Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heir – Lázadó örökös ~ The Rush 1.

Egyértelműen a könyv borítója volt az, ami olvasásra csábított. Hogy miért, azt inkább nem részletezem, mert tuti zavarba jönnék, a lényeg, hogy a borítón látható pasi szerintem tökéletes választás volt a történethez, mivel nagyszerűen tükrözi a főhős rosszfiús karakterét.

A sztoriról röviden annyit, hogy Gia Hamptonsban tölti a nyarat, miközben inspirációt is gyűjt új romantikus regényéhez. Egy este, amikor a barátnője megkéri, hogy ugorjon be helyette a bárba pultosnak, Gia jószívvel teljesíti a kérését. Ekkor ismerkedik meg Rush-al, a szexi és szívdöglesztő bártulajdonossal, akivel aztán hamar össze is barátkozik. Rush gazdag, veszélyes és visszahúzódó, egyáltalán nem vágyik komoly kapcsolatra, Giának azonban szép lassan sikerül áttörnie a férfi páncélján. A baj csak az, hogy egy rossz múltbéli döntése miatt, a kettőjük között kialakult törékeny kapcsolat veszélybe kerül. 

Maga a sztori nem túl bonyolult. Számtalan olyan könyvet olvastam már életemben, ami ehhez hasonlóan szintén egy-egy rosszfiú megszelídítéséről szólt (szeretem ezt a témát, és akkor mi van?), úgyhogy bár világmegváltó dolgokra senki ne számítson, de mégis, olyan olvasmányos, jól felépített, és jó stílusban megírt történet volt ez, hogy tényleg szórakoztató volt olvasni.

A könyv egész jól kezdődött, élveztem a szereplők közötti szócsatákat és Rush kínlódását, ahogy minél távolabb akarta tartani magát Giától, ami persze nem jött össze neki. És tetszett ahogy Gia a kapcsolatukat kezelte, és ahogy szép lassan rávette Rush-t, hogy megnyíljon előtte. Igazából – és egy kis jóindulattal - a szereplőket is valóságosnak éreztem, a reakcióikat és az egymással való kapcsolatukat szintén. Ám a kezdeti lelkesedésem sajnos hamar alább hagyott, ahogy rövid időn belül egyre unalmasabbá kezdett válni a sztori. Már csak azért is, mert tele volt olyan szexuális utalásokkal, ami nélkül nekem úgy tűnt, hogy a szerelmesek közötti párbeszéd talán nem is működött volna rendesen.

Ettől függetlenül persze szerettem olvasni a könyvet, Rush karakterét például kifejezetten megkedveltem. Sokkal kidogozottabbnak éreztem, mint Giáét, amit kicsit sajnáltam is, mert bár Giáról is sok mindent megtudtam, pl. hogy rendkívül temperamentumos, szókimondó és egy roppant őszinte egyéniség, de a fejébe valahogy mégsem sikerült teljes bepillantást nyernem.

A történetben van egy-két váratlan fordulat, ami tényleg meglepetést okozott számomra. Az első ilyen esetnél annyira nem akadtam ki, hiszen már találkoztam ilyennel, bár Rush-t már akkor is borzasztóan sajnáltam, de a végén a második csavar... na, az már nekem is fájt. 

Ejjj hölgyeim, miért kellett ezt a szegény srácot így megszívatni?

Vi Keeland és Penelope Ward

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: Sándor Alexandra Valéria
Fordította: Rebel Heir
Oldalszám: 280