Igazából nem is tudom, hogyan fogjak hozzá a történet ismertetéséhez, mivel az előző részekhez hasonlóan, ez is ugyanarról szólt, mint az összes többi, nevezetesen a hős és a hősnő szerelmének beteljesüléséről. Persze az ehhez vezető út a sorozat mindegyik részében más és más volt, a közös bennük csupán annyi, hogy mindegyiket sok izgalommal és feszültséggel, és hál’ istennek rengeteg humorral és romantikával bolondította meg az írónő.
Gregory hisz az igaz szerelemben, sőt, elhatározza, hogy megtalálja azt, mintha az olyan könnyű lenne, és bármily meglepő, nem is kell sokáig várnia, mert amikor egy családi összejövetelen meglátja a gyönyörű Hermione igézően szép nyakszirtjét, rögtön szerelembe esik a hölgy iránt. Hermione szépsége azonban nem csak Gregoryt bűvöli el, hanem még vagy egy tucat szerelemre éhes fiatalembert, mely okból kifolyólag Gregorynak nem marad más választása, mint sorszámot tépni és beállni a lányt ostromló férfiak sorába.
Sajnos Hermione legjobb barátnőjének, Lucindanak a kegyeiért közel sem ácsingózik annyi délceg ifjú, min azt e fiatal hölgy megérdemelné, de hát bizony nehéz is őt bárkinek is észrevenni a meseszép Hermione árnyékában. És bár Lucindanak már van vőlegénye, - akit ugyan még fényképen sem látott - mindez mégsem szab gátat gyengéd érzelmeinek, melyet Gregory iránt táplál. Na kérem, van itt szerelem dögivel, keresztül és kasul, pedig hol vagyunk még a történet végétől, mert Hermione és Lucy bátyjának a szíve is hevesen dobog ám valakiért, és ebben a nagy rózsaszín felfordulásban csak Lucy vőlegénye marad kísértetiesen higgadt, és hogy miért? Hát erről már tényleg nem írhatok többet, mert akkor hol maradna a meglepetés?
Személy szerint nekem kifejezetten tetszik, hogy nem egy kaptafára íródnak a Bridgerton család történetei és bár lehet, hogy ebben a részben kevesebb volt a pörgős és humoros dialógus, és a történet is gyorsabb tempójú volt a megszokottnál, - mondhatni a vége már-már túl kalandosra és akciódúsra sikeredett - mégis ezek ellenére vagy pont ezért? ez a kötet sem okozott egy parányi csalódást sem számomra. Emlékezzünk csak vissza, Francesca történetére, (Rossz kor) ami szintén rendhagyó volt. Emlékeim szerint ott sem halmozott el bennünket az írónő túl sok sziporkázó párbeszéddel, nem is beszélve Hyacynth történetéről, (Csókja megmondja) melyben a nyomozás nagyobb hangsúlyt kapott, mint a romantika, illetve a szerelmesek egymás közötti évődése, mely miatt véleményem szerint a nyolc rész közül inkább az lóg ki jobban a sorból, mint Gregory története.
Persze joggal kérdezhetitek, hogyha ennyire tetszett a regény, akkor mégis miért vontam le fél pontot az értékelésből. Hát a „Melyben hősünk szerelembe esik. Megint” fejezet miatt, ahol Gregory nem szégyell, ismét! egy másik hölgyhöz tartozó nyakszirt látványától szerelembe esni. Ezek után, már biztosra vettem, hogy Gregory igen erős nyakszirt fétisben szenved, csakis ezzel tudom magyarázni eme balgaságát. Semmi kétség, hogy az összes Bridgerton fiú közül ő a legegyügyűbb és a legostobább gyermek, aminek oka igen egyszerű; ahogy a drága nagymamám mondaná: csak megszületnie volt nehéz szegénynek. De ő erről ugye nem tehet és biztos vagyok abban is, hogy nem csak tudja, de érzi is, hogy Bridgertonnak lenni nem csak kiváltság, hanem életérzés.
Ebben a részben is, csakúgy, mint az előzőekben szintén feltűnik néhány régi kedves ismerős; Anthony és Kate, Hyacynth, Colin, Violet Bridgerton. És most is akadtak bőven olyan humoros részek, melyeket többször elolvastam, hogy jól a fejembe véssem, annyira tetszett és élveztem.
"Mr. Bridgerton, ön ittas?
A férfi huncut kissé ostoba mosollyal hajolt előre. Feltartotta kezét, hüvelyk- és mutató ujját egymáshoz közelítette, de nem érintette össze.
- Csak egy picikét.
Lucy kétkedve nézte.
- Valóban?
A férfi homlokát ráncolva nézett le kezére, és kissé növelte az előbb említett ujjak közti távolságot.
- Hát, talán ennyicskére.
Lucy nem sokat tudott a férfiakról és a szeszről, de a kettő kölcsönhatásáról elég ismerete volt ahhoz, hogy feltegye a kérdést - Ez mindig így van? - Összevonta a szemöldökét, orra mellett nézett le a hölgyre. - Általában pontosan tudom, hogy milyen részeg vagyok.
Lucynak fogalma sem volt, hogy mit mondjon erre.
- De tudja, ma nem vagyok biztos benne - tette hozzá és hangjában meglepetés csengett.
- Ó! - jegyezte meg Lady Lucinda, mert ezen az estén társalgási képességeinek legjavát volt képes nyújtani."
Mindenesetre tény, hogy egyik Bridgerton testvérről szóló könyvnél sem érhetett nagy meglepetés bennünket, mivel mindegyik happy enddel zárult.
De az, hogy ehhez milyen utat kellett megtenniük a szerelmeseknek, az már a szerző fantáziáján múlott. Persze leírva most ez lehet, hogy unalmasnak tűnik, de aki ismeri Juia Quinn stílusát és humorát, vagy akár veszi a fáradságot, legalább egy rész elolvasásának erejéig, akkor rögtön tudni fogja, hogy miről is beszélek, illetve áradozok és hogy miért is vagyok annyira oda Ms. Quinn munkásságáért.
Szóval, egy szó, mint száz, a többi részhez hasonlóan számomra ez a rész is nagyon bájos és magával ragadó volt, határozottan azt kaptam tőle, amit vártam; kikapcsolt, szórakoztatott és nem utolsósorban elvarázsolt.
Pont ma reggel néztem, hogy milyen régen posztoltál, és erre tessék :) Én is várólistára tűztem az első könyvet... azóta e-ben már mind megszereztem.
VálaszTörlés:D Hát mostanában sok a kerti munka a ház körül és a gyerekek is állandóan betegek, alig van időm nem csak írni, de olvasni is.
VálaszTörlésNagyon kíváncsi vagyok, hogy neked, hogy tetszene a sorozat..... igazából nem láttam az olvasmányaid között,ennyire romantikus könyveket......úgyhogy félek.:))))
Nagyon jó lett a lezáró értékelés! Nyakszirt-fétis - fetrengek :D
VálaszTörlésRögtön ez ugrott be arról, hogy már megint egy nő nyakszirtjébe esik bele.....hihetetlenül bosszantott.:))))
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy vége a sorozatnak, szerencsére jön a következő!!!