jelenetekre vágynak, azoknak tökéletes választás lehet Evan
Smoak története. Én a részemről már tűkön ülve várom a folytatást.
Kiadó: Fumax
Soroazt: Ophran X
Eredeti cím: The Nowhere Man
Oldalszám: 384
Gregg Hurwitz |
Értékelés:
4.5/5
Soroazt: Ophran X
Eredeti cím: The Nowhere Man
Oldalszám: 384
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése