Brittainy C. Cherry: Lebegés

Nem ez volt számomra a hónap legvágyottabb könyve, így nem is állt szándékomban megvásárolni. Persze jó volt elnézegetni a szakállas muksót a kötet elején, de csupán ezért, és egy igen érzelgős romantikát ígérő fülszöveg miatt nem éreztem legyőzhetetlen vágyat, hogy birtokolni is akarjam... mármint a könyvet. Meg aztán mostanában nem is mondhatnám, hogy mint a régi szép időkben intravénásan tolnám magamba a romantikusokat, szóval egyszerűen csak óvatos voltam és kivártam. Persze nem kellett sok idő, hogy lássam, milyen hihetetlen népszerűségnek örvend ismerőseim körében, ráadásul az egyik barátnőm is igen meleg szívvel ajánlotta, így hát mit volt mit tenni, én is beadtam a derekam és megrendeltem.

És tulajdonképpen nem bántam meg, mert egy gyönyörű szerelmi történetet olvashattam, amely két olyan megtört lelkű emberről szólt, akik egy váratlan baleset következtében veszítették el a szeretteiket. Tristan a feleségét és a kisfiát, Lizzie pedig a férjét.

Tristant érthető módon a történtek teljesen a padlóra küldték, magába forduló, durva és mogorva lett a veszteség érzésétől, míg Lizzie-nek muszáj volt valahogy tartania magát a kislánya miatt, aki szinte még fel sem fogta, hogy az apukája meghalt. Tristan a múlt emlékei elől egy kisvárosba menekül, ahol a véletlen - vagy inkább az isteni gondviselés -, épp Lizzie szomszédságába sodorja, és bár Lizzie-t óva intik a barátai Tristantól - azt mondják róla, hogy kegyetlen, jéghideg és durva egy pasi - ő mégsem fél tőle, mert önmagát látja benne és mert benne is ugyanaz a tehetetlen düh tombol a szerelme elvesztése miatt, mint Tristanban.

Mi tagadás, kész érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv, mely olvasása közben a meghatódottságtól gyakran összefolytak előttem a szavak, hogy aztán a következő oldalon már mosolyogva, kicsit szipogva törölgethessem ki azokat a fránya könnyeket a szememből. Olyan szépen és meghatóan tudta szavakba önteni a szerző a két szereplő fájdalommal és szenvedéssel teli gyászát, majd a közöttük lévő különleges érzéseket és törékeny kapcsolatot, hogy le a kalappal előtte. Annál is inkább mivel szerintem baromi nehéz lehet a veszteség és újrakezdés témáját feldolgozni úgy, hogy az ne csapjon át valami kínosan nyálas drámába, vagy szívet tépő, érzelmekben való dagonyázásba. Mondjuk szerintem elég necces volt, hogy a szereplők egy évre a szeretteik elvesztése után ismét szerelembe tudtak esni, ám ha ezt az apróságot figyelmen kívül hagyom, akkor azt kell mondjam, hogy hát jah… elég szépen teljesített az írónő az érzelmek szívet tépő hiteles ábrázolásában. Bááár azt is be kell valljam, hogy ez a szívet tépő ábrázolás nekem néha már túl soknak bizonyult. Voltak pillanatok, amikor komolyan úgy éreztem, hogy az a sok gyötrődés és fájdalom, amit ezek ketten átéltek, engem totál agyonnyom lelkileg, azonban  Lizzie barátnőjének felbukkanása szerencsére egy kis lélegzethez juttatott. Faye-t kezdetben nem igazán kedveltem, a közönséges és szexcentrikus szabadszájúságát kissé irritálónak találtam, de aztán valahogy számomra is meglepő mód, egyre jobban kezdtem megszeretni és élvezni a vele való jeleneteket. Jól esett olvasni a szurkálódásait és beszólásait, amik roppant üdítően hatottak a sztorira, csakúgy, mint a kisvárosi miliő jellegzetes velejárói, a helybéliek rosszindulatú pletykálkodásai és a "kedves" szomszédok irigy élcelődései, melyek szintén egy kis izgalmat vittek a történetbe. A könyv vége felé bekúszó lájtos krimi szálnak pedig kifejezetten örültem, kész felüdülés volt számomra, mert hát mi tagadás, mint kiderült, kissé nehezen viselem a túlzott érzelgősséget. 

Mindenesetre aki szereti a pityergős és szenvedős romantikát, annak bátran ajánlom ezt a könyvet, amit számomra igazából nem is a történet mélysége és a karakterek részletessége tett igazán emlékezetessé, hanem azok a gyönyörű mondatok és gondolatok, amiket az írónő a történetbe szőtt és a szereplők szájába adott.

Kiadó: Libri
Sorozat: Romance Elements

Eredeti cím: The Air He Breathes 

Fordította: H. Prikler Renáta

Oldalszám: 392

tovább olvasom Brittainy C. Cherry: Lebegés

Peter Swanson: Egy gyilkosság ára

Ted Severson egy repülőtér bárjában találkozik először a csinos vörös hajú Lily Kintnerel. Miközben pár szót váltanak egymással kiderül, hogy ugyanazzal a járattal utaznak Bostonba, de mivel a gépük késik, így beszélgetésbe elegyednek egymással. Néhány pohár martini után már sok mindent megtudnak egymásról, talán többet is, mint kellene. Ted elárulja Lilynek, hogy attól tart, hogy a felesége megcsalja őt és tréfásan megjegyzi, hogy a legjobb lenne megölni, mire Lily mintha mi sem lenne természetesebb felajánlja a segítségét.

"Igazság szerint én úgy vélem, hogy a gyilkosság nem olyan rossz dolog, mint amilyennek beállítják. Mindenki meghal. Mit számít, ha pár rohadt gyümölcs kicsit korábban leesik, mint ahogy Isten akarta?”

Igazából jó kis szórakoztató könyv volt ez a végétől eltekintve, mert az írás stílusa egyszerű, a történet pedig nagyon gördülékeny volt, és az író is azt az írói eszközt használta, amit én roppant mód szeretek; nevezetesen, hogy minden fejezetben egy-egy szereplő szemszögén keresztül ismerhettük meg az eseményeket, belelátva ezzel a fejükbe, megismerve a gondolataikat és a motivációjukat. Ráadásul az egyes fejezetekben felváltva jelentek meg a múlt és a jelen eseményei, mely által magyarázatot kaphattunk a főszál mögött rejlő valódi okokra.

Nekem a történet első fele tetszett igazán, ahol Lily gyerekkoráról olvashattunk - ami hedonista szüleinek hála nem volt épp lánymesébe illő -, meg az első szerelméről és a szerelemben való csalódásáról. Tetszett Ted története is, a feleségével való kapcsolata, ami az első években tökéletesen működött, de aztán egyszer csak minden megváltozott. Szóval a történet zökkenőmentesen haladt szépen előre, Ted és Lily is egyre közelebb kerültek egymáshoz, és már épp terveket kezdtek szövögetni Ted feleségének meggyilkolásáról, amikor egyszer csak bimm, egy másik szociopata is bekerül a képbe, aki bizony elég csúnyán belerondít a levesükbe.

Tetszett, ahogy a szerző összekötötte a szereplők sorsát, és hogy még a vége fele is érkezett új narrátor a könyvbe. Lily jól megrajzolt karakter volt, míg a többiek - Ted, a gazdag üzletember; Miranda, a hűtlen feleség; és Brad a könnyen befolyásolható építési vállalkozó továbbra is csak sztereotípiák maradtak. 

Összességében nem ez volt az év legjobb thrillere mégis, a műfaj kedvelői számára szerintem megér egy próbát, annál is inkább mivel nem egy hosszú könyvről van szó, gyorsan lehet vele haladni és ráadásul rendkívül olvastatja is magát. Én például a legelején teljesen el voltam ájulva tőle, olyan baromi jól indult minden: a történet tele volt izgalommal és váratlan fordulatokkal, egyik meglepetés jött a másik után, olyanok, amikre tényleg nem számítottam, de aztán ahogy egyre előrébb haladtam az eseményekben úgy lettem egyre csalódottabb, mígnem a végére a lelkesedésem legkisebb szikrája is teljesen tovaszállt. Sajnos a befejezést kissé érthetetlennek és összecsapottnak éreztem, Lily döntését pedig abszolút logikátlannak, amit irtó sajnálok, mert nagyon ígéretesen indult a sztori, de aztán valahol félúton valami nagyon elromlott. Kár érte.

Ui.: Én úgy gondolom, hogy a Holtodiglan és a Lány a vonaton könyvek után ez a történet is simán mozivászonra kerülhetne.

Kiadó: Geberal Press
Eredeti cím: The ​Kind Worth Killing
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 276

tovább olvasom Peter Swanson: Egy gyilkosság ára