Kendall Kulper: A ​mágikus tolvaj ~ A tenger boszorkánya 2.

Nincsenek megjegyzések
Tavaly tavasszal jelent meg nálunk a Salt ​& Storm sorozat első kötete, amely elég vegyes fogattatásban részesült. Ennek oka véleményem szerint, hogy egyáltalán nem egy szokványos - sem hangulatára, sem cselekményére nézve - regényről van szó. A tenger boszorkánya egy kissé nyomasztó, sötét és mágiától csöpögő melankolikus történet volt, amely olyan élményt nyújtott az olvasó számára, amit valaki vagy be tudott fogadni vagy sem, s mivel én az előbbiek táborát erősítettem így nem is volt kérdéses, hogy a folytatásra is kíváncsi voltam. 
A könyv főszereplője Mal, akit az előző rész végén ismerhettünk meg. Tudjátok, ő volt Essie Roe, az első kötet főszereplőjének, Avery édesanyjának szerelme, aki, mint azt korábban megtudtuk, azért taszította el magától a fiút, hogy a Roe családot sújtó átkot kicselezze. Ám mivel a terve nem úgy sült el ahogyan azt remélte, így útjaik még Avery születése előtt szétváltak.

Tök fura és kezdetben kissé kiábrándító is volt úgy olvasni a könyvet, hogy tudtam mi lesz a vége, hiszen az első részből ezt már mind kiolvastam. Ugyanakkor kicsit sem szokványos, hogy egy sorozat történetét nemzedékeken keresztül, különböző generációk szemszögén át ismerhetjük meg, és lehetünk szemtanúi azoknak az eseményeknek, melyek aztán a későbbiekben hatással lesznek egymásra.
Most biztos azt gondoljátok, hogy így már nincs is értelme olvasni a könyvet, hiszen nem sok újat tud nyújtani - merthogy az írónő nem túl szerencsés módon az  első részben már kifújta a vitorlánkból a szelet -, de ez nem így van, mert higgyétek el, hogy aki szerette az első rész különleges világát és varázslatos hangulatát, az most sem fog csalódni, sőt, tuti el lesz ragadtatva ettől a könyvtől - én legalábbis így voltam vele. Merthogy amellett, hogy Kendall ismét a bálnavadászok, a boszorkányság és a mágia világába kalauzolja el az olvasót, most sokkal dinamikusabb, kalandosabb és részletesebb módon teszi mindezt. Mal izgalmas kincsvadászata és a 19. század közepén zajló kalandos utazása pedig csak még nagyobb vonzerőt ad ennek az egésznek.

Szóval engem Mal története teljesen levett a lábamról. És bár már az előző részben is szerettem ezt a mágiával átitatott környezetet - ami annak ellenére, hogy a valóságtól totál elrugaszkodott volt, a szereplők számára azonban mégis teljesen természetes -, most valahogy sokkal intenzívebbnek és változatosabbnak éreztem. Talán mert a történet ezúttal nemcsak a Prince szigetek zárt közösségében játszódott, hanem a világ különböző részeit is érintette (Párizs, London, Konstantinápoly, New York… stb.), ami határozottan a könyv előnyére szolgált.
De hogy a történetről is írjak valami, mert ez idáig egy szót sem szóltam róla. Időben jócskán az első rész előtt járunk, amikor is megismerhetjük Malt, akinek amellett, hogy semmilyen mágikus képessége nincs, még a mágia sem hat rá. Az ilyen embereket ebben a világban biankónak nevezték, és mindenki félt tőlük, mert állítólag szörnyű szerencsétlenséget okoztak. Mal a Prince szigeten született és a legjobb barátja Essie Roe volt, akinek a sorsa, mely szerint egy nap híres boszorkány válik majd belőle, már tudjuk, hogy be fog teljesedni. Na de ekkor ők ketten még csak gyerekek, olyanok, akik meggondolatlan dolgokat tesznek és mondanak egymásnak. Így történt, hogy egy nap Essie elárulja Mal titkát a szigetlakóknak, mely miatt a fiú menekülni kénytelen. A szigetet elhagyva Mal egy Boone nevű kincsvadászhoz csapódik, aki a szárnyai alá veszi őt. Az évek pedig mindeközben telnek, de Mal mindig csak Essie-re tud gondolni, a mágiájára, és arra, hogy miatta veszítette el az otthonát. Egész idő alatt azon töpreng, hogy mit kellene tennie, hogy megszabadulhasson a biankóságától, és hogy hogyan állhatna bosszút Essie-n, amikor egy nap Boone megtudja, hogy a shar, ami egy rég elveszett mágikus tör, melynek különlegessége abban rejlik, hogy ha vágást ejtenek vele egy máguson, akkor el tudja rabolni annak varázserejét ismét előkerült. Mal és Boone rögtön a kincs nyomába ered, de míg Boone-t csak a pénz és a hírnév hajtja, addig Malt csakis a bosszú.

Szerettem ezt a könyvet. Jobban, mint az előzött. Gyors tempójú és izgalmas volt, tele olyan erkölcsileg kétértelmű hősökkel, akiknek a tettein bőven lehetett rágódni. Maga a mágikus rendszer csodálatosan volt felépítve, rengeteg különböző típusú mágikus képességgel és észleléssel ismerkedtem meg, ami engem totál elvarázsolt. A történet központjában pedig természetesen Mal állt, az ő útkeresése és szenvedése, melynek kapcsán egyébként tök ironikusnak találtam, hogy egy olyan világban, ahol a mágiával minden lehetséges volt, mégis egy olyan ember jelentette másoknak a legnagyobb veszélyt, aki „üres”. 

Nem is tépem tovább a szám, és győzködlek benneteket a könyv jóságáról, hiszen nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy akinek az első rész nem jött be, annak ez sem fog tetszeni - bár ezt erősen kétlem. Mindenesetre a lényeg, hogy véleményem szerint ez egy igazán szépen megírt szuper jó történet volt, melynek minden sorát élveztem, úgyhogy én csak ajánlani tudom, olvassátok, megéri.
Kendall Kulper
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Maxim
Sorozat:  Salt & Storm
Eredeti cím: Drift & Dagger
Oldalszám: 368

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Mindy Mejia: Amit ​csak akarsz

Nincsenek megjegyzések
A friss megjelenéseket böngészve került fel ez a könyv a radaromra. A fülszövegét olvasva rögtön kíváncsi lettem rá, ezért gyorsan elő is rendeltem, és ahogy megérkezett rögtön el is olvastam.

Hogy jó választás volt-e? Igen, Mindy Mejia regénye nem okozott csalódást. Csavaros volt és izgalmas, szóval nagyon jó olvasmányélményt jelentett számomra.

De nézzük, röviden miről is szól a történet.

Az érettségi előtt álló Hattie Hoffmant holtan találják egy minnesotai kisváros elhagyatott istállójában, mely hír megrázza a környéken élő embereket. Annál is inkább, mivel Hattie kiváló tanuló volt, a szülei jó kislánya és a város megbecsült lakója. Ám senki nem tudta róla, hogy egész életében csak szerepet játszott. Hattie-t a gimnáziumi színielőadás éjszakáján késelik brutálisan halálra. A nyomozást Del Goodman, a helyi sheriff vezeti, aki egyébként a lány szüleinek jó barátja, és aki mindent megtesz annak érdekében, hogy mihamarabb kézre kerítse a gyilkost. Ám a bűntény felderítése során egyre több megválaszolatlan kérdéssel találja szembe magát. Kiderül, hogy Hattie kiváló színészi képességeit jóval a színpadon kívül is kamatoztatta, amely tulajdonképpen később a vesztét is okozta.


A Hattie halálához vezető események sorát három szereplő (Hattie, Del és Peter) szemszögén keresztül követhetjük nyomon, miközben kb. egy évet ugrunk vissza az időben. Számomra mindhárom nézőpont nagyon érdekes és izgalmas volt, meg egyébként is szeretem, ha több szereplő fejébe belelátva ismerhetem meg azok gondolatait, érzéseit és motivációit, mely szempontból szerintem a szerző tökéletes munkát végzett. A karakterek összetettek voltak, a sorsuk összefonódásából adódó feszültség pedig remekül felépített. És bár igaz, hogy az elején kissé lassan vettem fel a könyv ritmusát, de miután ráéreztem az ízére, onnantól kezdve már nem tudtam szabadulni tőle.

Hattie egy nagyon különleges lány volt. Egy igazi manipulátor, akiről gyakran nehéz volt elhinnem, hogy még csak 17 éves. Mindig izgatottan vártam az ő fejezeteit, mert irtó kíváncsi voltam, hogy vajon milyen titkok derülnek majd ki róla, és hogy egyáltalán mi zajlik a fejében. Voltak részek, ahol kifejezetten bosszantottak a tettei, de végiggondolva őket beláttam, hogy nem haragudhatok rá, hiszen még annyira fiatal és annyira tapasztalatlan volt szegény. Olyan kétségbeesetten vágyott rá, hogy a szülővárosát elhagyva híres színésznő lehessen, és hogy mindenkinek megfeleljen, hogy szinte már el is feledkezett arról, hogy milyen érzés önmagát adni.

Másik narrátorunk Del seriff, egy szeretetre méltó, kissé lassú tempójú kisvárosi rendőr volt, aki a nyomozás során jobban szeretett inkább az emberek reakcióiból olvasni és a saját megérzéseiben bízni mintsem a technika vívmányait használni. Hattite-t már születése óta ismerte és a szüleivel is szoros kapcsolatot ápolt. Tehát nemcsak szakmai szempontok, hanem személyes okok is motiválták abban, hogy mihamarabb megtalálja a gyilkost. Hihetetlen nagy nyomás is nehezedett rá ez miatt. Érzésem szerint Del kevésbé volt karakteres szereplője a regénynek, ő inkább a történet mozgatásának az eszközeként volt jelen a sztoriban, ettől függetlenül az ő fejezeteit is ugyanúgy szerettem olvasni.

És végezetül itt volt nekünk Peter, Hattie boldogtalan középiskolai irodalomtanárja, akinek a személyes élete és házassága a városba költözés alkalmával rögtön szétesett. Peter karaktere nagyon szimpatikus volt számomra, talán túl szép és túl jó volt ahhoz, hogy valóban igaz és hiteles legyen, de ez az érzés igazából csak a könyv végén tudatosodott benne. Ennek ellenére őt még így is egy fokkal jobban sajnáltam a történtek miatt, mint Hattie-t, hiszen a lánnyal való találkozása miatt vett olyan irányt az élete, amit egyáltalán nem akart, és érzésem szerint nem is érdemelt meg. 

Összességében az Amit csak akarsz egy nagyon jó kis olvasmány volt, kifejezetten örülök, hogy az utamba került. Mindy Mejia igazán jól fel tudta építeni az olvasóban azt a feszültséget, melynek hála végig lehetett izgulni az egész sztorit és találgatni, hogy vajon ki ölhette meg Hattie-t. Bevallom én minden szereplőt gyanúsítottam, persze a legvégén mégsem a megfelelő mellett tettem le a voksom, amin kicsit meg is lepődtem – na, de mi más lett volna az író célja, ha nem pont ez.
Mindy Mejia
Értékelés: 4/5

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Everything You Want Me to Be
Oldalszám: 352


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

VCS 2018: Újratöltve - Mert várólistát csökkenteni jó.... lenne.

5 megjegyzés
Az idei évből ugyan kimaradtam, jövőre azonban úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, mindenképp várólistát fogok csökkentek. Igaz, hogy eddig az összes (2011-től kezdődően... bezony ám) ez irányú próbálkozásaim kudarcba fulladtak, na de majd most. (Igen. Tudom. Mindig ugyanezt mondom.) 
Igazából nem sokat szöszmötöltem a mostani lista összeállításával, mert rengeteg régi olvasatlan könyvem hever itthon a polcokon. Amire próbáltam odafigyelni, hogy legyen benne egy kis romantika, kaland és izgalom, no meg egy kis rettegés. Aztán legyen benne egy sorozat első, és egy másiknak pedig a második része. Egy családregény és egy kis fantasy, szóval elég vegyes a felhozatal, ezért is bízom abban, hogy 2018-ban tuti sikerül mindet el is olvasnom.

A játék háziasszonya - mint mindig - most is Lobo. A játékszabályokról részletesen pedig itt olvashattok

Íme a kiválasztottak.
         1.       Kathleen Tessaro: Ritka kincsek
         2.       Naomi Novik: Rengeteg
         3.       Lindsey Kelk: Egy koszorúslány naplója
         4.       Danielle Paige: A Gonosz ébredése
         5.       Mary E. Pearson: Az árulás csókja
         6.       Tracey Garvis Graves: Kötelék 
         7.       Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
         8.       Angela Marsons: Elfojtott sikoly
         9.       Nicholas Evans: Semper fortis
         11.   Susan Kay: Fantom
         12.   Renée Rosen: Babaarc

5 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Ian McGuire: Északi ​vizeken

Nincsenek megjegyzések
Óriási meglepetés volt számomra ez a könyv. Nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára olyan regényt, melynek minden, ismétlem minden oldala ennyire a fotelhez szegezett volna. Hihetetlenül erős atmoszférájú, mozgalmas és feszes írás volt Ian McGuire első regénye, mely tartalmát tekintve, mi tagadás, kissé távol áll tőlem, ám mint az kiderült - immár sokadjára -, megéri az általunk megszokott műfajok sorából néha kicsit kilépni és másba is belekóstolni, mert ilyen emlékezetes gyöngyszemre bukkanhat az ember, mit amilyen ez is volt.

A regény egy 1859-ben játszódó bálnavadász expedíciónak a történetét írja le, melyet a kezdetektől fogva baljós jelek kísérnek. Főszereplőnk Patrick Sumner a brit hadsereg sebésze, akit miután a hadseregből dicstelenül menesztettek, erre a sarkvidékre induló bálnavadászhajóra szegődik el hajóorvosnak. A fizetsége igen kicsi, de zűrös múltja miatt nem sok lehetősége van válogatni. Nem túl megnyugtató hír, hogy a hajó kapitánya egy olyan ember, aki korábban már vesztett el egy ugyanilyen hajót, a legénységet pedig kivétel nélkül mind durva és iskolázatlan férfiak alkotják. A legmegátalkodottabb közülük egy bizonyos Henry Drax nevű fickó, akinek azon kívül, hogy erkölcsi értéke egyenlő a nullával, undorító szexuális hajlamai vannak és már a könyv első pár oldalán kiderül, hogy élvezetből szeret gyilkolni.

Amikor a Volunteer már messze kihajózott a nyílt tengerre, felfedezik, hogy az egyik fiatal hajósinast brutálisan meggyilkolták. Sumnernek pedig mint hajóorvosnak, és mint legnormálisabb embernek a hajón, muszáj tennie valamit az ügy érdekében, de senki sem támogatja és segíti ebben igazán. Aztán a hajó viharba keveredik és innentől kezdve már a kutyát sem érdekli, hogy a gyilkos elnyeri-e méltó büntetését vagy sem, mert mindenki a saját élete miatt aggódik leginkább. Ám egyikük sem sejti, hogy mindez csak a kezdete annak a szörnyű és embert próbáló utazásnak, ami előttük áll.


Fú, hát szó se róla, meglehetősen brutális, erőszakos és könyörtelen az a világ, amit az író elénk fest. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy mindezt én el is hiszem neki, mert totál elképzelhetőnek tartom, hogy ezek a dolgok a valóságban is simán megtörténhettek abban az időben.
A legénység egész mocskos bagázsában Sumner volt a kakukktojás. Ő egy igazi túlélő volt, és az egyetlen olyan ember, akinek a lelkiismerete nem engedte, hogy szemet hunyjon a gyilkosság felett. Igazából az összes szereplő közül ő volt a legpozitívabb és legegyenesebb ember a történetben. Persze neki is voltak hibái - az ópiumfüggősége és a kétes múltja a hadseregben -, de még így is erkölcsileg toronymagasan a többiek felett állt. Érdekes karakter volt ő számomra, furcsa érzések kavarogtam bennem vele kapcsolatban. Nem vagyok biztos abban, hogy csodáltam őt (na jó, talán egy kicsit lehet, hogy mégis), hiszen ahogy egyre jobban megismertem inkább valamiféle sajnálat alakult ki bennem iránta, de mindenképp becsültem a másokért tett erőfeszítései miatt. 

A könyv egyébként bővelkedik olyan leírásokban, melyek olvasása közben sokszor a szívemhez kaptam - gondolok itt a bálna, fóka és jegesmedve vadászat rémes jeleneteire. Borzalmas volt olvasni ezeknek az állatoknak a legyilkolásáról és kínzásáról, mely ezeknek a primitív embereknek akkoriban csak szórakoztató sportnak számított. Mindennek ellenére mégis azt kell mondanom, hogy ezzel együtt is élveztem a könyvet, mert pont ezek miatt a nyers és kegyetlen jelenetek miatt éreztem hitelesnek az egészet. Meg aztán a fülszövegben olvasottak alapján, számítottam is erre, úgyhogy bár voltak részek, melyeket kényelmetlen volt olvasnom, mégsem éreztem egyiket sem erőltetettnek, túlzónak, vagy akár egy kicsit is hatásvadásznak.
A kötet hangulata remek volt és teljesen elvarázsolt. Olvasás közben A visszatérő c. film (tudjátok, amiben Leonardo DiCaprio küzd a vadonban) jutott az eszembe, ami szintén a természet és az ember közötti örökös versenyről és a legyőzhetetlen élni akarásról szólt. Merthogy igen, ennek a könyvnek is ez a legfőbb mondandója, meg hogy milyen gyalázatosan mocskosok is tudunk lenni mi emberek - no meg itt is volt egy gyilkos szál, ami minden szereplő életére kihatással volt. Szóval sok a hasonlóság a kettő között, na.

Magát a sarkvidéki helyszínt, a csontig hatoló hideget és a sivár jégtáblák kietlen világát, az írónak hála simán magam elé tudtam képzelni. A kilátástalansággal és az esélytelenséggel dacoló főszereplő lelki vívódását pedig tényleg át tudtam érezni. Hihetetlenül jól mutatta be a szerző a civilizáció és a barbárság között húzódó vékony határvonalat azzal, hogy mi mindenre vagyunk képesek az életben maradásért.  
A kérdés már csak az, hogy mindeközben emberek is tudunk-e maradni.

Ian McGuire regénye szerintem egy nagyszerű könyv. Jogosan választotta be 2016-ban a The New York Times az év legjobb 10 könyve közé.
Ian McGuire
Hogy kiknek ajánlom? 
Azoknak, akik kedvelik a krimielemekkel dúsított durva kalandregényeket. A viharokról, hajótörésről és éhezésről szóló sötét történeteket. Nekik biztos telitalálat lesz ez a kötet.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Európa
Eredeti cím: The North Water
Oldalszám: 344

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése