Andrew Gross: Egy ​kém Auschwitzban

1944. Míg Európában nagyban zajlik a második világháború, az amerikaiak keményen dolgoznak a Manhattan terv megvalósításán. Az atombomba kifejlesztésének kulcsa azonban egy lengyel fizikus, Alfred Mendl birtokában van, akit a családjával együtt a németek a varsói gettóból Auschwitzba szállítottak. Így az amerikaiaknak nincs más választása, mint megkísérelni a lehetetlent, megszöktetni a professzort a táborból. És itt lép a képbe a fiatal lengyel menekült, Nathan Blum, aki az amerikai titkosszolgálatnál rejtélyes üzenetek dekódolásával foglalkozik. Blum amellett, hogy folyékonyan beszél németül és lengyelül, rendkívül talpraesett, amolyan igazi túlélő típus. Legfőbb célja, hogy bosszút álljon a nácikon a családja meggyilkolása miatt, így amikor az amerikaiak arra kérik, hogy hozza ki a professzort Auschwitzból, nem sokat gondolkodik, igent mond a feladatra.

A történet legelején egy idős férfival ismerkedünk meg, aki a lányának kezd el mesélni egy történetet. Ez a történet azonban nem a gyermekkorával kezdődik, hanem két férfival, akik az auschwitzi táborból menekülnek. Ezek a férfiak lesznek majd később Mendl professzor szökési tervének kulcsai, ugyanis csak ők rendelkeznek a táborról olyan információkkal, melyek segítségével Blum képes lesz megszöktetni a fizikust. Blum pontos tervvel érkezik Auschwitzba. 72 órája van megtalálni a professzort és felkészülni a szökésre, de a dolgok természetesen egyáltalán nem a tervek szerint alakulnak. A tét óriási, a küldetés pedig - mondjuk ki nyugodtan - lehetetlennek tűnik.

Gross nem teljesen saját kútfőből merítette a történet ötletét, hanem apósa - aki az amerikai hírszerzésnél szolgált - háborús emlékeit felhasználva írta meg ezt a regényt, melyben a szereplők túlnyomó része ugyan kitalált személy, de a díszlet és néhány karakter tekintetében azonban mégis hű maradt a történelemhez.

Én rendkívül jól szórakoztam ezen a könyvön, tele volt akcióval és feszültséggel, szinte letehetetlen volt az elejétől a végéig, úgyhogy részben végig izgultam az egészet. Úgy peregtek a szemem előtt az események, mintha csak filmen néztem volna az egészet. Nem lepődnék meg, ha valamelyik filmstúdió le is csapna a könyv megfilmesítésére.

Ráadásul Gross igazán emlékezetes karaktereket hozott létre, Leo és Greta története maradandó nyomott hagyott bennem, csakúgy, mint Blum alakja, aki soha nem félt cselekedni, hihetetlen bátor, eltökélt és kitartó ember volt. A koncentrációs tábor is nagyon érzékletesen lett ábrázolva, az a rengeteg fájdalom és embertelenség; a rabok részéről a halálba való beletörődés, az őrök részéről pedig az a borzalmas közöny és kegyetlenség, ahogy az emberekkel bántak - sok holokauszt regénnyel volt már dolgom, tehát mindez nem volt újdonság számomra, és mégis - most is rendesen felzaklatott.

A könyvet az elején megismert idős férfi elbeszélése zárja, - amely keretbe foglalta így a történetet - arra pedig, hogy ki lehetett ő a szereplők közül, szintén csak ekkor derült fény - megmondom őszintén, részemről hatalmas volt a döbbenet. 

Egyetlen kicsi problémám volt csak a regénnyel, az pedig a különböző képletekről, egyenletekről és fizikai magyarázatokról szóló részek voltak, melyekből mivel egy kukkot sem értettem, mindig kirántottak a hangulatból. Ám a cselekmény kiszámíthatatlansága és az izgalmas mellékszereplők, na meg a vége, ami külön meglepetést okozott számomra, mindenért kárpótolt.

Úgyhogy összességében remek könyvhöz volt szerencsém, összetett cselekménye, a véletlenek és a tervezett események izgalmas összjátéka végig lekötötte a figyelmemet. Gross pedig olyan profi módon építette fel a feszültséget és kapcsolta össze érzelmileg olvasóját a szereplőkkel, hogy le a kalappal előtte.

Ezek után a többi könyvére is kíváncsi vagyok.

Kiadó: Lettero

Ereeti cím: The One Man

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 550