Chloe Neill: Biting ​Cold ~ Chicagoland Vampires 6.

Még mindig imádom ezt a sorozatot és érthetetlen számomra, hogy miért nem folytatta anno az Alexandra kiadó. Igen tudom-tudom, hogy a vámpírok kora már rég lejárt, és az ilyen témájú könyvek is már régóta nem divatosak, sőt talán már cikisek is, de kit érdekel. Én még mindig totál odavagyok Merit karakteréért és azért a különleges lényekkel teli világért, amiben a történet játszódik. Olyannyira, hogy minden pénzt megadnék, hogy magyar fordításban is a kezemben tarthassam ezt a sorozatot.

Most pedig, hogy kellőképp kirajongtam – és talán egy kicsit kínos helyzetbe is hoztam – magam, nézzük, miről is szól röviden ez a rész.  

Tehát Mallory - aki hamvaiból hozta vissza Ethant, hogy a famulusává tegye és kiszabadítson egy ősi gonosz szellemet – megszökik a Rend őrizetéből és Nebraskába indul, hogy ismét megszerezze a Malefíciumot. Persze Merit és Ethan is rögtön útnak indul, hogy megakadályozzák őt ebben, azonban úgy tűnik, hogy nem csak Mallory tart igényt a könyvre, hanem másvalaki is.  Seth Tate, aki Chicago korábbi polgármestere volt - és akinek olyan természetfeletti ereje van, ami egy rég elfeledett mágiára épül, de ennél többet senki nem tud róla - ő is meg akarja kaparintani a könyvet.  Ám hogy melyikük ér oda hamarabb, és hogy kié lesz végül, azt nem árulhatom el. A lényeg, hogy ismét látványos küzdelmeknek lehetünk szemtanúi, melyek egyikében többek között törpék is szerepelnek. A harci jelenet, melyben ezek a föld alatti „harcosok” részt vettek, nagyon szórakoztató volt. Szimpatikus népségnek találtam őket, remélem találkozhatunk még velük később is... Újabb természetfeletti lények kerültek a képbe - csak szólok.

A könyv központi témája egyébként Tate paranormális titka, illetve az ebből adódó bonyodalom - egy újabb gonosz lény elpusztítása. (Á, semmi komoly, csak a szokásos mozgalmas napok egyike a Cadogan-házban.) Persze Merit és Ethan kapcsolata is hangsúlyos ebben a részben, tetszett, hogy Merit magabiztossága szinte az egész regényben végig ragyogott. És bár Ethan valóban visszatért az "élők" sorába, de egy újabb akadály miatt úgy tűnik, hogy a Merittel való kapcsolata  még mindig nem tud teljesen kiteljesedni, sőt, már-már visszatér a kezdetekhez – amit egyébként roppant frusztráló volt látni - ám elárulom, hogy a könyv végére szerencsére ez mégis megoldódni látszik.

Mallory-ben az előző részben hatalmasat csalódtam és még mindig a bögyömben van, de igyekezetét látva Merittel együtt szép lassan én is kezdek neki megbocsátani. Örömmel láttam, hogy sok kedvelt régi arc tűnt fel ebben a részben, az azonban kicsit fájt, hogy Jonah nem játszott most komolyabb szerepet. Persze itt volt helyette Ethan, és az a finom feszültség, ami Merit és közte továbbra is fennállt, úgyhogy igazából nincs okom panaszra.

Vámpírpolitika tekintetében az erőviszonyok érdekesen alakulnak, úgy tűnik, komoly változások lesznek a Cadogan-ház körül. Én tapsolok annak, hogy Ethanék kiállnak magukért, és kíváncsian várom a dolgok alakulását, miközben persze nagyon drukkolok, hogy a számításaik bejöjjenek.

Szóval összességében ez a rész is nagyon tetszett, hiszen az előző könyvekhez hasonlóan ez is egy izgalmas kaland volt számomra. A humora, a cselekménye, az egyre növekvő természetfeletti lények száma, na és persze a romantika és a csodálatos karakterek továbbra is fogva tartanak.

A sorozat részei:

1. Some Girls Bite - A lányok, olykor harapnak

2. Friday Night Bites

3. Twice Bitten

4. Hard Bitten

5. Drink Deep

6. Biting Cold

7. House Rules

8. Biting Bad

8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story)

8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)

9. Wild Things

10. Blood Games

10.A. Lucky Break (Ethan & Merit Novella)

11. Dark Debt

12. Midnight Marked

12.A. Phantom Kiss (Ethan & Merit Novella)

13. Blade Bound

13.A. Slaying It (Ethan & Merit Novella)

Eredeti cím: Biting Cold
Sorozat: Chicagoland Vampires
Oldalszám: 352

tovább olvasom Chloe Neill: Biting ​Cold ~ Chicagoland Vampires 6.

Chloe Neill: Drink ​Deep ~ Chicagoland Vampires 5.

Majd három évvel ezelőtt olvastam a Chicagoland vámpírjai negyedik kötetét, amitől akkor totál el voltam ájulva. Bevallom, ma már nem sokra emlékszem belőlr. Azon kívül, hogy a történet végén kedvenc vámpírom hamuként hagyta el e földi világot, nem sok minden maradt meg bennem, ez viszont annyira emlékezetes maradt, hogy az írónő ezen húzása teljesen kiakasztott, mondhatni egy jól irányzott ütéssel, totál padlóra küldött.

Hogy akkor melegében miért nem folytattam tovább? Nos, erre sem igazán tudom már a választ, viszont az idei nyaralásom alkalmával a sorozat következő kötete volt pár napig hű társam, és bizony azt kell mondanom, hogy ez a világ még mindig remekül elszórakoztat és kikapcsol, úgyhogy továbbra is maradok a Chicagoland vámpírjai lelkes rajongója, ámen.

Szóval, amikor utoljára elhagytuk a Cadogan vámpírokat Ethan halott volt, miután egy Meritnek szánt karó elé vetette magát. Halála mindenkit mélyen megrázott, ám én mindig tudtam – hála az internetes hozzászólásoknak -, hogy Ethan ebben a részben visszatér, úgyhogy a legfőbb kérdésem ennek kapcsán már csak az volt, hogy Neill vajon képes lesz-e mindezt oly módon megírni, hogy az hihetőnek és ne túl erőltetettnek vagy  kényszeresnek tűnjön, melyre a válaszom, nos hát izé - szerintem lehetett volna jobb is.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük inkább az elején; Ethan halála után Malik lett a ház új mestere, akit a GP nem igazán hagyott kibontakozni, mivelhogy egy csomó olyan szabályt hozott, melynek célja a ház irányítása és megfélemlítése volt. Mint például az egészséges táplálkozás jegyében sokkal több zöldséget és kevesebb vért engedélyezett a vámpíroknak – ami már önmagában is nevetséges volt, csakúgy, mint az a szabály, ami megtiltotta a 10-nél nagyobb csoportokban való tömörülést. Ez mellett állandóan teszteltek és korlátoztak mindenkit a feladataik elvégzésében, a regisztrációs törvényről már nem is beszélve, mely intézkedések miatt elég stresszes lett az élet a Cadogan házban.

Ráadásul a város folyója és tava egyik napról a másikra feketévé változott és kezdte magába szívni az energiát. Pár nap múlva pedig az ég is pirosba fordult, mely események elég félelmetesek voltak ahhoz, hogy az emberek azt higgyék, hogy a vámpírok a felelősek mindenért. Így egyre dühösebbek és elégedetlenebbek lettek, úgyhogy Meritnek nagyon gyorsan megoldást kellett találnia a rejtély megoldására, még mielőtt a következő elemi csapás mindent megöl maga körül.

Talán azért, mert már olyan rég olvastam az előző részt, hogy megfakultak az emlékeim vele kapcsolatban, nem hiányzott túlzottan Ethan jelenléte. Úgyhogy ezt tulajdonképpen pozitívumként könyveltem el magamban, hiszen így sokkal jobban tudtam koncentrálni a történet alakulására és nem azon rágódni, hogy vajon miért írta ki Neill a könyv legszexisebb pasiját. A Cadogan ház vámpírjai persze Merittel együtt továbbra is gyászolták és gyötrődtek mesterük elvesztése miatt, melynek köszönhetően  kezdetben az események kissé lassan haladtak előre. Az Ethan halála miatti traumát és a GT házon belüli korlátozásait mindenkinek fel kellett dolgoznia, miközben a Chicagot sújtó kérdésekkel is szembe kellett nézniük, mely utóbbi terén Merit igazán jó munkát végzett. Úgy érzem, hogy ebben a részben most már teljesen felnőtt Őrzői feladati elvégzéséhez, erős, kemény vámpír vált belőle, aki Ethan nélkül is képes boldogulni és döntéseket hozni - és igazából szerintem ez volt a könyv legnagyobb pozitívuma. Na meg Jonah, aki amellett, hogy üde színfoltként volt jelen a történetben és ráadásul még sok szerepet is kapott, szép lassan sikerült belopnia magát a szívembe. Olyannyira, hogy - vessetek meg -, de ha Merit a későbbiekben netán őrá cserélné le Ethant, az sem nagyon zavarna, sőt.

És most jöjjön a fekete leves.

Bár élveztem a regényt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy tele volt feszültséggel. Mondjuk a végén, amikor kiderült, hogy ki volt a felelős a természeti katasztrófákért, kissé meglepődtem, annak ellenére, hogy visszapörgetve az események sorát egyenes út vezetett a megoldáshoz, melyről többet most sajnos nem árulhatok el, mert az erősen spoileres lenne. Legyen annyi elég, hogy Catchert még mindig nem sikerült megszeretnem, mondjuk soha nem is szívleltem a pasit, de ebben a részben meg aztán kifejezetten irritált a jelenléte, főleg azok után, hogy a történtek kapcsán rögtön elutasította a nyilvánvaló mágus jeleket - nagyban hátráltatva ezzel a nyomozás menetét - a saját nagyképűsége és pökhendisége miatt.

Ami pedig a befejezést illeti - mint ahogyan arra fentebb is utaltam már - azzal is voltak kisebb problémáim. Sajnos túl gyorsnak és egyszerűnek találtam a könyv lezárását. Ennél bizony egy kicsivel több harcot és magyarázatot is elbírtam volna viselni a végkifejletnél, főleg az Ethannel történtek kapcsán, mert most amolyan WTF érzéssel csuktam be a könyvet, és ezzel a sorozattal kapcsolatban nem pont ehhez vagyok szokva.

Chloe Neill

Ettől függetlenül természetesen még mindig imádom ezt a sorozatot és roppant kíváncsi vagyok a folytatásokra is, amikre hamarosan sort is kerítek majd.  

A sorozat részei:

1. Some Girls Bite

2. Friday Night Bites

3. Twice Bitten

4. Hard Bitten

5. Drink Deep

6. Biting Cold

7. House Rules

8. Biting Bad

8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story)

8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)

9. Wild Things

10. Blood Games

10.A. Lucky Break (Ethan & Merit Novella)

11. Dark Debt

12. Midnight Marked

12.A. Phantom Kiss (Ethan & Merit Novella)

13. Blade Bound

13.A. Slaying It (Ethan & Merit Novella)

tovább olvasom Chloe Neill: Drink ​Deep ~ Chicagoland Vampires 5.

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1

A sorozat első két része majd három évvel ezelőtt jelent meg nálunk, így az olvasásukkal kicsit le vagyok maradva, ami tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hiszen előbb-utóbb mégiscsak sikerült egymásra találnunk.
Kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Persze az is lehet, hogy csak jó időben olvastam, ki tudja, a lényeg, hogy miután a végére értem nem tudtam tovább lépni, rögtön a kezembe kellett venni a sorozat következő részét is.

Röviden összefoglalom a történetet - ami kissé hosszúra sikerült... Meritet az egyetemről hazafele tartva megtámadott egy vámpír, aki csak egy kortyot ihatott a lányból, mielőtt elijesztette volna őt egy másik vérszívó, aki viszont ezzel megmentette, illetve a pontosság kedvéért élőhalottá változtatta a lányt. Meritnek nem sok beleszólása volt a dologba, melyet utólag folyamatosan hangoztat is, ugyanis véleménye szerint senki nem kérdezte meg tőle, hogy a továbbiakban vámpírként akarja-e leélni az életét, melynek köszönhetően soha többé nem láthatja majd a napot... Sajnos hajlamos volt megfeledkezni arról a tényről, hogy ellenkező esetben sem látta volna soha többé a napot, de sebaj.
Meritnek a vámpírként töltött első hetei igen mozgalmasan teltek, ugyanis amellett, hogy az újonnan megjelenő tépőfogai miatt természetfelettien is kicsit frusztráltan érezte magát, még egy beképzelt vámpírmesterrel is rendesen meggyűlt a baja. Ez a vámpírmester történetesen nem más volt, mint Ethan Sullivan (már a neve is milyen hangzatos), aki a Chicagóban lévő három vámpírház közül a második legrégebbik, nevezetesen a Cadogane-ház feje is volt egyben. És mivel ő volt az a vámpír, aki azon a bizonyos éjszakán átváltoztatta Meritet, így Merit az ez miatt érzett összes dühét csakis rá összpontosította.
Ellenállását csak tovább fokozta az a tény, hogy a továbbiakban a Catogan-ház vámpírjai közé kellett tartoznia, akiknek nem csak szolgálattal, de feltétlen és teljes odaadással és hűséggel is tartozott.
A Cadogan-házban azonban nem Merit megjelenése kavarta a legnagyobb port, hanem azok a gyilkosságok - melynek hajszál híján ő is majd áldozatul esett -, és melyek elkövetésével a város vámpírjait gyanúsították. Mindez pedig azért volt igen kényes téma, mert ennek következményeként veszélybe került az emberek és a vámpírok között épp kialakulóban lévő, egyébként is ingatag béke.

Azt hiszem elmondható, hogy majd minden vámpíros könyvben a vérszívók az idő múlásával nagyon sokat fejlődnek. Chicago vámpírjai például a fekete bársonyt és csipkét  ugyancsak fekete és testhezálló Armani cuccokra cserélték, de mindemellett másban továbbra is ódivatúak maradtak, sőt, feudális szemléletűek. És mivel hősnőnk az előbbivel hadilábon állt, az utóbbit pedig meglehetősen nehezen tudta tolerálni, ezért az átalakulás számára valóban nagy szívás volt. (Óriási pech)

De visszatérve a főcsapásra, ami igazán megfogott a könyvben az a stílusa és a humora volt. Szeretem azokat a vámpírtörténeteket, melyekben nem veszi az író halálosan komolyra a figurát és a hősnő is egy olyan tökös és belevaló csaj, mint amilyen Merit volt. Azt nem mondom, hogy tökéletes főszereplő volt, mert ugye a vámpírrá válása miatti folytonos nyavalygása egy idő után már kissé idegesítővé vált, bár ha jobban belegondolok (ami ennyi vámpíros könyvvel a hátam mögött kicsit sem esik nehezemre), hogy egyetemi hallgatóból milyen is lenne egyik napról a másikra vámpírharcossá válni, akkor talán, mondom talán.... De nem. Mégsem tudom őt megérteni. Én örömmel lennék vámpírharcos. De annyi baj legyen, így is nagyon szerettem Meritet, vicces volt és szellemes csakúgy, mint az őt támogató összes többi szereplő, akik közül a barátnőjét bírtam a legjobban, a pasiját viszont már kevésbé.

Az én fejemben Ethan így nézne ki.... És tudom, hogy ez az
Outlanderes pasi, de nem érdekel. 

Sajnos a romantika aránya az én ízlésemnek elég karcsú volt, ugyanis Merit és Ethan közötti erős vonzalom, ami kölcsönös ellenszenvvel is párosult - ami egyébként a legjobb kombináció a jövőjükre nézve -, csak másodlagos hangsúlyt kapott, és meglepő módon a bűntények felderítése volt az, ami fontosabb szerepet játszott a könyvben. A háttértörténet érthető és jól felépített volt, tökéletesen megalapozva ezzel az utat a sorozat további részeinek. Nyitókötet révén pedig a gyilkosságokat körülölelő rejtéllyel sem volt különösebb problémám, azon kívül, hogy nem rágtam tövig a körmöm izgalmamban. A regényt nem csak vámpírokkal, de más természetfeletti lényekkel is színesítette az író, ami nekem nagyon tetszett, találkozhatunk benne egy szexi és pimasz nehézsúlyú varázslóval, egy mágusnő tanonccal és egy alakváltóval, nem beszélve a hiányos öltözetű vízinimfákról, akik aprócska, dús keblű, őzikeszemű és igencsak heves vérmérsékletű teremtmények voltak.

Összességében az összes hibája ellenére is baromi jól szórakoztam olvasás közben. A könyv hangulata nem olyan sötét, mint egyes városi fantasyknak, de nem is túl könnyű és habos, inkább e kettő között lavírozik valahol, sok-sok humorral fűszerezve, ami az én szememben óriási plusz pontot jelentett. Úgyhogy aki egy kicsit romantikus, könnyed kis szórakoztató és nem utolsósorban vámpíros könyvre vágyik, annak  nyugodt szívvel ajánlom, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódást okozni.

Chloe Neill

 

Amit egyébként a legjobban (persze csak kis túlzással a legjobban) szeretek a vámpíros, romantikus, chik-lites, tingli-tanglis szerelmetes könyvekben az az, amikor az ellenállhatatlan vonzerővel bíró férfi főhősünket legelőször megpillanthatjuk. Komolyan mondom, hi-he-tet-len, hogy milyen képi erővel bírnak ezek a leírások.

"- Remélem, Celina. Nagyra értékelem a hívásodat.
A szavakat egy férfi ejtette ki, aki mobiltelefonnal a kezében épp akkor lépett be a hosszú terem túloldalán lévő ajtón. Magas volt, legalább száznyolcvanöt centi, és úszó módra szikár - keskeny csípő, széles vállak, hosszú lábak. Arcát, mintha szobrász faragta volna ki - pengeéles arccsontok, határozott áll, hosszan ívelt szemöldök, az ajkáról akár ódákat lehetett volna zengeni. Fekete öltönyét mintha ráöntötték volna, alatta makulátlan fehér ing nyakkendő nélkül, a legfelső gomb kigombolva.
- Jobban néz ki, mint Beckham - suttogta Mallory elakadó lélegzettel. - Jézusom!"

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Some Girls Bite
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 384

     

Novellák

A sorozat kötetei:

1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite

2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt (2015. március 3.)

tovább olvasom Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1