2020/12/10

, , ,

Camille Pagán: Jól vagyok, ahogy te sem

Penny élete finoman szólva is elég stresszes, mivelhogy ő az egyetlen aktív pénzkereső a családban. A férje nem dolgozik és a gyereknevelésben is alig segít neki valamit, a háztartás vezetéséről már nem is beszélve. Penny rengeteget túlórázik, anélkül, hogy a túlóráért járó fizetést és tiszteletet megadnák neki, és mindennek tetejébe még a legjobb barátnőjét, Jenny-t is hirtelen elveszítette, aki fárasztó életének egyetlen valódi támogatója volt. A legmegrázóbb az egészben az volt, hogy Penny számára ez a tragédia rántotta le a leplet a barátnője csak látszólag tökéletes életéről, melynek hatására a halála után néhány órával Penny számára rengeteg kérdés és kétség lépett helyébe mindannak, amit Jennyről eddig tudni vélt.

Érdekes mód én a könyv elején azt hittem, hogy Jenny nagyobb hangsúlyt fog majd kapni, és hogy az ő családját és halálának okát vesszük majd jobban górcső alá Penny szemén keresztül, de ez nem így volt. Mert a Penny-vel történt eseményeket követhettük nyomon, az ő fejlődésének, házasságának és a gyermekeivel való kapcsolatának, illetve a munkahelyén való megfelelési kényszerének felismeréséről és leküzdéséről szólt ez a történet. Penny folyamatosan azon aggódott, hogy jó feleség, anya és barát tud-e lenni mások számára, melynek hatására szinte megfulladt a saját életében. A rengeteg aggódás és a ránehezedő teher alatt teljesen elfelejtett önmaga lenni és egyszerűen, élni. 

Azt mondják, a nők közötti barátság sokkal erősebb, mint a férfiaké. Ezt egyébként én is így gondolom, persze vannak kivételek, de mivel a nőket jobban áthatják az érzelmeik, ezért is lehet szerintem igaz ez az állítás. Ebben a könyvben Jenny és Penny olyan közel álltak egymáshoz, hogy még a férjük is elismerte, hogy nem ismerhetik olyan jól saját párjukat, mint ezek a nők. Jenny halála azonban mégis rengeteg titkot rejtett, amiről Pennynek fogalma sem volt, és ez egyfajta katalizátorként hatott a számára. Ennek hatására kezdte kritikusabb szemmel nézni a házasságát és a családban elfoglalt szerepét. És ez volt az oka annak is, hogy a csendes megalkuvás helyett inkább az őszinteséget választotta és nyíltan szembenézett a házasságát terhelő problémákkal.
Bátor döntés volt elhatározniuk a férjével együtt, hogy ezentúl mindig őszinték lesznek egymással. Mert bár az őszinteség szép dolog, de valljuk be, nem biztos, hogy mindig jó ötlet, hiszen a valóságban lehet, hogy az őszinteség csak még több problémát okoz, mint amennyit megold. Főleg, ha az ember kissé túl őszinte kezd lenni a körülötte lévő emberekkel. A könyvet olvasva végig azon gondolkodtam, hogy vajon Sanjay és Penny rendbe tudják majd hozni a házasságukat? Vajon egy jó házasságot tényleg az egymás iránti őszinteség, tisztelet és bizalom határoz meg?

Camille Pagán Jól vagyok, ahogy te sem egy igazán elgondolkodtató könyv volt számomra. Megerősített abban - amit egyébként is tudtam -, hogy irtózatosan nehéz egyensúlyba hozni a házasságot, a munkát és a családot úgy, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat. És persze ismét rávilágított arra, hogy rengeteg olyan hazugság vesz körül minket, amiket magunknak és másoknak mondunk, és hogy az őszinteség néha veszélyes és fájdalmas dolog, de egyértelműen szükséges.


„Jennynek igaza volt. Nem voltam boldog a munkahelyemen, és a házasságom sem segített túl sok helyzeten. Stevie és Miles igazi örömforrás voltak - elméletben legalábbis mindig, és az idő túlnyomó részében gyakorlatban is -, de a gyerekek nem tudnak minden űrt betölteni.”

Kiadó: I.P.C.
Eredeti cím:I'm Fine and Neither Are You
Fordította: Hulse Alexandra Nikoletta
Oldalszám:316

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése