Franz Eberhofer története ugyanúgy folytatódik, ahogy eddig
megszokhattuk, bár el kell mondanom, hogy az előző kötetek szellemességét és
eredetiségét most kissé hiányoltam belőle.
Liesl Mooshammer leégett házának romjai között egy
meggyilkolt fiatal nő holttestét találják. Az ügy felderítése természetesen
Franzra vár, aki azonban komoly egészségügyi problémái miatt nem igazán tud a
feladatra koncentrálni. Súlyos fájdalmai vannak a magas koleszterinje miatt,
ezért a háziorvosa azonnal szigorú diétát ír elő számára. Mondjuk nem csoda,
hogy idáig fajultak a dolgok, hiszen mindig két pofára zabálta a húst és a
zsíros szalonnát. Bevallom, még sokszor irigykedtem is rá, hogy ilyen nehéz
ételeket büntetlenül ehet tonna számra. De most kiderült, hogy ez bizony nem
így van, és hogy sürgősen változtatnia kell ezen, különben súlyos
következményei lesznek rá nézve. És ki az aki gondoskodik Franzról és elkészíti
neki a diétás ételeket? Hát persze, hogy a Nagyi, aki – egyem a szívét - miden
zokszó nélkül azonnal áttért az egészséges konyhára. Turmixolta és főzte
Franznak az ilyen-olyan zöldségekből készült diétás ételeket, ennek ellenére ez
a hülye - ha már nagyon szenvedett - mindig megtalálta az utat Simmerl
hentesüzlete felé.
Mindenesetre Franz diétakísérletei nagyon szórakoztatóak voltak, és a többi karakter is hozta a megszokott formáját. Tetszett, hogy ebben a részben jobban megismerhettük Franz kisfiát, aki a péntek estéket töltötte nála Susival együtt. Az viszont, hogy szinte semmi nyomozás és izgalom nem volt a történetben, mert a bűntény jóformán magát oldotta meg, mivel Franz alig domborított valamit az ügyben, igazán sajnáltam.
"– A gyilkosát megtalálta már? – óhajtja még tudni, és várakozásteli pillantást vett rám.
Visszanézek rá.
– Igen, Fürstenberger úr, megtaláltam.
– Szerencséje volt. Vak tyúk is talál szemet."
Visszanézek rá.
– Igen, Fürstenberger úr, megtaláltam.
– Szerencséje volt. Vak tyúk is talál szemet."
Azt is igencsak
fájlaltam, hogy a könyv nagy része - becslésem szerint durván a 75%-a - csakis Franz koleszterinszintjéről és az ő
diétájáról szólt, amit persze sorozatosan megszegett. Ráadásul mintha Franz
barátai is sokkal kevesebbet szerepeltek volna a megszokottnál. Úgyhogy ezt a
részt sajnos jóval unalmasabbnak és laposabbnak éreztem az előzőekhez képest.
Azt pedig, hogy Franz még mindig képtelen fejlődni és változtatni a Susival
való kapcsolatán, kifejezetten bosszantónak találtam.
Nagy Eberhofer rajongóként meg kell mondjam, kissé csalódott
vagyok. Persze így is jól szórakoztam, de a sorozat összes része közül ezt
éreztem eddig a leggyengébbnek. Ettől függetlenül természetesen nem vesztettem
el az érdeklődésemet a sorozat iránt, kíváncsian várom a következő kötetet.
Kiadó: Magistra
Eredeti cím: Leberkäsjunkie
Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 295
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése