Az a helyzet, hogy az Egy kifogástalan gyilkosság jött és győzött. Teljesen levett a lábamról, ugyanis ez a regény annyira színes, humoros, kicsit fanyar és minden kétséget kizáróan a valóságtól elrugaszkodott, hogy öröm volt olvasni. Bevallom nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, igazából már az elején realizáltam, hogy itt aztán nem szabad semmit véresen komolyan venni. Úgyhogy ennek tükrében én úgy hiszem, hogy ezt a könyvet az ember vagy imádni fogja, vagy egyszerűen nem tudja majd hova tenni az egészet.
Én megsúgom: imádtam!
A történet főszereplője Beatrice, aki a legkevésbé sem felel meg a tökéletes, jól nevelt úri kisasszonyokról alkotott képnek. Merthogy őt csak a gyilkosságok hozzák igazán lázba, ezért is falja oly mohón a londoni magazinok bűnügyi cikkeit, mely érdeklődése miatt - hogy is mondjam -, alkalmatlanná vált a házasságra. Persze őt ez egyáltalán nem zavarja, fittyet hány az elvárásokra és az úri hölgyekkel szemben támasztott normákra, amit egyébként a város alapítója egy többkötetes, rendkívül terjedelmes: Hölgyek kézikönyve nevű útmutatóba részletesen ki is fejtett. Ez a kézikönyv elvileg a helyes viselkedésről szól, de minden kétséget kizáróan olyan patriarchális ostobaságokat tartalmaz, amik nem csak nevetségesek, de rendkívül furcsák is egyben - nem egyszer nevettem fel azok abszurditásán hangosan.
"– A Hölgyek kézikönyve, háromszáznegyedik oldal – felelte Beatrice. – A hölgyek játszhatnak golyókkal… amennyiben ezt biliárdozás közben teszik."
Szóval a lényeg, hogy a város megszállottja eme könyvben foglalt illemszabályoknak, és nem csak abban a formában, hogy igyekeznek mindent szó szerint betartani belőle, hanem még egymásra is kényszerítik mindezt. Gondolhatjátok, hogy milyen merev és szűkös lehetőségekkel teli élete lehetett ott egy kissé különc és szabad gondolkodású fiatal úri hölgynek.
A történet egyébként egy mocsárral körülvett angol „idilli” vidéken játszódik, ahol Beatrice családja izgatottan várja a közelgő őszi bál eljövetelét, amire a jóképű agglegény, Edmund Croaksworth is jelezte részvételét. Mindannyian kétségbeesetten remélik, hogy a gazdag úriember első látásra beleszeret Beatrice szépséges húgába, de mikor a bál forgatagában az ígéretes agglegény holtan esik össze, a család minden reménye elszáll.
"Egy hölgy mindig egy lépéssel a férfiak előtt jár!"
Na és ekkor lép színre Beatrice, akinek ez lesz az első gyilkossági nyomozása. És bár a Swampshire-i etikett nem engedi, hogy nőként nyomozzon, az illendőség szabályainak megfelelően mégiscsak engedélyt kap arra, hogy a váratlanul felbukkanó csípős humorú, ám rendkívül vonzó Drake nyomozóval együtt göngyölítse fel az ügyet. A duót egy helyi drámaíró hölgy kíséri, kinek hála minden fejezethez egy szórakoztató (és néha igen informatív) perspektívát kapunk.
Ami igazán tetszett a könyvben, hogy ebben a történetben az igazi sztárok; a nők! Minden női karakter nagyon árnyalt és bár első blikkre úgy tűnhet, hogy a történet tulajdonképpen Beatrice önmegvalósításáról és e szűkös mocsári társadalom korlátaiból való meneküléséről szól, de ezen túlmenően az író azért a női önmegvalósítás más fajtáit is rétegezi és feszegeti a többi szereplőn keresztül, akik egyébként a könyv végére megtalálják helyüket a világban.
És hogy hogyan zajlik Beatrice Steele első gyilkossági nyomozása?
Nos, ennek mindenki járjon utána maga. Mindenesetre, akik szeretik az austini környezetet, a Sherlock-féle furfangos nyomozásokat, a humort, na és persze az angol vidéki házak atmoszférája és rejtélyei is meglehetősen izgatják és megdobogtatják a szívét, azoknak bátran ajánlom.
Eredeti cím: A Most Agreeable Murder
Fordította: Hulse Alexandra Nikoletta
Oldalszám: 384
