Lindsay Jayne Ashford: Rejtély ​az Orient Expresszen

2 megjegyzés
1928 októberében a híres írónő Agatha Christie álnéven jegyet vált a Bagdadba tartó Orient expresszre. Mivel a férje hűtlensége és a válásuk utáni szinte azonnali újranősülése számos pletykát indított útjára a londoni elit köreiben, így Agatha jobbnak látta, ha egy ideig távol marad Angliától. Időre és egy kis magányra volt szüksége ahhoz, hogy sebeit nyalogatva feldolgozza házassága kudarcát és kiverje fejéből volt férje szellemét, aki minden módon elárulta őt. Utazása során két gyönyörű és intelligens nővel ismerkedik meg, akikkel a későbbiekben szoros barátságot köt. Egyikük Nancy Nelson, egy boldogtalan házasságban élő fiatal nő, aki a férje elől menekül Bagdadba egy másik férfi gyermekével a szíve alatt. A másikuk pedig az özvegy Katharine Keeling, aki férje tragikus halála után épp egy kényszer által generált új házasság fele tart. Mindhárom nő rejteget valamit, de idővel olyan kapcsolat alakul ki közöttük, hogy magánéleti titkaikat egymással megosztva nemcsak barátokká, de a későbbiekben egymás segítőjévé is válnak.
Biztos sokan felszisszenek majd azon kijelentésemen, hogy én bizony még egyetlen Agatha Christie regényt sem olvastam. Persze tudom, hogy ez óriási nagy hiba, és pótolni is fogom e hiányosságomat, de valahogy ez idáig elkerültek az írónő könyvei, mondjuk én sem nagyon iparkodtam, hogy bármelyik művét is a kezembe vegyem. Ellenben itt volt ez a regény, amiről csak azt tudtam, hogy AC életének legnehezebb időszakáról szól, és hogy egy fikció, meg hogy három nő sorsa fonódik benne össze és bumm! Rögtön érdekelni kezdett a sztori.

A könyv első fele az Orient expresszen játszódik, ahol Agatha, Katharine és Nancy először találkoznak egymással és ahol Ashford szerintem rendkívül jól megragadta az utazás izgalmának és eleganciájának hangulatát. A másik fele pedig Bagdadban, illetve egy tőle több óra vonatútra lévő régészeti ásatás táborhelyén, ami tulajdonképpen Katharine úti célja is volt egyben. Merthogy Katharine azon kívül, hogy lelkes tagja volt az ott dolgozó kis régész csapatnak, az ásatást vezető neves archeológushoz készült épp férjhez menni. Mindhárom nőnek ez az utazás egyfajta menekülési utat jelentett, elsősorban a házasságuk, de legfőképp önmaguk elöl. Egyikük sem tudta, hogy mi fog majd várni rájuk ezen a távoli helyen, ám egyben biztosak voltak, maguk szerették volna kezükbe venni és irányítani a sorsukat. Igen, tudom, közhelyesen hangzik, de így igaz.
A könyvben szereplő három nő, bár kívül-belül teljesen különbözőek voltak, ennek ellenére a viselkedésük, a belső fejlődésük és a döntéseik alapján mégis mély kötődés alakult ki bennem irántuk - karaktereik annyira behúztak érzelmileg, hogy tökéletesen valóságosnak éreztem mindegyiküket. Ám bármennyire is szerettem őket, azt hiszem, a kedvenc karakterem mégis Katharine volt. Ő egy igazi vagány nőt testesített meg, egy erős, akaratos és határozott személyiséget. Mondjuk, ha a karaktere érzelmi oldalát nézem, akkor lehet, hogy néha túl érzéketlennek, már-már férfiasan keménynek találtam, de mint később rájöttem, végül is ez miatt vált igazán különlegessé számomra. Mindenesetre ő volt az a szereplő, akiről a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változott a véleményem. És míg a történet legelején meglehetősen utálatosnak, számítónak és még egy kicsit gonosznak is találtam, addig mire a könyv végére értem, már szívből megszerettem őt.
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még erről a könyvről, azon kívül, hogy egy igazán komoly, érzelmekkel teli, a végére pedig egy kifejezetten izgalmas kalandregény kerekedett belőle. Ashford rendkívül jól ír, és azon kívül, hogy csodálatos portrét festette Agatha Christie-ről, olyan kényes témák is terítékre kerültek nála, mint a válás és a válás utáni depresszió, a hűtlenség és árulás, a házasságon belüli kompromisszumok és különböző engedmények zavarba ejtő intim kérdései. Az írónő stílusára semmi rosszat nem tudok mondani, a könyv olvasása gördülékenyen ment, maga a történet pedig nem volt giccses vagy túl romantikus. És bár lehet, hogy az elejét kissé vontatottnak találtam, de abban a percben, ahogy a helyszín áttevődött Bagdadba, ahol az egzotikus táj hangulata és élénk leírása, az ételek illata és íze, az ásatásokba és e távoli kultúrába való betekintés izgalma magával ragadott, onnantól kezdve már nem volt megállás.

Értékelés: 4/5

Kiadó: Könyvmvolyképző
Eredeti cím: The Woman on the Orient Express
Oldalszám: 368


2 megjegyzés :

  1. Meggyőztél, hogy majd elolvassam ezt a könyvet - már megjelenésekor felfigyeltem rá :)))
    Agatha Christietől pedig talán A gyilkosság az Orient Expresszt ajánlom neked első olvasmánynak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, örülök! :) Olvasd nyugodtan, szerintem tetszeni fog neked. És köszi a tippet. Én is ezen a könyvén gondolkodtam először, illetve még a Tíz kicsi néger-t néztem ki magamnak. :)

      Törlés