2021/10/17

,

Őszi könyves kívánságlista

Nagyon rég volt már új megjelenésekről szóló bejegyzés, elsősorban azért, mert alig van időm mostanában a bloggal foglalkozni. Másodsorban pedig azért, mert nem találtam olyan mennyiségű, témájú és műfajú könyveket, amikért érdemes lett volna billentyűzetet ragadnom. Ám az ősz eleje mindig is sok újdonságot tartogatott a olvasni vágyó könyvmolyok számára, és ez bizony most sincs másképp. Mutatom is azokat a finomságokat, amiket kinéztem magamnak, és amiket  hótziher, hogy be fogok szerezni. És ezt most nyugodt szívvel írtam le ide, mert a férjem úgysem fogja elolvasni.

Ez a könyv elsősorban Nagy Katalin - A kezdetek c. különös ízű, szarkasztikus Netflixes sorozat miatt került fel a listámra. Nagyon szerettem ezt a filmet, emlékszem, anno szinte egyhuzamban néztem végig az egészet, ami egyébként arról szólt, hogy hogyan válik a fiatal és ártatlan Katalin cárnő egyre kegyetlenebb manipulátorrá. Ez után a sorozat után, aminek egyébként 2. évada is lesz, őszintén kíváncsi lettem minden olyan könyvre, ami Nagy Katalinról szól.

Ellen Alpsten: A ​cárnő

I. ​Nagy Péter, minden oroszok szeretett és rettegett cárja a halálos ágyán fekszik, de örökösét nem nevezte meg. Az egyetlen felnőtt kort megért fia a cár kegyetlen bánásmódjának köszönhetően évekkel korábban meghalt, unokája pedig még túl fiatal az uralkodáshoz. Ekkor lép elő a cár második felesége, a szegény sorból hihetetlen módon felemelkedett Katalin, aki kellő érzékkel és némi ármánnyal úgy irányítja a sorsot, hogy a cár halála után ő maga kerülhessen a trónra. Ezzel ő lesz I. Katalin cárnő, Oroszország első női uralkodója.

Ellen Alpsten lebilincselő elbeszélése a jobbágyból mosónővé, a cár szeretőjéből pedig a feleségévé váló Marta Skawrońska kalandos életét meglehetősen pontos történelmi hűséggel tárja az olvasók elé, A cárnő mégis szinte mesébe illő. A fényűző mulatságok, a kegyetlen háborúk és az udvari intrikák világában egy írástudatlan, de okos és erős nő megváltoztatja a sorsát, és vonzó külsejének és hihetetlen lelki erejének köszönhetően Európa egyik legnagyobb birodalmának a vezetőjévé válik. Ilyen történetet csak maga az élet írhat.

Ezt a könyvet szintén a belőle készült Netflixes sorozat miatt szeretném megvenni, ami lassú szerelem volt, de a végére mégiscsak nagyon megszerettem! Úgyhogy muszáj lesz ezt is elolvasnom, annál is inkább, mivel a film állítólag nem mindenben követte a könyvet.
Yangsze Choo: Szellemara

Malájföld, ​1893. Li-lannak, az egykor jómódú, de mára lecsúszott család leányának nem sok reménye lehet. Csakhogy a sors forgandó, és Li-lan különös ajánlatot kap a gazdag és hatalmas Lim családtól: legyen a rejtélyes körülmények között elhunyt, egyetlen fiuk szellemfelesége. Az ősi időkbe visszanyúló, mégis nagyon ritkán alkalmazott szertartással szokták megbékíteni a hazajáró lelkeket. A halott fiú dühös szelleme egyre rámenősebb, a családja egyre erőszakosabban követeli az esküvőt. Egy ilyen házasság biztosítaná Li-lannak a gondtalan életet, de borzasztó árat kellene fizetnie érte. Minden éjszaka átkerül a kínai purgatórium párhuzamos világába, ahol bosszúszomjas kísértetek élnek szellemvárosokban, papírból hajtogatott temetési ajándékok között. Li-lan nemcsak amiatt vonakodik a szellemvilágtól, mert leendő férje háborgatja, hanem mert ő a család új örökösével, Tien-pajjal tudna magának egy boldog életet elképzelni. Egészen addig, amíg nem találkozik a titokzatos Er Langgal, az elragadó, bár szeszélyes védőszellemmel, aki megmenti az életét, és akinek a segítségével visszatérhet az élők közé. A legnagyobb kihívással Li-lan azonban csak ekkor szembesül: választania kell a két világ között.

 
Semmi jónak nem vagyok az elrontója, úgyhogy egy jó kis chick-lit mindig jöhet.

K. J. Dell'Antonia: Csirkék ​és csajok

Három nemzedék. Két csirkesütöde. És egy recept, amitől minden a feje tetejére áll.
Egy kansasi kisvárosban Mimi csirkesütödéje immár száz éve verseng Frannie csirkesütödéjével, hogy ki kínálja a finomabb rántott csirkét, és ebből kifolyólag a két vendéglő tulajdonosai közötti viszály is száz éve tart. Ez senkit nem visel meg annyira, mint Amandát, a harmincöt éves, özvegy fiatalasszonyt, aki gyermekkorától segített az édesanyjának Mimi csirkesütödéjében, egészen addig, amíg botrányos módon feleségül nem ment a vetélytársuk fiához, és el nem kezdett Frannie csirkesütödéjében dolgozni. Amanda, hogy fellendítse a forgalmat, jelentkezik a Főzd le! valóságshow-ba, amelyben éttermek versengenek a százezer dolláros fődíjért. Ekkor még nem gyanítja, hogy ezzel igazi csirkecsatát indít el…


Az írónő előző sorozatát a Őfelsége kémnőjét nagyon szerettem - csak remélni tudom, hogy a kiadó nem kaszálta el és hozza majd a folytatásokat is - és mivel ez szintén egy rejtélyes bűntettel fűszerezett viktoriánus kori történelmi regény, naná, hogy érdekel. 

Rhys Bowen: Az ​Angyal-öböl felett

Az ​arisztokrata származású Isabella Waverly nem akar mást, mint vigaszt nyújtani egy londoni utcán elgázolt nőnek. A haldokló utolsó erejével levelet nyom Bella kezébe. A boríték állásajánlatot rejt a Buckingham-palota konyhájára, ami megadja azt, amire a reménybeli fiatal szakácsnő kétségbeesetten vágyik: menekvést az alantas cselédélet szorításából. Isabella Helen Bartonként érkezik a palotába, és immár hódolhat a főzés iránti szenvedélyének. Olyan fogásokat készít, amelyekkel magát Viktória királynőt is megörvendezteti, és beválasztják az uralkodó Nizzába tartó kíséretébe.
De vajon ez az, amit igazán szeretne? Akkor is, ha ez azzal jár, hogy le kell mondania a szerelemről és a családról? Egész életében másokat szolgál majd, miközben esély mutatkozik arra, hogy fényűző és gondtalan életet éljen egy arisztokrata férj oldalán?
Nincs ideje sokat töprengeni ezeken a kérdéseken, mert egy nap a királynő kíséretének egyik tagja megbetegszik és meghal. Mivel Bella készítette a királyi vendég utolsó vacsoráját, őt gyanúsítják a mérgezéssel. Nyomozás indul, és fény derülhet mindenre…


Szeretem M. C. Beaton könyveit, annyira könnyűek és szórakoztatóak, hogy mindig élvezet őket olvasni, úgyhogy erre a sorozatára is benevezek (És szintén csak remélni merem, hogy a további kötetek is jönnek majd szép sorban.)

M. C. Beaton: Ha ​egy üzlet beindul (Deklassz' Szálloda 1.)

Az élet nem egyszerű, ha arisztokratának születsz, de nincs egy vasad sem. Így van ezzel Lady Fortescue is. Csakhogy neki zseniális ötlete támad: mi lenne, ha londoni, egykor pompás, mára megkopott házát elegáns szállodává alakítaná?
Tervéhez kiváló segítőket talál: csupa hozzá hasonló, elszegényedett előkelőt. Például belép a csapatba Sir Philip – mondjuk úgy, kreatív ügyvezetőként. Tőle egy kis tolvajlás sem áll távol, ha a szálloda érdekei úgy kívánják. A felszolgált ételekért pedig Miss Harriet James, egy vagyontalan kisasszony lesz a felelős, akire pár éve még francia szakács főzött. És az üzlet csodásan beindul. Kár, hogy semmi sem lehet tökéletes…!
Vicces félreértések, ravasz cselszövések és meglepő kalandok sora vár a lelkes csapatra ebben a fordulatos és romatikusan szórakoztató regényben a nagysikerű AGATHA RAISIN és HAMISH MACBETH sorozatok szerzőjétől.


Új Franz Eberhofer rész? Ó, hát őt a világ összes kincséért sem hagynám ki!

Rita Falk: Bajorkolbász-társaság (Franz Eberhofer 8.)

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr szülőfalujában, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenben felavatják a falu új szállodáját – kettős értelemben is. Nemcsak a vendégek érkeznek meg ugyanis, hanem az első gyilkosságra is sor kerül a vadonatúj falak között. Az ügy felderítése természetesen ezúttal is Franz feladata, akinek besegít a nyomozásba barátja és egykori kollégája, az ezúttal ezotéria-guruként fellépő Rudi Birkenberger is. Franz életét a megoldhatatlannak tűnő ügyön túl tovább bonyolítja, hogy a családban is újabb viharok közelegnek: Leopold és Susi ugyanis összefog egy leendő közös otthon érdekében…

A többi könyvhöz nincs komolyabb hozzáfűznivalóm, egyszerűen kellenek és kész.

Thomas Savage: A ​kutya karmai közt


Phil és George testvérek és üzlettársak, a montanai völgy legnagyobb farmjának tulajdonosai. Phil az okos, George a lomha. Phil magas és összeférhetetlen, George testes és csöndes. Phil briliáns sakkjátékos, mohó olvasó és ékesen szóló történetmesélő, George lassan tanul, és a munkának szenteli magát.

Phil ádáz szadista, aki mindenben dominálni akar, ezért nem tudja elviselni a gyengeséget, George-nak viszont gyengéd, szeretetteli a lelke. Ugyanabban a szobában alszanak, amelyiken kisfiúként osztoztak, és ennek már közel negyven éve. Amikor George váratlanul feleségül vesz egy fiatal özvegyet, és elviszi a farmra, Phil könyörtelen hadjáratba kezd, hogy tönkretegye öccse újdonsült feleségét. De szemben találja magát egy váratlan védelmezővel…

V. S. Alexander: Az ​előkóstoló


Magda Ritter tájékozatlan fiatal lányként, akarata ellenére kerül Hitler szolgálatába. Ételkóstolóként testközelből tapasztalja meg a Führer szuggesztív kisugárzását, és köt szoros ismeretséget annak szeretőjével. Hitler egyik tisztjét, Karlt megismerve hamar ráébred, hogy egy utópisztikus világban élik mindennapjaikat, ami körül a valóság épp Hitler beteg mániája miatt omlik össze. Magdában egyre erősebb az elhatározás, hogy megölje a diktátort, de Karl biztosítja a lányt, hogy a zsarnok ellen merényletet terveznek. A háborúban Magda elveszíti szüleit, a sikertelen merénylet következtében pedig újdonsült férjének is menekülnie kell. A zárt burkon kívül Magda megtapasztalja a fanatizmus okozta borzalmakat. Németország haláltusájának utolsó óráiban, miután visszakerül a Führer bunkerjába, maga áll Eva és Hitler szobájában, amikor azok öngyilkosságra készülnek. A bunkerből elmenekülve a lány feladja magát az amerikai katonáknak, majd elmeséli nekik meghökkentő történetét.

Jessica Fellowes: Gyilkosság ​a vonaton (Mitfordi rejtélyek 1.)

1919, ​Anglia. A veszélyes, kiszámíthatatlan nagybátyjával és magát agyondolgozó anyjával együtt nyomorban élő Lousia Cannon szebb életről álmodik, lehetőség szerint minél messzebb Londontól. A fiatal lány számára a megváltást jelenti az Oxfordshire gyönyörű vidékén található Mitford házban kínálkozó munkalehetőség, ahol a Mitford nővérek mellé keresnek szolgálót. Lousia Cannon egyszerre lesz a hat lány dajkája, gardedámja és a legidősebb nővér, a 16 éves, éles eszű és éles nyelvű Nancy bizalmasa.
A környéket eközben egy hátborzongató rejtély tartja lázban: a legendás ápolónő, Florence Nightingale keresztlányát, Florence Nightingale Shore-t fényes nappal gyilkolják meg egy vonaton. A szövevényes ügybe Louisa és Nancy is belekeveredik, de mit tehet két fiatal lány egy olyan gyilkossal szemben, aki bármire képes, hogy elkerülje a lelepleződést?
Jessica Fellowes megtörtént eseményeken alapuló regénye egyszerre idézi meg Agatha Christie klasszikus bűnügyi történeteit és a Downton Abbey hangulatát. A Mitfordi rejtélyek az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi sikert arató brit krimisorozata.

Susan M. Boyer: Délvidéki ​pezsgés (Liz Talbot-rejtélyek 1.)


Liz Talbot magánnyomozó modern déli szépség: melegszívű, jó hírű és Sig 9 pisztolyát mindig a táskájában hordja. Amikor megölik a nagymamáját, Liz hanyatt-homlok rohan vissza Dél-Karolina szigetére az otthonába, hogy megtalálja a gyilkosát.
Rendőrfőnök bátyja kizárja a nyomozásból, ezért saját kezébe veszi az ügyet, ráadásul feltűnik a régen meghalt legjobb barátnője is, ami tovább bonyolítja a dolgokat. A család halálos veszélyben van, így Liznek többre lesz szüksége, mint az esze és a szépsége, hogy biztonságban tudhassa őket. Elindul az alvilági nyomok után, hogy elkapjon egy pszichopatát, mielőtt az kapja el őt.
Szorul a hurok!

Richard Osman: A ​férfi, aki kétszer halt meg (A csütörtöki nyomozóklub 2.)


A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.
Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás.

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?
tovább olvasom Őszi könyves kívánságlista
, , , ,

Riley Sager: Várj, ​amíg sötét lesz

Riley Sager neve nem ismeretlen számomra. Annak idején a Zárj minden ajtót! c. könyve nálam nagyon betalált, ezért is voltam kíváncsi erre a történetére is, amiben szintén nem csalódtam, de az előző könyve, bevallom, egy kicsivel mégis jobban tetszett.

Maggie egész életében arra törekedett, hogy válaszokat kapjon szüleitől. Olyan válaszokat, melyek középpontjában egy régi, és a környék lakói szerint kísértet lakta ház állt, a Beléndek-villa. Ugyanis kiskorában ebbe a házba költözött a családjával együtt, ahonnan aztán alig három hét leforgása alatt kénytelenek voltak az éjszaka kellős közepén elmenekülni. 

Maggie édesapja később könyvet írt a házban átélt kalandról a Horrorház – igaz történet címmel, ami szenzációs világsiker lett: tele túlvilági szellemekkel és megmagyarázhatatlan eseményekkel. Ám Maggie sosem hitt el egy szót se belőle. Így amikor megörökli a Beléndek-villát, habozás nélkül visszatér oda, hogy kiderítse mi kényszerítette a családját annyi évvel ezelőtt a ház elhagyására.
A történetet két nézőpontból követhetjük nyomon. Az egyik a Maggie édesapja által írt könyv fejezetein keresztül, a másik pedig Maggie szemszögén át, amikor visszaköltözik a házba és rájön, hogy az apja általa írt történet talán nem is kitaláció, hanem tényleg megtörtént sok-sok évvel ezelőtt. Annál is inkább, mivel a házba való beköltözése után olyan furcsa dolgokra lesz figyelmes, amik tényleg nem zárják ki annak tényét, hogy valóban kísértetek járnak a Beléndek- villában, akik aztán az ott élők életére törnek.

Ez a kettős narratíva szerintem remek választás volt az író részéről, annál is inkább, mivel egyik elbeszélőnek sem lehetett igazán hinni. Én legalábbis folyamatosan megkérdőjeleztem Maggie emlékeit a múlttal kapcsolatban, hiszen annyira kicsi volt még akkor, és annyi mindent másképp látott, mint a felnőttek. És az apja történetével kapcsolatban is mindvégig fenntartásaim voltak, és nem tudtam, hogy mennyit hihetek el az által írt dolgokból, tehát abszolút nem lehetett tudni, hogy ki mond igazat? Ki hazudik? És ha hazudik, akkor vajon miért?

Ennek köszönhetően a könyv irtó izgalmas volt és folyamatosan feszültségben tartott. A horrorelemeknek hála pedig végig borzongtam az elejétől a végéig. Mivel főleg éjszakánként olvastam, így éjszakánként elég nyugtalanul aludtam és minden olyan zajtól, amit a házunk adott ki magából (a vízmelegítő bojler bekapcsolásától kezdve a tetőgerendák ropogásáig) tényleg mindentől frászt kaptam.
A könyv igazi főszereplője egyébként szerintem maga a ház, a Beléndek-villa volt, illetve annak szörnyű múltja. Itt is a Zárj minden ajtót!-hoz hasonlóan irtó hangulatosan és aprólékosan mutatta be a szerző a környezetet, a horrorfilmbe illő régi épületet; a végtelen szobák sorát, a magasba nyúló íves ablakokat, a grandiózus méretű lépcsőfeljárót, és a  festményeket a falon, mindezt megfűszerezve az előző tulajdonosok baljós történetével, szóval tényleg remek és erős atmoszférájú volt a könyv ebből a szempontból.

Ami kicsit bosszantott benne, hogy a szerző a rejtély egy kulcsfontosságú eleménél félrevezette az olvasót.  A könyv elején azt írta, hogy a házban lévő festmény az előző tulajdonos lányáról nagyon "részletgazdag" és szépen kidolgozott, olyannyira, hogy 
még azt is észrevette Maggie rajta, hogy a lány ölében ülő nyúlnak is "külön-külön megfestett szőrszálai voltak", amihez ugye elég közelről kellett megvizsgálnia a képet, hogy mindezt lássa. Aztán a könyv végén már azt írta „a nyúl kicsit másként volt megfestve, mint a kép többi része. Nem volt olyan részletes, mintha egy másik festő munkája lett volna.” … „A nyúl nem ugyanazokkal a részletes vonásokkal volt ábrázolva”. És én ettől az apró ellentmondástól kissé becsapva éreztem magam, ami aztán rossz szájízt hagyott maga után. Annál is inkább, mivel már a legelején lehetett érezni, hogy a kép jelentőséggel bír majd, a rejtély szempontjából.

Ettől eltekintve persze nagyon jól szórakoztam, igazán hátborzongató volt olvasni a könyvet, úgyhogy aki szereti a szellemtörténeteket és a kísértetjárta házakról szóló izgalmas regényeket, annak mindenképp ajánlom.


Kiadó: Lettero
Eredeti cím: Home Before Dark
Fordította: Sajó Tamás
Oldalszám: 464

tovább olvasom Riley Sager: Várj, ​amíg sötét lesz

2021/10/12

, , ,

Helen H. Durrant: A ​következő áldozat

Rachelnek, a gyilkossági csoport főfelügyelőjének kissé zűrös élete van. Otthon két makacs tizenéves lányt nevel egyedül, a volt férje a szomszédban lakik, és a fiatalkori szerelem, akihez még mindig mély érzelmek kötik, a város rettegett gengsztere. Rachel számára az egyetlen menekülés ebből az őrületből a munkája, amit imád és amiért a magánéletét is képes lenne feláldozni. De ez az új eset, melyben egy kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait a fiatal homoszexuális fiúk körében, kétségbe vonja, hogy képes-e továbbra is megfelelően végezni a munkáját, különösen akkor, ha a gyilkos személyessé teszi az ügyet azzal, hogy Rachel családját is bevonja a játékába.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert szerettem olvasni; gyors tempójú volt és rövid fejezetekből állt, melynek köszönhetően gyorsan lehetett vele haladni. A cselekmény is végig lekötötte a figyelmem, mindig kíváncsian vártam a gyilkos következő lépését és hogy vajon mikor követ el olyan hibát, aminek felfedezésével végre áttörést érhetnek el a rendőrök a nyomozásban, de mindezek ellenére nekem mégis hiányzott belőle valami – talán a szereplők zavartak, mivel egyikhez sem tudtam igazán kötődni. 

A történetet egyébként különböző nézőpontokból, köztük a gyilkos szemszögén keresztül is nyomon követhettük, ami igazán izgalmassá és feszültté tette az egészet. És a szereplők többsége is érdekes és változatos volt, akik jelleme remélhetőleg a következő részekben majd jobban ki fog teljesedni. A legfőbb problémám leginkább a hősnőnkkel, Rachellel volt, az ő karaktere egyáltalán nem nőtt közel a szívemhez. Még a gengszter exét is - akiről alig tudtunk meg valamit - érdekesebbnek és kedvelhetőbb figurának találtam, mint őt. Arra viszont, hogy kettőjük kapcsolata a továbbiakban majd miként befolyásolja Rachel munkáját és magánéletét, nagyon kíváncsi leszek.
A könyv amúgy nem sok romantikát tartalmaz, a történet bűnügyi vonatkozása elsőbbséget élvezett a szereplők magánéletével szemben; éppen elég információt kapunk róluk ahhoz, hogy emberként lássuk őket, ám mégsem annyit, hogy az háttérbe szorítsa a rejtélyt súlyát, ami teljesen rendben volt így.

Úgyhogy összességében izgalmas könyv volt, de mély nyomott nem hagyott bennem. Ennek ellenére, ha a kiadó a sorozat további köteteit is elhozza nekünk, azokra is vevő leszek, mert úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőség van a rendőrségi karakterek és azok kapcsolatainak fejlesztésében, illetve a mostanihoz hasonló ugyancsak csavaros és hátborzongató gyilkossági ügy felderítésében is szívesen részt vennék ismét.


Ui.: A sorozat külföldön már az 5. résznél tart.

Kiadó: I.P.C.
Eredeti cím: Next Victim
Fordította:
Oldalszám: 320

tovább olvasom Helen H. Durrant: A ​következő áldozat

2021/10/08

, , , , , ,

C. S. Pacat: A ​rab herceg (A rab herceg 1.)

A molyon olvasott vélemények keltették fel a könyv iránti érdeklődésemet. Volt, aki csalódott benne a történet brutalitása és a benne lévő sok kegyetlenkedés miatt, és volt, aki így is teljesen odáig volt érte és alig várja, hogy a következő részt is a kezébe vegye. Szóval elég vegyes véleményeket olvastam róla, úgyhogy muszáj volt nekem is a dolog végére járni és megnézni, hogy mi az igazság mindebből, na meg a komfortzóna határokat sem árt néha kicsit feszegetni.

És az van, hogy nekem ez a könyv baromira tetszett. Holott az elején rendesen féltem tőle a sok megosztó vélemény miatt. És így utólag azt kell mondjam, hogy való igaz, tényleg nem való mindenkinek, és megértem a negatív visszhangokat is, de akkor is. Én ezt a könyvet egyszerűen imádtam. Egyébként lehet ám, hogy nekem is csak azért tetszett, mert már felvértezve kezdtem neki az olvasásnak. Tudtam, hogy a történet egy olyan ókori Rómára hajazó társadalomban játszódik, ahol a homoszexualitás a normális és a hetero az abnormális. Hogy a szexrabszolgák és az olyan gladiátor játékok, ahol nem az ellenség legyőzése, hanem annak megerőszakolása a cél, természetes dolog. Hogy a politikai hatalomért folytatott harc nem ismer határokat, és hogy az udvari intrikáktól és ilyen-olyan cselszövésektől sem lesz mentes a könyv. Szóval eléggé képben voltam, amikor elkezdtem, de még így is volt egy-két olyan jelenet, melynek olvasása közben elborzadtam vagy épp fülig pirultam.

A történetről röviden annyit, hogy főszereplőnk Damen, az apja halála után az akielosi trón jogos várományosa lett volna, ha fattyú testvére Kastor, mindezt galád módon meg nem akadályozza. Damen összes rabszolgáját megölette, őt pedig a rabszolgák közé vetve elajándékozta az ellenséges ország hercegének. Damen új gazdája, Laurent egy gyönyörű, de rendkívül kegyetlen férfi, aki a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. Damen kénytelen titokban tartani kilétét, senki nem tudhatja meg, hogy ő valójában Akielos örököse, mert ha mindez kiderülne, akkor az életével fizetne érte. Ám a legnagyobb kihívás számára mégsem titkának megőrzése, hanem hogy rabszolgaként mindenben fejet hajtson a verei herceg előtt, aki minden jel szerint élvezetét leli a kínzásában.


Nagyon izgalmas és érdekes volt az a társadalmi berendezkedés, amit az írónő felvázolt. Igaz, hogy elsőre elég bizarrnak találtam, hogy a nemesek „házi kedvenceket” azaz ágyas rabszolgákat, a férfiak férfit, a nők pedig nőt tartanak maguk mellett, és hogy a gladiátor játékok sem a megszokott módon történnek, de a könyv végére már nem is ezen kattogott az agyam, hamem a szereplők összetett személyisége, az egymáshoz való viszonyuk és a különböző motivációik kötötték le leginkábbb a figyelmem.  

A sztori az elején lassan építkezik, bőven van időnk jobban megismerni a főbb karaktereket, akik a cselekmény előrehaladtával folyamatosan fejlődnek. Az első perctől kezdve át lehetett érezni Damen kiszolgáltatottságát és gyűlölni, illetve megvetni Laurent a Damen ellen irányuló kegyetlen kis játékai miatt. És bár Laurent az elején a pokolba kívántam, a könyv végére azonban, amikor már kicsit jobban megismerhettem őt, egész másképp viszonyultam hozzá. Mivel a történet Damen szemszögéből íródott, így végig részletes betekintést nyerhetünk a gondolataiba. Láthatjuk, hogy mennyi büszkeség és kitartás van benne és hogy milyen erősen küzd a megaláztatása ellen. Ugyanakkor annak is szemtanúi lehetünk, hogy ha másokról van szó, akkor gondolkodás nélkül képes fejet hajtani és saját önérzetét teljes mértékben háttérbe szorítani.
Igazából nem tudom pontosan, hogy mikor csapott át a könyv a marha jó regényből a kedvenc kategóriába. Talán, amikor Dament egy éjszaka három ismeretlen testőr kíséri be Lurenthez, aki ekkor nem volt épp romantikus hangulatban, de hát nem is ez okból vitték Dament oda, de erről nem mondhatok többet. A lényeg, hogy innen változott meg érezhetően Laurent és Damen kapcsolata, (meg sok minden más is), ami ez miatt egy fontos, ha nem a legfontosabb fejezete volt a könyvnek. Szerintem legalábbis.

Mindenesetre a vége, amikor végre összeállt a kép és tudatosodott bennem, hogy lehet Laurent mégis félreismertem, hiszen mint kiderült amellett, hogy ő is csak túlélni akart, a nagybátyjával való kapcsolata is sokkal bonyolultabb és veszélyesebb annál, mint azt elsőre gondoltam volna, nagyot ütött.

Imádom az udvari intrikákat és cselszövéseket és itt, az emberi kapcsolatok kusza és szövevényes hálójában az érzelmi zsarolások és manipulációk remekül meg voltak írva. Tény, hogy sok érzékeny témát érint a könyv és hogy nyitottnak kell lenni, hogy élvezni tudjuk a történetet, de ha ez megvan, akkor a siker garantált.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Captive Prince
Fordította:Sándor Alexandra Valéria
Oldalszám: 278

tovább olvasom C. S. Pacat: A ​rab herceg (A rab herceg 1.)

2021/10/05

, , , , , ,

Julia Dippel: Az ​örök tűz (Izara 1.)

Az örök tűz Julia Dippel "Izara" sorozatának első része. A széria öt részből áll, melyből úgy láttam, hogy nálunk már a második is előkészületben van - na kérem szépen, így kell ezt csinálni.

A történet középpontjában egy átlagos fiatal lány Ariana áll, aki teljesen hétköznapi életet él, egészen addig, amíg fel nem tűnik egy titokzatos, zöld szemű és piszok jóképű idegen, Lucian. Ettől a pillanattól kezdve Ariana élete gyökeresen megváltozik. Természetfeletti lények törtnek az életére, démonok, kátosok, és brachionok támadják meg és próbálnak az elméjéhez és a lelkéhez is hozzáférni. Mindezzel a káosszal együtt felszínre törnek múltja titkai is, felismeri, hogy az apja nem is az apja, az iskola, ahova eddig járt csak álca, a barátnője sokkal többet tud, mint azt gondolta, ráadásul senki nem az, akinek látszik és természetesen a szerelem sem kerüli el, romantikus kapcsolatba kezd a világ legdögösebb pasijával, egyszóval semmi nem marad meg a korábbi csendes életből – remélem semmit nem hagytam ki belőle.
 
Eh, úgy érzem kinőttem én már ebből a műfajból. Nem mondom, hogy nem szórakoztatott el, de annyi ismerős momentum volt benne hasonló témájú sorozatokból, hogy az szinte már fájt. Kezdve az érzelmileg ingatag és mindenki által csak kigúnyolt és lenézett szürke kisegér hősnőtől a titokzatos, ám rendkívül védelmező és irtó dögös démoni pasiig, aki persze rögtön annyira szerelmes lesz hősnőnkbe, hogy még az életét is képes lenne feláldozni érte. A világot fenyegető és mindent elsöprő természetfeletti veszélyről már nem is beszélve, szóval semmi újat és eredetit nem tudott nyújtani számomra a történet, de – mert mindig van egy de -, ha eltávolítom ezt a kellemetlen "ó, én ezt már olvastam valahol" érzést, akkor végül is nincs okom panasz, mert egy teljesen átlagos, és remek szórakozást nyújtó romantikus fantasy könyvet kaptam.
A világfelépítést kezdetben kissé bonyolultnak találtam, hiába adott már a legelején a szerző részletes magyarázatot az emberek és félvérek világáról, illetve a közöttük lévő kapcsolatokról, túl sok volt és túl hirtelen zúdult rám minden, ami miatt kissé elveszettnek éreztem magam benne. Na meg aztán a történetvezetést is kissé hullámzónak éreztem, ami aztán egyáltalán nem tette letehetetlenné számomra a könyvet. Azok a részek pedig ahol Ari álmában jártunk és ugráltunk egyik helyről a másikra, bevallom, nekem nem nagyon jöttek be. Ami viszont tetszett a történetben, hogy semmi nem volt tisztán fehér vagy fekete, a jó és a rossz elkülönítésének és megértésének kérdése azért ennél bonyolultabb volt. És a romantikával is ki voltam békülve, bár Lucien nem került fel a kedvenc könyves pasijaim listájára. Persze ahogy lenni szokott a történet csúcspontja és az érzelmi feszültség a könyv vége fele közeledve egyre jobban fokozódott, egészen a végső nagy összecsapásig, amit biztos hihetetlen megdöbbentőnek és epikusnak kellett volna éreznem, de nekem valahogy mégsem hozta el a várva várt „hű, na ne baszki, ez tényleg váratlan volt” érzést.

Tudom, hogy túl sokat panaszkodtam, de őszintén szólva engem nem varázsolt el úgy ez a könyv, mint ahogy azt vártam. Lehet pusztán csak rosszkor került a kezembe vagy a külföldi hájpnak hála jobbra és különlegesebbre számítottam, ki tudja? Mindenesetre nem tagadom, hogy élveztem az olvasását és igazán szórakoztatónak találtam, illetve a mellékszereplők is nagyon érdekesek és jól megrajzolt karakterek voltak, akik azon kívül, hogy sok humoros és izgalmas percet okoztak olvasás közben, hőseinkkel is egy jó kis ütős csapatot alkottak. Szóval jó kis könyv volt ez, a műfaj kedvelő számára tényleg csak ajánlani tudom, én azonban, bevallom, ennél többet vártam. 


Kiadó: Carta Teen
Eredeti cím: Das ewige Feuer
Fordította: Keresnyei Boglárka
Oldalszám: 528

tovább olvasom Julia Dippel: Az ​örök tűz (Izara 1.)

2021/09/28

, , , , ,

Rachel Givney: Szerelmes Jane

Ahogy megláttam ezt a könyvet a friss megjelenések között, rögtön tudtam, hogy ez nekem mindenképp kell. Imádom Jane Austen munkásságát, ezért a világ összes kincséért sem hagynék ki egyetlen vele kapcsolatos, vagy róla szóló könyvet sem. Ráadásul a fülszövegből az is kiderült, hogy időutazás is van benne, úgyhogy naná, hogy rögtön repült is a kosaramba.

A történetről röviden annyit, hogy a huszonnyolc esztendős Jane Austen úgy tűnik, hogy már örökre vénlány marad, merthogy ennyi idősen már rég megfelelő férjet kellett volna találnia magának, de őt a házasság helyett inkább csak az írás érdekli. Egy fájó érzelmi csalódás után úgy dönt, hogy saját kezébe veszi a sorsát, és megtalálja igaz szerelmét, melynek során különleges körülmények közé sodródik.

Varázslatos módon a mai Angliában találja magát, ahol ló nélküli acélkocsik „vágtáznak” az utcákon, és az emberek is megbotránkoztatóan kevés ruhát viselnek magukon. Egy új barátnőre is szert tesz egy volt filmsztár, Sofia Wentworth személyében, akinek öccse, a merészen jóképű, okos és jószívű Fred iránt őszinte romantikus érzéseket kezd táplálni.

Jane London utcáit járva örömmel fedezi fel, hogy mára már híres író lett belőle, pontosan hat regénye jelent meg, és világszerte szeretik és ismerik a nevét. De ahogy egyre jobban kezd beleszeretni Fredbe, az irodalmi világban való jelenléte egyre halványabb lesz. Sorra tűnnek el a regényei, úgyhogy gyorsan meg kell találnia a módját, hogy mindezt hogyan akadályozhatná meg, még mielőtt túl késő lesz.


Izgalmasnak és nagyon egyedinek találtam a könyv alapfelvetését, miszerint Jane Austen véletlenül napjainkba utazik és választania kell az igaz szerelem és az írói karrierje között. Az is nagyon tetszett, ahogyan Jane rácsodálkozott és reagált a 21. századi dolgokra, például, hogy milyen tiszta víz folyik a csapból, vagy hogy milyen paraffinillata van mindennek, illetve hogy mindenkinek milyen fehér a foga és üde a lehelete. A kórházi jelenetek és az ott átélt tapasztalatai is maradandó élményt nyújtottak számomra, de erről nem árulhatok el többet.

Jane-t kíváncsi és éleslátó karakternek festette le a szerző, de szerintem - és most nemcsak a rajongó beszél belőlem - Jane valójában is egy nagyon különleges és éleslátó személyiség lehetett, ami az utókorra hagyott regényeiből is tökéletesen látszik. Nem hiába no, mégiscsak ő a történelem egyik legnagyszerűbb és legismertebb szerzője. (Ezt pedig a rajongó mondatta velem.)

A könyvben lévő romantikus szállal nem voltam teljesen kibékülve. Az elején olyan izgalmasan és humorosan indult Jane és Fred kapcsolata, de aztán szép lassan valahogy ellangyosodott és laposodott az egész. Fred kezdetben nagyon szimpatikus volt számomra, de aztán amikor kiderült, hogy angol tanár létére még egyetlen könyvet sem olvasott Austentől, rögtön nagyot esett a szememben. Ráadásul úgy éreztem, főleg a könyv vége felé, hogy Fred nővére Sofia, jobban támogatta és több dologban is a segítségére volt Jane-nek, mint az a férfi, akibe végül is szerelmes lett.
És akkor itt el is érkeztünk Sofiához, akit bár kezdetben kissé idegesítőnek találtam, a könyv végére azonban egész megszerettem. Nagyon élveztem az ő történetívét, ami nem mellesleg egy kis romantikán kívül egy komoly érzelmi válságból való kilábalást is magába foglalt. Az ő története nemcsak különálló és rendkívül szórakoztató része volt a történetnek, de – számomra legalábbis - a legjobb és a legélvezetesebb is egyben. Ráadásul mivel Jane nem sok segítséget tudott nyújtani Sofia szakmai és magánéleti nehézségeinek megoldásában, kivétel egy, a könyv végi csodás tanácson kívül, ezeket a problémákat Sofiának teljesen egyedül kellett megoldania, amit meg kell hagyni, nagyszerűen hajtott végre.

Szóval összességében élveztem a könyv olvasását, bájos volt és kedves, de valahogy ez a lassú tempójú, romantikával és humorral vegyített időutazós meseszövés mégsem sodort és szippantott úgy magába, mint ahogy azt vártam. Nem volt rossz, de * csak súgva mondom * ennél kicsivel jobbra számítottam.

Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: Jane in Love
Fordította: Bartók Imre
Oldalszám: 462

tovább olvasom Rachel Givney: Szerelmes Jane

2021/09/21

, , ,

Laura Imai Messina: Amit ​a szélre bízunk

Impulzív vásárlás volt ez a könyv. Nem nagyon olvastam utána, de a tartalma alapján érdekesnek találtam, így hamar bekerült a kosaramba.

Tokiótól pár órás autóútra egy magányos telefonfülke áll egy tengerparti kertben. Állítólag, ha felveszi valaki a kagylót és beszél bele, a szél elviszi a hangját a szeretteihez, ezért sokan utaznak a Széltelefonhoz, hogy beszéljenek az elhunytjaikkal, és elmondják nekik azokat a dolgokat, amiket életük során nem tettek meg. Egy napon Jui is elindul e varázslatos helyre, aki a 2011-es szökőárban veszítette el édesanyját és a kislányát. Útja során találkozik egy férfival, Takeshivel, akinek szintén egy traumával kell megküzdenie. Mindketten túlélők és minden közös útjuk során - mert az első találkozás óta mindig együtt mennek el havonta egyszer a Széltelefonhoz - egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Egy idő után pedig egyszerűen csak hagyják, hogy az őket ért tragédia után az életük végre megváltozzon és a maga útjára lépjen.

Ám a könyv nemcsak kettejük történetéről szól, hanem azokról az emberekről is, akikkel itt ismerkedtek meg. Olyanokról, akik szintén lelkükben hordozzák a bánat terhét, és akik egyfajta terápiának érzik a fülkébe való belépést, tárcsázást és az elvesztett hozzátartozóikkal való beszélgetést.

Nehezen tudom elmondani a véleményem erről a könyvről, egyrészt, mert magát a történetet és az ötletet csodálatosnak tartom, hiszen ez a Széltelefon valóban létezik és valóban sokan használják. Másrészt, mert mindennek ellenére mégsem tudott igazán megérinteni és elvarázsolni a könyv.

A történet eleje nagyon jól indult, a főszereplők gyászának és Jui Takashival való találkozásának története igazán ígéretesnek és érzelmesnek ígérkezett, de egy idő után mégis elvesztettem az érzelmi kötődést a történettel és a távolság is egyre nagyobb lett köztem és a szereplők között, ami szerintem az író stílusának – mindent olyan tényszerűen és érzelemmentesen írt le –, a kissé nehézkes mondatoknak, a merev karaktereknek, illetve az időben való ugrálásnak volt köszönhető. Többször is előfordult velem, hogy újra kellett olvasnom egy-egy mondatot, hogy a mögöttes tartalmát is tökéletesen megértsem, vagy hogy csak pozicionálni tudjam, kivel és hol vagyok most éppen. Ráadásul néhány fejezetben teljesen más karakter sorsát és bánatát ismerhettük meg, amit igazán érdekesnek találtam és tényleg szerettem, de mindez kissé darabossá, mondhatni kaotikussá tette az egészet. Hiányoltam egy erős és konkrét vezérfonalat, amit a szerző határozott kézzel vezetett volna végig a regényben.

A könyv elég melankolikus hangulatú, ami a történet végéig kitart, annak ellenére, hogy egy olyan helyről mesél, ahol az emberek megnyugvásra, békére és a szeretteikkel való beszélgetés utáni boldogságra lelnek. A hangsúly folyamatosan a fájdalomra, a szenvedésre és a bánatra irányul, olyannyira, hogy a végén még a Jui és Takashival történt pozitív dolgok miatt sem tudtam igazán fellélegezni.
Szóval a könyv egyértelműen a gyászról, illetve annak feldolgozásáról, folyamatáról és végül az újrakezdésről szól, úgyhogy aki ebben a témában szeretne kicsit jobban elmerülni, annak bátran ajánlom. Én a magam részéről örülök, hogy olvashattam. Nem sok ilyen témájú könyv kerül a kezembe, inkább kerülöm őket, mert félek, hogy érzelmileg túlságosan lehúznának. Ám ez a kötet - talán a  tárgyilagos stílusa miatt - mégsem volt lelkileg túl megterhelő számomra, inkább különleges. Sok olyan részt találtam benne, ahol érdemes volt kicsit megállni és elgondolkodni, vagy épp megfontolni az ott olvasottakat. Mint például ezt is.

Egy amerikai pszichoterapeuta híres mondása szerint: Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.


Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Quel che affidiamo al vento
Fordította: Túri Zsuzsanna
Oldalszám: 288


tovább olvasom Laura Imai Messina: Amit ​a szélre bízunk

2021/09/17

, , ,

Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja

Sarah a nagymamájától örökölt könyvesboltot vezet egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit. A könyvek iránti szeretete miatt minden egyes használt könyvet képes megvásárolni, ami csak a keze ügyébe kerül. Így nemhogy fogynának a könyvek a boltjában, hanem csak egyre növekszik a számuk. Ennek köszönhetően üzlete nem túl jövedelmező és egy meghibásodott vízvezetéknek hála nagyon gyorsan a csőd szélére is kerül. Sarah-nak gyorsan megoldást kell találnia a problémájára, amiben egy barátja lesz segítségére, aki meglepő ötlettel áll elő: Sarah-nak be kell fogadnia Maxime Maréchalt, az ismert színészt, aki nemcsak a kamerák előtt, hanem a való életben is a rosszfiú szerepét játssza. Ugyanis a legutóbbi balhéja miatt közmunkára ítélték és ha Sarah bele menne abba, hogy jelentős anyagi támogatás fejében hozzá költözzön és a könyvesbolt helyrehozatalával töltse el a rá kiszabott időt, akkor sikerülne kilábalnia az adósságokból és mindenki jól járna.


A könyvben két teljesen ellentétes személyiségű ember találkozásának és megismerkedésének történetét ismerhetjük meg, akikre aztán tényleg igaz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást. Sarah nyugodt és jóságos volt, míg Maxime-ben a korábbi nyomorúságos élete keltette harag munkálkodott folyamatosan. Minden jel szerint hiányzott életéből az Adrenalin, ezért is kereste magának mindig a bajt, és ragadt meg minden lehetőséget a verekedésre. Maxime egy elég labilis pasi volt. Túl problémás és túl vad. Persze nyilvánvaló volt, hogy ők ketten előbb-utóbb elnyerik majd egymás bizalmát és szerelmesek lesznek egymásba, a kérdés csak az volt, hogy milyen problémákkal és buktatókkal teli úton jutnak majd el odáig.

Emily Blaine stílusa magával ragadó, könnyed és szórakoztató volt, és a könyv olvasásával is gyorsan lehetett haladni, de nekem ennél több kell ahhoz, hogy azt tudjam mondani egy regényre, hogy jó volt és szerettem. Kezdjük a szereplőkkel, akik túl sztereotipra sikerültek ahhoz, hogy maradéktalanul elnyerjék a tetszésemet: a szelíd és félénk könyvkereskedő, valamint a jóképű, sötét és lázadó színész, melyhez hasonló karakterekkel már számtalan könyvben találkoztam, de azokban valahogy mégis jobban működött a dolog. Mondjuk ha több mélységet és eredetibb személyiséget kaptak volna hőseink, az sokat segített volna rajtuk, de sajnos egyikük sem volt semmiben kimagasló vagy különleges. Csakúgy, mint maga a történet, melyben egy szál rejtély és izgalom sem volt,  apró meglepetések meg végképp nem értek bennünket. A cselekmény az első perctől kezdve kiszámítható, úgyhogy már a könyv legelején lehetett tudni, hogy hova fut majd ki a történet, amivel egyébként szintén semmi problémám nem szokott lenni, ha van valami, ami – és itt újra csak ismételni tudom önmagam - különlegessé és szerethetővé teszi az egészet. Gondolok itt például a szereplőkre (akikhez itt nem tudtam kötődni), a cselekményre (amit csak egy hajszál választott el az unalomtól) vagy a romantikára… 
Apropó romantika. Utálom leírni, de ez a része sem ragadt túlzottan magával a történetnek. Nem igazán éreztem valódi vonzalmat a két szereplő között (és a kémia sem igazán működött közöttük), melynek oka úgy vélem Sarah viselkedésében rejlett, akiről mint az elején kiderült, meglehetősen bátortalan a férfiakkal való kapcsolatban. Nem sok tapasztalata volt még ezen a téren, de érdekesmód Maxime-al hipp-hopp azon kapta magát, hogy szárnyakat növeszt és vállalkozó kedvű, sőt kezdeményező lesz. (Hát ezt meg hogy? Mikor? És egyáltalán miért?) Meg aztán Maxime gyengéd érzéseit is túl hirtelennek és érthetetlennek éreztem Sarah irányában, ráadásul sokszor olyan elviselhetetlenül és bunkó módon viselkedett vele, hogy Sarah helyében én már rég kipenderítettem volna otthonról. 
Persze voltak pozitív dolgok is a könyvben, nagyon tetszett  például a kisvárosi hangulat és a városka színes és kedves lakói, akik féltékenyen és nagy szeretettel vigyáztak kis könyvkereskedőjükre és mindenben a segítségére voltak. Úgyhogy összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, ami valójában számomra a regények, az olvasás és a hozzájuk kapcsolódó érzések és tevékenységek szeretetről szólt. Úgy gondolom, hogy az ilyen történetekre mondják azt, hogy tisztességes iparos munka, de semmi rendkívüli.

Hogy kinek ajánlom? Aki egy mélység nélküli könnyed és szórakoztató romantikus regényre vágyik, az biztos nem fog csalódni benne.    

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: La librairie des rêves suspendus
Fordította: Balla Katalin
Oldalszám: 336
 


tovább olvasom Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja

2021/09/15

, , , , , , ,

Holly Black: A gonosz király ● A semmi királynője (A levegő népe 2.-3.)

Mivel a két részt közvetlen egymás után olvastam, így úgy gondoltam, hogy egy bejegyzésben emlékezem meg róluk. Annál is inkább, mivel annyira összefolyt bennem a kettő, hogy nem is tudnám már nagyon élesen elkülöníteni őket.

     

Szóval kezdem azzal, hogy mit szerettem leginkább ebben a sorozatban: a tündérek világát. Hogy miért? Mert annyira változatosan és izgalmasan festette le mindazt a szerző, tele titkokkal, intrikákkal, meglepetésekkel és különböző veszélyekkel, hogy én a magam részéről biztos be nem tettem volna oda soha a lábam. Olvasni róla persze már egészen más kérdés, azt ezer örömmel tettem és teszem ma is, bármikor, akár a világ végezetéig. (Nagy szavak, tudom. De most annyira átszellemült vagyok, hogy nézzétek el nekem. :)) 

A szereplők tekintetében Jude karakterét szerettem a legjobban. Többször ámulatba ejtett remek manipulatív készsége, és bár növekvő hatalomvágyát sokszor már bosszantónak találtam, mentségére legyen mondva, volt mikor már ő is tisztában volt azzal, hogy elvetette a sulykot. Jude mindig erősnek és magabiztosnak mutatta magát, mégis rengeteg törékeny és bizonytalan pillanatát láthattuk, ami számomra azt bizonyította, hogy a sok ármány és hazugság mellett valahogy mégis sikerült megőriznie emberi oldalát - és ez tette őt igazán különlegessé számomra. 
Na és persze a kitartása és az ereje, és nem utolsósorban, hogy a háttérből határozott kézzel tudta irányítani Cardant - aki soha nem könnyítette meg a dolgát. Jude, bárhogy is nézzük, mindig is csak egy halandó lány maradt a tündérek között, aki a túlélésért küzdött. Hiába volt nagy hatalommal felruházva, mégis magányosnak érezte magát hiszen ne feledjük, amellett, hogy az első rész végén elárulta örökbefogadó apját, a másodikban már az ikertestévérétől is elidegenedett.

Na és itt van Cardan, aki elég zavaros és bonyolult figura volt, talán ezért is szeretem őt annyira. Na meg mert ugyanazt a fajta vad káoszt hordozta magában, mint Jude, és ugyanazok az elérhetetlen és zavaros érzések dúltak a szívében, amelyek Jude-ban is megvoltak. Amit fájlaltam vele kapcsolatban, hogy kissé távolinak éreztem az ő karakterét, sokkal több meghittebb és bensőségesebb jelentet is el tudtam volna képzelni vele és Jude-al.
♥ Értékelés: 4/5 ♥
És, hogy a történetről is mondjak valamit: a második részben Jude mindent megtesz, hogy Cardan továbbra is a trónon maradjon. Ahhoz pedig, hogy mindez kivitelezhető legyen, megfelelő szövetségesekre volt szüksége. És bár Balekin börtönben volt, de az ő közbenjárásával mégis háború közeledett, ami persze a lehető legrosszabbkor jött.

Ami kicsit bosszantott ebben a részben (és igazából az utolsóban is), az a Cardan és Jude közötti  kapcsolat volt. Annyira nem lehetett rajtuk eligazodni – és nagyon úgy tűnt, hogy maguk sem tudták, hogy mit akarnak egymással kezdeni -, és ez a bizonytalanság nekem nem nagyon jött be. Ezért is voltam kiakadva a könyv végén, mert nem értettem Cardan motivációját. Persze a harmadikban érthetővé vált számomra, na de akkor is. Mi a fene volt ez? Hogy a csudába rekedhetett meg még mindig a szivatás fázisában a kapcsolatuk? Miért nem tudtak végre őszintén beszélni egymással?
♥ Értékelés: 4.5/5  
És akkor jött a harmadik rész, aminek a végével, bevallom, szintén nem voltam teljes egészében kibékülve. Merthogy nem igazán tetszett az, amit Jude-nak tennie kellett ahhoz, hogy Cardant megmentse az átoktól. Az utolsó pillanatig úgy éreztem, hogy Jude-ot még mindig semmi más nem érdekli csak a hatalom megtartása, amit a korábbi események fényében egyáltalán nem vártam volna tőle. Még akkor sem, ha annyira naiv és esetlen volt a szerelemben, mint ahogy azt láthattuk.

Mindettől eltekintve számos olyan aspektusa volt a sorozatnak, amit végig imádtam benne. Kezdve az egészet átható feszültséggel, és a történet alakulásának bizonytalanságával, merthogy soha nem lehetett tudni pontosan, hogy merre tart a történet: háború közeleg? Összeesküvés? Kiben bízhatunk meg, ha úgy tűnik, hogy mindenki átveri a másikat? Egészen az egyedi és emlékezetes mellékszereplőkig, akik hol segítették, de leginkább csak akadályozták hősünket célja elérésében. Szóval összességében egy irtó izgalmas és feszes tempójú történet volt ez, melyben a tündérek világát, az udvari intrikát és cselszövést végig nagyon élvezetesnek és nagyszerűnek találtam.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredetu cím: The ​Wicked King ● The ​Queen of Nothing
Fordította: Szabó Krisztina
Oldalszám:360, 336


tovább olvasom Holly Black: A gonosz király ● A semmi királynője (A levegő népe 2.-3.)

2021/09/05

, , , , , ,

Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése

Mrs. Christie rejtélyes eltűnése
a krimik királynőjének, Agatha Christie életének egy rejtélyes epizódját írja meg, ami a mai napig bizonytalanságban tartja az embereket. Időben 1926-ban járunk, ami két szempontból is jelentős év volt Agatha számára. Egyrészt, mert Az Ackroyd-gyilkosság c. regényének megjelenésével egyre komolyabb népszerűségre tett szert, másrészt, mert ebben az évben derült ki, hogy Archie, a férje elhagyja őt. Benedict regénye ezt az időszakot dolgozza fel, illetve pontosabban azt a 11 napot, amikor Agathának az őt ért érzelmi traumák hatására rejtélyes módon nyoma veszik.

Nem vagyok nagy AC rajongó, félve is írom le, hogy még csak egyelten könyvét (a Tíz kicsi négert) olvastam, ám az életével foglalkozó regények (pl. Rejtély ​az Orient Expresszen) valami oknál fogva mindig is nagyon érdekeltek. Ezért is vágtam bele ebbe a regényébe, ami már most elárulom, irtózatosan tetszett. 

A regény felépítése szerintem nagyszerű volt, mivel nem egy idősíkon követhettük nyomon az események folyását, hanem oda-vissza ugráltunk az időben, kezdve onnan, amikor Agatha és Archie megismerkedik egymással, egészen addig, amíg Agatha Archie-val folytatott heves veszekedés után hirtelen eltűnik.

Tetszett, ahogy Agatha és Archie kapcsolatának alakulását végig szépen nyomon lehetett követni. A magam részéről az elején még drukkoltam is nekik, hogy összejöjjenek, majd később nem győztem csak szörnyülködni az egyre mérgezőbb kapcsolatuk alakulása láttán. Agatha rengeteg energiát fektetett abba, hogy életbe tartsa a házasságát. Kétségbeesetten szeretett volna jó feleség lenni minden sérelme és férje hideg viselkedése dacára. És hiába volt őszintén szerelmes Archie-ba, az anyagi gondok, majd később az, hogy Agatha többet kezdett keresni, mint a férje, és hogy egyre növekvő népszerűsége elhomályosította Archie sikeres karrierre tett kísérleteit, éket vert közéjük.
Agatha Christie fiatalkori képe, illetve a könyv spanyol és cseh kiadása.
Bevallom, Archie-t a könyv végére kifejezetten meggyűlöltem. Nárcisztikus és önző  magatartása és persze Agatha mindent eltűrő és belenyugvó viselkedése miatt sokszor csak a fejemet fogtam. Számtalan olyan jelenet volt a könyvben, amikor sikítani tudtam volna az Agathát ért sérelmek miatt.  Egyszerűen hihetetlen volt, hogy mennyire alávetette magát mindenben a férje akaratának - melyben még az anyja is adta alá a lovat -, és olyan szörnyű volt látni, hogy ennek hatására miként kezdi szép lassan elveszíteni valódi énjét. Azt pedig, hogy még a gyermekét is képes volt háttérbe szorítani a férje javára, már-már vérlázítónak találtam. Ó milyen sokszor ráztam volna meg, hogy térjen már végre észhez és vegye észre milyen romboló hatású, egyoldalú és elnyomó kapcsolatban él a férjével. 

Ami kifejezetten tettszett a könyvben, hogy a szerző rengeteg ismert tényt használt fel Agatha Christie önéletrajzából - az eltűnésének körülményeit is például tűpontosan írta le -, ám a történet befejezése persze már csakis az ő saját agyszüleménye volt, ami meg kell hagyni, nekem rendkívül tetszett.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy minden úgy történt, ahogy azt Benedict leírta, de tény, hogy Agatha Christie valóban eltűnt, melynek körülményei nem ismertek. Hogy mi történt abban a 11 napban? Idegösszeomlása volt és elmenekült, vagy ahogy a férje állította valóban amnéziát kapott az érzelmi megterheléstől és csak véletlenül kötött ki egy távoli szállodában, vagy esetleg a férjére akart ráijeszteni vagy megbüntetni, urambocsá gyanúba keverni az eltűnése miatt (ami egyébként élete nagy mesterműve lenne), nem lehet tudni, és úgy tűnik, hogy ez már soha nem is derül ki.

Mindenesetre Marie Benedict nagyszerűen munkát végzett a tények és fikció egybemosásával és Agatha személyiségének kevésbé ismert oldalának megfestésével. Én legalábbis nagyon élveztem a könyv olvasását és a vége is elégedettséggel töltött el. Úgyhogy minden Agatha Christie rajongó számára nyugodt szívvel tudom ajánlani, azok számára pedig, akik nem ismerik annyira az írónő magánéletét, különösen, mivel ez a könyv nagyszerű lehetőség arra, hogy közelebb hozza őt hozzánk, és az írón túl, az egyszerű és erős nőt is meglássuk benne.  

Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Mystery of Mrs. Christie
Fordította: Nagy Gergely
Oldalszám: 332

tovább olvasom Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése