Dymphna Cusack: Hőhullám ​Berlinben

Joy Black ausztráliai lány 1950-ben egy német menekült, Stephen Miller (Muhler) felesége lesz. Szülei óva intik a fiútól, de ő annyira szerelemes belé és viszont, hogy mégis összekötik az életüket. Joy nem tudja, hogy anno Stephennek űzött vadként kellett menekülnie Németországból, mert a férje semmit nem árult el a múltjáról, ő pedig soha nem erőltette ezt a témát.

Egy nap levelet kapnak Stephen nővérétől, aki azt írja, hogy édesanyjuk nagyon beteg, és még mielőtt meghalna, szeretné Ausztráliába szakadt fiát látni. Stephen ódzkodik az utazástól, de felesége kitartó könyörgésének hála, mégis belemegy, hogy majd 16 évnyi távollét után újra visszatérjen, immár családjával együtt Németországba.

Joy az első perctől kezdve idegennek érzi magát abban a nagy palotában, ahol Stephen családja lakik. Fogalma sem volt róla, hogy milyen gazdag és befolyásos emberek a férje szülei. Minthogy arról sem tudott semmit, hogy Stephen apja, Ernst von Muhler egy volt porosz nagybirtokos, aki több hatalmas Ruhr-vidéki gyár tulajdonosa.

Szóval bár Joy eleinte kellemetlenül érzi magát ebben a fényűző közegben, mégis örömmel vesz részt a nyugat-berlini felső tízezer csillogó életében. Egészen addig, amíg érdekes megfigyeléseket nem tesz; a családban a német világuralmi tervek feltámasztásáról ábrándoznak s Hitler emlékét dicsőítik. Lassan rájön, hogy a család olyan titkokat rejteget a háború idején való részvételükről, amit álmában sem gondolt volna és ez persze nemcsak halomra dönti naiv kis illúzióit velük kapcsolatban, hanem a házasságát is komoly veszélybe sodorja.

Érdekes volt a könyvvel való kapcsolatom. A történet elejét kissé lassúnak éreztem és annyira, de annyira bosszantónak, de legfőképp idegesítőnek találtam Joy naivságát és Stephen bátyjának nyilvánvaló manipulációját, hogy a legszívesebben a falhoz vágtam volna az egészet. De persze nem tettem, mert a kíváncsiság tovább hajtott. Szerencsére a könyv egyharmadától már csillapodtak ezen érzéseim, sőt annyira beszippantott a történet, hogy csak nagyon nehezen tudtam elszakadni tőle. Olyan mélyen megérintett a témája, hogy azt vettem észre magamon, minden gondolatom körülötte forog, és tűkön ülve várom, hogy mikor esik már le végre Joy szeméről a hályog.  

Egyébként felfoghatatlan számomra, hogy a II. vh. szörnyűségei után - a zsidóüldözés, a koncentrációs táborokban történt népírtás, és az a rengeteg emberáldozat, amit ez a fegyveres konfliktus okozott -, vannak még olyan emberek, akik továbbra is dicsőítik Hitler uralmát és az ideológiájuknak megfelelően még mindig meg vannak győződve önnön felsőbbrendűségükről. A könyv legjobb része az volt, amikor Joy amerikai barátai váratlanul – de szerintem előre megfontolt szándékkal - egy családi vacsora közepébe toppannak, ahol aztán a regény legtanulságosabb és legérdekesebb politikai vitájának lehettünk szemtanúi. Számomra ez volt a könyv tetőpontja, úgyhogy ezt a jelenetet többször is el kellett olvasnom, annyira élveztesnek találtam. 
Sok holokauszt témájú könyvet olvastam már, van fogalmam róla, hogy milyen szörnyűségek zajlottak a koncentrációs táborokban, és mégis. Ahányszor csak erről olvasok - mint pl. most is, a professzor és a lányával történt események kapcsán -, mindig összefacsarodik a szívem és elborzaszt a történelem ezen sötét időszaka.

Összességében örülök, hogy engedtem a megérzéseimnek és elolvastam ezt a könyvet. Még akkor is, ha rengeteg kérdés maradt bennem vele kapcsolatban. Kicsit sajnálom, hogy olyan gyorsan lezárta az írónő a történet végét - amely egyébként rendesen odavág az olvasónak -, kíváncsi lettem volna, hogy Joy hogyan birkózik meg mindazzal, ami kiderült a férjéről és annak elvakult családjáról. Meg aztán az is nagyon érdekelt volna, hogy ezek után hogyan alakult a férjével való kapcsolata, és milyen mértékben változtatták és szélesítették az átélt események Joy világszemléletét.

Kiadó: General Press
Eredeti cím: Heatwawe in Berlin
Fordította: Vámosi Pál
Oldalszám: 288

tovább olvasom Dymphna Cusack: Hőhullám ​Berlinben

Chloe Neill: Biting ​Cold ~ Chicagoland Vampires 6.

Még mindig imádom ezt a sorozatot és érthetetlen számomra, hogy miért nem folytatta anno az Alexandra kiadó. Igen tudom-tudom, hogy a vámpírok kora már rég lejárt, és az ilyen témájú könyvek is már régóta nem divatosak, sőt talán már cikisek is, de kit érdekel. Én még mindig totál odavagyok Merit karakteréért és azért a különleges lényekkel teli világért, amiben a történet játszódik. Olyannyira, hogy minden pénzt megadnék, hogy magyar fordításban is a kezemben tarthassam ezt a sorozatot.

Most pedig, hogy kellőképp kirajongtam – és talán egy kicsit kínos helyzetbe is hoztam – magam, nézzük, miről is szól röviden ez a rész.  

Tehát Mallory - aki hamvaiból hozta vissza Ethant, hogy a famulusává tegye és kiszabadítson egy ősi gonosz szellemet – megszökik a Rend őrizetéből és Nebraskába indul, hogy ismét megszerezze a Malefíciumot. Persze Merit és Ethan is rögtön útnak indul, hogy megakadályozzák őt ebben, azonban úgy tűnik, hogy nem csak Mallory tart igényt a könyvre, hanem másvalaki is.  Seth Tate, aki Chicago korábbi polgármestere volt - és akinek olyan természetfeletti ereje van, ami egy rég elfeledett mágiára épül, de ennél többet senki nem tud róla - ő is meg akarja kaparintani a könyvet.  Ám hogy melyikük ér oda hamarabb, és hogy kié lesz végül, azt nem árulhatom el. A lényeg, hogy ismét látványos küzdelmeknek lehetünk szemtanúi, melyek egyikében többek között törpék is szerepelnek. A harci jelenet, melyben ezek a föld alatti „harcosok” részt vettek, nagyon szórakoztató volt. Szimpatikus népségnek találtam őket, remélem találkozhatunk még velük később is... Újabb természetfeletti lények kerültek a képbe - csak szólok.

A könyv központi témája egyébként Tate paranormális titka, illetve az ebből adódó bonyodalom - egy újabb gonosz lény elpusztítása. (Á, semmi komoly, csak a szokásos mozgalmas napok egyike a Cadogan-házban.) Persze Merit és Ethan kapcsolata is hangsúlyos ebben a részben, tetszett, hogy Merit magabiztossága szinte az egész regényben végig ragyogott. És bár Ethan valóban visszatért az "élők" sorába, de egy újabb akadály miatt úgy tűnik, hogy a Merittel való kapcsolata  még mindig nem tud teljesen kiteljesedni, sőt, már-már visszatér a kezdetekhez – amit egyébként roppant frusztráló volt látni - ám elárulom, hogy a könyv végére szerencsére ez mégis megoldódni látszik.

Mallory-ben az előző részben hatalmasat csalódtam és még mindig a bögyömben van, de igyekezetét látva Merittel együtt szép lassan én is kezdek neki megbocsátani. Örömmel láttam, hogy sok kedvelt régi arc tűnt fel ebben a részben, az azonban kicsit fájt, hogy Jonah nem játszott most komolyabb szerepet. Persze itt volt helyette Ethan, és az a finom feszültség, ami Merit és közte továbbra is fennállt, úgyhogy igazából nincs okom panaszra.

Vámpírpolitika tekintetében az erőviszonyok érdekesen alakulnak, úgy tűnik, komoly változások lesznek a Cadogan-ház körül. Én tapsolok annak, hogy Ethanék kiállnak magukért, és kíváncsian várom a dolgok alakulását, miközben persze nagyon drukkolok, hogy a számításaik bejöjjenek.

Szóval összességében ez a rész is nagyon tetszett, hiszen az előző könyvekhez hasonlóan ez is egy izgalmas kaland volt számomra. A humora, a cselekménye, az egyre növekvő természetfeletti lények száma, na és persze a romantika és a csodálatos karakterek továbbra is fogva tartanak.

A sorozat részei:

1. Some Girls Bite - A lányok, olykor harapnak

2. Friday Night Bites

3. Twice Bitten

4. Hard Bitten

5. Drink Deep

6. Biting Cold

7. House Rules

8. Biting Bad

8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story)

8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)

9. Wild Things

10. Blood Games

10.A. Lucky Break (Ethan & Merit Novella)

11. Dark Debt

12. Midnight Marked

12.A. Phantom Kiss (Ethan & Merit Novella)

13. Blade Bound

13.A. Slaying It (Ethan & Merit Novella)

Eredeti cím: Biting Cold
Sorozat: Chicagoland Vampires
Oldalszám: 352

tovább olvasom Chloe Neill: Biting ​Cold ~ Chicagoland Vampires 6.

Hamarosan itt az ősz első hónapja és vele együtt 9 ropogós könyvújdonság

Na jó, egy kicsit csaltam, mert a felsorolt könyvekből három még augusztusban fog megjelenni, de mivel már jócskán e hónap végén járunk és csak pár nap hiányzik, hogy évszakot váltsunk, így ez a kis csúsztatás talán még belefér. Persze augusztusra is volt egy jó kis ropogós könyves listám, de annyi más programom volt mostanában, hogy sehogy sem tudtam összehozni ezt a posztot, ráadásul  a fele közben már meg is jelent, de ahh... nem pánikolok ez miatt, mert mindig találok olyan újdonságot, ami felkelti az érdeklődésemet és amit szívesen látnék a polcomon, na és persze melynek hírét veletek is örömmel megosztanám.  

Ez a mostani lista - ahogy elnézem - műfajilag elég színesre sikeredett: a sci-fitől kezdve a krimik és thrillereken át a holokauszt témájú ifjúsági és romantikus regényekig minden, de tényleg minden megtalálható. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy mindenki talál legalább egy szimpatikusat közülük - sőt, talán még többet is.

Jason Segel · Kirsten Miller: Otherworld

Másvilág ​szinte észrevétlenül ejt csapdába. Olyan élvezetekben részesít, amelyekben nem lehet részünk a való életben, vagy mert nem megengedettek, tiltottak, vagy azért, mert nincs merszünk a kipróbálásukhoz. Aki egyszer ebbe belekóstolt, soha többé nem akar lemondani róla. Itt nincsenek korlátok, megszorítások. A játékba belépő valamennyi érzékszervét elárasztják az addig elvetendő ingerek: lát, hall, tapint, szagol és ízlel. Itt nincsenek törvények, megszegni való szabályok. Ezért ejt rabul és tesz megszállottá a Másvilág nevű virtuális valóság. És aki egyszer megízleli, nem akarja majd abbahagyni, mert ez egy tökéletes világ! A tizennyolc éves Simon azonban rájön, hogy egyeseknek valójában ez a vég. Mikor a Másvilág rabul ejti a számára kedves lányt, Katet, rögtön elhatározza, hogy megpróbálja megmenteni őt. De közben olyan titkok tárulnak fel előtte, amelyeken már az emberiség sorsa is múlhat. Vajon Simon képes lesz kiszabadítani barátnőjét? És mit tehet, hogy megállítsa a katasztrófát?

Várható megjelenés: 2020. szeptember 30.

Adeline Dieudonné: Az ​igazi élet

"Odahaza négy szobánk volt. Az enyém, a Gilles nevű öcsémé, a szüleimé és a döglött állatoké.” Ebből az életből próbál menekülni a regény elbeszélője, a természettudományok iránt rajongó, különleges tehetségű tízéves kislány. Apja szenvedélyes vadász, és maga is könyörtelen ragadozó. Anyja jelentéktelen, rettegő „amőba”, kiszolgáltatva férje rendszeres fizikai és verbális bántalmazásának.
Hatéves öccse az egyetlen, akivel megélheti a szeretet érzését, ám egy tragikus baleset megváltoztatja a kisfiút, aki egyre közelebb sodródik apja rettenetes világához. Ettől kezdve a lánynak egyetlen célja marad: életben maradni, hogy megmenthesse Gilles lelkét. Ezt pedig csak egyetlen módon teheti meg: vissza kell utaznia az időben…

Adeline Dieudonné fantáziadús, mégis végtelenül realista, brutális, mégis líraian gyöngéd története fényesen sötét és érzéki világba vezet, kompromisszumok nélkül mutatva be egy fiatal lány életének legszörnyűbb és legfelemelőbb pillanatait.

Várható megjelenés: 2020. augusztus 30.

Lucy Adlington: A ​piros szalag

Amikor a tizennégy éves Ella megkezdi élete első munkanapját Nyírligeten, a színes selymek, a csipkék és szalagok, az ollók, varrótűk és gombok csodálatos világába lép be. Ella ruhatervező, ám a Varroda nem egy átlagos divatszalon, és nem is hétköznapiak az ügyfelei. És ebben a világban minden megtervezett ruha és minden egyes öltés a túlélésről szól.

Lucy Adlington az auschwitzi varrónők valós tapasztalatain alapuló, fiatal felnőtteknek szánt regénye hihetetlenül megható és magával ragadó, ugyanakkor felkavaró és fontos könyv, amely a remény, az együttérzés és az élni akarás üzenetét hirdeti.

Várható megjelenés:2020. szeptember 10.

Koreeda Hirokazu: Bolti ​tolvajok

Sibata Oszamu és a fia, Sóta számára a munka egyet jelent a lopással. Szupermarketekbe, trafikokba járnak portyázni, hogy beszerezzék az alapvető léthez szükséges dolgokat. Egy nap hazafelé menet figyelmük megakad a kicsi Jurin, az ötéves kislányon, akit a szülei kizártak a lakásukból. Oszamu képtelen tétlenül nézni, hogy a gyermek a hideg éjszakában fagyoskodik, ezért hirtelen ötlettel úgy dönt, hazaviszi a családjához. Felesége, Nobujo kezdetben elutasítóan viselkedik az új jövevénnyel szemben, később azonban szoros kötelék alakul ki kettejük között. Az arakavai ház többi lakója, a havi nyugdíjából tengődő Hacue, valamint Nobujo 23 éves húga, Aki szintén a hányatott sorsú kislány befogadása mellett voksol, akinek egyúttal új nevet adnak: Rin. A hatfős család boldogan éli az életét, amíg egy váratlan esemény következtében titkaik napvilágra nem kerülnek.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 14.

Josh Malerman: Malorie (Madarak a dobozban 2.)

Húsz ​évvel az után, hogy Malorie és gyermekei biztonságba jutottak a folyón át, még mindig egyedül a szemfedő védi meg őket az őrülettől. Még mindig ott ólálkodnak körülöttük a lények, amikre, ha egyetlen pillantást is vet valaki, azon visszafordíthatatlanul elhatalmasodik a téboly és az erőszak.

Továbbra sincs magyarázat, menekvés vagy megoldás. Malorie csak annyit tehet, hogy életben marad – és vasakarattal örökíti át ugyanezt az élni akarást a gyermekeire.

Ám váratlanul hihetetlennek tűnő hírek jutnak el hozzájuk, Malorie pedig hosszú idő óta először ismét reménykedni kezd. Valaki, aki fontos számára, akit már halottnak hitt, talán mégis életben lehet.

Malorie-nak végzetes döntést kell hoznia: tovább él elszigetelten a mindeddig oly hatékony túlélési szabályait betartva, vagy gyermekei és a saját életét kockára téve újra elindul a sötétségbe, ahol talán a remény várja… vagy valami egészen más. Egyesek ugyanis foglyul ejtett lényekről, szörnyűséges találmányokról suttognak, és azt beszélik, hogy maguk a lények is megváltoztak…

Josh Malerman az eredeti regény folytatásában nem csupán újabb láthatatlan borzalmakat hív életre, de azt is bemutatja, hogy gyakran maga az ember a legnagyobb szörnyeteg.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 2. 

Camille Pagán: Jól ​vagyok, ahogy te sem

Azt mondják, az őszinteség a legjobb út… De vajon ez a párkapcsolatokra is igaz?
Camille Pagán lebilincselő regénye a tökéletesség és az őszinteség áráról mindenkinek kötelező olvasmány!

Feleség. Anya. Kenyérkereső. Penelope Ruiz-Kar szinte fuldoklik a felelősségek tengerében, miközben a legjobb barátnője, Jenny Sweet látszólag könnyedén navigál az élet gyakran viharos tengerén. Bensőséges kapcsolatuk ellenére Jenny szenvedélyes házassága, tökéletes otthona és udvarias kislánya éles ellentétben áll Penelope életével, munkanélküli férjével, rakoncátlan gyerekeivel és a mindennapos mókuskerékkel, ami a munkahelyén várja.
Aztán egy megrázó tragédia lerántja a leplet Jenny csak látszólag tökéletes életéről. Ennek hatására Penelope és a férje, Sanjay úgy döntenek, hogy a csendes megalkuvás helyett végre nyíltan szembenézzenek a kapcsolatukat terhelő problémákkal. Megállapodnak abban, hogy mindketten listát írnak arról, hogy mit változtatnának meg a másikban, és elkötelezik magukat a totális őszinteség mellett. Ám a dolgok hamar kicsúsznak az irányításuk alól, és rövidesen újabb és újabb sötét titkokkal és megpróbáltatásokkal kell szembenézniük.
Vajon a szerelemben tényleg helye van a brutális őszinteségnek?

Várható megjelenés: 2020. augusztus 31.

Dan Fesperman: A ​kód neve: Helen

Egy ​évtizedeken átívelő, kihagyhatatlan kémtörténet feminista csavarral.

Nyugat-Berlin, 1979. A 23 éves Helen Abell felügyeli a CIA biztosházait, ahol az ügynökök és informátorok félelem nélkül találkozhatnak a veszélyes városban, a hidegháború kellős közepén. Egy este azonban két rejtélyes ügynök jelenik meg az egyik ilyen házban, akik kódnyelven társalognak. Helen elhatározza, kideríti, miről is beszélhettek, a kutatás során pedig tanúja lesz egy agresszív interakciónak egy kémnő, valamint a CIA egy magas beosztású és veszélyes ügynöke között. Közbelép, hogy megmentse a nőt, azonban így épp a férfi céltáblájának kellős közepére kerül, és menekülnie kell. Évtizedeken át tartó útját csupán egy dolog tüzeli: fel kell göngyölítenie az ügyet, bármi áron. Aztán 2014-ben, Marylandben rátalálnak egy halott házaspárra. Helen és a férje az. Vajon ki volt a gyilkos? A hírek szerint nem más, mint a pár fia, azonban a fiú nővére, Anna nyomozni kezd anyjuk múltja után, és hamar rájön, hogy minden sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre látszik.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 17.

John Marrs: A ​ jó szamaritánus

„Mi, a KrízisVonalnál nem ítélkezünk” – vallják a telefonos lelkisegély-szolgálatnál, ám egy munkatársuk, Laura Morris ezt némileg másképp értelmezi. A sokat szenvedett nő úgy gondolja, hogyha valaki végső elkeseredésében a halált választaná, azt bátorítani kell. Sőt, ő akár segít is megszervezni az öngyilkosságot. De mi van akkor, ha az egyik elhunyt egy hozzátartozója nem nyugszik bele a megmásíthatatlanba? Ha nyomozni kezd, és közben olyan szörnyű titkokra bukkan, melyeket jobb lett volna nem bolygatni? És vajon ki meddig hajlandó elmenni egy életveszélyes játszmában?

Mindez kiderül John Marrs sötét, súlyos kérdéseket feszegető lélektani thrilleréből.

Várható megjelenés: 2020. szeptember 17.

Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása (Tanglewood 1.)

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Várható megjelenés: 2020. augusztus 28.

tovább olvasom Hamarosan itt az ősz első hónapja és vele együtt 9 ropogós könyvújdonság

Bella Ellis: Az ​eltűnt hitves (A Brontë nővérek nyomoznak 1.)

El tudjátok képzelni a Brontë nővéreket, mint amatőr detektívek? Én simán. Úgyhogy naná, hogy rögtön felcsillant a szemem, amikor megláttam ezt a könyvet. Imádom a Brontë nővérek műveit, ezáltal minden velük kapcsolatos dolog érdekel, innentől kezdve pedig nem volt kérdéses, hogy erre a regényre is irtó kíváncsi vagyok.

A történetről röviden annyit, hogy időben az 1800-as évek közepén járunk. Emily, Charlotte és Anne Brontë egyszerű és csendes életet élnek apjukkal és egyetlen bátyjukkal Branwellel Haworth Parsonage-ban. Nyugalmas életüket azonban hamar felrázza egy szörnyű hír, mely szerint a tőlük nem messze lévő kastélyban, egy földesúr felesége, Elizabeth Chester gyanús körülmények között eltűnt. A szobájában talált sok vér láttán rögtön felmerül a gyanú, hogy valami komoly baja történhetett, sőt, talán már nem is él. Az eset felkelti a Brontë nővérek érdeklődését, és a hatóságok tehetetlenségét látva pedig minden korabeli szokást sutba vágva úgy döntenek, hogy ők maguk járnak az ügy végére.

Hűűű, hát nekem ez a könyv nagyon tetszett. Persze nem kizárt, hogy jókor kapott el, de tény, hogy mindig is szerettem az olyan klasszikus nyomozós történeteket, melyekben talpraesett és egyedülálló nők nyomoznak valami véres és megfejthetetlennek tűnő ügy után. Ebben a könyvben pedig rögtön három ilyen hölgyet is kaptam, ráadásul olyan mindenki által ismert ikonikus alakokat, mint a Brontë nővérek, úgyhogy ahhh, tényleg minden sorát élveztem a könyvnek.

Rengeteg minden tetszett benne, a szerző stílusától kezdve a szereplők és a történet hangulatán át a yorkshire-i lápos vidék látványáig minden, de tényleg minden. Amit azonban mégis a legfontosabbnak érzek kiemelni, az a szerző egyértelmű szeretete és tisztelete a Brontë nővérek és azok munkássága iránt. Charlotte, Emily és Anne karaktere olyan élénken élt és lélegzett a könyv lapjain, hogy úgy éreztem, személyesen is ismerem mindegyiküket. Az írónő hangsúlyosan különválasztotta őket, és mindhárom nővérnek markáns személyiséget adott. Emily erős és vakmerő volt, Charlotte racionális és egyenes, Anne szerény és álmodozó. Folyamatosan gyötörték és bosszantották egymást - ami engem felettébb szórakoztatott és sokszor megmosolyogtatott -, ugyanakkor egyértelműen érződött, hogy egy pillanatra sem hagyták volna cserben a másikat. 
Bevallom, én igazából miattuk, az érzelmeik részletes leírása és az egymás, illetve a bátyjukkal való szoros testvéri kapcsolatuk miatt szerettem olvasni ezt a könyvet nagyon. 

Emily, Charlotte, Branwelle, Anne

Bella Ellis, akit elmondása szerint már tízéves korában rabul ejtett és egy életre szerelembe esett a Brontë nővérekkel: az életükkel és az írásaikkal, komoly háttérmunkát végzett a könyv megírása előtt. Minden rendelkezésre álló tényt és írásos forrást figyelembe véve alkotta meg a Brontë család képét, és - mint ahogyan ezt az utószóban is írta - több ízben is életrajzi tényekre támaszkodott a történet megírása során. Ennek köszönhetően sok mindent megtudhattunk e nagyszerű családról, az életükről és a különböző problémáikról, ami számomra különösen nagy jelentőséggel bírt, mivel mindig is érdekelt e kor, és az ekkor élt híres írók élete - a Brontë nővéreké meg pláne. Szóval bár az alaptörténet, vagyis maga a nyomozás fikció, ám a családra vonatkozó részek többségében mégis valósak voltak. 

A könyv cselekménye egyébként kényelmes ütemben haladt előre, ami engem egy cseppet sem zavart. Hiszen, mint egy jó kis klasszikus krimiben, a három nővér itt is először csak a bűntény helyszínét járta körbe, majd a kastély és a város lakóit kérdezte ki, később pedig az eltűnt asszony hozzátartozóit és ismerőseit - persze nem sietve, csak szép nyugodt tempóban -, hogy bizonyítékokat és fontos információkat gyűjtve egyre közelebb kerüljenek a rejtély kibogozásához. 

És az is tetszett, hogy az írónő olyan élesen ragadta meg azt a társadalmat, amelyet olyan férfiak irányítottak, akik úgy gondolták, hogy a nőknek nincs és nem is lehet semmiféle leleményességük, törekvésük és képességük arra vonatkozóan, hogy bármit is véghez tudjanak vinni, hogy mindaz már fájóan hűen tükrözte azt a korszakot, amelyben a Brontë nővérek éltek. Ilyen környezetben, ahol a nőktől csak azt várták el, hogy hallgassanak és mindenben engedelmeskedjenek, persze nem volt könnyű dolguk a hölgyeknek, ravasznak és kreatívnak kellett lenniük ahhoz, ha egy potenciális tanútól információt akartak kicsikarni, de mivel mindhármuknak megvolt a magához való esze, bátorsága és intelligenciája, így ezzel a feladattal is könnyen megbirkóztak.

Összességében Az eltűnt hitves egy remek krimi volt. Nem egy egyszerű mese, hanem több annál. Egy olyan történet, amelyben a nők titkon lázadnak egy olyan társadalom ellen, amely elnyomja és semmibe veszi őket. Egy olyan történet, amelyben három nő kötelességének érzi szót emelni és igazságot szolgáltatni azokért, akik erre nem képesek.  

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Remélem a kiadó mihamarabb elhozza nekünk a sorozat következő részét is. Alig várom, hogy a kezembe vehessem.

Ui: Emily Bronte írói álneve Ellis Bell volt. Bella Ellis is egy írói álnév, aki mögött Rowan Coleman áll. Érdekes nem? :)

Kiadó: General Press
Eredeti cím: The Vanished Bride
Fordította: Nagy Nikoletta
Oldalszám: 368

tovább olvasom Bella Ellis: Az ​eltűnt hitves (A Brontë nővérek nyomoznak 1.)

Beth O'Leary: Otthoncsere

Az ágybérlő után - ami a tavalyi év egyik nagy meglepetése és egyben kedvence is lett számomra - mindenképp kíváncsi voltam az írónő következő regényére. És bár az Otthoncserét ugyancsak egy bájos, kedves és szórakoztató történetnek éreztem, mégis azt kell mondanom, hogy valahogy mégsem tudta az elődjével felvenni a versenyt.

A történet egyik főszereplője Leena, akinek a húga nemrég halt meg. Ez miatt sajnos a munkahelyén elég gyatrán teljesít, így a főnöke két hónap fizetett szabadságra küldi. Leena a nagymamájához utazik, aki azon kívül, hogy hamarosan betölti a nyolcvanat, nemrég újra egyedülálló lett. Eileen szeretne egy második esélyt kapni az élettől, hogy megtalálja a szerelmet, ám úgy gondolja, hogy erre abban az aprócska yorkshire-i faluban, ahol él, nem sok esélye van. Így a két nő egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy megváltoztatják az életüket, és otthont cserélnek. Míg Leena megpróbál egy kicsit pihenni a nagyi csendes falusi házában, addig Eileen az unokája londoni lakásába költözik, hogy belemerüljön a városi élet izgalmába.

A két nővel történt eseményeket váltott szemszögből követhetjük nyomon. Bevallom, engem Leena története jobban érdekelt volna, mint Eileen nagyié, de annyira langyosak és lassúak voltak az ő fejezetei, hogy végül is mire a könyv végére értem, úgy éreztem, hogy Elieen nagyi története sokkal érdekesebbre és markánsabbra sikeredett az övénél. Gondolom azért, mert egy olyan 79 éves – igen, én is többször visszalapoztam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tuti nem olvastam félre valamit – nőről volt szó, aki tele volt energiával; fára mászott, parti képes férfiakról vezetett listát, társkereső oldalra regisztrált, magassarkú csizmában kapualjban csókolózott, és csak a szex miatt tartott fent egy kapcsolatot.

Ami fura volt az egészben, hogy egyetlen „jaj elfelejtettem bevenni a gyógyszerem”, vagy „Úristen! Annyira fáj a hátam, hogy felkelni sem tudok az ágyból” megjegyzés nem hagyta el a száját - ami persze jó dolog, minden idős hölgynek ilyen életet kívánok, de… mert mindig ott van az a fránya de, egy ilyen karakter elképzeléséhez azért kell némi képzelőerő az olvasó részéről.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy mindez lehetetlen, és hogy 79 évesen az ember már temesse el magát. Csak ha történetesen a szintén hetvenvalahány éves anyukámra, anyósomra vagy akár a szomszéd Icukára gondolok, aki a kertjében egy szál melltartóban és bugyiban szokott kapirgálni – nem, tovább nem is részletezem a dolgot, hátha valaki annyira vizuális típus, mint amilyen én vagyok -, akkor azt mondom, hogy nekem ez a felállás baromira hihetetlen és irreális, és hogy Beth O'Leary lelki szemei előtt tuti nem egy magyar kisnyugdíjas képe lebegett, amikor Elieen karakterét megformálta. De ez legyen már a mi bajunk.

Úgyhogy hagyjuk is a kötözködést és nézzük a dolog jó oldalát. A legtöbb romantikus regény - ezzel ellentétben - általában azt a benyomást kelti, hogy egy nő lejárati ideje max. 45-50 év, utána pedig már minden reménytelen a számára. De ez persze nem így van - igazam van hölgyeim? Hiszen 79 év felett is vágyhat egy nő a szerelemre és a szexre... nem igaz? Könyörgöm, gyorsan győzzön meg erről valaki!

Mindenesetre, ha az Eileen korával kapcsolatos aggályaimat félreteszem, akkor azt kell mondanom, hogy még így is nagyon szerettem a történetét és a kalandjairól szóló részeket. Tetszett, hogy amint megérkezett Londonba, rögtön felrázta mindenki életét. Szerettem az emberekhez való kedvességét, és hogy minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy a környezetében lévő minden ember boldog legyen - akár tetszett neki, akár nem.

A könyv vége nem okozott meglepetést, mivel mindkét szerelmi történet kimenetele már a könyv legelején meglehetősen nyilvánvaló volt. Azon viszont kissé meglepődtem, hogy olyan erős témákat érintett a szerző, mint a családi összetartozás, az öregkori magány, a depresszió, a veszteség és a gyász érzésével való megbirkózás. Persze nem mondom, hogy túl mélyre merültünk volna ezekben a témákban, hiszen csak a felszínüket kapargattuk meg kicsit, de azért ez is épp elég volt ahhoz, hogy itt-ott néha meglegyintsen bennünket egy kis melankolikus érzés.

Szóval összességében nekem tetszett a könyv, de tény, hogy nem tudott annyira magával ragadni, mint az írónő előző regénye. Ám a stílusa és a humora most is roppant jól elszórakoztatott, úgyhogy aki ebben a nagy melegben egy igazi kis romantikus nyári limonádéra vágyik, annak bátran ajánlom.

Kiadó: General Press

Eredeti cím: The Switch

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 412

tovább olvasom Beth O'Leary: Otthoncsere