Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

2 megjegyzés
Erre a könyvre csakis a tartalma, na és mert 2017-ben az olvasóknak hála a goodreads oldalon a legjobb szépirodalmi díjjal jutalmazták - lettem roppant kíváncsi. Bevallom nem olvastam még Celeste Ng Amit sosem mondtam el című első regényét, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom, de ha az a könyve is ennyire összetett és sokrétű, és olyan sok kérdést és gondolatot indít el az olvasó fejében, mint ahogyan azt ez a műve is tette, akkor arra is mindenképp sort kell majd kerítenem.

A történet egy jómódú, ám elég unalmas ohiói településen, Shaker Heightsben játszódik, ahol a városka békés nyugalmát egy kínai csecsemő érkezése, illetve annak gyermekfelügyeleti ügye rázza fel. 
Ebben az idilli kertvárosi buborékban él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével együtt. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása. Míg a művészlelkű és szabad szellemű vándoréletet élő Mia, aki nemrég érkezett a városba Pearl nevű tinédzser lányával együtt, Elena pontos ellentéte. Miáék a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a Richardson gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek játszani. Ráadásul nem sok időbe telik, hogy felbolygassák a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor egy magára hagyott kínai kisbabának, akit Richardsonék barátai szeretnének örökbe fogadni, váratlanul felbukkan az igazi édesanyja, hogy igényt tartson gyermekére.

A Kis tüzek mindenütt egy nagyon jól megírt és megtervezett könyv, élénk karakterekkel és olyan erkölcsi és az anyaság témájával foglalkozó kérdésekkel, amik az olvasót akaratlanul is gondolkodásra késztetik. Én személy szerint rengeteget agyaltam olvasása közben, olyan kérdéseken mint például, hogy mitől válik valaki jó anyává, és hogy vajon egy örökbefogadó szülő ugyanúgy képes-e szeretni a gyermekét, mint mondjuk annak biológiai anyja? Szabad-e egy gyermeket a saját kultúrájából kiszakítani csupán azért, mert máshol jobb módban élhet? Vajon mindig van helyes és helytelen út? És tényleg mindenki megérdemli-e a második esély lehetőségét?
A könyvben sok anyát és azok lányá(ai)t ismerhetjük meg: Miát és Pearlt, Elena Richardsont és két lányát, Lexie-t és Izzy-t, illetve ha felszínesen is, de Linda McCullough-t és az örökbe fogadni kívánt kínai kislányát. Szóval az anyaság sokféle modellben jelenik meg a regényben, az olvasó dolga pedig csupán annyi, hogy elgondolkodjon ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáján, hogy mi helyes vagy épp helytelen bennük, és hogy vajon mi a kötelessége és mit érhet el egy anya az érzelmi támogatásával, a megfelelő kommunikációval, és az összetartozás érzésének erősítésével. 

Celeste Mg nagyon ügyesen bánik a szavakkal, nem sok idő kellett ahhoz, hogy a szereplők jelleme tökéletesen kirajzolódjon előttem, ami a későbbiek folyamán csak még finomabbá és árnyaltabbá vált számomra. Kiváló módon keltette életre őket és határozott kézzel irányította sorsukat és kapcsolatrendszerüket. Tetszett, hogy három perspektíván keresztül vitte előre a cselekményt, melyek mindegyike a végére szépen összefonódva tette kerekké az egészt. Először itt voltak nekünk Richardsonék közeli barátai, akik egy tűzoltóállomáson hagyott kínai kisbabát szerettek volna örökbe fogadni, ám a kislány anyukája meggondolva magát, mégiscsak vissza akarta kapni a gyermekét. Aztán megismerhettük a rejtélyes múltú Miát, aki régóta magában hordozza Pearl fogantatásával és születésével kapcsolatos titkait. És végezetül a szigorú szabályok szerint élő Elena szála, aki úgy hitte, ha pontosan betartja a szabályokat, akkor mindent tökéletesen a kezében tud tartani, ám mégis kudarcot vallott.
Az írónő e három nő karakterén keresztül rendkívül jól ábrázolta az anyaság igazi szerepét és fontosságát, csakúgy, mint a csendes ohiói város felszínén lévő fenyegető faji feszültségeket, az ott élő emberek előítéleteit és a társadalmi megfelelőség konvencióit.

Rengeteget lehetne még írni erről a könyvről, de legjobb lesz, ha inkább mindenki saját maga győződik meg annak összetettségéről és különlegességéről. Én a magam részemről örülök, hogy olvashattam, még ha az elején kissé döcögősen is indult a kapcsolatunk és egyik szereplő sem nőtt közel a szívemhez, mert Celeste Ng szerintem nagyon jó témákról, nagyon jól ír, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.  


(...) az  a baj a szabályokkal - merengett Mr. Richardson -, hogy azok úgy számolnak, hogy mindig van helyes és helytelen út. Pedig valójában egyik út sem tisztán helyes vagy helytelen, és semmi sem tudja teljes bizonyossággal megmutatni, hogy a határ melyik oldalán állunk. 

Azt olvastam, hogy a könyvnek tévés adaptációja is lesz, amiben Reese Witherspoon és Kerry Washington nemcsak producerként vesz majd részt, de szerepelni is fog benne. 

Kiadó: Európa
Eredeti cím: Little Fires Everywhere
Fordította: Dudik Annamária Éva
Oldalszám: 384

2 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

VCS 2019: Újratöltve - Mert várólistát csökkenteni jó.... lenne.

2 megjegyzés
Ismét egy újabb év, ismét egy újabb várólista csökkentés. Illetve csak próbálkozás, merthogy eddig az összeset sikerült szép rendre bebuknom. De már nem is számolom, hogy hányadiknál tartok – pontosan a 4-nél -, mert csak bosszankodom miatta és képtelen vagyok felfogni, hogy hogy a fenébe nem tudom teljesíteni ezt az irtó könnyű feladatot. Na de a mostani listába olyan könyveket válogattam, amiket tényleg mindenképp el szeretnék olvasni – vajh’ miért van oly erős déja vu érzésem ezzel kapcsolatban – és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy három könyv is átkerült az idei listából a mostaniba. Szóval tényleg komolyan gondolom a dolgot, úgyhogy bízom benne, hogy jövőre, ha ügyes leszek – és persze, ha a csillagok állása is nekem kedvez majd - teljesíteni fogom a kihívást. Persze az sem kizárt, hogy újra ki fog majd rajtam, de akkor sem lesz semmi baj - Dunának meg pláne nem ez miatt megyek, ha egyszer ne adj' isten arra adnám a fejem -, legfeljebb újra próbálkozom. 

A játék háziasszonya - mint mindig - most is Lobo. A játékszabályokról részletesen pedig itt olvashattok.
És és íme a kiválasztottak


     1.      Anthony Horowitz: A selyemház titka
     2.      Brandon Sanderson: Vész
     3.      Pauline Peters: A rubinvörös kamra
     4.      Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
     5.      V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
     6.      Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
     7.      Ittzés Laura: Nyolc perc
     8.      Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés
     9.      P. D. James: Nem nőnek való
     10.   J. D. Robb: Meztelenül a halálba
     11.   Danielle Paige: A Gonosz ébredése
     12.   Naomi Novik: Rengeteg

2 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Cynthia Hand: Vigyázz, ​Holly Chase!

5 megjegyzés
Holly Chase egy híres rendező elkényeztetett lánya, akit karácsony napján három szellem látogat meg, hogy megmutassák neki, milyen önző és elkényeztetett teremtés lett belőle. Megpróbálják jó útra téríteni, de Holly nem hallgat rájuk… aztán meghal. Holly most már ötödik éve él a szellemvilágban, ahol egy bizonyos Scrooge Műveknél dolgozik, és a múlt karácsonyainak szellemeként az a feladata, hogy minden évben megmentsen egy eltévelyedett lelket. Holly azonban már halálosan unja a dolgot, magányos és úgy érzi, hogy ez a túlvilági élet borzasztóan egyhangú és sivár, mígnem a vállalat egy dögös, 17 éves srácot szemel ki a következő Scrooge-nak, aki Holly-t régi önmagára emlékezteti. És bár Holly mindenképp segíteni akar a srácon, tilos lenne közel kerülnie hozzá, pláne belekeveredni egy zavaros románcba vele…. ő azonban mégis megteszi.

Nehéz helyzetben vagyok a könyv értékelésénél, mert a történet alapötlete szerintem szuper jó, és a vége is óriási, ennek ellenére mégis iszonyú lassan haladtam vele. Úgy a regény utolsó harmad volt az, amit igazán élveztem, a többi nem igen kötötte le a figyelmemet. Valahogy nem volt képes a történet magával ragadni, így nem is tudtam maradéktalanul belefeledkezni az eseményekbe. Még nem olvastam az írónőtől, így nem ismerem a stílusát, de volt valami a mesélés módjában, ami inkább álmosítóan, mintsem élénkítően hatott volna rám. Ráadásul Holly is egy borzasztóan önző és idegesítő lány volt, sehogy sem tudtam megkedvelni őt. És ezt az egész Scrooge Műveket meg Scrooge projektet - ami Dickens Karácsonyi ének c. kisregényére épült - sem nagyon tudtam hova tenni.

Biztosan mindenki ismeri, vagy hallott már Dickens híres klasszikusáról, melyben egy bizonyos Scrooge úrhoz - aki egy irtózatosan fösvény és lelketlen milliomos volt - karácsony előtt bekopogtat régi üzlettársának szelleme, hogy felkészítse három további, a múlt, a jelen és a jövő szellemeinek érkezésére, akik hatására aztán Scrooge  később megváltozik, kedves és jólelkű ember válik belőle. Ezt a történetet ültette át egy kis átdolgozással az írónő a mai korba és hozta létre a Scrooge Vállalatot, mely működésének célja: minden év karácsonyán egy romlott lelkű ember (vagyis egy Scrooge) életének megmentése volt.
Szóval mint mondtam az ölet szerintem marha jó, de sajnos elég kidolgozatlan. Mert értem én, hogy az itt dolgozó alkalmazottak Dickens regényhőseinek bőrébe bújva - a múlt, a jelen és a jövő karácsony szellemeiként - egy időalagúton keresztül tudtak utazni az időben. Hogy kamerákon keresztül figyelték a kiszemelt áldozatokat, hogy információkat gyűjtve róluk jobban megismerhessék őket. Hogy a hálószobájukba lopódzva - ki tudja milyen kütyü segítségével - az emlékeikben kutakodva olyan támpontokat kerestek (személyeket, eseményeket), amikre felépítve a nagy karácsonyi műsorukat, jó eséllyel észhez tudták téríteni az eltévedt báránykákat… Szóval értem én a koncepciót, ami mind nagyon szép és jó volt, na de mégis, hogyan? Honnan indult ez az egész? És miért pont Dickens? Hány szellem él közöttünk egyáltalán? Van más varázskellékük is a láthatatlanná tevő kapucnis pólón kívül? Honnan szerezték a fejlett technikai eszközöket? Miért pont New York? Ki irányítja és fogja össze a világ minden táján működű vállalatokat? És így tovább...

Rengeteg kérdés merült fel bennem a könyv olvasása közben, amikre aztán nem nagyon kaptam választ – és ez irtó frusztráló tud ám lenni. Úgyhogy tetszett is a könyv, meg nem is: az ötlete miatt szívesen olvastam, de a kidolgozatlansága és a sok megválaszolatlan kérdés miatt gyakran elment tőle a kedvem. Természetesen senkit nem szeretnék lebeszélni róla, hiszen a Vigyázz, Holly Chase! amellett, hogy egy igazán szívmelengető kedves történet a második esély lehetőségéről, az üzenete is örök érvényű: szeressük egymást és tegyünk minél több jót  embertársainkkal. 

Természetesen az ünnepek közeledtével jó választás lehet ez a könyv azoknak, akik egy kicsit érzelmesebb karácsonyi hangulatú olvasmányra vágynak, a Karácsonyi énekért rajongó olvasók számára pedig tuti telitalálat lesz. Nekem bevallom, nem nyújtott maradandó élményt, igazából csak azért fogok kellemes érzéssel visszagondolni rá, mert egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam ajándékba.


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Afterlife of Holly Chase
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 384

5 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Hangulatos téli könyvborítók #1

Nincsenek megjegyzések
Elcsépelt mondás, hogy egy könyvet nem szabad a borítója alapján megítélni, mégis igaz. Azonban úgy gondolom, hogy ez ma már nem így működik. Sokszor kerültem már olyan helyzetbe, amikor annyira hangulatos és feltűnő, vagy épp egyszerű és letisztult volt egy könyv borítója, hogy egyszerűen képtelen voltam elmenni mellette, muszáj volt levennem a polcról, belelapozni és átolvasni a fülszöveget... És mindezt a borító miatt.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezután meg is vásároltam a kötetet, de felfigyeltem rá és belelapoztam, tehát tulajdonképpen elérte a borító a célját: elkezdett érdekelni a könyv. Egy jó borító aranyat ér, és kis túlzással bármilyen könyvet el lehet vele adni. Szerintem.

Szerintem egy jó borító azonnal felkelti az olvasó figyelmét. Egy jó borítóra, ha az ember ránéz, rögtön tudja, hogy milyen hangulatú és témájú könyvre számíthat. Egy jó borítón apró utalások lehetnek elrejtve a könyv történetével kapcsolatban, amit az olvasó csak miután elolvasta a regényt vehet észre, na de akkor is... wow, mekkora élményt ad már ez is. Egy jó borító lehet színesen látványos, vagy ízlésesen visszafogott, a lényeg, hogy abban a pár másodpercben, amíg megpillantjuk és a kezünkbe vesszük a könyvet, el tudja adni magát. Na, de miért is beszélek nektek most erről? 

Aki ismer az tudja rólam, hogy imádom a gyönyörű küllemű könyveket, és hogy egy jól eltalált borító, rám mindig nagy hatással tud lenni. 
Sok-sok évvel ezelőtt készítettem már egy ehhez hasonló posztot a másik blogomon. Akkor olyan téli hangulatú regényeket gyűjtöttem egy kupacba, amik közül sok még meg sem jelent nálunk. Most azonban igyekeztem úgy összeválogatni őket, hogy ha bármelyiket megkívánnátok, akkor azt a hazai könyvesboltok polcain is megtaláljátok. Szóval, ez egy amolyan szemet gyönyörködtető poszt lenne, úgyhogy tessék szépen hátradőlni és nyugodtan élvezni a látványt.

Első blokk

Második blokk

Harmadik blokk

Első blokk
Carole Matthews: Szeress ​karácsonykor
Carola Dunn: Daisy ​és a jégbe fagyott Don Juan
Milly Johnson: Téli ​láng
Lindsey Kelk: Mit ​akar egy lány?
Fejős Éva: Karácsony ​New Yorkban
Sarah Morgan: Csoda ​az 5. sugárúton
Jenny Colgan: Karácsony ​a Cupcake Kávézóban
Mandy Baggot: Egy karácsonyi csók

Második blokk 
John Green · Maureen Johnson · Lauren Myracle: Hull ​a hó
Debbie Macomber: Szerelem ​karácsonyra
Rachel Cohn · David Levithan: Dash ​és Lily 12 napja
Jill Shalvis: Egyszerűen ​ellenállhatatlan

Harmadik blokk 
Sarah Morgan: Talán ​majd karácsonykor
Lucinda Riley: Angyalfa
Mary Alice Monroe: Déli ​karácsony
Cynthia Hand: Vigyázz, ​Holly Chase!
Charlotte Link: Figyelő ​szemek
Sarah Morgan: Hóvarázs
Emily March: Angyalszárnyak
Lisa Kleypas: Az ördög télen



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése