A papírmágus trilógia első részét még tavaly októberben
olvastam, és bár voltak problémáim a könyvvel, minden hibája ellenére egy nagyon
különleges hangulatú és történetű mese maradt a számomra. Hatással volt rám, és
nagyon szerettem elmerülni az írónő által létrehozott mágikus világban, amiről
akkor annyira sokat még nem tudhattam meg, ám ebben a részben jóval több
információt kaptam mind a szereplők és mind a különböző bűbájok használatával
kapcsolatban.
A könyvet egy vasárnap este kezdtem el olvasni, és szinte két
nap alatt be is fejeztem. Ami tudom, hogy nem nagy szám, hiszen nem egy
monumentális regényről, hanem cirka 230 oldalas regényecskéről van szó, na de akkor
is. Egy állandó időhiányban szenvedő embernél ez is nagy szó.
És igen. Azt kell mondanom, hogy így kell megírni egy második részt. Merthogy ez a kötet jobban tetszett, mint A papírmágus, pedig fiatal hősnőnk Ceony most is hozta a formáját. Olyan totálisan elhamarkodott és átgondolatlan döntéseket tudott hozni, amiktől seperc alatt az egekbe szökött a vérnyomásom. Viszont az események gyors sodrása és a történet kissé sötét és egyedülálló atmoszférája (szinte) mindenért kárpótolt.
És igen. Azt kell mondanom, hogy így kell megírni egy második részt. Merthogy ez a kötet jobban tetszett, mint A papírmágus, pedig fiatal hősnőnk Ceony most is hozta a formáját. Olyan totálisan elhamarkodott és átgondolatlan döntéseket tudott hozni, amiktől seperc alatt az egekbe szökött a vérnyomásom. Viszont az események gyors sodrása és a történet kissé sötét és egyedülálló atmoszférája (szinte) mindenért kárpótolt.
Az üvegmágus három hónappal az előző rész után játszódik.
Ceony szépen folytatja tovább papírmágusi tanulmányai, amikor mestere, hogy
mélyítse a lány ez irányú ismereteit egy papírgyári tanulmányi kirándulásra
küldi. Ceony nem különösebben lelkes a lehetőségtől, de mivel az üvegmágiát
gyakorló barátnője Delilah is vele tart, így örömmel vesz részt a
programon. Ám a gyárban robbantás
történik és ezzel kezdetét veszi egy macska-egér játék, melyben az előző
részben megfagyasztott Líra két gonosz és bosszúszomjas barátja Ceony és Thane mester nyomába erednek, és addig nem nyugszanak, amíg holta nem látják őket.
Az üvegmágus tipikusan az a könyv, hogy amíg olvasod, addig
szinte bele sem gondolsz mélyebben a hibáiba, csak élvezed az események
alakulását, és a könyv varázslatos világát. Együtt izgulsz a szereplőkkel, és
bosszankodsz, ha valami nem épp úgy alakul, ahogyan azt szeretted volna. Én
például totál felhúztam magam Ceony-n, akinek ismét sikerült hatalmas bajba
kevernie magát, annak ellenére, hogy a lelkére kötötték, hogy maradjon nyugton,
amíg az arra rátermettebb mágusok megoldják a problémát. De nem. Ceony most is
fütyült mások tanácsaira és ment szépen a saját feje után. Mondjuk, ha a
mágusok több információval látták volna el őt a metszők elleni terv
kidolgozásában, vagy ha Ceony érezte volna, hogy neki is van némi beleszólása a
részletek megtervezésébe, és nemcsak a szegény áldozat szerepét tölti be ebben a szörnyűségben, akkor
lehet, hogy minden másképp alakult volna. Ám ebben a könyvben minden mágus
olyan szűken mérte az információt, hogy abból aztán tuti nem lehetett volna
soha pletyka. Ami egyrészt érthető, hiszen mindezt mások védelme érdekében
tették, másrészt viszont, ha valakinek már többször is az életére törtek és az
egész családját, sőt még a barátját is életveszélyesen megfenyegették, akkor
szerintem mégiscsak elvárható lenne, hogy több mindenről tudjon a körülötte
zajló eseményekről. És nem ez volt az egyetlen problémám a könyvvel, folytathatnám még tovább hosszasan a sort, de igazából nem látom semmi értelmét, hiszen egy számomra is megmagyarázhatatlan és titokzatos összetevőnél fogva továbbra is teljesen odavagyok ezért a sorozatért.
Úgyhogy összességében ismét rendkívül jól szórakoztam. Tetszett, hogy az írónő most sem bánt
kesztyűs kézzel a szereplőivel, és hogy ebben a részben előtérbe került az üvegmágia
és a benne rejlő lehetőségek sokasága. Persze Ceony ostoba önfejűsége rendkívül bosszantó volt,
és a közte és mestere közötti gyengéd érzelmi kapcsolatot is még mindig
inkább zavarba ejtőnek, mintsem izgalmasnak és szenvedélyesnek találom, de kit érdekel mindez, amikor a
könyv végére érve nem is ezek jelentették számomra a legnagyobb problémát, hanem hogy el kellett válnom a
szereplőktől és ki kellett szakadnom ebből a különleges hangulatú világból.
Úgyhogy izgatottan várom a sorozat befejező kötetét, ami ha minden igaz április végén jelenik meg.
Charlie N. Holmberg |
Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Glass Magician
Sorozat: The Paper Magician Trilogy
Oldalszám: 232
Örülök, hogy neked is tetszett. :) Pont így éreztem, hogy bár vannak hibái, olvasás közben ezek nem érdekeltek, és alig várom a következő részt. :)
VálaszTörlésHát igen, szerintem ez egy igazi guilty pleasure kategóriás sorozat - nekem legalábbis. :) És én is nagyon várom a folytatást, már elő is rendeltem a kiadó honlapján, hátha gyorsabban megérkezik :)
Törlés