2021/05/06

, , ,

Tanítóm, a polip - Netflix

Úgy gondolom, hogy a Netflix, az HBO GO és társainak hála az emberek egyre jobban tolerálják a másságot, vagy akár a színes színészek elfogadását a filmiparban, ami jó dolog. (Mondjuk én az utóbbit a Bridgerton sorozatnál sokkal rosszabbul viseltem, mint az Árnyék és csont-nál, de ez már az én bajom.) Szóval működik az emberek érzékenyítése ezen a téren, kár, hogy a természet és az állatvilág irányában már nem ennyire intenzíven. Amikor megnéztem a Netflixen látható Tanítóm, a polip című csodás természetfilmet, ami igazából nem is természetfilm, legalábbis nem olyan értelemben, mint amilyeneket David Attenborough készít, tudatosodott bennem igazán, hogy sokkal több ilyen filmre lenne szükség, hogy az emberek észrevegyék a természet csodáit. Áh, tudom, ez számomra is elég közhelyesen hangzott, de akkor is így van.  

A filmből megtudjuk, hogy Craig Foster terápiás célzattal kezd el a hideg tengerben búvárkodni, abban a reményben, ha közelebb kerül a természethez, és ha újra éli gyerekkori emlékeit, visszakaphatja majd rég elveszett energiáját, és ismét boldogan tud majd élni. (Elárulom, a terve tökéletesen bevált.) Aztán a tenger alján egy polipot kezd megfigyelni, amely megfigyelés aztán, mint kiderült, közel egy évig tartott. Minden nap lemerült hozzá és követte őt és meglepő mód az érdeklődés kölcsönös volt, mert egy idő után a polip is kíváncsi lett rá. Kialakul közöttük a bizalom, és egyfajta érzelmi kapocs – persze csak Foster részéről - ami szerintem fantasztikus volt. „Csak rá tudtam gondolni – a vízben és a szárazföldön is”
Az internet népe között vannak olyanok, akik a kettőjük közötti fizikai kapcsolatokat erotikusnak találták, meg úgy általában Foster gyengéd érzelmeit és „szerelmét” a polip iránt. Én azonban egyáltalán nem ezt láttam a filmben, hanem az ember és a természet közötti szoros kapcsolatot, valamint a természet gyógyító és tanító hatását. Persze nem tagadom, gyakran éreztem úgy, hogy ebbe a csodás tenger alatti világba egyáltalán nem illik, sőt betolakodónak láttam ezt a furcsa búvárszemüveges férfit, de ha ilyen filmek kellenek ahhoz, hogy az érzelmeinkre hatva rádöbbenjünk arra, milyen fontos, hogy vigyázzunk, szeressük és tiszteljük a környezetünket, akkor semmi kifogásom ellene.

Gyönyörű képekkel és érezelemmel teli megható film volt. Jó volt ilyet is látni. Még több ilyet kérek.

2 megjegyzés: