Charlie N. Holmberg: Az ​üvegmágus (A papírmágus trilógia 2.)

2 megjegyzés
A papírmágus trilógia első részét még tavaly októberben olvastam, és bár voltak problémáim a könyvvel, minden hibája ellenére egy nagyon különleges hangulatú és történetű mese maradt a számomra. Hatással volt rám, és nagyon szerettem elmerülni az írónő által létrehozott mágikus világban, amiről akkor annyira sokat még nem tudhattam meg, ám ebben a részben jóval több információt kaptam mind a szereplők és mind a különböző bűbájok használatával kapcsolatban.

A könyvet egy vasárnap este kezdtem el olvasni, és szinte két nap alatt be is fejeztem. Ami tudom, hogy nem nagy szám, hiszen nem egy monumentális regényről, hanem cirka 230 oldalas regényecskéről van szó, na de akkor is. Egy állandó időhiányban szenvedő embernél ez is nagy szó.

És igen. Azt kell mondanom, hogy így kell megírni egy második részt. Merthogy ez a kötet jobban tetszett, mint A papírmágus, pedig fiatal hősnőnk Ceony most is hozta a formáját. Olyan totálisan elhamarkodott és átgondolatlan döntéseket tudott hozni, amiktől seperc alatt az egekbe szökött a vérnyomásom. Viszont az események gyors sodrása és a történet kissé sötét és egyedülálló atmoszférája (szinte) mindenért kárpótolt.

Az üvegmágus három hónappal az előző rész után játszódik. Ceony szépen folytatja tovább papírmágusi tanulmányai, amikor mestere, hogy mélyítse a lány ez irányú ismereteit egy papírgyári tanulmányi kirándulásra küldi. Ceony nem különösebben lelkes a lehetőségtől, de mivel az üvegmágiát gyakorló barátnője Delilah is vele tart, így örömmel vesz részt a programon.  Ám a gyárban robbantás történik és ezzel kezdetét veszi egy macska-egér játék, melyben az előző részben megfagyasztott Líra két gonosz és bosszúszomjas barátja Ceony és Thane mester nyomába erednek, és addig nem nyugszanak, amíg holta nem látják őket.
Az üvegmágus tipikusan az a könyv, hogy amíg olvasod, addig szinte bele sem gondolsz mélyebben a hibáiba, csak élvezed az események alakulását, és a könyv varázslatos világát. Együtt izgulsz a szereplőkkel, és bosszankodsz, ha valami nem épp úgy alakul, ahogyan azt szeretted volna. Én például totál felhúztam magam Ceony-n, akinek ismét sikerült hatalmas bajba kevernie magát, annak ellenére, hogy a lelkére kötötték, hogy maradjon nyugton, amíg az arra rátermettebb mágusok megoldják a problémát. De nem. Ceony most is fütyült mások tanácsaira és ment szépen a saját feje után. Mondjuk, ha a mágusok több információval látták volna el őt a metszők elleni terv kidolgozásában, vagy ha Ceony érezte volna, hogy neki is van némi beleszólása a részletek megtervezésébe, és nemcsak a szegény áldozat szerepét tölti be ebben a szörnyűségben, akkor lehet, hogy minden másképp alakult volna. Ám ebben a könyvben minden mágus olyan szűken mérte az információt, hogy abból aztán tuti nem lehetett volna soha pletyka. Ami egyrészt érthető, hiszen mindezt mások védelme érdekében tették, másrészt viszont, ha valakinek már többször is az életére törtek és az egész családját, sőt még a barátját is életveszélyesen megfenyegették, akkor szerintem mégiscsak elvárható lenne, hogy több mindenről tudjon a körülötte zajló eseményekről. És nem ez volt az egyetlen problémám a könyvvel, folytathatnám még tovább hosszasan a sort, de igazából nem látom semmi értelmét, hiszen egy számomra is megmagyarázhatatlan és titokzatos összetevőnél fogva továbbra is teljesen odavagyok ezért a sorozatért.

Úgyhogy összességében ismét rendkívül jól szórakoztam. Tetszett, hogy az írónő most sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőivel, és hogy ebben a részben előtérbe került az üvegmágia és a benne rejlő lehetőségek sokasága. Persze Ceony ostoba önfejűsége rendkívül bosszantó volt, és a közte és mestere közötti gyengéd érzelmi kapcsolatot is még mindig inkább zavarba ejtőnek, mintsem izgalmasnak és szenvedélyesnek találom, de kit érdekel mindez, amikor a könyv végére érve nem is ezek jelentették számomra a legnagyobb problémát, hanem hogy el kellett válnom a szereplőktől és ki kellett szakadnom ebből a különleges hangulatú világból. Úgyhogy izgatottan várom a sorozat befejező kötetét, ami ha minden igaz április végén jelenik meg.
Charlie N. Holmberg
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Glass Magician
Sorozat: The Paper Magician Trilogy
Oldalszám: 232


2 megjegyzés :

  1. Örülök, hogy neked is tetszett. :) Pont így éreztem, hogy bár vannak hibái, olvasás közben ezek nem érdekeltek, és alig várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, szerintem ez egy igazi guilty pleasure kategóriás sorozat - nekem legalábbis. :) És én is nagyon várom a folytatást, már elő is rendeltem a kiadó honlapján, hátha gyorsabban megérkezik :)

      Törlés