Őszinte leszek: a könyv borítója volt az, ami legelőször megfogott. Ahogy megláttam, rögtön tudtam, hogy ez nekem kell. A tartalmát olvasva pedig úgy gondoltam, hogy minden benne van, amit szeretek; az 1900-as évek ködös Londonjának izgalmas hangulata, koszos sikátorok eldugott sarkaiban elkövetett borzongató gyilkosságok, veszélyekkel teli nyomozás, némi romantika, és ráadásul mindez Hasfelmetsző Jack társaságában? Hát kell ennél jobb olvasmány ebben a szutyok időben?
Hogy milyen élményt nyújtott számomra a könyv?
Nos, olyan volt, mint egy járni tanuló gyerek, aki az elején még csak csetlik botlik, de egy idő után már erősen és magabiztosan teszi meg az útja hátralevő részét. Szóval a könyv elejét is ehhez hasonlóan kissé összeszedetlennek éreztem, nehezen is fogytak az oldalak. Legfőképp azért, mert Katherine-t egy rendkívül butácska hölgynek éreztem, mert legyünk őszinték: ki az a hülye, aki este kilenc óra után egyedül megy egy temetőbe sorozatgyilkost keresni, úgy, hogy a sötétségtől az orra hegyéig sem lát? Igazából nem is igazán értettem, hogy mi volt ezzel Katherine szándéka, pedig többször is elolvastam ezt a részt. Csak tippelni tudtam: biztos Hasfelmetsző Jack-et akarta leleplezni. Ami ha valóban így volt, márpedig valóban így volt, akkor ez baromi röhejes dolog, mert tegyük fel ha találkozik vele, akkor mi a fenét csinál?? Áhhh… egyértelmű volt számomra, hogy ebben a nőben az egészséges életösztön legapróbb szikrája sem volt meg. Úgyhogy ez a rész volt az, ahol komolyan elgondolkodtam azon, hogy talán jobb lesz félretenni a könyvet egy kis időre, mert ez a fajta ostobaság tényleg kihoz a sodromból. De a könyv felétől szerencsére már kissé jobban felpörögtek az események, és végre úgy éreztem, hogy tartunk valahova.
Ami igazán zavart, hogy a könyv végéig nem derült ki, hogy Khaterine miért akart ilyen elszántan a gyilkos nyomára bukkanni. Arról nem beszélve, hogy túl sok nyomozásban sem volt részem, mert Katherine csak ide oda rohangált, mindenféle kidolgozott terv és eredmény nélkül. Talán csak a végén voltak jó ötletei, amikor is végre sikerült kissé összeszednie magát, de még ekkor sem éreztem túl éles elméjűnek szegénykét.
Ami igazán tetszett a könyvben, az Hasfelmetsző Jack naplóbejegyzései voltak, amik tényleg izgalmas színfoltjai lettek a történetnek. Na és ez az egész Hasfelmetszős koncepció és háttér is remek ötlet volt az írónőtől. Tetszett a könyv hangulata, nagyon jól átjött a sötét sikátorok és kétes lebujok mocskos világa, és a történet vége is nagyon meglepett. És pont ez volt az, ami kifejezetten tetszett és kissé, ismétlem kissé elhomályosította azokat a negatív dolgokat, amik miatt panaszkodtam fentebb.
Összességében nem bántam meg, hogy időt szántam a könyvre,
mert bár a várt katarzist nem kaptam meg és a történet vége is hagyott némi hiányérzetet
maga után, de a maga műfajában egészen jó szórakozást nyújtott és sikerült néhány röpke órára
Kiadó: Pitypang
Oldalszám:320
