Anna Gavalda: 35 ​kiló remény

A történet egy 13 éves fiúról, Grégoire-ról szól, aki folyamatosan kudarcot vall az iskolában, mert nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Viszont nagyon ügyes keze van, bármit képes megjavítani, és imádott nagypapájának is mindig szívesen segít barkácsolni. A rossz iskolai teljesítménye miatt a szüleivel folyton hadilábon áll, csak a nagyapja mutat megértést irányában. Ő az egyetlen, aki mindig biztatja és hisz a tehetségében. Amikor kicsapják az iskolából és a környező intézmények egyikébe sem veszik fel, senkinek sincs ötlete, hogy ezek után hogyan tovább. Végül Grégoire - nagy remények nélkül ugyan, de - mégis levelet ír egy bentlakásos műszaki iskolába, ahova ha felvennék, lehetősége lenne tehetsége kibontakoztatásában. Sajnos a jegyei alapján nem sok esély van arra, hogy ez sikerülni fog, ám meglepetésére mégis behívják felvételi vizsgát írni.

A 35 kiló remény egy ragyogóan elmesélt, megható és érzelmekkel teli történet, amely megmutatja, mennyire fontos, hogy a fiatalok odafigyeljenek és felismerjék saját tehetségüket, hogy keressék önmagukat és hogy megtalálják a saját útjukat. Mivel a könyv Grégoire szemszögéből íródott, így a nyelvezete fiatalos és könnyen olvasható. Grégoire természetes és spontán módon fejezi ki magát, így a könyv szövege megfelel a fiú gondolatainak, a jelenetek azonban nincsenek nagyon kidolgozva, de ez engem egyáltalán nem zavart, mert a könyv által sugallt mondanivaló és érzelmek így is tökéletesen átjöttek és megérintettek.

Én úgy gondolom, hogy ez a könyv nem csak egy megható mese egy gyengén tanuló diák útkereséséről, és a nagyapjával való különleges kapcsolatáról, hanem egyben kritika is. És nem csak a szülőkkel, hanem az iskolákkal szemben is, ahol az ott tanító tanárok (tisztelet a kivételnek) nem értik vagy nem akarják megérteni és motiválni tehetségükben azokat a tanulókat, akik nem úgy teljesítenek, mint ahogyan azt a környezetük elvárná tőlük. Gavaldanak ezzel a 80 oldalas kis szösszenetével szerintem az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a gyerekek teljesítményhez köthető szorongási és önértékelési problémáira. A fiatal olvasók számára pedig azt az üzenetet küldi, hogy mindenki értékes, tehetséges és jó valamiben, a lényeg, hogy megtalálja, hogy mi lenne az. És bár igaz, hogy ez egy tizenéveseknek szóló, irtó rövid kis ifjúsági regény, de pont az előbb említett okok miatt én minden szülő és tanár kezébe is nyugodt szívvel adnám. 
Elgondolkodtató, szomorú és ugyanakkor mégis szívmelengető történet volt ez számomra, amit bizony nem bírtam könnyek nélkül végigolvasni - nagyon tetszett, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!


És még valami; ezzel a könyvével Gavalda most már végleg bekerült a kedvenc íróim sorába.

Kiadó: Magvető
Eredeti cím: 35 kilos d'espoir
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 80

Abby Jimenez: Barátnak ​tartalak

Kristen Petersen nagyszerű életet él. Odaadó barátok veszik körbe, van egy csodálatos kutyája és egy szerelme, akivel életének hátralévő részét szándékozik leélni. Tyler, a hadseregben szolgál, és nincs az országban, de megígérte Kristennek, hogy hamarosan véglegesen hazatér és feleségül veszi. Csak egyetlen dolog hiányzik Kristen életéből, az anyaság, amiről egészségügyi problémái miatt örökre le kell mondania.

A barátnője esküvőjére való felkészülés izgalmas feladatnak bizonyul Kristen számára, különösen akkor, amikor a vőlegény tanúja is megjelenik a színen. Josh Copeland a legviccesebb, legszexisebb és legokosabb ember, akivel Kristen valaha is találkozott. És bár Josh társaságában különlegesnek érzi magát, és nagyon jól kijönnek egymással, két okból mégis makacsul próbál távolságot tartani tőle. Az első, természetesen Tyler, akivel ugye kapcsolatban áll. A második, hogy Josh nagy családot szeretne és Kristen ezt sajnos nem adhatja meg neki.

Ahhh… nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyira jól kezdődött az egész, aztán a felétől annyira félrecsúszott minden. A könyv elejét irtózatosan élveztem, rengeteget mosolyogtam rajta annyira humoros volt, szexi és szerencsére nem volt benne semmi felesleges dráma. A szereplők mindent megbeszéltek egymással, nem hazudtak, nem értették félre, nem beszéltek el egymás mellett, hanem tényleg őszinték voltak egymással és ez annyira kellemesen és üdítően hatott rám, hogy őszintén kezdtem megszeretni őket. Tetszett a szarkasztikus és pimasz hősnő karaktere, aki ami a szívén az a száján típus volt. És tetszett Josh nyugodt, vicces és kiegyensúlyozott alakja is.

Aztán a könyv második felétől hirtelen minden megváltozott. Tyler kikerült a képből és Kristen elkezdett titkolózni Josh előtt. Nem árulta el neki, hogy egy olyan műtéti beavatkozásra készül, ami után már soha nem lehet gyermeke. És mivel Josh nagy családra vágyott, így Kristen úgy döntött, hogy ez miatt már nem is lehet közös jövőjük. Értitek. Úgy döntött. Ő. Az, hogy Josh-nak mi lett volna erről a véleménye, az a kutyát nem érdekelte, egyébként sem tudott semmiről, és amiről nem tudunk, az meg ugye nem fáj.
Persze értem én, hogy Kristen úgy érezte, mivel nem tud gyermeket szülni nem ő az ideális nő Josh számára. De az, hogy oly sokáig sötétben tartotta, hogy csak játszott vele és úgy gondolta, hogy majd ő eldönti helyette, hogy mi a legjobb a számára, na az engem baromira idegesített. 

Irtózatosan sajnáltam Josh-t, mert ez a szerencsétlen nem tehetett mást, mint hogy értetlenül állt az egész előtt, és bizakodott, hogy Kristen majd csak egyszer meggondolja magát. Ő csak annyit érzékelt az egészből, hogy Kristen hol magához rántja, szereti és hiányzik neki, hol pedig ellöki magától és szabályokat állít fel, melyek mindegyike kész röhej volt, mert a legfontosabbat, mely szerint a kapcsolatukban nem lehetett helye az érzelmeknek, egyikük sem tudott betartani. Ment is ez miatt Kristen részéről az önmarcangolás, nyavalygás meg a drámázás ezerrel. Hú, de idegesítő volt már egy idő után.

Aztán a történet háromnegyedénél volt egy csavar, amely jelentősen tompította a romantikus hangulatot, és teljesen megváltoztatta a történet többi részét. Persze a szerzőnek joga van arra vinni a történetet, amerre csak akarja, de azon kívül, hogy ezt a csavart feleslegesnek éreztem ide (szerintem szerencsésebb lett volna a második részt ezzel kezdeni), még érzelmileg is rendesen lehúzott. Úgyhogy hiába zárult tündérmesébe illően hőseink története, az addig vezető igencsak rögös útjukat a Kristen barátnőjével történt szörnyű esemény mégiscsak beárnyékolta.  
A sorozat második része, A póráz két végén, Kristen barátnőjéről, Solanról fog szólni.
Ami igazán tetszett a könyvben, hogy a szerző nem félt belemerülni a "női problémák" és a meddőség témájába. Meglepő természetességgel beszélt Kristen egész életére kiható menstruációs zavarairól, és hogy mindez mennyire korlátozta a partnerével való szexuális életét. Kristen állapotának szomorú valósága mindig jelen volt a könyvben, mivel a szerző a mindennapi élet részévé tette – úgy, ahogy ez a valóságban is van - s mindezt olyan formában, hogy egyáltalán nem éreztem ez miatt kényelmetlenül magam olvasás közben. 

Szóval összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de a következő résszel azért már óvatosabb leszek - megvárok pár értékelést, mielőtt beszerezném. Az írónő szókimondó stílusa és humora egyébként nagyon tetszett, és rengeteg érzelem volt a könyvben – nekem már egy kicsit túl sok is volt belőlük – úgyhogy aki egy igazán humoros és szívfacsaró érzelmekkel teli olvasmányra vágyik, annak bátran ajánlom.


Kiadó: Álomgyár
Eredeti cím: The Friend Zone
Sorozat: The Friend Zone
Fordította: Nagy Boldizsár
Oldalszám: 414

Sara Collins: Frannie ​Langton vallomásai

Kissé csalódott vagyok, mert több általam elismert blogger méltatta e könyv nagyszerűségét, ám én ezt egy cseppet sem éreztem rajta. Először arra gondoltam, hogy biztos azért, mert egyrészt rosszkor olvastam, másrészt, mert mindig túl fáradtan kezdtem bele és így pár oldal után rendszerint szépen be is ájultam rajta. Ám amikor a könyv felénél még mindig azt tapasztaltam, hogy engem ez a történet egyáltalán nem ránt magába, kezdtem elfogadni a tény, hogy basszus, nagyon úgy tűnik, hogy ez nem az én könyvem lesz.

A történet Frannie ​Langtonról, egy mulatt rabszolganőről szól, akit kettős gyilkossággal vádolnak: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benham és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Frannie képtelen felidézni, hogy mi történt azon a bizonyos éjszakán. Csak arra emlékszik, hogy másnap reggel az asszonya ágyában ébredt véres kézzel és ruhában,  az asszonya pedig holtan hevert mellette.

"Sosem tettem volna azt Madame-mal, amiről pedig állítják, hogy megtettem, mivel szerettem őt. Mégis azt mondják, ki kell ezért végezni engem, és azt akarják, hogy tegyek vallomást. De hogyan vallhatnám be azt, amiről magam sem hiszem, hogy elkövettem?"

Frannie védőügyvédje könyörög, hogy adjon a kezébe valamit, bármit, amivel megmentheti őt a kötéltől, és Frannie elkezdi mesélni az életét a kezdetektől egész a tárgyalásig.

Frannie egy jamaicai birtokon, amit ironikus módon Paradicsomnak neveztek el, nőtt fel házicselédként. Nem volt annyira rossz sorsa, mint a többi rabszolgának, inkább végigolvasta az ottani életét, ahelyett, hogy végigszenvedte volna, amiért persze nem hibáztatom, ha tehette, miért ne tette volna, csak elég furcsának, sőt hihetetlennek tartom mindezt, hiszen mégiscsak egy rabszolgáról van szó. Persze ki tudja, lehet voltak olyan házi rabszolgák, akiknek lehetőségük volt olyan műveltségre szert tenni, hogy verseket idézzennek és latinul, értitek, latinul beszéljenek ebben az időben, de bevallom, ezt kissé nehezen tudtam összeegyeztetni azzal a képpel, amit az ültetvényeken dolgozó rabszolgákról és tulajdonképpen magáról a rabszolga-rendszerről - még ha azokat a rabszolgákat is figyelembe veszem, akik voltak olyan szerencsések, hogy  családtagként tekintettek rájuk - eddigi ismereteim szerint a fejemben volt. De menjünk tovább.
Frannie kiváltságos helyzete ellenére sem tudta elkerülni, hogy a velejéig romlott gazdájának szörnyű emberkísérleteiben segédkezzen, aki meg volt győződve arról, hogy a feketék egy külön fajhoz tartoznak. Aztán amikor Langton elajándékozza őt egy barátjának, George Benhamnak - aki ugyancsak hasonló elveket vall az emberi faj különbözőségéről, ám ő kevésbé brutális módon vizsgálja ezt -,  Londonba kerül, ahol megismerkedik Benham feleségével, Marguerite-val és onnantól kezdve olthatatlan vágy lobban benne iránta.

A legfőbb rejtély a történetben, hogy ki ölte meg George és Marguerite Benhamot szinte elhalványul amellett a rengeteg sokkoló és nehéz téma mellett, amit az író felvonultat előttünk. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy melyik miatt érezzem rosszul magam olvasás közben. Mintha Collins úgy gondolta volna, hogy kötelező minden nehéz témát beleírnia a könyvbe: az emberkísérleteket, a női jogok eltiprását, a leszbikus szerelemet, a rasszizmust, a vérfertőzést, a prostitúciót, a függőséget, a titkos terhességet és még sorolhatnám, hogy milyen „csavarokkal” színesítette a sztorit, de nekem már ettől a néhánytól is erősen megfájdult a gyomrom. Véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha a szereplőkre koncentrált volna és rájuk fordított volna több energiát. Marguerie karakterét például kifejezetten vértelennek és  homályosnak éreztem. 

Frannie-ét pedig, nos, sajnos ő sehogy sem került közel a szívemhez, egyáltalán nem érintett meg a sorsa. Nem szerettem meg őt, nem tudtam átérezni a fájdalmát, és őszintén szólva a könyv végén sem nagyon éreztem semmiféle sajnálatot iránta. Igazából a viselkedése és a megnyilvánulásai miatt egyáltalán nem éreztem hitelesnek a karakterét. 
Meg aztán az egész elbeszélés is kissé unalmas és darabos volt számomra, ez utóbbi lehet, hogy Frannie emlékei közti ugrálás miatt volt, nem tudom, de valahogy nem siklottak szépen egymásba a fejezetek.

Ezek alapján tudom, úgy tűnhet, hogy borzasztóan rossz élményként éltem meg ezt a könyvet, de ez nem így van. Igaz, hogy Frannie története nem érintett meg és napi szinten sem vette be magát a gondolataimba, de az alapötlet szerintem jó volt. A könyv utolsó harmada pedig az elejéhez képest már-már izgalmasnak volt mondható, és találtam egy-két olyan hasonlatot és szép gondolatot is benne, ami felett muszáj volt elméláznom kicsit - persze olyat is, amin csak a szememet forgattam, annyira hangulatromboló és oda nem illő volt. Na de ezen túllépve végül is örülök, hogy elolvastam, annál is inkább mivel rengeteg fontos témát boncolgat, olvasója válogatja, kit melyik ragad jobban magával.


Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 444

Jess Rothenberg: The ​Kingdom – Boldogan, amíg meg nem…

Már a megjelenése pillanatában felfigyeltem erre a könyvre, egyrészt a gyönyörű borítója, másrészt az ígéretesnek tűnő tartalma miatt. Bevallom, én szentül meg voltam győződve arról, hogy egy újabb mesefeldolgozással lesz majd dolgom, de tévedtem. Ám ezt egy cseppet sem bántam,  mert így élvezetes olvasmányban volt részem, viszont a borító… Nos, így utólag azt kell mondjam, hogy sajnos nem adta vissza a regény hangulatát, az angol verziót én sokkal inkább a történethez illőnek érzem - hiszen mégis csak egy android a könyv főszereplője -, na de ez már csak apró kukacoskodás a részemről, lendüljünk is gyorsan túl ezen és nézzük, hogy miről is szól a történet.

A könyv a jövőben játszódik, egy olyan fantasztikus Királyságban - amit a Disneylandhez hasonló vidámparkszerűségnek kell elképzelni -, ahol a vendégek virtuális sárkányokkal, a valóságban már rég kihalt állatfajokkal, és a mesevilágból ismert hét káprázatosan gyönyörű félig robot, félig ember hercegnővel (Fantazistával) találkozhat. 

A főszereplőnk Ana, egyike ennek a hét hercegnőnek, akiket azért terveztek, hogy szórakoztassák a park látogatóit és hogy valóra váltsák a gyermekek álmait. Azonban amikor Ana találkozik a park egyik dolgozójával, Owennel, olyan érzelmek ragadják magukkal, amik nincsenek belé programozva - mint például a szerelem. Owent azonban meggyilkolják, és a bűnténnyel Anát vádolják. Vajon képes volt Ana megölni a szerelmét. Egyáltalán képes egy android érezni és a belé táplált programoknak ellent mondani? 


Oké, maga a koncepció – mely szerint a mesterséges intelligencia öntudatra ébred – abszolút nem új a nap alatt. Rengeteg könyvet és filmet láthattunk már ebben a témában. Nekem például végig a Westworld c. tévésorozat járt olvasás közben a fejemben - nagyon nehezen tudtam csak elvonatkoztatni tőle, olyan sok hasonlóságot láttam e kettő között -, ennek ellenére, vagy pont ezért, nagyon élveztem a könyvet. Tetszett Ana karaktere, még akkor is, ha nem igazán tudtam megszeretni őt. Lehet azért, mert egész idő alatt inkább gépként gondoltam rá, mint sem emberként. Hiszen annyira naivan és előre programozottan reagált a környezetére, hogy azt egyszerűen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni. És bár a történet előrehaladtával egyre több emberi vonás jelent meg a viselkedésében, engem valahogy mégsem tudott az író teljes mértékben meggyőzni arról, hogy Anára ezek után most már nyugodt szívvel tekinthetek emberként. Aztán itt volt Owen, aki ugyancsak szimpatikus szereplő volt számomra, de Anához képest meglehetősen sápadt és egydimenziós karakterre sikeredett. Sajnos nem nagyon sokat tudtunk meg róla, csakúgy, mint Ana nővéreiről, a többi Fantazistáról sem, akiknek nem mellesleg szintén fontos szerep jutott Ana karakterfejlődésében. 
A könyvben felvázolt Királyság roppant szép és csábító volt, de mint minden jónak persze ennek is voltak árnyoldalai. Nem minden ember fogadta el a hibrid programot. Nem mindenki érezte jónak és biztonságosnak az emberszabású robotok ilyen nagy léptekkel való fejlődését. Sokan féltek a Fantazistáktól és szörnyetegeknek tartották őket, mások pedig kihasználták, vagy épp kedvüket lelték bennük, a lényeg, hogy a gyerekeken kívül szinte mindenki semmibe vette és érzéketlen gépként tekintett rájuk. Mindebből a lányok természetesen nem sok mindent értettek, de úgy hitték, és azzal kábították őket, hogy a Királyság falain belül biztonságban vannak, ám ez valójában egyáltalán nem így volt.

A könyv szerkezeti felépítése elég érdekes volt. Az egész úgy kezdődött, hogy Anát, mint gyanúsítottat hallgatják ki a bíróságon, ahol az ott elhangzott tanúvallomások, interjúk illetve a bíróság elé tárt képi bizonyítékok csak egy-egy kis időre szakították meg a múltban játszódó eseményeket. Időben tehát a múlt és a jelen között ugrálunk, ami már a kezdetektől fogva izgalmassá tette az egészet, hiszen a könyv elejétől tudható, hogy bűncselekmény történt, aminek elkövetésével Anát vádolják. Ám hogy valóban Ana követte-e el a gyilkosságot, arra persze majd csak a végén derül fény.
Én úgy gondolom, hogy a Boldogan, amíg meg nem… egy korrekt kis ifjúsági regény, ami bőven ad gondolkodni valót az olvasó számára, úgyhogy összességében nekem tetszett a könyv. Tetszett, ahogy Ana lépésről lépésre kezdte megkérdőjelezni az életét, és ahogy rájött arra, hogy a sok csillogás és pompa mögött micsoda erkölcsi fertő és mennyi szörnyűség rejtőzik. Tetszett a könyv hangulata és a háttér, ahol a sztori játszódott. És tetszett, hogy a történet vége további történeteket is rejthet magában ebből a világról, amikre - ha valóban folytatja majd az írónő - én mindenképp kíváncsi leszek. 

„Boldogan éltek, míg meg nem haltak csak a mesében van. A mese pedig hazugság.”


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Kingdom
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 320

Néhány könyvújdonság, aminek a könyvespolcomon a helye

Én kis naiv, azt hittem,  ha majd lelassulnak kicsit a dolgok a járvány miatt, több időm marad olvasni. Ha-ha-ha, hát nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Mindenesetre az olvasatlan könyvek száma bár nem csökkent itthon, én azért a frissek fele is szorgalmasan kacsingatok. Találtam is néhányat, amire mindenképp kíváncsi vagyok, sőt egy-két darabot már elő is rendeltem, de inkább mutatom gyorsan, hogy mikre gondoltam.


 Karen Swan: Titok ​Párizsban  
Nem kell minden ajtón belesni…
A Titok Párizsban intenzív, egy pillanat alatt beszippantja az embert – Karen Swan bestsellere a tökéletes kikapcsolódás.
Valahol Párizs macskaköves utcácskái között van egy lakás, amelyben mindent ujjnyi vastagon belep a por, és ahol sok évtizeddel ezelőtt felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat rejtettek el.
Flora nem akármilyen galériás: az egyik legmenőbb Londonban – jobban el tudja engedni magát egy árverésen, ahol csak úgy röpködnek a fontmilliók, mint édes kettesben, egy gyertyafényes vacsora alkalmával.
Florára esik a választás, hogy becsülje fel a párizsi lakásból előkerült műkincseket. Igazi profiként deríti fel minden egyes festmény sorsát és előéletét, és ki akarja nyomozni, kicsoda rejtegette az alkotásokat ilyen sokáig.
Ahogy felveszi a kapcsolatot a fényűzően gazdag Vermeil családdal, akik Párizs és az Antibes-szigetek között ingáznak, Flora rádöbben, hogy a látszat sok tekintetben csal. A nyers modorú Xavier Vermeil eltökélte, hogy mindenáron távol tartja Florát családi titkaiktól – vajon mit rejteget?
Megjelenésének várható időpontja: 2020. július 1.

 Stacey Halls: Familiárisok 
Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 30.

 Kendare Blake: A ​sötét trón (Három sötét korona 2.) 
A sorozat első, Három sötét korona című kötetében megismert különös hármasikrek, a méregbájoló Katharine, a természetbájoló Arszinoé és az őselembájoló Mirabella harca tovább folytatódik. Javában tart a Felemelkedés esztendeje, amikor kiderül, hogy Katharine, az egykor gyenge nővér most erősebb, mint valaha. Arszinoé, miután felfedezi, miféle erők birtokosa, arra is rádöbben, hogyan tudja kamatoztatni rejtett tehetségét anélkül, hogy a többiek észrevegyék. A korábban a királynői korona legesélyesebbjének vélt Mirabellát pedig olyan támadások érik, amelyek ellen talán nem is tudja megvédeni magát.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. szeptember 28.

 Anders Roslund: Kopp-kopp 
(A névtelen l lányok 1.) 
Öt piros gyertya egy szülinapi tortán. Várakozással teli pillanat. Honnan tudhatta volna Zana, hogy annyi ember életét megváltoztatja ez a nap? Ő csak el akarta énekelni a Happy Birthday to You-t.
Amikor Ewert Grens belép a stockholmi lakásba, orrfacsaró szag csapja meg az orrát. Romlott étel, és valami, ami még annál is büdösebb. A szeme elé táruló látványt soha nem fogja kitörölni az emlékezetéből.
Közel húsz év múlva újra belép ebbe a lakásba. Valaki visszatért ide, és Zanát keresi. Versenyfutásba kezd az idővel: meg kell találni a lányt, mielőtt a másik a nyomára bukkan.
A Kopp-kopp a bosszú és az árulás velőtrázó története – mindössze három nap eseményeit mondja el, amelyekbe az egész világ beleremeg.
Grens és Hoffman, a két össze nem illő figura megállíthatatlanul nyomoz.

✦ Meg Waite Clayton: Az ​utolsó vonat Londonba 
Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa.
A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit.
Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. szeptember 23.

 Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés (Franz Eberhofer 6.) 
Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 30.

 Melinda Metz: Cirmos-hadművelet 
A szerelem mancsokon érkezik
Jamie Snyder harmincnégy éves és szingli. És kit érdekel, ha az? Szentül elhatározta, hogy az idei „Az Én Évem” lesz a számára. Annyiféle év volt már az életében – volt a „Csak Magával Törődő Pasi Éve”, az „Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve”, a „Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve”, a „Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve”. „Az Én Évem”-ben nem lesz semmiféle pasi – kizárólag egy cuki cirmos cica, MacGyver. Akinek viszont van egy nem annyira cuki szokása: szeret lopkodni. Jamie-nek mégis tökéletesen elég az ő társasága.
Csakhogy a macskájának más tervei vannak… Ő tudja, hogy a gazdája magányos. Mert érzi. És mindent megtesz – vagyis mindent összelopkod –, ha azzal segíthet Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. Még akkor is, ha annak kutyája van. És esze ágában sincs randizni.
Egy cica pedig úgysem tudhatja, kinek mi kell. Vagy mégis?
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 29.

 Cathy Kelly: Idén ​minden más lesz 
Három nő. Három születésnap. És egy mindent megváltoztató év…
Ginger meglehetősen máshogy tervezte 30. születésnapját. A mai este az élete éjszakája lehet – vagy kész katasztrófa.
Sam annyi év próbálkozás után végre teherbe esett. Amikor a 40. születésnapja reggelén elfolyik a magzatvize, pánikba esik: a szülés egy dolog, de hogyan válik belőle anya?
Callie egy óriási bulin ünnepli 50. születésnapját dublini otthonában. Ám a parti kellős közepén kopogtatnak az ajtaján, és a látogatás fenekestül felforgatja tökéletes életét…

 Beth O'Leary: Otthoncsere 
Leena két hónapra a nagymamájához, Eileenhez utazik egy kis yorkshire-i faluba, hogy végre feltöltődjön. Eileen erre az időszakra beköltözik az unokája londoni lakásába, ahol lehet, hogy újra rátalál a szerelem.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. július 1.

 Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál 
A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A felolvasó című kötetéhez.

 Theodora Goss: Az ​alkimista lányának különleges esete 
Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.

 Sarah Rees Brennan: Boszorkányszezon (Sabrina hátborzongató kalandjai 1.) 
Vajon lemond a lány a fény útjáról azért, hogy a sötétséget kövesse?
Tombol a nyár, és Sabrina Spellman tizenhatodik születésnapja közeledik, amikor minden megváltozik körülötte.
Bár mindig is tanult mágiát és varázsigéket két nagynénjétől, Hildától és Zeldától, közben élte a hétköznapi halandók életét is: a Baxter gimiben tanul, a barátnőivel – Susie-val és Rozzal – lóg, és moziba jár a barátjával, Harvey Kinkle-lel.
Ám egyre fogy az idő a hátralévő normális, mindennapi életéből, és sokkal nehezebb maga mögött hagynia Rozt, Susie-t és Harvey-t, mint gondolta. Főleg mert Sabrina nem biztos abban, hogy Harvey mit érez iránta. Unokatestvére, Ambrose azt javasolja, szórjanak bűbájt a fiúra, hogy kiderüljenek a valódi érzései. Ám amikor egy rejtélyes erdei szellem közbeavatkozik, a varázslat durván visszaüt.
Így bár Sabrinát mindig is vonzotta a boszorkánylét hatalma, most kénytelen elgondolkodni azon, hogy ez a hatalom nem tereli-e őt rossz irányba.
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 11.

 Thomas Hardy: Távol ​a világ zajától 
Bathsheba ​Everdene, miután megörököl egy gazdaságot, úgy dönt, hogy maga irányítja azt. A viktoriánus korban ez merőben szokatlan, nem csoda, hogy Bathshebára sokan felfigyelnek, köztük három olyan férfi is, akiket szinte megigéz a lány elragadó szépsége és erős egyénisége. Az első közülük a gyakorlatias és szilárd jellemű Gabriel Oak gazda, aki miután elvesztette minden vagyonát, birkapásztornak szegődik Bathseba földjére. A második a szomszéd birtok tulajdonosa, a vagyonos és méltóságteljes William Boldwood. A harmadik pedig egy művelt, lovagias és fess katona, Francis Troy őrmester, aki nagy nőcsábász hírében áll.
Bathshebának nincs szüksége férjre, anyagi és lelki szempontból is független, azonban mindhárom férfi megérinti valamilyen módon a szívét. A végső döntéshez drámai és sodró események láncolata vezet, melyek mögé Hardy az egykorvolt vidéki élet vonzó képét rajzolja meg, amire azonban már rávetül az iparosodás kíméletlen árnya. 
Megjelenésének várható időpontja: 2020. június 3.

Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.)

Szóval miután befejeztem az Ostrom és vihart, rögtön folytattam is a trilógiát a befejező kötettel - mert olyan ügyes voltam, hogy addig vártam, míg az utolsó rész is megjelenik, csak hogy egyszerre olvashassam a kettőt. És milyen jól tettem, mert a második rész után irtó kíváncsi voltam, hogy hogyan zárul majd a történet. És őszintén mondom, hogy nem csalódtam, mert egy nagyon különleges és egyedi befejezést kaptam. 

Ebben a részben kevesebb hangsúlyt kapott Alina és Mal kapcsolata, inkább a harmadik erősítő, a legendás tűzmadár felkutatására irányuló hosszú utazás, illetve az Éjúrral való végső összecsapásra való felkészülés és küzdelem került a középpontba. 

Miután a sebesült Alinának az őt szentként imádó, ám rabságban tartó Apparátus föld alatti alagútrendszeréből több társával együtt sikerül megszöknie, a tűzmadár keresésére indul. Sokan vadásznak rájuk útjuk során, de képességeiknek hála mindig sikerül megmenekülniük és folytatni a kutatást. Persze minden összecsapás áldozatokkal járt, és az írónő nem kímélte a szereplőket. Sokszor szíven is ütött egy-egy karakter elvesztése. A Nyikolajjal történt incidenstől például kisebb szívinfarktust kaptam, és a Malel történt eseményeket is felkavarónak éreztem, annál is inkább, mivel Alinának a vele való kapcsolata mindegyik könyvben fontos szerepet játszott. Ennek ellenére bevallom, én mégsem neki drukkoltam, mert nem éreztem olyan szikrázónak közöttük  a feszültséget, mint mondjuk Alina és az Éjúr, vagy akár egy-két jelenet erejéig Alina és Nyikolaj között, szóval én nem szerettem volna, hogy Mal nyerje el végül Alina szívét... holott az már réges-rég az övé volt. Csak ezt valahogy én mégsem láttam, vagy nem akartam tudomásul venni, melyben egyébként az írónőnek is nagy szerepe volt - persze senkire nem szeretnék ujjal mutogatni. 

Amit sérelmeztem picit ebben a részben, az az irtózatosan hosszú felkészülés, és a sok-sok elszenvedett támadás, melyek közül egyikből sem kerültek ki Alináék győztesen. Olyan érzésem volt, mintha egyet léptek volna előre és kettőt hátra, amit egy idő után irtó bosszantónak és frusztrálónak találtam. Persze a könyv végén a végső összecsapás mindenért kárpótolt, de valahogy mégis maradt bennem némi hiányérzet, főleg Éjúrral kapcsolatban. Ettől függetlenül a befejező kötetet is imádtam, rendkívül izgalmas volt, tele meglepetésekkel és egy perc üresjárat sem volt benne. A vége pedig... Nos én azzal is tökéletesen elégedett voltam, egyszerre volt keserédes és szomorú, ennek ellenére mégis kellőképp megnyugtató és kielégítő.

Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az orosz-ihlette mágikus környezetben játszódó, magával ragadó, és rendkívül hangulatos, izgalmas kalandokkal és színes karakterekkel teli ifjúsági fantasyt. Olvassátok! Megéri.


A sorozat köteti:
3. Ruin and Rising - Pusztulás és felemelkedés

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Ruin ​and Rising
Sorozat: Grisa trilógia
Fordította: Sziklai István
Oldalszám: 392

Leigh Bardugo Siege ​and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.)

Annyira rég (kereken 6 évvel ezelőtt, jééézusom tényleg baromi rég) olvastam az első részt, hogy attól féltem nem sok mindenre fogok már emlékezni az előzményekből. Gyötrődtem is kicsit, hogy újraolvassam-e a következő rész előtt, de olyan lusta voltam, hogy inkább kockáztattam. És bár a kötet elején kissé elveszettnek éreztem magam, de ahogy egyre előrébb haladtam az olvasásban, az apró utalásokból idővel valahogy szép lassan mégiscsak összeállt a kép, és úgy kb. 60-70 oldal után már azt éreztem, hogy ahhh… kérem szépen én ismét elvesztem.

A sztori ugyanott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Alinának és Malnek sikerült megszökniük a Zónából, majd új életet kezdeni egy ismeretlen földön. Alina persze igyekszik titokban tartani napidéző voltát, ám Éjúr így is a nyomukra bukkan és elfogja őket. Alinát a saját szolgálatába akarja kényszeríteni, ám mielőtt sikerrel járna, nem várt helyről segítség érkezik,  ugyanis az őket szállító hajó kalózkapitánya megszökteti őket és Ravkába viszi, ahol Alinának nincs más dolga, mint felkészülni az Éjúrral való végső összecsapásra.  

Mit is mondhatnék… ezt a részt is imádtam! Hihetetlen, hogy Leigh Bardugo hangulatos és különlegesen színes grisa világa ennyi év távlatából is ugyanúgy képes lenyűgözni és elvarázsolni, mint az első találkozásunkkor. Ebben a részben a hatalmi játszmákon, Alina karakterfejlődésén és egyre növekvő hatalmának kialakulásán, de leginkább Alina és Mal szerelmi kapcsolatán - vagy inkább tragédiáján - volt a legfőbb hangsúly. Emlékeszem, az első részben teljesen odavoltam Éjúrért. Ő volt számomra a legvonzóbb és legizgalmasabb karakter a regényben, de ebben a részben jócskán háttérbe szorult, pedig ereje és hatalma még mindig hátborzongatóan sötét és gonosz. Ám feltűnik egy új karakter és hát igen, tudom, nem szép dolog, de a figyelmem egyre inkább őrá terelődött. Nyikolaj fantasztikus személyiség; érdekes, izgalmas, roppant szimpatikus, ráadásul tökéletes vezető jellem és nem utolsósorban igen jóképű is, szóval határozottan üde színfoltja lett e sötét és baljós hangulatú történetnek. Úgyhogy engem ez a rész (is) se perc alatt levett a lábamról és nagyon gyorsan sikerült magába rántania.

Igazából semmi negatívumot nem tudok felróni számára, sőt, ez volt a legjobb második rész – és mint tudjuk a második részekkel mindig baj van – amit valaha olvastam, úgyhogy ahogy befejeztem, már vettem is kézbe a harmadik, egyben befejező kötetet a Pusztulás és felemelkedést. (Szerencsére voltam oly előrelátó, hogy az utolsó két részt bevártam, hogy egyszerre olvashassam el őket.)


A sorozat köteti:
2. Siege and Storm - Ostrom és vihar

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Siege and Storm
Sorozat: Grisa trilógia
Fordította: Sziklai István
Oldalszám: 416

Süssünk, süssünk valamit... mondjuk banános sütit

Rém egyszerű és nagyon finom ez a banános süti. Bevallom én jobban szeretem a krémes és habos édességeket, de mivel alapanyag és idő híján vagyok mindig, így ez nem mindig jön össze. Most például valami olyan nagyon gyorsan elkészíthető édességre volt szükségem, amibe mindenképp kellett banán, ráadásul jó sok, ha lehetett. Merthogy sajnos gyakran járok úgy, hogy túl sokat vásárolok belőle, aminek aztán az lesz a vége, hogy szép lassan rám barnul az összes. Most is elég nagy mennyiségben barnítottam őket, és mivel így már senki nem eszi meg a családból, muszáj volt valamit kitalálnom, hogy ne vesszen kárba. És azt hiszem ennél jobb receptet nem is találhattam volna rá, hála neked Nosatly.

Hozzávalók:
  • 25 dkg vaj (puha)
  • 20 dkg cukor
  • 4 db banán
  • 4 db tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 30 dkg finomliszt
Elkészítés:
- Először is a lágy vajat kikeverjük a cukorral, majd a villával összetört banánokat is hozzákeverjük.
- Beleütünk 4 tojást, elkeverjük.
- Végül pedig a sütőporos lisztet is hozzáadjuk és gondosan összedolgozzuk az egészet.
- A masszát egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, majd légkeveréses sütőben 190 fokon 20-25 percig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje.
- Felkockázzuk, és porcukorral megszórva tálaljuk.
Pár darabot én egy kis csokimázzal is megbolondítottam. Ja kérem, hogy az még nem szilárdult meg rajta? Nos, nálunk az ilyen apróságokra nem sok idő marad ám, mert úgy elkapkodják őket, hogy egy darab sem marad belőle. Fényképezni is csak azért tudtam, mert mindenkit kizavartam a konyhából.  :)

Cara Hunter: Nincs ​kiút ~ Adam Fawley 3.

Cara Hunter az a szerző, akinek minden könyvére kíváncsi vagyok - persze van még pár ilyen író a tarsolyomban, de ha thrillerről van szó, akkor őt tuti nem hagynám ki.  Szeretem a stílusát, és hogy olyan izgalmas és gyakran szívszorító  detektívtörténeteket ír, melyek középpontjában a családon belüli erőszak, valamilyen családi dráma és a gyerekek is fontos szerepet játszanak. Tetszik, hogy a történetei végén mindig valami furfangos csavarra lehet számítani, és hogy a nyomozócsapata, kinek tagjai kitartó munkával előbb vagy utóbb mindig fényt derítenek a különböző bűncselekményekre is nagyon sokrétű és szimpatikus kis társaság.  

A Nincs kiút immár a harmadik kötet az Adam Fawley sorozatból, és azt kell mondjam, hogy számomra talán ez volt eddig a leggyengébb a sorban. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne vártam volna esténként, hogy minél hamarabb a kezembe vehessem a könyvet és végre kiderüljön, hogy ki az, aki a szörnyű gyilkosságokat elkövette - nem, egyáltalán nem erről van szó. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez a rész most valahogy nem sikerült annyira izgalmasra, mint a korábbiak. Mintha több oldal szólt volna Fawley kollégáinak - Gislingham, Quinn, Somer és Everett - kapcsolatairól és magánéletéről, mint magáról a nyomozásról. Ami abból a szempontból, hogy így még jobban megismerhettük őket ugyan jó dolog volt, de a nyomozás szempontjából nem haladtak annyira gyorsan és egyértelműen előre az események, mint ahogy azt vártam. Persze mindezt a korábbi részekből már megszokhattam, de mégis, ezt a részt most kissé unalmasabbnak és még lassúbb tempójúnak éreztem az előzőeknél.

A történet egyébként egy hatalmas tűzesettel kezdődik, ami egy oxfordi családi házat dönt romba. A tűzeset után két gyermek összeégett testére bukkannak a tűzoltók a romok alatt. A fiatalabbik gyermek sajnos nem élte túl a tüzet, de az idősebbik igen, akit kritikus állapotban gyorsan kórházba is szállítanak. A rendőrség érdekes mód a szülőket sehol nem találja, mellyel kapcsolatban több kérdés is felmerül. Az első és legfontosabb, hogy vajon a gyerekek miért maradtak egyedül a házban? És hol van az édesanyjuk és az apjuk, miért nem veszi fel a telefonját?

Sajnos a vizsgálódás során kiderül, hogy a tűzeset nem baleset volt, hanem valaki szándékosan gyújtotta fel a házat, tehát gyilkosság áll a háttérben. A bűnös kézre kerítésének feladata pedig Fawley nyomozóra vár.
A Nincs kiút kb. 7-8 hónappal később játszódik a Sötétben c. könyvben megismert eset után. A történet elejét elég felkavarónak éreztem, annál is inkább mivel a házban talált két gyermek közül az egyik meghalt, és a másik is súlyosan megsérült. Ez a tragédia pedig már az elején megalapozta számomra a könyv hangulatát. Ráadásul az elbeszélés során gyakran visszarepít bennünket az író az időben, hogy jobban megismerhessük a családot és a tragédia előzményeit. Így persze kötődni kezdtem hozzájuk és ennél fogva az elvesztésük is igen fájt, úgyhogy már csak ez miatt is egész másnak éreztem ezt a kötetet a többinél; sokkal szomorúbbnak és szívbemarkolóbbnak. Tetszett, hogy Cara ismét a közösségi média eszközeit; újságcikkek, telefonbeszélgetések jegyzőkönyvei és a közösségi portálokon megjelenő hozzászólások használatával adott mélységet a történetnek. Ezt az eszközt vagy módszert – kinek, hogy tetszik - mindegyik könyvénél nagyon élveztem, legfőképp azért, mert ezek segítségével más szemszögből is megvizsgálhattam a történteket.

Fawley még mindig érdekes karakter számomra, nem gondoltam volna, hogy magánéleti kínjai ebben a részben még tovább fokozódhatnak. És bár ezek a problémák folyamatosan rányomják bélyegüket a munkájára, ám - annak ellenére, hogy ebben az ügyben most inkább háttérbe vonult, átadva a bizonyítás lehetőségét Gislinghamnek - éleslátása és rendkívüli megfigyelőképessége még így is teljesen nyilvánvaló maradt. Örülök, hogy a könyv végén kicsit fellélegezhettem a feleségével való kapcsolata miatt, és bízom benne, hogy következő részekben már nem gyötri tovább őt az író, eleget szenvedett már szegény. 

Szóval összességében ez a kötet sem okozott számomra csalódást, kicsit más volt, mint a többi, de így is tetszett. Kíváncsian várom a sorozat következő részét.


A sorozat részei:
1. Egy közeli ismerős
2. Sötétben
3. Nincs kiút
4. Féktelen harag

Kiadó: XXI. Század
Sorozat: Adam Fawley
Eredeti cím: No Way Out
Fordította: Gömöri Péter
Oldalszám: 412

Na akkor romantikázzunk egy kicsit

Olyan kimerült és fáradt vagyok mostanában, hogy egy rövidke poszt megíráshoz is alig van energiám. Nagyon nyűgösnek érzem most már ezt a – mindenki itthon van - helyzetet. Úúútálom, hogy mozaikmunkát kell végeznem, mert kb. 82x kell felállnom az íróasztalomtól naponta, hogy segítsek valamelyik gyerekemnek az iskolai beadandó, valamilyen dolgozat, vagy épp a házi feladat elkészítésében. Úúútálom, hogy többet kell főznöm és takarítanom és hogy nem tudok egy óránál tovább elmélyedni a munkámba - úgy érzem, hogy nem csinálok egész nap semmit, hogy nem haladok egyről a kettőre, és ez baromi frusztráló tud lenni. Ezek után szerintem nem meglepő, ha úgy vélem, hogy én leszek az első a családban, aki elkezdi felírni – akár a szoba falára is -, hogy Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ- AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ. És abban is én leszek az első, aki az utolsó napon korán reggel kirohanva az udvar közepére sikítva kürtöli szét, hogy véééégre vége a tanévnek.

És most, hogy kellőképp kinyafogtam és panaszkodtam magam térjünk át e rövidke röpke tárgyára, a történelmi romantikusokra - ahh végre egy olyan téma, amit nem tudok megunni. Most azonban nem a könyvekről szeretnék beszélni, hanem azokról a filmekről és sorozatokról, pontosabban csak arról az egy sorozatról, amit az elmúlt hetekben néztem megfáradt agysejtjeim regenerálása, és a stresszben befeszült arcizmaim kisimítása végett. Merthogy nincs is annál jobb léleksimogató és szívmelengető kikapcsolódás, mint egy kicsit visszarepülni a múltba és elveszni a különböző bálok és csipkés napernyők romantikus világában. Nem tudom ki hogy van vele, de engem a kosztümös romantikus filmek tökéletesen megnyugtatnak, kikapcsolnak és feltöltenek. Szeretek visszarepülni velük a múltba, szeretem elnézegetni az akkori ruhákat, hajviseleteket és a gyönyörű helyszíneket. Imádom a szereplők között lévő bájosan visszafogott, gyakran humoros párbeszédeket, amelyek komoly illemszabályok, társadalmi elvárások és etikettek köré vannak szorítva. És ugyancsak roppant szeretem a bennük lévő bókokba csomagolt finom iróniát is és a sorok között megbújó társadalomkritikát. De igazából szerintem teljesen mindegy, hogy ki miért szereti ezeket a filmeket, a lényeg, hogy nem lehet velük betelni.  Én legalábbis így érzek velük kapcsolatban.

Következzenek hát azok a filmek, amiket az elmúlt napokban néztem és segítettek kicsit helyreállítani a lelki békémet egy-egy nehéz nap után.


1. BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET
Az első, és megunhatatlan, és örök kedvencem a Büszkeség és balítélet. Nem tudom, hogy hányszor láttam már, mert öt után már nem számoltam, de még mindig ez a legkedvesebb romantikus filmem, és ez szerintem már örökre így is marad. A BBC 1995-ös feldolgozását annak idején nagyon szerettem és még most is nagyon szeretem, de mégis a 2005-ös verzió lett a kedvencem. Ez a film olyan szépen adja át azt a vágyódást és régimódi romantikát - aminek, mint tudjuk Austen nagymestere volt -, hogy az olyan romantikus lelkű filmnézők, mint amilyen én is vagyok, biztos vagyok benne, hogy minden egyes alkalommal még mindig lélegzetvisszafojtva nézik végig Mr. Darcy és Elizabeh Bennet történetét az első filmkockától kezdve az utolsóig. Persze tudom, hogy végén az a bizonyos homlokpuszi gallyra vágta az egészet, de számomra még így is örök kedvenc marad ez a feldolgozás. 

2. SANDITON
Ezt a 8 részes sorozatot nemrég fedeztem fel magamnak, és szinte két nap alatt le is daráltam, annyira megszerettem. Amit érdemes tudni róla, hogy ez a film is Jane Austen regényéből készült, méghozzá a legutolsó munkájából, amit 1817 januárja és márciusa között írt, de betegsége és júliusban bekövetkező halála miatt már nem volt alkalma befejezni. Mindössze 11 fejezet maradt az utókorra ebből a regényből, a történet továbbgondolása pedig a készítőkre volt bízva. Ennek fényében elsőre úgy gondoltam, hogy mivel túl sok hely maradt a képzeletnek, így a filmnek biztos nem sok köze lesz majd Austenhez. De tévedtem, mert az írónő már ismert karakterjegyei itt is rendre visszaköszöntek, szóval kellemesen csalódtam, sőt! Egy annyira hangulatos, látványos, és roppant romantikus sorozathoz volt szerencsém, ami bekerült a kedvenceim közé. A szereplőgárda minden tagját irtó szimpatikusnak találtam, a főszereplők is nagyon jól el lettek találva, a környezet szemet gyönyörködtető volt és a zenei betétek is nagyszerűek voltak, szóval teljesen el voltam ájulva tőle. Sajnos mivel a nézettsége Angliában nem volt túl jó, így a sorozatot elkaszálták - pedig annyira érződött rajta, hogy a készítők több évadosra tervezték. Sajnos a vége is azért lett olyan, amilyen – biztos vagyok benne, hogy Jane Austen nem ilyen véget szánt volna a történetnek -, de én így is nagyon szerettem, és minden pillanatát élveztem. Tuti újranézős lesz!

3. KISASSZONYOK
Ennek a filmnek is több feldolgozását láthattuk már, én nemrég a 2019-est néztem meg Meryl Streep, Saoirse Ronan és Emma Watson szereplésével. Saoirse Ronant nagyon szeretem, ebben a filmben is szerintem nagyon jól játszott. Egyébként a Lady Bird c. filmben találkoztam vele először, ahol szintén nagyon tetszett az alakítása, és bár magában a filmben szerintem semmi extra nem volt, mégis megfogott valami miatt. A Kisasszonyok ezen feldolgozását én modernebbnek éreztem az előzőeknél, ami szerintem nem vált hátrányára, sőt... Ez a film is kihagyhatatlan.

4. EMMA
Ismét egy Jane Austen feldolgozás. Nagyon vártam már ezt a filmet, mert az előzetesekből ítélve úgy gondoltam, hogy egy roppant szórakoztató romantikus komédiához lesz majd szerencsém. Hogy Austen is komédiának szánta-e a könyvet, azt nem tudom, mindenesetre nekem ez a feldolgozás nagyon bejött. Azt nem mondom, hogy minden jelenete elkápráztatott, de rendkívül szórakoztató, fiatalos, látványos és humoros volt, ráadásul a párbeszédek nagy része szóról szóra megegyezett a regényben elhangzott mondatokkal, és olyan gyönyörű ruhaköltemények voltak benne, amiket nem győztem csak csodálni, szóval nekem ez a film is pozitív élményt nyújtott.

5. AUSTENLAND
És ó, igen. Az utolsó, mondhatni kakukktojás egy olyan film, ami számomra mindig tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani - igen, ezt is többször láttam már - és úgy képes kisimítani a végletekig összegabalyodott idegszálaimat mintha csak egy kéthetes nyári vakáción lettem volna Anglia egy eldugott kis falujában. Tudom, sokan azt mondják, hogy ez a film egy rettenet, és egy óriási nagy hülyeség, de szerintem ezek az emberek csak azért vannak ilyen véleménnyel róla, mert nem tudnak azonosulni a hősnő austeni világhoz való mérhetetlen vonzódásával. Mert ezt a megszállottságott - amit a szebb megfogalmazás végett nevezzünk inkább csak rajongásnak -, kérem szépen csakis Austen szerelmesei érthetik meg igazán. :)