Lindsey Kelk: Egy ​koszorúslány naplója

Nincsenek megjegyzések
Vannak dolgok az életben, amik mindig a megelégedésemre szolgálnak. Ilyen például egy korty hűvös koktél egy forró nyári napon, vagy egy bögre forró csoki, amikor odakint épp nagy pelyhekben esik a hó… és Lindsey Kelk könyvei, amik mindig garantáltan jókedvre derítenek.

Az egy koszorúslány naplója Lindsey egy önálló regénye, ami tele van az írónőre jellemző humorral és vidámsággal. És bár lehet, hogy a hősnője gyakran az idegeimet cincálta, de a története annyira emberi, őszinte és annyira szórakoztató volt, hogy a könyv végére minden hibáját könnyedén megbocsátottam neki.

Maddie már 10 éve asszisztensként dolgozik egy rendezvényszervező cégnél. Az egyetem elvégzése óta nem sikerült előrébb lépnie a munkahelyi ranglétrán, ami elsősorban a főnökének volt köszönhető, aki egy igazi hárpia. Ám Maddie soha nem szállt szembe vele, mindig úgy ugrált, ahogy fütyült, hiszen szerette a munkáját, még akkor is, ha a főnöke gyakran a sárba tiporta az önérzetét és az összes szabadidejét igénybe vette a rá testált feladatokkal.

Maddie és két legjobb barátnője Sarah és Lauren élete egyszerre bolydul fel, amikor Sarah-t a férje egyik napról a másikra elhagyja, miközben Laurennek épp ekkor kérik meg a kezét. Lauren természetesen Maddie-t kéri fel az esküvője megszervezésére és a koszorúslányi feladatok elvégzésére, ami Lauren igényeit figyelembe véve mindenki tudja, hogy nem lesz sétagalopp. Maddie természetesen ingyen és bérmentve vállalja a kihívást, dacára annak, hogy alig van szabad hétvégéje és a munkahelyén is komoly problémákkal küzd. Ráadásul túlhajszolt életébe épp most lép be egy oltári jóképű és szexi pasi is, akivel csak egy baj van, hogy az ágyban való kufircoláson kívül semmi másra nem kapható, ami egy idő után kissé frusztrálni kezdi Maddie-t. Na, de nem sok ideje van ezen agyalni, mert Sarah-nak a válása, Laurennek pedig az esküvő előtti pánikrohamai miatt van óriási nagy szüksége baráti támogatására.

Imádom Lindsey Kelk könyveit, és bár az Aki mer, az nyer regényét jobban szerettem, azért ez sem okozott csalódást. Ez is egy nagyon szórakoztató történet volt egy olyan 31 éves fiatal nőről, akinek az élete az egyetem elvégzése óta semmit sem változott. Akire óriási nyomás nehezedett, egyrészt a munkahelye, másrészt a barátnői és a családja részéről, melynek hatása természetesen egy idő után kiütközött rajta.
Sajnos a barátnői sem könnyítették meg a dolgát. Laurennek az álomesküvőjével kapcsolatos kívánalmai igen magasak voltak - a helyzet súlyosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az esküvőjén énekesnek Beyoncét szerette volna a színpadon látni. A válása miatti bánatát folyamatosan italba fojtó Sarah pedig nem tudva arról, hogy Maddie egy új pozíciót pályázott meg a cégénél, ő is beadta ugyanarra a helyre a jelentkezését. Szóval a dolgok bonyolódtak, a problémákból pedig minden szereplőnek kijutott bőven. Persze félreértésekből sem volt hiány, csakúgy, mint az olyan vígjátékszerű helyzetekből, melyek tragikomikumán mi tagadás roppant jól szórakoztam. A három nő barátságának közelségét és széthúzását, amit néhol túlzónak, néhol viszont nagyon is reálisnak és természetesnek éreztem mindig kíváncsian követtem nyomon. A fejezetek előtti röpke kis naplóbejegyzésszerű szösszeneteken pedig, amikben Maddie koszorúslányságával kapcsolatos gondolatait és érzéseit örökítette meg, mindig nagyon jókat mosolyogtam.  
És, hogy a könyvben szereplő pasikról is szóljak néhány szót. Egyes számú szexi lepedőakrobatánkkal a legnagyobb problémám az volt, hogy túl sokszor tolta előtérbe a férfiasságát, ami persze, hogy kit mennyire zavar vagy ejt zavarba csak olvasói vérmérséklet kérdése. Második számú Casanovánknál pedig oly sokszor került szóba a magassága, hogy a könyv végére a lelki szemeim előtt egy olyan magas langaléta pasit képzeltem el, akinek tuti nem kell létrára állnia, ha villanykörtét szeretne cserélni a konyhában. Úgyhogy nagy szívfájdalmamra sajnos egyik férfival sem sikerült szerelembe esnem, ami kezdetben kissé zavart, de aztán jobban belegondolva arra a megállapításra jutottam, hogy ez nem is olyan nagy baj, hiszen miért is kéne mindig mindennek csak róluk szólnia.

Szóval összességében szerettem olvasni ezt a könyvet, mert egy olyan könnyed, vicces amolyan egyszer olvasós sztorit kaptam általa, ami határozottan kiemelt a mindennapok mókuskerekéből. Úgyhogy aki garantált nevetésre és pár óra önfeledt kikapcsolódásra vágyik, annak mindenképp csak ajánlani tudom. 

"A menyasszonyi ruhaszalonok nagyon furcsa helyek. Vakítóan fehérek, könnyfakasztóan drágák és tele vannak sikoltozó nőkkel. Kíváncsi vagyok, kormánykörökben vajon felmerült-e már valaha, hogy itt kellene kihallgatni a terroristákat."

Értékelés: 4/5

Kiadó: Harlequin
Eredeti cím:  Always the Bridesmaid
Oldalszám: 400

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése