A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humoros krimi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humoros krimi. Összes bejegyzés megjelenítése

2024/04/27

, , , , , , ,

Julia Seales: Egy ​kifogástalan gyilkosság

Az a helyzet, hogy az Egy ​kifogástalan gyilkosság jött és győzött. Teljesen levett a lábamról, ugyanis ez a regény annyira színes, humoros, kicsit fanyar és minden kétséget kizáróan a valóságtól elrugaszkodott, hogy öröm volt olvasni. Bevallom nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, igazából már az elején realizáltam, hogy itt aztán nem szabad semmit véresen komolyan venni. Úgyhogy ennek tükrében én úgy hiszem, hogy ezt a könyvet az ember vagy imádni fogja, vagy egyszerűen nem tudja majd hova tenni az egészet. 
Én megsúgom: imádtam!


A történet főszereplője Beatrice, aki a legkevésbé sem felel meg a tökéletes, jól nevelt úri kisasszonyokról alkotott képnek. Merthogy őt csak a gyilkosságok hozzák igazán lázba, ezért is falja oly mohón a londoni magazinok bűnügyi cikkeit, mely érdeklődése miatt - hogy is mondjam -, alkalmatlanná vált a házasságra. Persze őt ez egyáltalán nem zavarja, fittyet hány az elvárásokra és az úri hölgyekkel szemben támasztott normákra, amit egyébként a város alapítója egy többkötetes, rendkívül terjedelmes: Hölgyek kézikönyve nevű útmutatóba részletesen ki is fejtett. Ez a kézikönyv elvileg a helyes viselkedésről szól, de minden kétséget kizáróan olyan patriarchális ostobaságokat tartalmaz, amik nem csak nevetségesek, de rendkívül furcsák is egyben - nem egyszer nevettem fel azok abszurditásán hangosan.

"– A Hölgyek kézikönyve, háromszáznegyedik oldal – felelte Beatrice. – A hölgyek játszhatnak golyókkal… amennyiben ezt biliárdozás közben teszik."

Szóval a lényeg, hogy a város megszállottja eme könyvben foglalt illemszabályoknak, és nem csak abban a formában, hogy igyekeznek mindent szó szerint betartani belőle, hanem még egymásra is kényszerítik mindezt. Gondolhatjátok, hogy milyen merev és szűkös lehetőségekkel teli élete lehetett ott egy kissé különc és szabad gondolkodású fiatal úri hölgynek. 

A történet egyébként egy mocsárral körülvett angol „idilli” vidéken játszódik, ahol Beatrice családja izgatottan várja a közelgő őszi bál eljövetelét, amire a jóképű agglegény, Edmund Croaksworth is jelezte részvételét. Mindannyian kétségbeesetten remélik, hogy a gazdag úriember első látásra beleszeret Beatrice szépséges húgába, de mikor a bál forgatagában az ígéretes agglegény holtan esik össze, a család minden reménye elszáll.


"Egy hölgy mindig egy lépéssel a férfiak előtt jár!"

Na és ekkor lép színre Beatrice, akinek ez lesz az első gyilkossági nyomozása. És bár a Swampshire-i etikett nem engedi, hogy nőként nyomozzon, az illendőség szabályainak megfelelően mégiscsak engedélyt kap arra, hogy a váratlanul felbukkanó csípős humorú, ám rendkívül vonzó Drake nyomozóval együtt göngyölítse fel az ügyet. A duót egy helyi drámaíró hölgy kíséri, kinek hála minden fejezethez egy szórakoztató (és néha igen informatív) perspektívát kapunk.

Ami igazán tetszett a könyvben, hogy ebben a történetben az igazi sztárok; a nők! Minden női karakter nagyon árnyalt és bár első blikkre úgy tűnhet, hogy a történet tulajdonképpen Beatrice önmegvalósításáról és e szűkös mocsári társadalom korlátaiból való meneküléséről szól, de ezen túlmenően az író azért a női önmegvalósítás más fajtáit is rétegezi és feszegeti a többi szereplőn keresztül, akik egyébként a könyv végére megtalálják helyüket a világban.

És hogy hogyan zajlik Beatrice Steele első gyilkossági nyomozása?

Nos, ennek mindenki járjon utána maga. Mindenesetre, akik szeretik az austini környezetet, a Sherlock-féle furfangos nyomozásokat, a humort, na és persze az angol vidéki házak atmoszférája és rejtélyei is meglehetősen izgatják és megdobogtatják a szívét, azoknak bátran ajánlom.

Kiadó: IPC
Eredeti cím: A Most Agreeable Murder
Fordította: Hulse Alexandra Nikoletta
Oldalszám: 384

tovább olvasom Julia Seales: Egy ​kifogástalan gyilkosság

2021/12/07

, , , ,

Richard Osman: A ​férfi, aki kétszer halt meg (A csütörtöki nyomozóklub 2.)

Az előkelő angliai nyugdíjasfaluban élő Elizabeth, Joyce, Ron és Ibrahim még mindig az első gyilkossági ügyük megoldását ünneplik és a jól megérdemelt pihenésre és kikapcsolódásra vágynak, amikor Elizabeth egy fontos levelet kap; egy régi barátja veszélyes hibát követett el, melynek következtében komoly bajba került, és végső kétségbeesésében Elizabeth-hez fordul segítségért. Elizabeth persze kapva kap az alkalmon, hiszen imádja az izgalmas kalandokat, amely ebben az esetben egy nagy szütyő lopott gyémánt, egy rettegett maffiafőnök, egy helyi drogdíler, és sok-sok valós veszély körül forog, ami persze nemcsak az ő, de a barátai életét is veszélybe sodorhatja – de 70 felett ugyan mi vesztenivalója van bárkinek? :)

Nekem anno A csütörtöki nyomozóklub is nagyon tetszett, de ez a kötet még annál is jobb volt. Határozottan érezni lehetett, hogy a szerző belejött az írásba; a történetvezetés sokkal kiegyensúlyozottabb és egyenletesebb volt. A szereplők még mindig imádni valóak és a bűntény is kellően csavaros és agyafúrt volt ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmemet. A szereplők nyomozása és cselszövése, melyben végül a brit titkosszolgálat és a helyi rendőrség szálai összeértek –, függetlenül attól, hogy minden ami történt hitelesnek tekinthető-e vagy sem – képes volt rávenni arra, hogy végig jól érezzem magam és roppant jól szórakozzak olvasás közben.

Az előző részből megismert karaktereket – Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron - még mindig nagyon különlegesnek éreztem és a maguk, néha nagyon eredeti módján most is nagyon sokat adtak és tovább gazdagították a történetet. Az előző részhez hasonlóan az öregség és a vele járó kiszolgáltatottság témaköre ismét többször szóba kerül, de mindez olyan finom természetességgel, hogy az olvasó egy percig sem kámpicsorodik el miatta. Elsősorban azért, mert mind a négy szereplőnek van egy bizonyos varázsa, és amellett, hogy irtózatosan élvezik a közös nyomozást, tudatosan próbálják kiélvezni az élet apró örömeit, természetesen az öregedés kevésbé kellemes mellékhatásaival együtt. Elizabeth, Joyce, Imbrahim és Ron roppant különleges, intelligens, rendkívül bátor és meglehetősen bevállalós karakterek, akik 70 év felett is tele vannak energiával, és minden probléma ellenére a legtöbbet próbálják kihozni az életből. Tökéletesen jól kiegészítik egymást, mely miatt nagyszerű összhangban tudnak egymással dolgozni.
Imádtam az első rész humorát, ami ebben a kötetben is ugyanúgy megjelent. Joyce naplóbejegyzései mindig mosolyra késztettek, négyük közül ő az egyetlen, akinek ily módon a fejébe és az érzéseibe is jobban beleláthattunk. Persze a többiekről is tiszta képet kaptunk, például Ibrahim és Donna beszélgetése nagyon megható volt – amit meg is könnyeztem kicsit -, de mégiscsak Joyce volt az, akit a naplójának hála mélyebben megismerhettünk. 

Természetesen a korábban megismert és megkedvelt nyomozó páros Chris és Donna is feltűnnek ebben a részben, valamint Bogdan, a lengyel vállalkozó, aki egyébként kész talány a számomra. Nem igazán tudom őt hova tenni. Úgy érzem, mintha korábban ő egy olyan kegyetlen maffiózó lett volna, aki sok holttestet és mocskos ügyet hagyott maga után. Ugyanakkor az, ahogy Elizabeth férjével foglalkozik, és figyel rá, és hogy mindig, de tényleg mindig Elizabeth-ék segítségére siet, ellentétben áll az előbb említett titokzatos és keményvonalas kisugárzásával. Úgyhogy az ő történetére roppant kíváncsi vagyok, rengeteg lehetőséget látok a karakterében, ezért is bízom abban, hogy a következő részben többet is megtudhatunk majd róla.

Szóval összességében A férfi, aki kétszer halt meg egy rendkívül szórakoztató és szívmelengető könyv volt számomra. Richard Osmannak nagyon kellemes narratív stílusa van, melyet igazán könnyű követni. A fejezetek rövidek, és a gyorsan változó nézőpontok miatt mindig van egy alapfeszültség a könyvben. És bár lehet, hogy a második kötet az első rész előzetes ismerete nélkül is simán olvasható, én mégis azt javaslom, hogy a szereplők tüzetesebb megismerése végett ne hagyjátok ki.

Ja, és Joyce-nak van saját instagram oldala. Imádom! Annyira  joyceos.

Kiadó: Agave Kiadó
Eredeti cím:
Fordította: Orosz Anna
Oldalszám: 368
tovább olvasom Richard Osman: A ​férfi, aki kétszer halt meg (A csütörtöki nyomozóklub 2.)

2021/05/30

, , , ,

Richard Osman: A ​csütörtöki nyomozóklub (A csütörtöki nyomozóklub 1.)

Ennek a könyvnek nemcsak a címe és a borítója, de a leírása is úgy elvarázsolt, hogy amikor elolvastam, rögtön tudtam, hogy ez nekem mindenképp kell. És úgy örülök, hogy hallgattam a megérzésemre – ami most szerencsére nem hagyott cserben -, mert egy nagyon bájos, humoros és rendkívül hangulatos nyomozós történetre találtam benne.

"Süt a nap, kék az ég, gyilkosság van a levegőben."

A sztoriról röviden annyit, hogy négy nyugdíjas, akik mindegyike külön-külön alulról súrolja a nyolcvanat, egy idilli kis angol vidéken, Cooper Chase-ben él egy luxus nyugdíjasotthonban. Mivel életkoruk ellenére fizikailag és szellemileg is még mindig a toppon vannak, és mindegyiküket lenyűgözi a találós kérdések és a bűncselekmények izgalmas rejtélye, egy klubbot alapítanak, amely a megoldatlan bűnügyi esetek megoldásával foglalkozik, s melynek neve: csütörtöki nyomozóklub.

A csapat mozgatórugója Elizabeth, aki véleményem szerint évekkel ezelőtt valamilyen titkos ügynök vagy kém lehetett, olyan kiterjedt ismeretségi körrel és olyan szokatlan módszerek alkalmazásával szerzi meg a szükséges információkat, hogy csak erre tudtam gondolni. A csapat másik nő tagja pedig Joyce, aki korábban ápolónőként dolgozott, de róla majd később mesélek. Persze a férfiak sem maradtak ki a bandából; Ron, legfőképp nagy hangjával és határozott fellépésével tűnt ki, míg Ibrahim pszichiátriai múltja révén erősítette a társaságot.

Szóval ők négyen, a csütörtöki nyomozóklub, folyamatos kapcsolatban voltak egymással, teázgattak, beszélgettek, miközben néha – na jó, lehet, hogy nem is olyan ritkán –, de egy-egy pohár bor, gin, de még whisky is simán lecsúszott a torkukon. Olyan kellemes, meghitt baráti és nyugodt hangulatban éltek ők ebben a luxus otthonban, hogy már-már én is oda vágytam, és úgy gondoltam, hogy ez igen! Ilyen környezetben és helyen kéne minden embernek megöregedni – ha-ha-ha, álmodik a nyomor.
Na de visszatérve a történethez; az élet akkor kezd igazán felpezsdülni hőseink számára, amikor a nyugdíjasotthon egyik társtulajdonosát holtan találják a konyhájában. A csütörtöki nyomozóklub persze rögtön beveti magát, és a négy öreg (elnézést, idős) elhatározza, hogy mindenképp megtalálja a gyilkost, és megoldja e trükkös gyilkosság rejtélyét. A nyomozáshoz két igazi rendőr is csatlakozik, de igazából ők csak statiszták ebben az egész felfordulásban, mert a főszerep egyértelműen az imádnivaló nyugdíjasoké.
Hát nekem ez a könyv borzasztóan tetszett. Bájos, humoros, érdekes, megható és igazán szórakoztató történet volt. A könyv elbeszélési technikáját érdekesnek találtam, mivel két nézőpontra osztotta a regényt. Az egyikben a jól megszokott harmadik személy perspektívájából láthattuk az események folyását, a másik nézőpontban pedig Joyce naplóbejegyzésein keresztül, ahol az ő személyes tapasztalatairól, élményeiről, és nem utolsósorban érzelmeiről (a kortól, a betegségektől, az elhagyatottságtól és a haláltól való félelméről) olvashatunk, amely nemcsak őt és a társait hozta ezzel érzelmileg közelebb hozzánk, de mélységet és egy kis búskomorságot is adott a történetnek.  

A könyv mind a négy főszereplőjét imádtam; színesek voltak, szerethetőek, érdekesek és rendkívül emberiek. A kedvencem azonban mégis Elizabeth maradt, és nemcsak azért, mert lelkileg őt éreztem a legerősebb karakternek mind közül, hanem mert rendkívül határozott személyiség volt és mert mindig tudta, hogy mit kell tennie, és hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy megszerezze azt, amire szüksége van. Még akkor is, ha teszem azt egy kirablott apácának kell kiadnia magát a célja elérése érdekében. A gyilkosság hátterét és motivációját is izgalmasnak találtam, olyan tekervényes és csavaros volt, mint egy jól megtöltött kakaós csiga. A hihetetlen és a lehetséges események elképesztő keverékét éreztem benne, amit a szerzőnek úgy sikerült megvalósítania, hogy az olvasó egyszerre tudjon sírni és nevetni rajta, megkérdőjelezni, ugyanakkor mégis logikusnak - vagy legalábbis egy kis jóindulattal - hihetőnek találni mindazt.
Az is nagyon tetszett a könyvben, hogy Osman nagyban eltért az idősek sztereotípiájától. Mert ugye, hogy is képzeljük el őket? Egész nap a tévé előtt ülve, totál  inaktívan, saját közösség nélkül, magányosan… Ebben a történetben azonban élettel teliek voltak, ami egyedülálló frissességet és eredetiséget adott a könyvnek. Na meg aztán azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül velük kapcsolatban, hogy ők mindenhez másképp viszonyulnak, és határozottan több élettapasztalattal rendelkeznek, mint a fiatalabb korosztály. Ráadásul a mi szereplőink még okosak is voltak, a hatóság számára pedig a koruknál fogva érinthetetlenek, amit ők teljesen mértékben ki is használtak, nem kevés humoros percet okozva ezzel az olvasó számára. 

"Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit."

Szóval egy szó, mint száz, A csütörtöki nyomozóklub nagyon élvezetes olvasmány volt, remek szórakozást nyújtott számomra. Biztos vagyok benne, hogy sokáig megmaradnak kedves szereplői a fejemben, várom is nagyon a folytatást.


A WMN oldalán egy jó kis interjú olvasható a szerzővel, amiből azt is megtud-  hatjuk, hogy Steven Spielberg már meg is vásárolta a könyv megfilmesítési jogait. Hurrá, hurrá, kíváncsian várom az eredményt.

Kiadó: Agave
Eredeti cím: The Thursday Murder Club
Fordította: Orosz Anna
Oldalszám: 368

tovább olvasom Richard Osman: A ​csütörtöki nyomozóklub (A csütörtöki nyomozóklub 1.)

2021/04/18

, , , , , , ,

Rita Falk: Húskenyér-függőség (Franz Eberhofer 7.)

Franz Eberhofer története ugyanúgy folytatódik, ahogy eddig megszokhattuk, bár el kell mondanom, hogy az előző kötetek szellemességét és eredetiségét most kissé hiányoltam belőle.

Liesl Mooshammer leégett házának romjai között egy meggyilkolt fiatal nő holttestét találják. Az ügy felderítése természetesen Franzra vár, aki azonban komoly egészségügyi problémái miatt nem igazán tud a feladatra koncentrálni. Súlyos fájdalmai vannak a magas koleszterinje miatt, ezért a háziorvosa azonnal szigorú diétát ír elő számára. Mondjuk nem csoda, hogy idáig fajultak a dolgok, hiszen mindig két pofára zabálta a húst és a zsíros szalonnát. Bevallom, még sokszor irigykedtem is rá, hogy ilyen nehéz ételeket büntetlenül ehet tonna számra. De most kiderült, hogy ez bizony nem így van, és hogy sürgősen változtatnia kell ezen, különben súlyos következményei lesznek rá nézve. És ki az aki gondoskodik Franzról és elkészíti neki a diétás ételeket? Hát persze, hogy a Nagyi, aki – egyem a szívét - miden zokszó nélkül azonnal áttért az egészséges konyhára. Turmixolta és főzte Franznak az ilyen-olyan zöldségekből készült diétás ételeket, ennek ellenére ez a hülye - ha már nagyon szenvedett - mindig megtalálta az utat Simmerl hentesüzlete felé.

Mindenesetre Franz diétakísérletei nagyon szórakoztatóak voltak, és a többi karakter is hozta a megszokott formáját. Tetszett, hogy ebben a részben jobban megismerhettük Franz kisfiát, aki a péntek estéket töltötte nála Susival együtt. Az viszont, hogy szinte semmi nyomozás és izgalom nem volt a történetben, mert a bűntény jóformán magát oldotta meg, mivel Franz alig domborított valamit az ügyben, igazán sajnáltam.

"– A gyilkosát megtalálta már? – óhajtja még tudni, és várakozásteli pillantást vett rám.
Visszanézek rá.
– Igen, Fürstenberger úr, megtaláltam.
– Szerencséje volt. Vak tyúk is talál szemet."

Azt is igencsak fájlaltam, hogy a könyv nagy része - becslésem szerint durván a 75%-a - csakis Franz koleszterinszintjéről és az ő diétájáról szólt, amit persze sorozatosan megszegett. Ráadásul mintha Franz barátai is sokkal kevesebbet szerepeltek volna a megszokottnál. Úgyhogy ezt a részt sajnos jóval unalmasabbnak és laposabbnak éreztem az előzőekhez képest. Azt pedig, hogy Franz még mindig képtelen fejlődni és változtatni a Susival való kapcsolatán, kifejezetten bosszantónak találtam. 
 
Nagy Eberhofer rajongóként meg kell mondjam, kissé csalódott vagyok. Persze így is jól szórakoztam, de a sorozat összes része közül ezt éreztem eddig a leggyengébbnek. Ettől függetlenül természetesen nem vesztettem el az érdeklődésemet a sorozat iránt, kíváncsian várom a következő kötetet.


Kiadó: Magistra
Eredeti cím: Leberkäsjunkie
Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 295

tovább olvasom Rita Falk: Húskenyér-függőség (Franz Eberhofer 7.)

2020/09/05

, , , , , ,

Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés (Franz Eberhofer 6.)

Ezen a nyáron két Franz Eberhofer történetet is olvashattam - a kiadó az idén meglepő mód két részt is megjelentetett – aminek én csak örülni tudtam, hiszen imádom ezt a sorozatot. Tökéletes kikapcsolódás ez számomra, amin szinte egy nap alatt végig lehet száguldani. Aki ismeri a sorozatot az tudja, hogy itt aztán nem lehet semmit komolyan venni. Az, hogy a fülszöveg egy izgalmas és véres krimit ígér, az nem jelent semmit - Rita Falknál legalábbis semmiképp -, merthogy bár kapunk egy kis izgalmat, meg nyomozást, de mindezekhez sok-sok humor is társul, a fő hangsúly pedig Franzon és az ő magánéletén van, na és persze azon a kis vidéki falu sajátos közösségén, ahol e testestül-lelkestül bajor zsaru él.

A történetről röviden annyit, hogy amikor Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger erkélyén egy lakkozott körmű női kisujjat csőrében tartó szemtelen varjú jelenik meg, kissé ideges lesz. Rögtön felhívja Franzot, hogy segítsen az ujjhoz tartozó testet is megtalálni, de Franz-nak nem sok kedve van nyomozni, mivel elég stresszes mostanában az élete. Volt barátnőjéről, Susiról nem sok mindent tud, csak annyit, hogy állapotát és tartózkodási helyét nagy titok övezik, ráadásul hőn szeretett kis falucskájában, Niderkalatenkirchenben tervezett szálloda építése körül is zavargások vannak, mely szintén jelentősen megnehezíti napjait. Rudit persze mindez nem állítja meg, és kitartó nyomozásának hála hamarosan megtalálja az ujjhoz tartozó holttestet, aztán még egyet, és még egyet. A áldozatok mindegyike olyan fiatal ázsiai nők, akik mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket – hmmmm…. úgy tűnik, egy sorozatgyilkossal van dolguk.

Mit is mondhatnék, egy újabb remek résszel lettem gazdagabb, mely után Franzot és Rudit már tényleg nem tudnám elképzelni egymás nélkül. Olyanok ők együtt, mint egy idős házaspár, és ez nagyon jól áll nekik. A gyilkosságok most is elég kegyetlenek és véresek voltak, ám a bűntény felgöngyölítése és a gyilkos kézre kerítése most viszont mintha sokkal professzionálisabbnak – már ha lehet ezt a szót Franz-cal együtt említeni – éreztem. Nem mintha Franz sajátos vizsgálati és kikérdezési módszerei újra és újra ne lettek volna képesek lenyűgözni, csak most mintha valahogy az események alakulásába kevesebbszer szóltak volna közbe a véletlenek. Mondjuk azon kicsit meglepődtem, hogy az Eberhofer család nemcsak boldogságban és egyetértésben tud együtt élni, hanem néha komolyabb viták is felütik a fejüket náluk. De persze ez így van rendjén, az lenne a különös, ha ez nem így lenne. Mindenesetre az, ahogy Franz minden nézeteltérés ellenére a Nagyihoz viszonyult, totál ellágyította a szívemet. Franz ebben a részben egyértelműen megmutatta, hogy a durva és macsó stílus mögött a szíve mégis a helyén van. Igen, tudom, elég nyálasan hangzik, de akkor is így van.

Szóval összességében ebben a részben sem csalódtam. A történet felépítése és erőssége még mindig a régi. Végy egy szokatlan, lehetőleg véres gyilkosságot, fűszerezed meg Franz Eberhofer „bájosan” durva modorával, egy kis humorral, egy kis bajor hangulattal és néhány rendkívül furcsa és szokatlan szokásokkal és tulajdonságokkal rendelkező karakterrel - akik a maguk módján persze azért mind-mind szerethető figurák -, és már kész is van a legvidámabb bajor krimi.

 Jó szórakozást hozzá! 

Ui.: A képen saját készítésű echte német morzsás szilvás lepény látható. Tuti biztos, mert a receptet onnan hoztam. :) Egyébként a könyv végén most is olvasható néhány recept, többek között a Nagyi szilvás pitéjének a leírása is, amit úgy látok, hogy az enyémhez hasonlóan szintén morzsás tetejű... csak az enyém finomabb. Bocsi Nagyi.



Kiadó: Magistra
Sorozat: Franz Eberhofer
Eredeti cím: Zwetschgendatschikomplott
Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 280

tovább olvasom Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés (Franz Eberhofer 6.)

2020/04/13

, , , , , , ,

Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma (Franz Eberhofer 5.)

Franz Eberhofer az egyik kedvenc sorozatom, ez a kötet pedig szerintem az egyik legjobb volt mind közül. Rengeteget nevettem és rendkívül jól szórakoztam olvasás közben. Sőt, el kell mondjam, hogy arra a rövid időre, amíg a könyv kitartott, minden olyan dolog, ami a napokban bántott és nyomasztott, egy kicsit háttérbe szorult, és erre nekem most hihetetlenül nagy szükségem volt.

Rita Falk stílusát és humorát, meg úgy egyáltalán azt a falusi miliőt, amit Niederkaltenkirchen (imádom kimondani ezt a nevet) megalkotásával teremtett - a lakóival és az Eberhofer családdal együtt - egyszerűen nem tudom megunni. Arról nem beszélve, hogy itt mindig történik valami, melynek köszönhetően egy percig nem unatkozhat olvasás közben az ember.  

Szóval ebben a részben ismét örömmel üdvözöltem az Eberhofer családot, a süket Nagyijával, narkós Papájával és a család fekete bárányával, Leopolddal együtt... Na jó, Leopoldnak annyira azért mégsem örültem, főleg, hogy ebben a részben a rosszindulatú ármánykodásai kifejezetten bosszantottak. Na de itt volt nekünk Franz és az ő színes haveri társasága, akikben mint mindig, most sem tudtam csalódni. Azt nem mondom, hogy mindegyikük hasznos tanáccsal látta el Franzot az élet nagy dolgaival kapcsolatban, de a jó szándék az mindenkinél megvolt és ez a fontos - a többi meg nem számít.

A történetről röviden annyit, hogy Franz, a testestül-lelkestül bajor rendőrünk, annyira jól végezte eddig a dolgát, hogy ennek örömére  a vezetőség Münchenbe helyezi át, ahol aztán a Nagyi és a Papa nem is oly sok idő múlva meglátogatja. Igen ám, de a Papa ősöreg autóját, München közepén, fényes nappal ellopják, és csak néhány nappal később találják meg, egy távoli erdőben, egy hullával a csomagtartójában. Franz feladata a hulla beazonosítása és a gyilkos megtalálása, ami naná, hogy simán menni fog neki, jobban, mint a magánéleti problémáinak megoldása, az már biztos.


A krimiszál, mint mindig, most sem volt túl erős, inkább Franz magánéletéből kaptunk többet a megszokottnál, amit én egy cseppet sem bántam. Persze nem azért, mert Franz komolyodott, modora pedig egy kicsit is javult volna, nem, nem… Franz még mindig ugyanolyan falusi bunkó, mint ahogy azt az előző részekben láthattuk, de olyan jó volt figyelemmel kísérni, hogy a barátnője, aki egyébként fogalmam sincs, hogy mi a fenét eszik még mindig rajta, szóval, hogy a barátnője mellett felbukkanó vetélytárs végre arra kényszeríti, hogy laza párkapcsolatát komolyabb szintre emelje, és ezzel a tettek mezejére lépjen. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen Franz azon kívül, hogy soha nem volt a szavak embere, és semmit nem kapkod el az életben, most sem viszi túlzásba dolgokat. Igyekszik, igyekszik, de azért nem erőlteti meg magát túlzottan a nagy igyekezetben. 
Az előző részektől eltérően Leopold most nagyobb hangsúlyt kapott. Mint mondtam, az ő karaktere ebben a részben kifejezetten idegesített. Nem úgy, mint Rudié, akit, mint mindig, most is nagyon szerettem, az igyekezetét pedig, hogy Franznak vacsorát készítsen irtó kedves gesztusnak találtam - sose gondoltam volna, hogy a mi Rudink ilyen kis házitündér. (Mondjuk csak halkan jegyzem meg, hogy a Franz-cal való már-már házastársi kapcsolatát egyre ijesztőbbnek találom.)

A történet vége – Susi bánatára vagy épp szerencséjére? – nem úgy alakult, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Persze Franzot ismerve, ez várható volt. Az lett volna az igazi meglepetés, ha minden a tervek szerint végződik. Na, de hát pont ezért szeretjük a mi Franzunkat – én legalábbis mindenképp –, mert mindig hozza azt a megbízhatatlan falusi suttyó formát, amiért mindig könnyesre nevethetem magam miatta. Úgyhogy egy szó, mint száz, a Savanyúkáposzta-kóma ismét egy remek kötet volt. Jöhet is gyorsan a következő rész.... már alig várom. 

A sorozat nálunk eddig megjelent részei:
1. Télikrumplimobóc
2. Gőzgombóc Blues
3. Sertésfej al dente
4. Grízgaluska affér

Kiadó: Magistra
Sorozat: Franz Eberhofer
Eredeti cím: Sauerkrautkoma
Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 268

tovább olvasom Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma (Franz Eberhofer 5.)

2019/06/22

, , , , , , ,

Rita Falk: Grízgaluska ​affér (Franz Eberhofer 4.)

Ha valami könnyed és vidám kikapcsolódásra vágyom, akkor mostanában mindig Rita Falk Franz Eberhofer-sorozata jut az eszembe. Ezért is nyúltam az előző három rész ismeretében már biztos kézzel a folytatáshoz, mert tudtam, hogy az olvasása közben biztos részese lehetek majd néhány perc vidám szórakozásnak. Meg aztán ebben a nagy hőségben, amikor egyszerűen képtelen vagyok bármiféle komolyabb és elgondolkodtatóbb olvasmányt befogadni, ez tűnt a legjobb választásnak, ami - mint mindig - most sem okozott csalódást. 

Ebben a kötetben Franznak rosszul áll a szénája, merthogy a sokak által - és ebbe Franz is beletartozik – gyűlölt landsuthi rendőrség főnökét holtan találják. Sajnos a gyilkos fegyver éppen Franz bajor bicskája volt, így ő lesz az ügy első számú gyanúsítottja. Szorongatott helyzetéből az egyetlen kiút számára, ha a komótosan nyomozgató kollégái helyett a saját kezébe veszi a bűntény felderítését, aminek a társai szakmai hozzáértését elnézve azonnal hozzá is lát. 

Természetesen a történet most sem teljes egészében a bűnügyre összpontosított, hanem java részt a karakterekre és az őket körülvevő eseményekre. Ebben a kötetben meglepő mód egy nagyon kedves és szívhez szóló részt írt az írónő, amely a Nagyi és az ő régi szerelmének újratalálkozásáról szólt. Mivel a Nagyi a szívem csücske, így nekem ez a rész nagyon tetszett, megható, érdekes és kicsit szentimentális volt, érdekes színfoltja a regénynek, amiben mellesleg mintha a megszokottnál most kissé több lett volna a dráma.

Egyébként a bűntény megoldása újfent nagyon szórakoztató volt, Rudi, Wolfi, Stimmel, Flötzinger na és persze az egész Eberhofer család mind-mind sokat adtak a könyv hangulatához. Meg aztán az előző kötetekhez hasonlóan hülyeségben és humorban sem volt hiány. Őszintén szólva mindig elképedek, hogy ez a Franz mennyire bunkó és önző módon tud viselkedni másokkal szemben. Érthetetlen számomra hogy képes a saját igényeit mindig előtérbe helyezni, még akkor is, ha az történetesen a barátnőjével való kapcsolatára vagy a munkája rovására megy.  Ám ami a legfurább az egészben, hogy ez miatt valahogy mégsem tudok rá haragudni.

Mondjuk azért Flötzinger és Franz félrelépésének nem nagyon örültem. Annak meg pláne nem, hogy mindezt sértetlen bőrrel úszták meg. Azt pedig minden nő nevében kikérem magamnak, hogy bármilyen külföldi úttal – legyen az akár a szerelmesek városa, Párizs - le lehetne kenyerezni bennünket egy-egy félrelépés miatt. Még szerencse, hogy ezt a sorozatot egy percig sem lehet komolyan venni, mert ha azt tenném, az bizony nagyon fájna.
Szóval a negyedik rész is hozta a papírformát a megszokott karakterekkel és történettel, nem emelkedett ki a sorból, sőt, mintha ez a hülye Eberhofer most még bunkóbban viselkedett volna Susival mint korábban, ami nekem nagyon nem nagyon tetszett - mi nők legalább tartsunk össze -, úgyhogy ez a rész annyira nem is lopta be magát a szívembe. Míg az elején kissé sajnáltam, hogy milyen kis vékonyka ez a könyvecske, a kétharmadánál már nem bántam, hogy hamar a végére értem, mert vicces volt meg jó fej ez a Franz, de azért a jóból is néha megárt a sok.

Összességében azonban nem tagadom, ismét egy nagyon könnyed és humoros olvasmányban volt részem, ami ugyan nem dolgoztatta meg az agytekervényeimet, ellenben irtó jól esett ebben az őrült nagy melegben. Biztos vagyok benne, hogy akinek az első három rész bejött, ebben sem fog csalódni.


A sorozat nálunk eddig megjelent részei:

1. Télikrumplimobóc
2. Gőzgombóc Blues
3. Sertésfej al dente



Kiadó: Magistra
Eredeti cím: Grießnockerlaffäre

Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 256

tovább olvasom Rita Falk: Grízgaluska ​affér (Franz Eberhofer 4.)

2019/05/28

, , , , ,

Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries főzni kezd (Mrs. Jeffries 7.)

Már alig vártam, hogy újra olvashassak Witherspoon felügyelőről és annak furfangos házvezetőnőjéről Mrs. Jeffriesről. Az előző két rész roppant kellemes olvasmányélményt nyújtott számomra, nagyon megszerettem a sorozat hangulatát és sokszínű szereplőit - igen, még azt a lüke Withersoon felügyelőt is -, úgyhogy ebben a részben már régi ismerősként üdvözölhettem újra a ház összes alkalmazottját, akik ügyes csapatmunkával ismét eredményesen göngyölítették fel a bűntény fonalát. A felügyelő pedig… áhhh, ő még mindig a házvezetőnője irányítására és alkalmazottai segítségére szorul, akik természetesen örömmel segítenek is neki. S mindezt úgy, hogy a felügyelőnek még mindig fogalma sincs arról, hogy micsoda háttérmunka folyik a konyhában, amíg ő arra vár, hogy valami isteni sugallattól vezérelve rájöjjön a bűntény megoldására.

A mostani esetnél a szomszédban lakó Lady Ruth kér segítséget Mrs. Jeffriestől, aki a legjobb barátnőjét, Minervát szeretné kihúzni a csávából. Minerva egy kedves és  ártalmatlan kleptomániás nőszemély, aki szeret mindenféle szép dolgokat eltulajdonítani a barátaitól, amit aztán pár nap múlva persze visszacsen a helyére. Ám a legutóbbi bravúrjának sajnos szemtanúja is akadt, Mr. Barett személyében, akiről mindenki tudja, hogy nem egy kedves ember. Hogy mit tett Barett, amikor meglátta Minervát akció közben? Nos, elvette tőle a csecsebecsét, csakis azért, hogy megalázza és kétségek közt tartsa, hogy titkát valóban megőrzi-e.
Ruth persze meg akarja menteni Minervát a nyilvános szégyentől, ezért fordul Mrs. Jeffrieshez, aki természetesen a segítségére siet. Smythe rögtön felajánlja, hogy visszaszerzi Mr. Barett-től az ellopott csecsebecsét, hogy ne tudja tovább zsarolni vele Minervát, de amikor a hátsó ajtón át bejut a házba - ahova a felújítás miatti nyüzsgésben csak az nem tud észrevétlenül bemenni, aki nem akar – Mr. Barett-tet holtan találja a dolgozószobájában. És hipp-hopp, már meg is van a következő gyilkossági ügy, aminek a végére kell járni.


Emily Brightwell ismét egy nagyon szórakoztató krimit alkotott, ami nekem újfent rendkívül jól esett. Tökéletesen kikapcsolt és segített kicsit elfelejtkezni a kisebb-nagyobb gondjaimról, ami egy-egy nehéz nap után hihetetlenül jól tud ám esni az embernek. Meg aztán egyébként is nagyon szeretem ezt a sorozatot; a különleges és szerethető szereplői, a viktoriánus kori hangulata, és nem utolsósorban a könnyed humora miatt.

A mostani ügy egyébként elég csavarosra sikerült, mivelhogy az áldozatot szinte egész London holtan akarta látni, és ez bizony nem kicsit nehezítette meg Mrs. Jeffriesék feladatát. Hiszen ennek fényében Mr. Barett ismeretségi köréből szinte bárki lehetett a gyilkos. Úgyhogy a tettes kilétének felderítése elég érdekes volt ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet és végig csak találgatni tudjam, hogy vajon ki lehetett az elkövető. 
Meg aztán az előző részekhez hasonlóan Brightwell most is sok szereplőt mozgatott meg, ami még érdekesebbé tette a sztorit. Szerencsére a könyv elején lévő listának köszönhetően elég hamar memorizálni lehetett a neveket, úgyhogy mint korábban, most is gyorsan képbe tudtam kerülni velük kapcsolatban. És bár a kötet – a többihez hasonlóan - önállóan is olvasható, én azért mégis éreztem némi hiányosságot az előző részek kihagyása miatt.
És ah, a történet mostani humorforrását nem is említettem még, amit a szakácsnő, illetve annak távolléte okozott. Mert mint kiderült, a házban rajta kívül senki nem tudott főzni - próbálkozások persze voltak, de azokról jobb inkább nem is beszélni -, így mindenki szenvedett az éhségtől. Üres gyomorral pedig a munka is nehezebben megy, aminek hatása Withersoon felügyelőn érződött a leginkább, bár neki tele hassal is gondjai szoktak lenni a logikus gondolkodással.

Szóvak összességében ismét jól szórakoztam, azt kaptam amit vártam; egy gyorsan olvasható, könnyed kikapcsolódást nyújtó élvezetes krimit, amit a műfaj kedvelői számára csak ajánlani tudok.
Remélem hamar lesz folytatása. 


A sorozat nálunk eddig megjelent részei:
1. Mrs. Jeffries és a halott orvos 
5. Mrs. Jeffries és a gyilkos bál 




Kiadó: Lettero
Eredeti cím:Mrs Jeffries Plays The Cook
Fordította: Rudas Tamás
Oldalszám: 280

tovább olvasom Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries főzni kezd (Mrs. Jeffries 7.)

2019/02/14

, , , , ,

Rhys Bowen: Holttest ​a könyvesboltban ~ Őfelsége kémnője 2.

Az angol Rhys Bowen Őfelsége kémnője sorozatának első része már tavaly levett a lábamról, úgyhogy amikor tudomásomra jutott, hogy hamarosan érkezik a folytatás, rögtön rávetettem magam. Nagyon lelkesen kezdtem bele az olvasásba és hamar a végére is értem. Szuper jó könyv volt, irtó hangulatos és humoros, a színes szereplőgárdáról már nem is beszélve, szóval engem tökéletesen elszórakoztatott és kikapcsolt, egyszerűen imádtam.

Ebben a részben Lady Georgiana még mindig olyan szegény, mint a templom egere, és gyanítom, hogy ez még egy jó ideig így is fog maradni. Hiába áll 34. helyen a trónöröklési sorrendben, mégis elszegényedett családja kihalt londoni házában kell élnie, ahol mindenféle kényelemet nélkülözve, alkalmi munkákból – takarításból - tartja fent magát. Persze mindezt önszántából teszi, no meg hogy megússzon egy olyan házasságot, amihez aztán egy fikarcnyit sem fűlik a foga. London pedig épp megfelelő helynek bizonyult a szökéshez, ahol úgy tűnik, egyre jobban kezdi érezni magát.

Szerintem 34. hely ide vagy oda, Georgie Mária királynő egyik kedvenc rokona lehet. Mi másért hívatná őt oly gyakran magához és bízna rá különböző bizalmas feladatokat. Ebben a részben a királynő arra kéri hősnőnket, hogy néhány röpke hét erejéig, lássa vendégül Hannit, a bajor hercegkisasszonyt, amire természetesen nem lehet nemet mondani. Pedig Georgie szívesen lemondana e megtiszteltetésről, mivelhogy anyagi fedezet híján nemhogy egy hercegkisasszonyt, de még saját magát is alig tudja fenntartani. Ám találékonyságának hála, ezt a problémát is sikerül megoldania, csakúgy, mint az egyre növekvő hullák számának rejtélyét, amik érdekes mód, mindig Hanni körül bukkannak fel váratlanul.

Úgy érzem az írónő egyre jobban kezd belemelegedni ebbe a sorozatba, mert ezt a kötetet sokkal kiegyensúlyozottabbnak és jobbnak éreztem az előzőnél. És nem csak azért, mert több rejtély és hulla volt benne – bár ennél a műfajnál, mint tudjuk, nem a feszültségkeltésen, a gyilkosságok kegyetlenségén, vagy akár a nyomozás izgalmán van a legfőbb hangsúly, inkább ezek könnyed és humoros formában történő megjelenítésén – hanem, mert a fikció remekül keveredett a történelemmel, és mert a szereplőknek hála, az egész történet olyan otthonos, könnyed és hangulatos volt, hogy nehéz volt tőle, akár egy percre is elszakadnom. 
A történet viszonylag sok szereplőt mozgat meg és néhány, az előző részből már ismert és megszeretett arc is előkerül – gondolok itt Mr. Darcyra, akivel kapcsolatban szerintem még nagy meglepetések fognak érni bennünket, és Georgie apjára, aki még mindig egy végtelen tündéri és kedves fazon volt. Persze olyan szereplők is színre léptek, akik kevésbé tudták belopni magukat a szívembe. Közülük egyértelműen Hanni volt a legirritálóbb számomra, akinek modorától és beszédétől, és hogy minden, de tényleg minden pasira rögtön rávetette magát, már én éreztem sokszor kényelmetlenül magam. Ám ezen túllépve remekül szórakoztam. Tetszett, hogy a 30-as évek légköre, amit a gazdasági zűrzavar, valamint a politikai és társadalmi nyugtalanság érzése járt át végig érezhető volt a történet során, és hogy az írónő – mint ahogyan azt az előző részben - most is látványosan, mégis nagyon finoman és humorosan mutatta be a gazdagok és szegények közti ellentéteket, a munkásosztály és az angol arisztokrácia között húzódó óriási szakadékot.

A sztori egyébként nem túl bonyolult, szinte már a könyv elején borítékolható, hogy ki, illetve kik állhatnak a gyilkosságok mögött, úgyhogy túl sok izgalomra és feszültségre senki ne számítson. Ám cserébe egy rendkívül hangulatos és könnyed, humoros helyzetekben gazdag, pár órás önfeledt kikapcsolódásban lehet részünk, ami egy fárasztó nap után, rendkívül jól tud ám esni az ember lányának. Nekem legalábbis mindenképp.


Ui.: A sorozat külföldön már a 13. résznél tart és igen nagy rajongótábornak örvend. Nagyon bízom benne, hogy szép sorban hozzánk is eljut majd mindegyik kötet.

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: A Royal Pain
Sorozat: Her Royal Spyness Mysteries 
Oldalszám: 432
Fordította: Róbert Pál

tovább olvasom Rhys Bowen: Holttest ​a könyvesboltban ~ Őfelsége kémnője 2.

2019/01/03

, , , , , , ,

Rita Falk: Sertésfej ​al dente (Franz Eberhofer 3.)

Imádom Franz Eberhofert. Feleségül azért nem mennék hozzá, de teljesen odáig vagyok érte és a humoros történeteiért - bár a blog olvasói számára úgy hiszem, nem kell bemutatnom a sorozat iránt érzett rajongásomat. 
Mindig is szerettem a könnyed nyomozós történeteket, Rita Falk pedig remek karakterekkel, kisvárosi hangulattal és sok-sok humorral vegyíti azt ebben a sorozatában, úgyhogy nem kérdés, hogy amit ez a nő ír, én azt olvasni akarom.

Aki esetleg nem tudná, a könyv főszereplője a negyvenes éveiben járó bajor zsaru, Franz Eberhofer, aki boldogan éldegél nagymamájával, apjával és Ludwig nevű kutyájával egy Niederkaltenkirchen nevű városka takaros tanyáján. Boldogan, legalábbis addig, míg nyálas bátyja Leopold, nem jön látogatóba hozzájuk kis családjával együtt, ami azért elég gyakran megtörténik az olvasók nagy örömére. Franz, bár nem látszik rajta, megvan a magához való esze, rendkívül makacs és kitartó ember, ezért is eredményes a környéken elkövetett bűncselekmények megoldásában. Imádja a hasát, a Nagyija pedig szerencséjére irtózatosan jól főz, úgyhogy igazán szerencsés fickónak érezheti magát, még ha az apja Beatlese iránti rajongása sokszor a sírba is kergeti őt.

Ebben a részben Fraznak egy bírót kell megvédenie egy gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológustól. Merthogy amikor Moratschek bíró 15 év börtönbüntetésre ítéli dr. Küstnert, az még a tárgyalóteremben megfenyegeti, hogy bosszút áll majd rajta mindezét. Úgyhogy amikor pár nappal később Küstner megszökik a börtönből és Moraschek egy levágott sertésfejet talál az ágyában, a dolgok komolyra fordulnak. A feldúlt bíró Franz tanyáján keres menedéket, ami egy idő után kezd elviselhetetlenné válni Franz számára, így nincs más választása, mint mihamarabb az ügy végére járni.

Bár az ötlet viccesnek és izgalmasnak tűnik, a végrehajtása most nekem valahogy sokkal szürkébbnek és egy kicsit hosszabbnak tűnt, mint az előző részekben. Eberhofer túl sokat ugrált oda-vissza a nyomozás, a családja, a tökkelütött barátai, illetve az Olaszországba költözött barátnője között. Nem azt mondom, hogy ez a rész sokkal rosszabb volt, mint a többi, de egy csomó olyan jelent volt benne, aminek semmi értelmét vagy célját nem láttam, amolyan időhúzó, lapkitöltő íze volt az egésznek. És bár tudom, hogy ebben a sorozatban nem a nyomozáson, hanem inkább a sörözésen, csajozáson és az evésen szokott lenni a nagyobb hangsúly, de a krimiszál, mindezek figyelembevételével sem hozta számomra a korábban megszokott színvonalat. Hiába a jól megkomponált befejezés, ennél több izgalmat és csavart is simán el tudtam volna viselni.
Mindazonáltal azt is muszáj elmondanom, hogy még ezen apróságok sem tudták elrontani az élvezetemet, mert a mókás és bizarr karakterek – a süket Nagyi és Franz bulizós apja, a nőcsábász barátok és a „nyálas disznó” Leopold -, a bajor környezet és szokások szeretetteljes leírása, a fanyar humor és vicces jelenetek, valamint a Nagyi csodás receptjei, mint mindig, most is elvarázsoltak és jókedvre derítettek. Úgyhogy lehet, hogy az eddigi három rész közül számomra ez volt a leggyengébb, mégis jól szórakoztam és rendkívül jól esett az első betűtől az utolsóig. Rita Falk könnyed és humoros stílusa nekem nagyon bejön, mindig tökéletes kikapcsolódást nyújt számomra és jókedvre derít, úgyhogy már alig várom a folytatást.
A Nagyi krumplisalátáját pedig ki fogom próbálni!


A sorozat nálunk eddig megjelent részei:

1. Télikrumpligombóc
2. Gőzgombóc blues






Kiadó: Magistra
Eredeti cím: Schweinskopf al dente
Sorozat: Franz Eberhofer 
Oldalszám: 250
tovább olvasom Rita Falk: Sertésfej ​al dente (Franz Eberhofer 3.)

2018/03/24

, , , , , ,

Rita Falk: Gőzgombóc ​blues (Franz Eberhofer 2.)

Rita Falk Télikrumpligombóc című regénye fanyar humorával, német falusi hangulatával, különleges karaktereivel és fölöttébb szórakoztató helyzetkomikumaival anno nagyon hamar belopta magát a szívembe. Úgyhogy örömmel kezdtem bele a sorozat folytatásba, annál is inkább, mivel nagy szükségem volt pár órás könnyed kikapcsolódásra. És bár ennél a kötetnél már eltűnt az újdonság varázsa, így is tökéletes szórakozást nyújtott a számomra.

A Gőzgombóc ​blues immár a Franz Eberhofer sorozat második kötete, mely története a már jól ismert kis bajor falucskában, Niederkaltenkirhenben játszódik. Ezúttal Franz kellemes falusi mindennapjait egy újabb bosszantó esemény zavarja meg, amikor Höpfl iskolaigazgató arról tesz bejelentést, hogy valaki rikító piros festékkel a háza falára azt írta, hogy „DÖGÖLJ MEG, TE DISZNÓ!” Mint később kiderült ezt senki nem találta furcsának, mivelhogy Höpfli nem örvendett túl nagy népszerűségnek a faluban. Amikor azonban a zaklatott igazgató nemsokára nyomtalanul eltűnik, később pedig darabokra szabdalva bukkan fel ismét a vasúti sínek között, komolyra fordul az ügy. Franz-nak nehéz dolga van, mert mindenki öngyilkosságra gyanakszik, ő azonban úgy gondolja, hogy nem zárható ki a bűncselekmény gyanúja sem, úgyhogy derék bajor rendőrünk ismét nyomozásba kezd.

Az előző részhez hasonlóan, most sem a krimi volt a regény fő erőssége, hanem a falusi élet jellegzetes pillanatai, illetve Franz rendkívül színes és egyre bonyolódó magánéletének alakulása. Ennek okán a bűntény sem volt túl csavaros, de hát nem is a nyomozás izgalmáért vettem kezembe a könyvet. Őszintén szólva már az első részben teljesen elvarázsoltak Rrita Falk kissé eltúlzott egyéniségű különleges szereplői. Egyszerűen nem lehet nem szeretni Franz nagyothalló és kuponokra vadászó nagymamáját - aki nem mellesleg isteni finomakat tud főzni - és a Beatles-rajongó nagyapját, aki bizony nem veti meg a füves cigit sem. Még az utálatos nyálas bátyjával való jeleneteket is mindig nagyon élveztem, kinek családja ebben a részben egy cuki kisbabával bővült, akinek elbűvölő kisugárzása naná, hogy mindenkit levett a lábáról. És persze nem tudom szó nélkül hagyni Franz ivócimboráit sem, akikből egy-két pofa sör után olyan életbölcsességek buggyannak ki, hogy azt nem lehet röhögés nélkül végigolvasni.

„– Az autók és a nők – mondja később Flötzinger. – Ez a két dolog a legfontosabb a férfiember életében. És pontosan ez a két dolog az, ami a legtöbb gondot is okozza.
Bölcs ember ez a Flötzinger.”
Egyébként imádtam a könyv hangulatát és a benne lévő párbeszédeket. És Franz karakterét is igazán szórakoztatónak találtam, annak ellenére, hogy a hozzá való viszonyom még mindig a szeret-nem szeret érzések között ingadozik. Mert, ha teszem azt a való életben találkoznék egy ilyen kaliberű/jellemű emberrel, akkor az biztos kiverné nálam a biztosítékot. De ha csak olvasnom kell róla, akkor inkább jóízűeket nevetek szörnyű bénázásain és a nőkhöz való viszonyán, mintsem bosszantsam magam ezek vagy akár szakmai elhivatottságának és nyomozói tehetségének hiánya miatt. Szóval Franz – nincs értelme szépíteni a dolgokat – egy töketlen marha, és ráadásul még bunkó is, ami tulajdonképpen irtó sok humoros helyzetet produkál, és ez teszi igazán szórakoztatóvá és egyedivé a könyvet. Na meg persze a nagyi ínycsiklandozó főztjei, melyek receptjei a könyv hátuljában is megtalálhatók, és amelyek közül tuti én is kipróbálok majd párat.
A képek a könyvből készült filmből valók.
Úgyhogy száz szónak is egy a vége: a könyv szuper, és csak ajánlani tudom azoknak, akik hasonló műfajú kikapcsolódásra vágynak. Higgyétek el, hogy elég csak pár oldalt olvasni belőle és tuti senki sem tud majd szabadulni Rita Falk bizarr gyilkosságaitól no és persze a bajor konyhától. 

Sajnos a kiadónál a sorozat folytatásával kapcsolatban elég nagy a csend, amit irtóra sajnálok. Mindenesetre bízom benne, hogy olvashatok még Franz-ról és az ő lökött családjáról, annál is inkább, mivel külföldön már a 9. részt gyűrik a rajongók.

Értékelés: 4/5

Kiadó: Művelt Nép
Eredeti cím: Dampfnudelblues
Sorozat: Franz Eberhofer
Oldalszám: 288


tovább olvasom Rita Falk: Gőzgombóc ​blues (Franz Eberhofer 2.)

2017/10/11

, , , , , , ,

Rhys Bowen: Holttest ​a fürdőkádban ~ Őfelsége kémnője 1.

Imádom a vicces nyomozós történeteket, de tényleg. Igazából nem is tudom, hogy mikor kezdtem el érdeklődni irántuk, hiszen még nem sok ilyen könyvet forgattam ez idáig, de megfigyeltem magamon, hogy az olvasásuk határozottan jót tesz a lelkemnek. Szórakoztatnak és jobb kedvre derítenek, ami a feszített tempójú, problémákkal teli mindennapokban azért valljuk be, hogy baromi jól tud esni az embernek. És a Holttest a fürdőkádban pont ilyen volt, melynek a borítójára pillantva és a rajta lévő ajánlót olvasva szinte kapásból tudtam, hogy mire számíthatok. Úgyhogy ahogy lehetőségem adódott rögtön meg is kaparintottam, és őszintén mondom, hogy nem okozott csalódást.
Időben az 1930-as évek Londonjában járunk, hősnőnk pedig a huszonnégy éves Lady Georgiana, aki egy igazi főnemes, a trónöröklési sorrendben pontosan a 34. helyen áll. Georgie ez idáig a féltestvérénél és annak hárpiás feleségénél élt skóciai kastélyukban, de miután a bátyja megvonta tőle az anyagi támogatást és a romániai herceghez akarta feleségül kényszeríteni úgy döntött, hogy Londonba költözik. A fővárosba menekülve végre szabad nőnek érezhette magát, de pénz nélkül nem sok lehetősége adódott, ezért inkognitóban házvezetőnői szolgálatot indított, hogy ne kopjon fel az álla. Mindeközben találkozik egy régi iskolatársnőjével, akivel újra feleleveníti a barátságát, belezúg egy házasságra tökéletesen alkalmatlan, ellenben nagyon szexi ír nemesbe, aztán a Királynő is a Palotába kéreti, hogy megkérje, kémkedjen a szoknyapecér trónörökös David, a walesi herceg után. És ha mindez még nem lenne elég, egyik nap egy francia idegen kopogtat az ajtaján, megzsarolva őt és családját, hogy ha nem fizetik ki a néhai apjuk szerencsejátékkal szerzett adósságát, akkor kénytelen lesz rátenni a kezét a skóciai kastélyukra. Szóval Georgiana helyzete nem túl fényes, ám a dolgok még ennél is képesek rosszabbra fordulni, amikor a saját fürdőszobájában egy férfi holttestére bukkan, aki nem más, mint a korábbi zsaroló. A rendőrség első számú gyanúsítottja természetesen Georgie bátyja, aki ebben az időben épp Londonban tartózkodott, úgyhogy ha Georgie nem akarja börtönbe látni Binky-t, akkor nagyon gyorsan ki kell derítenie, hogy ki ölhette meg azt az embert.


Több dolog miatt is szerettem olvasni ezt a könyvet, de elsősorban a hősnő kivételes személyisége volt az, ami tökéletesen élvezhetővé tette számomra az egészet. Persze Georgie közel sem volt tökéletes, de talán a származása (apja herceg, anyja pedig színésznő), vagy a neveltetése, vagy csak egyszerűen a tudat - hogy nem tisztán királyi vér folyik az ereiben – lehetett az oka, hogy teljesen más természetű és életfelfogású volt, mint arisztokrata családjának többi tagja. Georgie tipikusan az a fajta ember volt, aki nem elszaladni akart a kihívások elöl, hanem megoldani azokat. Én pedig kifejezetten élveztem nyomon követni az ez irányú küzdelmeit. Mint amikor például Londonba érkezve a palota kandallójának a begyújtásával küszködött, vagy ahogy szolgáló híján magáról kellett gondoskodnia, vagy amikor egy jó lakoma reményében azzal a szemtelen írrel - aki szintén súlyos pénzhiányban szenvedett -  különböző rendezvényekre lógott be. De azt hiszem, hogy a legjobban a nyugalmazott rendőr nagyapjával, aki igazi proli volt a javából, és az elhidegült anyjával való különös találkozásait élveztem a legjobban.
A krimiszál nem volt túl erős a könyvben, de hát az ember nem  is ezért veszi a kezébe az ebbe a műfajba tartozó regényeket. Az olvasó szerintem hamar össze tudja majd rakni, hogy ki lehetett a gyilkos, merthogy a tettes motivációja - így utólag - tényleg rém egyszerű volt. Ennek ellenére, be kell valljam, hogy én csak a könyv végén szembesültem vele, merthogy totál elvonták a figyelmem a történetben szereplő színes karakterek. Főleg egy bizonyos Darcy nevű fiatalember – igen, ő az a sokat emlegetett ír szépfiú – akivel kapcsolatban oldalról oldalra változott a véleményem és a szimpátiám, és akivel a mai napig nem tudom, hogy hányadán is állok. De azt hiszem, hogy ez nem is olyan nagy baj, hiszen van még pár része a sorozatnak (külföldön most épp a 11. kötetnél tart), melyek olvasása során bőven lesz még időm elgondolkodni ezen. 

Szóval egy halálkönnyed, humoros, ám mégsem bugyuta könyvecske volt ez, melyben amellett, hogy egy kis betekintést nyerhettem a brit sznobizmus világába és a társadalmi elit azon mókás erőfeszítéseibe, melynek során a gazdagság látszatát próbálták mindenáron fenntartani még nyomozhattam is, romantikázhattam, jókat nevettem és izgalmas kalandokba keveredhettem egy igazán kedves hősnővel. Úgyhogy aki az elkövetkező, kissé szomorkás őszi napokban valami hasonlóan könnyed olvasmányra vágyik, annak bátran ajánlom ezt a könyvet.
Rhys Bowen
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Her Royal Spyness
Sorozat: Her Royal Spyness
Oldalszám: 416


tovább olvasom Rhys Bowen: Holttest ​a fürdőkádban ~ Őfelsége kémnője 1.

2016/12/08

, , , , , ,

Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

A Franz Eberhofer sorozat első darabja egy nagyon szellemes és könnyed olvasmány volt, melyben igaz, hogy egy bizarr módon elkövetett négyes gyilkosság is szerepelt, de mindennek a tálalása és a szereplők ábrázolás olyan humoros és egyszerű formában történt, hogy az roppant kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott a számomra.

A történet egy tarka mezőkkel és erdőkkel övezett bajor falucskában játszódik, Niederkaltenkirhenben (imádom kimondani a nevét), mely helyen csak egyetlen templom van - az is a falu közepén - meg egynéhány színes parasztház, no meg természetesen egy kocsma, ami Wolfié a helyi kocsmárosé. Itt szokták kibeszélni a falu lakói esténként egy jó pofa sör mellett a nagyvilág eseményeit és, hogy kivel mi történt aznap, merthogy itt mindenki ismer mindenkit, és nincs az a mélység, ahova a titkokat el lehetne temetni. Szóval ezen az idilli kis helyen él főhősünk Franz, akit fegyelmi okokból helyeztek át a nyüzsgő nagyvárosból ebbe a csendes kis helyre - ami egyébként a szülőfaluja is egyben - aminek ő nem kifejezetten örül, de meg kell hagyni, hogy itt legalább nem dolgozza agyon magát és a stresszt is csak hallomásból ismeri. A lakása igen szerény, mivel a szülői ház melletti kis disznóólban lakik, ami ugyan most épp átalakítás alatt áll, de ha mindez nem így lenne szerintem az sem különösebben zavarná. Jó, ha tudjátok Franzról, hogy a nőkkel ellentétben őt valóban, ismétlem valóban csak a fontos dolgok foglalkoztatják, olyanok mint például az evés, ivás és a nők. És fontosnak tartom még elmondani róla azt is, hogy bár lehet, hogy nem mindig mutatja ki, de szent meggyőződésem, hogy szereti az édesapját, aki a Beatles utáni rajongásával néha már az őrületbe kergeti. És a nagymamájáért is mindenre hajlandó lenne, aki szegény olyannyira árérzékeny, hogy ha lemaradna egy akcióról vagy valamilyen kuponról, akkor az bele is betegedne. A bátyjáról pedig csak annyit, hogy ő egy elég fura figura, merthogy egyrészt mágnesként vonza azokat a nőket, akiket saját magukon és a pénzen kívül semmi más nem érdekel, másrészt pedig, mert értelmiséginek gondolja magát a könyvesboltja révén, de a valóságban olyan messze áll tőle, mint vidéki kisnyugdíjastól a pörgős élet.
Szóval a szereplőket és az alapfelállást már mindenki el tudja képzelni - és most figyeljetek, mert jön a csavar; erre a helyre érkezik egy ismeretlen dögös maca a városból, aki után aztán minden pasas rögtön megbolondul a faluban.

Természetesen a mi Fanzink is beáll a hódolók sorába, melynek hatására csak nagy sokára szúr neki szemet a Neuhofer család tagjainak egymás után történő bizarr elhalálozása. Ám, hogy valóban baleset történt-e vagy gyilkosság áldozatai lettek szegények, ki tudja. A lényeg, hogy Franz, ha nehezen is, de lassan (mozgásba) nyomozásba lendül, segítőtársként pedig ott van neki régi barátja Rudi, aki, ha nem szorgalmazta volna folyamatosan, hogy a nagy mellek helyett – ami annyira elvakította szegény Franzit, hogy a legkristálytisztább bűncselekményt is képtelen volt meglátni – inkább a rejtély megoldására koncentráljon, akkor még mindig a hős szerelmest játszaná.
Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon jó választás volt ez a könyv az év végére, azt kaptam tőle, amit vártam és amitől jól éreztem magam. Mondjuk az is igaz, hogy nem volt nehéz dolga velem az írónőnek, mert én mindenképp e műfaj kedvelőjének mondanám magam. Szeretem a rejtélyes halálesetekkel és nyomozással megtűzdelt humoros és vidám történeteket (igen, én is érzem a kontrasztot e kettő között), úgyhogy erősen bízom benne, hogy a kiadó a folytatásokkal is megörvendeztet majd bennünket. Én legalább is biztos vevő leszek rájuk.
Rita Falk
Értékelés 4.5/5

A sorozat külföldön már a 8. résznél tart.


Kiadó: Művelt Nép
Sorozat: Franz Eberhofer 
Oldalszám: 300

tovább olvasom Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)