2018/02/13

,

Teaszünet-díj

Pár hete kaptam Zsófitól, az Élmények Zsófival blog írójától ezt a Teaszünet-díjat, ami igazi meglepetés volt számomra, és amit ezúton is nagyon köszönök!


Íme a játékszabályok:

  • Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
  • Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
  • Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
  • Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
  • Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
  • +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.



1. Milyen műfajú könyvben szerepelnél legszívesebben, és kit játszanál?

Ó, de szeretem ezt a kérdést!
Egyértelműen egy történelmi romantikus regény lenne az, és naná, hogy egy gazdag család egyetlen lányát testesíteném meg. Természetesen szép lennék és okos és talpraesett… na jó, lehetne némi hiányosságom, mondjuk rosszul látnék és az átlagosnál kissé teltebb lennék – jéééé, hogy ez a valóságban is így van? -, no de mindezt természetesen a kiváló humorom, modorom és stílusom megfelelőképp ellensúlyozná. És most jön a lényeg – mindezt csak egy, ismétlem, egyetlen férfi tudná csak értékelni egész Angliában – mert ugye magától értetődő, hogy ez a történet csakis ott játszódhat -, aki történetesen London legelőkelőbb és legférfiasabb – jesszusom a leggazdagabbat, majdnem kifelejtettem – embere lenne. Persze megismerkedésünk nem menne zökkenőmentesen. Az elején lenne egy kis izgalom, parázs viták és jó sok civakodás, de a végére… á, nem is folytatom tovább, hiszen úgyis mindenki tudja, hogy mi lesz a vége.

2. Mi az a hely, ahol még nem jártál, de egyszer szeretnél?

Ó, hát a legelső és legfontosabb az Sky szigete lenne. Jézusom, láttátok már, hogy az a sziget milyen festőien szép vidék? Egy igazi gyöngyszem. 

3. Mi az a film, amit bármikor meg tudsz nézni?

Vigyázat, mert most csalni fogok! Vannak kedvenc meséim, nem is egy, amit, hát nem is tudom, hogy hányszor láttam már, és még hányszor vagyok képes újra és újra megnézni. Ilyen pl. a Croodék, az Aranyhaj és a Nemo.

4. Melyik könyvet olvastad el eddig a legtöbbször?

Szégyen és gyalázat, de nem szoktam újraolvasni könyveket. Olyan sok jó könyv van a világon, és olyan kevés időm van rájuk, hogy ilyen úri huncutságokat nem szoktam csinálni. 

5. Milyen mitikus lénnyé változnál, ha tehetnéd?

Jaj, hát ez a legjobb kérdés. :D Természetesen boszorkánnyá. Abból is a jobbik, nevezetesen a déli fajtából való lennék.

6. Melyik természeti elem jellemez téged (víz, tűz, föld/fa, levegő, fém)?

Érzésem szerint a fa. 
És most a fáról eszembe jutott, hogy régen – értsd 15-18 évvel ezelőtt - nagyon szerettem horoszkópokat olvasgatni. Olyannyira, hogy képes voltam a csillagjegyemre jellemző összes fontosnak gondolt dolgot kijegyzetelni magamnak egy naplóba. Akkor került bele a könyvecskémbe a Bak jegyű emberekről az a kis esszenciális mondat is, mely szerint ők azért vannak, hogy ne nőjenek égig a fák, amit azóta sem felejtettem el, és amin azóta is sokszor elgondolkodom. Persze minden csillagjegyre volt egy ilyen kis okoska mondatom – a Szűz születésűekre emlékszem még, akik azért vannak, hogy legyen akik elkészítik a statisztikát –, de sajnos a többit már elfelejtettem, és a naplóm sincs már meg. Milyen kár.

7. Melyik évszakban érzed magad a legjobban?

Téli gyerek lévén az ősz a kedvenc évszakom.    

8. Teát vagy kávét fogyasztasz szívesebben?

A kávét jobban preferálom mint a teát, de mindkettőt nagyon szeretem.
Forrás
Végezetül pedig mit is mondhatnék más, minthogy olvassatok sokat! Akár egy meleg tea vagy kávé mellett,  vagy a nyári nagy forróságban egy hűsítő koktél vagy esténként egy pohár bor társaságában, tök mindegy. A lényeg, hogy mindig legyen a kezetek ügyében egy jó könyv! Vagy akár kettő.

tovább olvasom Teaszünet-díj

2018/02/10

, , , , ,

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély ​az Orient Expresszen

1928 októberében a híres írónő Agatha Christie álnéven jegyet vált a Bagdadba tartó Orient expresszre. Mivel a férje hűtlensége és a válásuk utáni szinte azonnali újranősülése számos pletykát indított útjára a londoni elit köreiben, így Agatha jobbnak látta, ha egy ideig távol marad Angliától. Időre és egy kis magányra volt szüksége ahhoz, hogy sebeit nyalogatva feldolgozza házassága kudarcát és kiverje fejéből volt férje szellemét, aki minden módon elárulta őt. Utazása során két gyönyörű és intelligens nővel ismerkedik meg, akikkel a későbbiekben szoros barátságot köt. Egyikük Nancy Nelson, egy boldogtalan házasságban élő fiatal nő, aki a férje elől menekül Bagdadba egy másik férfi gyermekével a szíve alatt. A másikuk pedig az özvegy Katharine Keeling, aki férje tragikus halála után épp egy kényszer által generált új házasság fele tart. Mindhárom nő rejteget valamit, de idővel olyan kapcsolat alakul ki közöttük, hogy magánéleti titkaikat egymással megosztva nemcsak barátokká, de a későbbiekben egymás segítőjévé is válnak.
Biztos sokan felszisszenek majd azon kijelentésemen, hogy én bizony még egyetlen Agatha Christie regényt sem olvastam. Persze tudom, hogy ez óriási nagy hiba, és pótolni is fogom e hiányosságomat, de valahogy ez idáig elkerültek az írónő könyvei, mondjuk én sem nagyon iparkodtam, hogy bármelyik művét is a kezembe vegyem. Ellenben itt volt ez a regény, amiről csak azt tudtam, hogy AC életének legnehezebb időszakáról szól, és hogy egy fikció, meg hogy három nő sorsa fonódik benne össze és bumm! Rögtön érdekelni kezdett a sztori.

A könyv első fele az Orient expresszen játszódik, ahol Agatha, Katharine és Nancy először találkoznak egymással és ahol Ashford szerintem rendkívül jól megragadta az utazás izgalmának és eleganciájának hangulatát. A másik fele pedig Bagdadban, illetve egy tőle több óra vonatútra lévő régészeti ásatás táborhelyén, ami tulajdonképpen Katharine úti célja is volt egyben. Merthogy Katharine azon kívül, hogy lelkes tagja volt az ott dolgozó kis régész csapatnak, az ásatást vezető neves archeológushoz készült épp férjhez menni. Mindhárom nőnek ez az utazás egyfajta menekülési utat jelentett, elsősorban a házasságuk, de legfőképp önmaguk elöl. Egyikük sem tudta, hogy mi fog majd várni rájuk ezen a távoli helyen, ám egyben biztosak voltak, maguk szerették volna kezükbe venni és irányítani a sorsukat. Igen, tudom, közhelyesen hangzik, de így igaz.
A könyvben szereplő három nő, bár kívül-belül teljesen különbözőek voltak, ennek ellenére a viselkedésük, a belső fejlődésük és a döntéseik alapján mégis mély kötődés alakult ki bennem irántuk - karaktereik annyira behúztak érzelmileg, hogy tökéletesen valóságosnak éreztem mindegyiküket. Ám bármennyire is szerettem őket, azt hiszem, a kedvenc karakterem mégis Katharine volt. Ő egy igazi vagány nőt testesített meg, egy erős, akaratos és határozott személyiséget. Mondjuk, ha a karaktere érzelmi oldalát nézem, akkor lehet, hogy néha túl érzéketlennek, már-már férfiasan keménynek találtam, de mint később rájöttem, végül is ez miatt vált igazán különlegessé számomra. Mindenesetre ő volt az a szereplő, akiről a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változott a véleményem. És míg a történet legelején meglehetősen utálatosnak, számítónak és még egy kicsit gonosznak is találtam, addig mire a könyv végére értem, már szívből megszerettem őt.
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még erről a könyvről, azon kívül, hogy egy igazán komoly, érzelmekkel teli, a végére pedig egy kifejezetten izgalmas kalandregény kerekedett belőle. Ashford rendkívül jól ír, és azon kívül, hogy csodálatos portrét festette Agatha Christie-ről, olyan kényes témák is terítékre kerültek nála, mint a válás és a válás utáni depresszió, a hűtlenség és árulás, a házasságon belüli kompromisszumok és különböző engedmények zavarba ejtő intim kérdései. Az írónő stílusára semmi rosszat nem tudok mondani, a könyv olvasása gördülékenyen ment, maga a történet pedig nem volt giccses vagy túl romantikus. És bár lehet, hogy az elejét kissé vontatottnak találtam, de abban a percben, ahogy a helyszín áttevődött Bagdadba, ahol az egzotikus táj hangulata és élénk leírása, az ételek illata és íze, az ásatásokba és e távoli kultúrába való betekintés izgalma magával ragadott, onnantól kezdve már nem volt megállás.

Értékelés: 4/5

Kiadó: Könyvmvolyképző
Eredeti cím: The Woman on the Orient Express
Oldalszám: 368


tovább olvasom Lindsay Jayne Ashford: Rejtély ​az Orient Expresszen

2018/02/01

Januári apró örömök

Mivel decemberben - jó szokásomhoz híven - rengeteg könyvet vásároltam, így januárban már nem éreztem leküzdhetetlen vágyat ez irányú aberrációm kielégítésére. Meg aztán könyves uborkaszezon is van - a karácsonyon már régen túl vagyunk, a könyvfesztivál meg még jócskán előttünk van -, úgyhogy ez az időszak ebből a szempontból tulajdonképpen egy igazán nyugis és legfőképp pénztárcakímélő hónap.   
Ennek ellenére persze nekem mégsem sikerült nullás hónapot zárnom – ha egyszer sikerül, biz’ isten pezsgőt fogok bontani –, mert három könyvvel mégiscsak bővült a gyűjteményem. Mondjuk ebből az egyik, a Veled teljes a világ ajándék volt, a Bálterem Kávézó pedig csere. A harmadik, nos, hát őt a lányomnak vettem. Persze én is kíváncsi vagyok rá, de elsősorban miatta rendeltem meg – nem röhög.   
Szóval a januárt három könyvvel zártam. Ami szerintem – féktelen könyvvásárlós előéletemet tekintve – nem olyan rossz arány. Mondjuk, ha minden hónapom ilyen lenne, azzal baromira elégedett lennék, de ha nem, az sem zavarna annyira. (Mondom… annyira. Ez nem azt jelenti, hogy nem zavarna…)

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit tartogatnak a következő hónapok, a cél, hogy minden vásárolt könyvet elolvassak és ne csak porfogónak vegyem őket magamhoz.
tovább olvasom Januári apró örömök