2018/12/29

, , , , ,

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Erre a könyvre csakis a tartalma, na és mert 2017-ben az olvasóknak hála a goodreads oldalon a legjobb szépirodalmi díjjal jutalmazták - lettem roppant kíváncsi. Bevallom nem olvastam még Celeste Ng Amit sosem mondtam el című első regényét, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom, de ha az a könyve is ennyire összetett és sokrétű, és olyan sok kérdést és gondolatot indít el az olvasó fejében, mint ahogyan azt ez a műve is tette, akkor arra is mindenképp sort kell majd kerítenem.

A történet egy jómódú, ám elég unalmas ohiói településen, Shaker Heightsben játszódik, ahol a városka békés nyugalmát egy kínai csecsemő érkezése, illetve annak gyermekfelügyeleti ügye rázza fel. 
Ebben az idilli kertvárosi buborékban él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével együtt. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása. Míg a művészlelkű és szabad szellemű vándoréletet élő Mia, aki nemrég érkezett a városba Pearl nevű tinédzser lányával együtt, Elena pontos ellentéte. Miáék a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a Richardson gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek játszani. Ráadásul nem sok időbe telik, hogy felbolygassák a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor egy magára hagyott kínai kisbabának, akit Richardsonék barátai szeretnének örökbe fogadni, váratlanul felbukkan az igazi édesanyja, hogy igényt tartson gyermekére.

A Kis tüzek mindenütt egy nagyon jól megírt és megtervezett könyv, élénk karakterekkel és olyan erkölcsi és az anyaság témájával foglalkozó kérdésekkel, amik az olvasót akaratlanul is gondolkodásra késztetik. Én személy szerint rengeteget agyaltam olvasása közben, olyan kérdéseken mint például, hogy mitől válik valaki jó anyává, és hogy vajon egy örökbefogadó szülő ugyanúgy képes-e szeretni a gyermekét, mint mondjuk annak biológiai anyja? Szabad-e egy gyermeket a saját kultúrájából kiszakítani csupán azért, mert máshol jobb módban élhet? Vajon mindig van helyes és helytelen út? És tényleg mindenki megérdemli-e a második esély lehetőségét?
A könyvben sok anyát és azok lányá(ai)t ismerhetjük meg: Miát és Pearlt, Elena Richardsont és két lányát, Lexie-t és Izzy-t, illetve ha felszínesen is, de Linda McCullough-t és az örökbe fogadni kívánt kínai kislányát. Szóval az anyaság sokféle modellben jelenik meg a regényben, az olvasó dolga pedig csupán annyi, hogy elgondolkodjon ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáján, hogy mi helyes vagy épp helytelen bennük, és hogy vajon mi a kötelessége és mit érhet el egy anya az érzelmi támogatásával, a megfelelő kommunikációval, és az összetartozás érzésének erősítésével. 

Celeste Mg nagyon ügyesen bánik a szavakkal, nem sok idő kellett ahhoz, hogy a szereplők jelleme tökéletesen kirajzolódjon előttem, ami a későbbiek folyamán csak még finomabbá és árnyaltabbá vált számomra. Kiváló módon keltette életre őket és határozott kézzel irányította sorsukat és kapcsolatrendszerüket. Tetszett, hogy három perspektíván keresztül vitte előre a cselekményt, melyek mindegyike a végére szépen összefonódva tette kerekké az egészt. Először itt voltak nekünk Richardsonék közeli barátai, akik egy tűzoltóállomáson hagyott kínai kisbabát szerettek volna örökbe fogadni, ám a kislány anyukája meggondolva magát, mégiscsak vissza akarta kapni a gyermekét. Aztán megismerhettük a rejtélyes múltú Miát, aki régóta magában hordozza Pearl fogantatásával és születésével kapcsolatos titkait. És végezetül a szigorú szabályok szerint élő Elena szála, aki úgy hitte, ha pontosan betartja a szabályokat, akkor mindent tökéletesen a kezében tud tartani, ám mégis kudarcot vallott.
Az írónő e három nő karakterén keresztül rendkívül jól ábrázolta az anyaság igazi szerepét és fontosságát, csakúgy, mint a csendes ohiói város felszínén lévő fenyegető faji feszültségeket, az ott élő emberek előítéleteit és a társadalmi megfelelőség konvencióit.

Rengeteget lehetne még írni erről a könyvről, de legjobb lesz, ha inkább mindenki saját maga győződik meg annak összetettségéről és különlegességéről. Én a magam részemről örülök, hogy olvashattam, még ha az elején kissé döcögősen is indult a kapcsolatunk és egyik szereplő sem nőtt közel a szívemhez, mert Celeste Ng szerintem nagyon jó témákról, nagyon jól ír, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.  


(...) az  a baj a szabályokkal - merengett Mr. Richardson -, hogy azok úgy számolnak, hogy mindig van helyes és helytelen út. Pedig valójában egyik út sem tisztán helyes vagy helytelen, és semmi sem tudja teljes bizonyossággal megmutatni, hogy a határ melyik oldalán állunk. 

Azt olvastam, hogy a könyvnek tévés adaptációja is lesz, amiben Reese Witherspoon és Kerry Washington nemcsak producerként vesz majd részt, de szerepelni is fog benne. 

Kiadó: Európa
Eredeti cím: Little Fires Everywhere
Fordította: Dudik Annamária Éva
Oldalszám: 384

tovább olvasom Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

2018/12/20

VCS 2019: Újratöltve - Mert várólistát csökkenteni jó.... lenne.

Ismét egy újabb év, ismét egy újabb várólista csökkentés. Illetve csak próbálkozás, merthogy eddig az összeset sikerült szép rendre bebuknom. De már nem is számolom, hogy hányadiknál tartok – pontosan a 4-nél -, mert csak bosszankodom miatta és képtelen vagyok felfogni, hogy hogy a fenébe nem tudom teljesíteni ezt az irtó könnyű feladatot. Na de a mostani listába olyan könyveket válogattam, amiket tényleg mindenképp el szeretnék olvasni – vajh’ miért van oly erős déja vu érzésem ezzel kapcsolatban – és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy három könyv is átkerült az idei listából a mostaniba. Szóval tényleg komolyan gondolom a dolgot, úgyhogy bízom benne, hogy jövőre, ha ügyes leszek – és persze, ha a csillagok állása is nekem kedvez majd - teljesíteni fogom a kihívást. Persze az sem kizárt, hogy újra ki fog majd rajtam, de akkor sem lesz semmi baj - Dunának meg pláne nem ez miatt megyek, ha egyszer ne adj' isten arra adnám a fejem -, legfeljebb újra próbálkozom. 

A játék háziasszonya - mint mindig - most is Lobo. A játékszabályokról részletesen pedig itt olvashattok.
És és íme a kiválasztottak


     1.      Anthony Horowitz: A selyemház titka  
     2.      Brandon Sanderson: Vész
     3.      Pauline Peters: A rubinvörös kamra
     4.      Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
     5.      V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
     6.      Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
     7.      Ittzés Laura: Nyolc perc
     8.      Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés
     9.      P. D. James: Nem nőnek való
     11.   Danielle Paige: A Gonosz ébredése
     12.   Naomi Novik: Rengeteg

tovább olvasom VCS 2019: Újratöltve - Mert várólistát csökkenteni jó.... lenne.

2018/12/09

, , , , ,

Cynthia Hand: Vigyázz, ​Holly Chase!

Holly Chase egy híres rendező elkényeztetett lánya, akit karácsony napján három szellem látogat meg, hogy megmutassák neki, milyen önző és elkényeztetett teremtés lett belőle. Megpróbálják jó útra téríteni, de Holly nem hallgat rájuk… aztán meghal. Holly most már ötödik éve él a szellemvilágban, ahol egy bizonyos Scrooge Műveknél dolgozik, és a múlt karácsonyainak szellemeként az a feladata, hogy minden évben megmentsen egy eltévelyedett lelket. Holly azonban már halálosan unja a dolgot, magányos és úgy érzi, hogy ez a túlvilági élet borzasztóan egyhangú és sivár, mígnem a vállalat egy dögös, 17 éves srácot szemel ki a következő Scrooge-nak, aki Holly-t régi önmagára emlékezteti. És bár Holly mindenképp segíteni akar a srácon, tilos lenne közel kerülnie hozzá, pláne belekeveredni egy zavaros románcba vele…. ő azonban mégis megteszi.

Nehéz helyzetben vagyok a könyv értékelésénél, mert a történet alapötlete szerintem szuper jó, és a vége is óriási, ennek ellenére mégis iszonyú lassan haladtam vele. Úgy a regény utolsó harmad volt az, amit igazán élveztem, a többi nem igen kötötte le a figyelmemet. Valahogy nem volt képes a történet magával ragadni, így nem is tudtam maradéktalanul belefeledkezni az eseményekbe. Még nem olvastam az írónőtől, így nem ismerem a stílusát, de volt valami a mesélés módjában, ami inkább álmosítóan, mintsem élénkítően hatott volna rám. Ráadásul Holly is egy borzasztóan önző és idegesítő lány volt, sehogy sem tudtam megkedvelni őt. És ezt az egész Scrooge Műveket meg Scrooge projektet - ami Dickens Karácsonyi ének c. kisregényére épült - sem nagyon tudtam hova tenni.

Biztosan mindenki ismeri, vagy hallott már Dickens híres klasszikusáról, melyben egy bizonyos Scrooge úrhoz - aki egy irtózatosan fösvény és lelketlen milliomos volt - karácsony előtt bekopogtat régi üzlettársának szelleme, hogy felkészítse három további, a múlt, a jelen és a jövő szellemeinek érkezésére, akik hatására aztán Scrooge  később megváltozik, kedves és jólelkű ember válik belőle. Ezt a történetet ültette át egy kis átdolgozással az írónő a mai korba és hozta létre a Scrooge Vállalatot, mely működésének célja: minden év karácsonyán egy romlott lelkű ember (vagyis egy Scrooge) életének megmentése volt.
Szóval mint mondtam az ölet szerintem marha jó, de sajnos elég kidolgozatlan. Mert értem én, hogy az itt dolgozó alkalmazottak Dickens regényhőseinek bőrébe bújva - a múlt, a jelen és a jövő karácsony szellemeiként - egy időalagúton keresztül tudtak utazni az időben. Hogy kamerákon keresztül figyelték a kiszemelt áldozatokat, hogy információkat gyűjtve róluk jobban megismerhessék őket. Hogy a hálószobájukba lopódzva - ki tudja milyen kütyü segítségével - az emlékeikben kutakodva olyan támpontokat kerestek (személyeket, eseményeket), amikre felépítve a nagy karácsonyi műsorukat, jó eséllyel észhez tudták téríteni az eltévedt báránykákat… Szóval értem én a koncepciót, ami mind nagyon szép és jó volt, na de mégis, hogyan? Honnan indult ez az egész? És miért pont Dickens? Hány szellem él közöttünk egyáltalán? Van más varázskellékük is a láthatatlanná tevő kapucnis pólón kívül? Honnan szerezték a fejlett technikai eszközöket? Miért pont New York? Ki irányítja és fogja össze a világ minden táján működű vállalatokat? És így tovább...

Rengeteg kérdés merült fel bennem a könyv olvasása közben, amikre aztán nem nagyon kaptam választ – és ez irtó frusztráló tud ám lenni. Úgyhogy tetszett is a könyv, meg nem is: az ötlete miatt szívesen olvastam, de a kidolgozatlansága és a sok megválaszolatlan kérdés miatt gyakran elment tőle a kedvem. Természetesen senkit nem szeretnék lebeszélni róla, hiszen a Vigyázz, Holly Chase! amellett, hogy egy igazán szívmelengető kedves történet a második esély lehetőségéről, az üzenete is örök érvényű: szeressük egymást és tegyünk minél több jót  embertársainkkal. 

Természetesen az ünnepek közeledtével jó választás lehet ez a könyv azoknak, akik egy kicsit érzelmesebb karácsonyi hangulatú olvasmányra vágynak, a Karácsonyi énekért rajongó olvasók számára pedig tuti telitalálat lesz. Nekem bevallom, nem nyújtott maradandó élményt, igazából csak azért fogok kellemes érzéssel visszagondolni rá, mert egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam ajándékba.


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Afterlife of Holly Chase
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 384

tovább olvasom Cynthia Hand: Vigyázz, ​Holly Chase!

2018/12/02

,

Hangulatos téli könyvborítók #1

Elcsépelt mondás, hogy egy könyvet nem szabad a borítója alapján megítélni, mégis igaz. Azonban úgy gondolom, hogy ez ma már nem így működik. Sokszor kerültem már olyan helyzetbe, amikor annyira hangulatos és feltűnő, vagy épp egyszerű és letisztult volt egy könyv borítója, hogy egyszerűen képtelen voltam elmenni mellette, muszáj volt levennem a polcról, belelapozni és átolvasni a fülszöveget... És mindezt a borító miatt.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezután meg is vásároltam a kötetet, de felfigyeltem rá és belelapoztam, tehát tulajdonképpen elérte a borító a célját: elkezdett érdekelni a könyv. Egy jó borító aranyat ér, és kis túlzással bármilyen könyvet el lehet vele adni. Szerintem.

Szerintem egy jó borító azonnal felkelti az olvasó figyelmét. Egy jó borítóra, ha az ember ránéz, rögtön tudja, hogy milyen hangulatú és témájú könyvre számíthat. Egy jó borítón apró utalások lehetnek elrejtve a könyv történetével kapcsolatban, amit az olvasó csak miután elolvasta a regényt vehet észre, na de akkor is... wow, mekkora élményt ad már ez is. Egy jó borító lehet színesen látványos, vagy ízlésesen visszafogott, a lényeg, hogy abban a pár másodpercben, amíg megpillantjuk és a kezünkbe vesszük a könyvet, el tudja adni magát. Na, de miért is beszélek nektek most erről? 

Aki ismer az tudja rólam, hogy imádom a gyönyörű küllemű könyveket, és hogy egy jól eltalált borító, rám mindig nagy hatással tud lenni. 
Sok-sok évvel ezelőtt készítettem már egy ehhez hasonló posztot a másik blogomon. Akkor olyan téli hangulatú regényeket gyűjtöttem egy kupacba, amik közül sok még meg sem jelent nálunk. Most azonban igyekeztem úgy összeválogatni őket, hogy ha bármelyiket megkívánnátok, akkor azt a hazai könyvesboltok polcain is megtaláljátok. Szóval, ez egy amolyan szemet gyönyörködtető poszt lenne, úgyhogy tessék szépen hátradőlni és nyugodtan élvezni a látványt.

Első blokk

Második blokk

Harmadik blokk

Első blokk
Carole Matthews: Szeress ​karácsonykor
Carola Dunn: Daisy ​és a jégbe fagyott Don Juan
Milly Johnson: Téli ​láng
Lindsey Kelk: Mit ​akar egy lány?
Fejős Éva: Karácsony ​New Yorkban
Sarah Morgan: Csoda ​az 5. sugárúton
Jenny Colgan: Karácsony ​a Cupcake Kávézóban
Mandy Baggot: Egy karácsonyi csók

Második blokk 
John Green · Maureen Johnson · Lauren Myracle: Hull ​a hó
Debbie Macomber: Szerelem ​karácsonyra
Rachel Cohn · David Levithan: Dash ​és Lily 12 napja
Jill Shalvis: Egyszerűen ​ellenállhatatlan

Harmadik blokk 
Sarah Morgan: Talán ​majd karácsonykor
Lucinda Riley: Angyalfa
Mary Alice Monroe: Déli ​karácsony
Cynthia Hand: Vigyázz, ​Holly Chase!
Charlotte Link: Figyelő ​szemek
Sarah Morgan: Hóvarázs
Emily March: Angyalszárnyak
Lisa Kleypas: Az ördög télen



tovább olvasom Hangulatos téli könyvborítók #1

2018/11/29

, , , , , , , ,

Elle Kennedy: The ​Deal – Az üzlet (Off-Campus 1.)

Ó istenem milyen nagyszerű könyv volt ez! Minden benne volt, amire csak vágytam. Nem akarok nagy szavakat használni, mert mégsem egy veretes műről van szó, de basszus, idejét sem tudom már mikor szórakoztam utoljára ilyen jól romantikus regényen.

Pedig a történet roppant egyszerű: adva van egy gazdag fiatal srác, aki a suli legmenőbb fiúja, és egy szegény fiatal lány, aki természetesen az iskola legjobb tanulója. Míg a srác nagy népszerűségnek örvend és habzsolja a csajokat, addig a lány egy amolyan szürke kisegér, aki inkább a háttérben szeret maradni. Az egyetlen közös dolog bennük a problémás múltjuk; Hannaht megerőszakolták, Garrettet pedig az apja terrorizálta és terrorizálja még most is. Amikor megismerkednek egymással, Garett csak azt akarja, hogy Hannah korrepetálja őt erkölcsfilozófiából, hogy a rossz tanulmányi átlaga ne álljon a sportkarrierje útjába. Hannah pedig, hogy Garett segítségével felhívja magára egy bizonyos Justin nevű fiú figyelmét. Alkut kötnek, és kezdetben nem is figyelnek egymásra, aztán szép lassan kialakul közöttük egy olyan erős érzelmi kötelék, ami aztán őket is meglepetésként éri.

Nos igen, a sztori valóban nem túl egyedi, kismilliószor találkozhattunk már ezzel a felállással és mégis. Elle Kennedy olyan szuperül írta meg e két fiatal egymásra találásának romantikus történetét, hogy arról én csakis fangörlös elragadtatással tudok beszélni. Imádtam a könyv minden sorát, egyszerűen alig bírtam letenni. Egy nap alatt a végére is értem, ami szerintem azért elég jól mutatja, hogy mennyire rá voltam kattanva.
És, hogy mi csavarta el benne ennyire a fejemet? Nos, először is...

…hogy hihetetlenül olvastatta magát, ami egyértelműen az írónő rendkívül olvasmányos és gördülékeny stílusának, na és imádnivaló humorának volt köszönhető.

... hogy a kedvenc váltott szemszöges írásmódomban íródott.

…hogy Hannah és Garett karakterét nem lehetett nem szeretni. Amellett, hogy nagyszerűen kiegészítették egymást, olyan értelmes fiatalok voltak, akiknek - nem hazudok - komoly céljaik voltak a jövőre nézve. Olyanok, amikért még harcolni is képesek voltak. (Igen, ezen én is kicsit meglepődtem, mivel ebben a műfajban nem ennyire motivált, illetve nem pont ebben motivált szereplőkhöz vagyok szokva... szóval wow.)

…hogy tökéletesen működött közöttük a kommunikáció, ami szintén kellemes meglepetésként hatott rám. Végre egy olyan románc, ahol a szerelmesek nem beszélnek el egymás mellett és nem futnak fölös köröket, hogy megbizonyosodjanak maguk és partnerük érzelmeiben.

…hogy rendkívül szórakoztatónak találtam a szereplők incselkedő perlekedéseit és vicces párbeszédeit. Hihetetlen mennyit nevettem és mosolyogtam Garett nagyképű beszólásain és Hannah hárításain.

…hogy a kettőjük közötti kapcsolat, olyan lassan és biztosan bontakozott ki, hogy az totál hihető volt számomra. A szenvedélyes forró jelenetekről meg jobb ha nem is beszélek.

…hogy amikor komolyabb és érzelmesebb vizekre evezett a történet, az is teljesen rendben volt. Egyik szereplő sem dagonyázott saját önsajnálatában, nem nyafogott és drámázott szomorú múltja miatt, hanem a történtek után mély lélegzetet véve újra talpra állt és inkább a jövőre koncentrált mintsem a múltra.

…hogy másokkal ellentétben engem egy cseppet sem zavart, hogy a könyv végén a hepiend előre borítékolható volt és hogy a cselekmény sem tartogatott óriási meglepetéseket. Röhögni fogtok, de én még így is képes voltam izgulni a vége fele, hogy minden jóra forduljon.

és végezetül, mert a mellékszereplők is annyira jó arcok voltak és olyan remekül színesítették a regényt, hogy a sorozat következő három részét is már berendeltem magamnak - a világért ki nem hagynám őket.

Úgyhogy a  magam részemről én rendkívül jól szórakoztam. Imádtam a könyv minden sorát - gondoltam  leírom még egyszer, mert nem tudom elégszer mondani - így a műfaj kedvelői számára csak ajánlani tudom. Olvassátok, megéri. 

"A suli bármelyik csaja a fél karját odaadná, hogy korrepetálhasson, erre ez? Úgy menekül előlem, mintha arra kértem volna, hogy közösen áldozzunk fel egy döglött macskát a sátánnak." 


1. The Deal - Az üzlet ~ Hannah Wells & Garett Graham 
2. The Mistake - A baklövésGrace Ivers & John Logan 
3. The Score - A Pont ~ Allie Hayes & Dean Di Laurentis 
4. The Goal - A cél ~ Sabrina James & John Tucker 

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Off-Campus
Eredeti cím: The Deal 
Oldalszám: 438
Fordította: Barthó Eszter

tovább olvasom Elle Kennedy: The ​Deal – Az üzlet (Off-Campus 1.)

2018/11/23

, , , , , ,

Kate Quinn: Alice ​hálózata

Nagy izgalommal vettem a kezembe a könyvet, mert úgy láttam, hogy nagyon sokan szerették és élvezték az olvasását, de sajnos én nem voltam közöttük. Illetve hazudok, mert a regény utolsó harmada valóban letehetetlen volt, olyannyira, hogy még a vasárnapi ebéd is csúszott miatta, de az elejével meglehetősen lassan haladtam.

Pedig maga a téma szerintem irtó jó választás, hiszen ki ne szeretne egy olyan izgalmas és hangulatos kémtörténetben elveszni, ami valódi történelmi alapokra és szereplőkre épül, nevezetesen az I. világháború alatt működő angol női kémhálózat tagjaira és azok igaz történetére. Nem kétséges, hogy a történelem során a nők fontos szerepet játszottak az I. és II. világháborúban. Bátorságukra, áldozatukra és erejükre mindenképp emlékeznünk kell. Sajnos kevés olyan könyvről tudok, aminek a középpontjában olyan erős női karakterek állnak, akik a maguk módján ugyanúgy  képesek voltak helytállni - ha nem jobban - ezekben a nehéz időkben, mint bármelyik erős férfi a csatatéren. Úgyhogy nagyon örültem ennek a könyvnek, okos és mély történelmi regényre számítottam, azonban valahogy mégsem pont azt kaptam, amit vártam.

A történet 1947-ben kezdődik, amikor egy „megesett” hajadon lány, Charlie, az édesanyjával együtt épp egy svájci klinikára tart, hogy a „kis problémájától” megszabaduljon. Ám útközben megszökik, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose nyomára bukkanjon, aki a háború alatt tűnt el Franciaország németek által megszállt területén. Hogy kiderítse, mi történt vele, Eve Gardienhez fordul segítségégért, aki egy iszákos és láncdohányos, rendkívül ellenszenves nő. 
Eve az I. világháborúban egy női kémhálózat ügynöke volt, amiről Charlie ekkor még mit sem sejtett, csak később ismeri meg Eve történetét - kezdve azzal, hogy fiatalkorában miként fedezte fel őt egy bizonyos Cameron kapitány és képezte ki kémnek, hogy aztán Franciaországba küldve, Alice kémhálózatának ügynökeként, titkos információkat lopjon a németektől. És, bár először Eve nem akart segíteni a lánynak, de amikor egy olyan férfi neve kerül szóba Rose eltűnésével kapcsolatban, aki a legrosszabb rémálmaiban a mai napig is kísérti, mégis kötélnek áll és együtt indulnak Franciaországba: Eve, hogy bosszút álljon ezen a férfin, Charlie pedig, hogy meglelje rég eltűnt unokatestvérét.


A történet két szálon fut, az egyikben Charlie, Eve és skót sofőrje nyomozását láthatjuk az elveszett unokatestvér után, a másikban pedig visszarepülünk a múltba, 1915-be, ahol Eve történetét ismerhetjük meg, mely szál számomra sokkal élvezetesebb, érdekesebb és eredetibb volt, mint Charlie folytonos nyavalygása és a sofőrrel való románca.

Eve karaktere lenyűgöző volt számomra. Miután a kiképzése véget ért, a német megszállás alatt lévő Lille-be került, ahol egy olyan étterembe szerzett pincérnői állást, ahova a németek előszeretettel jártak mulatni. Itt gyűjtötte össze azokat a fontos információkat, amiket a nácik kikotyogtak egymásnak, és amiket ő gondosan lejegyzetelve, a társai segítségével a lehető leggyorsabban továbbított a feletteseinek. És itt ismerte meg azt a férfit is, aki nem csak fizikailag, de pszichésen is megnyomorította az életét. 
Eve rengetegszer került veszélybe. Azt a sok fájdalmat, szenvedést és ember feletti megpróbáltatást, amit a munkája során át kellett élnie, szerintem nem sokan lennének képesek elviselni. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy milyen ügyesen tudta előnyére fordítani beszédzavarát - Eve ugyanis dadogott - és fegyverként használni azok ellen, akik ez miatt alábecsülték szellemi képességét. Rendívül erős és bátor nő volt, tényleg le a kalappal előtte.
Egyébként a könyv végén lévő jegyzetben a szerző részletesen beszél azokról a történelmi eseményekről, amelyekre Eve története épült, illetve azokról a rendkívül bátor és inspiráló nőkről, akik az Alice hálózatának ügynökeiként sok ember életét mentették meg az általuk szerzett információkkal.
Sajnos míg Eve fejezeteit érdeklődve és kíváncsian olvastam, addig Charlie részeinél erősen küzdöttem, hogy a cselekményre tudjak koncentrálni. Míg Eve karaktere annyira valóságos volt, hogy szinte kilépett a lapok közül, addig Charlie-t kissé hamisnak, túlságosan bosszantónak és éretlennek találtam. Ráadásul volt néhány dolog vele kapcsolatban, amit olvasva azon tűnődtem, hogy vajon ezeket a szerző miért akarta mindenképp beleszuszakolni a könyvbe - amikor annyira szükségtelenek voltak -, arról már nem is beszélve, hogy a történet komolyságát is nagyban csorbították. A könyv tempója nem volt túl feszes, ami tulajdonképpen nem volt baj, mert hamar felvettem a tempót, ami igazán zavart, hogy valahogy az egészet átlengte valamiféle távolságtartás, mely miatt nem tudtam túl közel érezni magamhoz a szereplőket, és talán mind közül, ezt sajnáltam a legjobban.

Persze ettől még egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam, de őszintén szólva nem érzem, hogy bármiben is pl. a karakterek, a történet vagy az írás módjában kitűnne az olyan kiváló háborús regények közül, mint például a Fedőneve Verity vagy az Asszonyok városa. Úgyhogy, aki a világháborúban játszódó erős női karakterekről szóló izgalmas történetre vágyik, annak először az előbb említett két regényt ajánlanám és csak utána az Alice-hálózatát. Mindhárom könyv, megérdemli a figyelmet.


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Alice Network
Fordította: Tomori Gábor
Oldalszám: 528

tovább olvasom Kate Quinn: Alice ​hálózata

2018/11/14

, , ,

Taylor Adams: No exit

Ebben az évben ez volt a legjobb könyvem. Gondoltam, ezt már az elején közlöm, mint tény.
Mindazonáltal nem állítom, hogy hibátlan regényről lenne szó, de úgy gondolom, hogy azok említése, csupán csak kötekedésként hatnának az erényei mellett.

És most jöjjön a hosszabb verzió.

Régóta kerülgettem már ezt a könyvet. A megjelenés időpontjában még a kívánságlistámra is felkerült, de aztán valahogy kiesett a látóteremből, mígnem arra lettem figyelmes, hogy igen sok ismerősöm - akiknek az ízlésében megbízom - kedvencelte, úgyhogy naná, hogy én is kíváncsi lettem rá, és komoly elvárásokkal futottam neki. 
Hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeimet? Abszolút! Mondhatni rögtön magába szippantott, majd egész egyszerűen letarolt.

Pedig maga a történet nem túl csavaros... na jó, azért volt egy két olyan pillanat, amikor egy mélyről jövő "Apám! Ezt nem hiszem el" kiáltás röppent ki a számon, de alapjában véve néhány mondatban össze tudnám foglalni az történet vázát. Adva van egy fiatal egyetemista lány, Darby, aki óriási havazás közepette a Sziklás-hegységen át indul útnak haldokló édesanyjához. Ám a havazás hóviharrá alakul, ami elvágja az útját a hegyekben. Így az éjszakát egy autós pihenőben kénytelen tölteni négy ismeretlen - két fiatal srác, egy idősebb férfi és annak nővére – társaságában. Aztán amikor Darby kimegy, hogy térerőt keresve felhívja anyját a késése miatt, az egyik autó félig befagyott ablaka mögött egy megkötözött kislányt pillant meg ketrecbe zárva. És innentől kezdve elszabadul a pokol, és egy rendkívül izgalmas és látványos élet-halál harcnak lehetünk szemtanúi, melynek során Darby mindent, de tényleg mindent megtesz, hogy a kislányt kiszabadítsa.


Ennél többet vétek lenne elárulnom a történetről, mert úgy lesz igazán izgalmas és mellbevágó, ha mindenki saját maga fedezi fel azt. Amit fontosnak érzek kidomborítani az Darby karaktere, kinek motivációját és tettének mozgatórugóját kezdetben nem igazán értettem. Fura volt a makacssága és azon elszántsága, amivel akár még az élete árán is képes lett volna megmenteni a gyermeket. Úgyhogy ezzel kapcsolatban többször is felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért? De jobban végiggondolva a dolgokat úgy hiszem érteni vélem tettének okát – rögtön mondom is, hogy miért.

Darby egy rendkívül gyakorlatiasan gondolkodó bátor fiatal lány volt, aki amint szembesült azzal a ténnyel, hogy egy kislányt elraboltak és egy kocsi hátuljában fogva tartanak, rögtön azon kezdett el agyalni, hogy vajon hogyan tudná őt kiszabadítani onnan. Még azt is maga elé képzelte, hogy a sikeres mentőakciója után a média hogy fogja majd mindezt tálalni, és miként fogja őt hősnek kikiáltani. Szóval először szerintem ő csak hős akart lenni és úgy gondolta, ha gyorsan cselekszik, nem lesz nehéz dolga. Ám a tervezett és a véletlen események izgalmas összjátékának köszönhetően a dolgok kicsit elfajultak, olyannyira, hogy egy idő után a mentőakciója már személyes üggyé vált számára.
Persze nem tagadom, hogy voltak a könyvben olyan jelenetek is, ahol Darby akcióhősöket megszégyenítő állóképességétől és erejétől kicsit ráncba szaladt a homlokom, de azt kell mondjam, hogy számomra még ez sem csorbította a könyv élvezeti értékét. Mert bár ebből a szempontból szerintem elég vékony mezsgyén lavírozott az író, ennek ellenére mégis nagyon élveztem a regény minden egyes percét.

Egyébként amitől számomra igazán különleges ez a történet, hogy végig egy hóvihartól elzárt autós pihenőhelyen játszódik, viszonylag kevés szereplővel. És bár kezdetben úgy gondoltam, hogy ezek a korlátok majd túlságosan megkötik az író kezét, de kellemesen csalódtam, mert Taylor Adams úgy hozott ki minden lehetőséget ebből a helyzetből, hogy azt a legkevésbé sem éreztem soknak vagy túlnyújtottnak.

Szóval összességében, mint látjátok a No exit nekem nagyon bejött. Olyan baromi izgalmas és pörgős történet volt, amitől tényleg egy percre sem tudtam megválni. Ahogy a kezembe vettem a könyvet, a világ engem pár órára el is veszített, úgyhogy a magam részéről a műfaj kedvelői számára tényleg csak ajánlani tudom.

"A különbség a hős és az áldozat között?
Az időzítés."


Kiadó: Tericum
Eredeti cím: No Exit
Fordította:Tamás Dénes
Oldalszám: 328

tovább olvasom Taylor Adams: No exit

2018/11/11

, , , , , ,

Josh Malerman: Madarak ​a dobozban

Mint oly sok esetben, most is a könyv fülszövege volt az, ami elsősorban felkeltette a figyelmemet és vásárlásra késztetett. Amiről így utólag elmondhatom, hogy jó döntés volt. Abszolút megérte. Még akkor is, ha esténként rendesen beparáztam tőle.

A könyvről röviden annyit, hogy a világ, amiben a történet játszódik a végét járja, ugyanis egy olyan ismeretlen és rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire elég csak egyetlen pillantást vetnie az embernek, hogy őrjöngő gyilkossá váljon. Eleinte még csak eltszórt pletykák és tudósítások voltak hallhatók olyan hajmeresztő dolgokról, melyekben emberek láttak valamit, mely után megőrültek és kegyetlen módon megölték társaikat, majd utána végeztek magukkal is. Aztán hamarosan ezek a hírek egyre gyakoribbá váltak, míg végül a tévé elsötétült, a rádió elhallgatott, az internet pedig összeomlott. A hisztéria és a rettegés az egész világot bejárta.

Egy ilyen világban él Malorie, két 4 éves gyermekével együtt, egy elsötétített lakásban. A gyerekek születésük óta nem látták a külvilágot, csakis a biztonságot nyújtó elsötétített lakásban nyithatták ki a szemüket, de Malorie jól tudta, hogy nem sokáig élhetnek így, egy nap el kell majd hagyniuk a menedéket adó házat. És ez a nap, most érkezett el.

A történet két idősíkon játszódik, ahol az egyik a jelen, melyben Melorie és két gyermeke szemfedőt kötve szemükre a folyópartra botorkálva beülnek egy csónakba, és elindulnak egy olyan helyre, ahol reményeik szerint biztonságban lehetnek. A másik idősík pedig a majd öt évvel ezelőtti múlt, melyben megismerhetjük ennek az egész hisztériának a kezdetét, hogyan került Malorie a menedékházba, kik voltak a társai akikkel együtt próbálta átvészelni ezt a veszélyekkel teli hihetetlen időszakot, és végezetül, hogy ki volt az a furcsa ember, akinek a felbukkanása aztán mindent megváltoztatott.


A könyv erőssége szerintem a hangulatában rejlik. Nem félek bevallani, hogy végig rettegtem az olvasása alatt, mely érzés abból az egyszerű megállapításból fakadt, hogy a legijesztőbb fenyegetés az ember számára mindig az, amit nem láthat. Gondoljatok csak bele. Senki nem tudja, hogy hogy nézhetnek ki azok a teremtmények, amik megpillantása ilyen borzalmas hatással van az emberre. Akik látták, azok mind meghaltak, akik nem, azok pedig négy fal között, zárt ajtók és ablakok mellett élik napjait. Ám azoknak is ki kell merészkedniük egyszer, ha vízre és élelemre van szükségük, és Malorie pontosan ezt tette, minden áldott nap. Próbáljátok csak ennek a nőnek a helyébe képzelni magatokat; csakis lekötött szemmel léphettek ki a házból, és ha kint vagytok, nagy valószínűséggel találkozni fogtok egy szörnyeteggel, aki lehet, hogy követni fog, vagy csak egyszerűen ott van melletted és figyel. Hallod a lába alatt megroppanó száraz faleveleket, és ahogy feléd közeledve odaér hozzád, érzed a teste melegét a meztelen karodon, de bárhogy is pánikolsz, nem nyithatod ki a szemed, mert ha ezt megteszed, azonnal véged van.
Ebből a szituációból fakad az a kiszolgáltatott érzés és rettegés, ami végig átjárja a könyvet, és mely miatt olyan nyomasztóvá és sötét hangulatúvá válik az egész, hogy az szinte agyonnyomja az olvasót. De ennek ellenére mégsem tudsz szabadulni tőle, csak olvasod tovább, még akkor is, ha érzed, hogy ezzel még több szörnyűség zúdul majd a fejedre. 

"Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon."

A könyv szereplői közül Malorie volt a legerősebb. Őt egy olyan baromi kemény nőnek ismertem meg, akit a rengeteg fájdalom, szörnyűség és veszteség edzett ilyennek. Szerintem irtó kevesen lennének képesek egy ilyen sarkaiból kifordult világban úgy talpon maradni, mint ahogyan azt ő tette. Malorie elfogadta, hogy itt a világ vége, és nem siránkozott vagy esett kétségbe, hanem úgy nevelte a gyerekeit – mely módszereket igen kegyetlennek tartottam -, hogy segítsék őt a túlélésben.

"Olyan életet nyújtasz nekik, amelyet nincs értelme megélni."

Eleinte nagyon zavart, hogy egyszerűen csak Lánynak és Fiúnak nevezte őket, de aztán ahogy jobban belegondoltam, és próbáltam beleélni magam a helyzetébe rájöttem, hogy talán azért nem adott a gyerekinek nevet, mert az közelebb hozta volna őket hozzá, és az elterelte volna a figyelmét a túlélés szabályairól és annak igazi céljáról; menekülésük megvalósításáról.

A könyv olvasása során folyamatosan azon agyaltam, hogy vajon mi lehet az a valami, amitől így megőrülnek az emberek - és valami felfoghatatlanul szörnyű és gonosz teremtmény körvonalai rajzolódtak ki előttem - és persze, hogy mi lesz majd Malorie és két gyermekének a sorsa ebben az elcseszett, ismeretlen lényekkel teli világban. Mivel a regényt csak éjszakánként tudtam kézbe venni, nem sokáig bírtam cérnával, mert olyan hamar rámtelepedett a történet nyomasztó, rettegéssel és félelemmel teli hangulata, hogy attól totál beijedtem, és úgy döntöttem, hogy a nyugodt alvás érdekében inkább csak nappal folytatom majd tovább - persze nappal soha nem volt időm, így maradtak az éjszakák, és a felkapcsolt villanyok. 

Úgyhogy ütős kis könyv volt ez, melyről magam sem gondoltam volna, hogy a sok para ellenére ennyire be fog majd jönni. Nagyon tetszett az író stílusa és az elbeszélés módja, és bár a végére érve elégedetten csuktam be a kötetet és meg voltam győződve arról, hogy ez csakis egy erős nyitó része lehet egy izgalmas jövőbeli sorozatnak, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, mert sehol nem találtam információt arra vonatkozólag, hogy ez valóban így lenne. Remélem csak én bénáztam és lesz folytatás, mert ellenkező esetben a végével kapcsolatban igen erős hiányérzet maradt bennem. 
Josh Malerman
A könyv hátulján olvasható, hogy a filmjogok már elkeltek. És valóban, olvasás közben nekem is többször megfordult a fejemben, hogy ez a könyv tényleg filmvászonra kívánkozik. Ugyanakkor azt is megfogadtam magamban, hogy én ezt a büdös életbe nem fogom megnézni, elég volt olvasnom róla. Ha még látnom is kell azt a sok vérengzést és borzalmat, amiken Malorie átesett, az tuti kiverné nálam a biztosítékot.


Az eredeti bejegyzés 2015. május 24-én íródott.

UPDATE: December 21-én debütál a könyvből készült film a Netflixen, ami a trailere alapján úgy tűnik, hogy elég húzós lesz, ugyanolyan para, mint amilyen a könyv is volt. Úgyhogy lehet, hogy én ezt kihagyom - majd meglátom. 


Kiadó: Fumax
Sorozat:-
Eredeti cím: Bird Box
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 256
Eredeti bejegyzés: 

tovább olvasom Josh Malerman: Madarak ​a dobozban

2018/11/04

Októberi beszerzések

Bár az augusztus és szeptember havi beszerzős listám itt elmaradt - ha valakit érdekel, az instagram oldalamon talál róluk képet – az október havi nem fog. Már csak azért sem, mert muszáj megmutatnom, hogy milyen sok jó könyvet sikerült ebben a hónapban vásárolnom, melyek közül kettőt, Az amerikai örökösnő-t és a No exit-et már el is olvastam. S hogy beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeimet?
Nos, Az amerikai örökösnő hozta az elvárt papírformát, a No exit pedig, fúúúú… hát az nálam bekerült az év legjobb olvasmányai közé. Hamarosan írni is fogok róla, csak mostanában annyira el vagyok havazva munkával, hogy a szívemnek kedves dolgok (olvasás és a blogolás) kissé háttérbe szorulnak.
Októberben nyolc könyvvel lettem gazdagabb, melyek közül Sabrina Jeffriestől A lord titka (történelmi romantikus) ugyan a képen nem látható, mert a barátnőm, ahogy megvettem, rögtön el is kobozta tőlem, de ettől függetlenül még az is a kupac része. Annál is inkább, mivel azt tudtam a legolcsóbban - csupán 800 forintért - beszerezni. És, ha már a romantikusoknál tartunk; csak én érzem úgy, hogy az idén (és talán még tavaly is) kevesebb történelmi romantikus regény jelent meg, mint a korábbi években? Mintha szép fokozatosan kopnának el a polcokról, és helyettük a ma oly divatos, elsősorban a női olvasóknak szóló domestic thrillerek vennék át a hatalmat helyüket. Amit igazból nem bánok, mert ezt a műfajt is szeretem, és bár szerencsére ezek a könyvek sokkal "lightosabbak" és "szelídebbek", mint a vérengzős és kegyetlen sorozatgyilkosokról szóló pszichothrillerek, mégsem mondható rájuk, hogy ez miatt kevésbé lennének izgalmasabbak vagy szórakoztatóbbak náluk, sőt. Azon túl, hogy ezek a történetek elsősorban a családon belüli erőszakról és titkokról szólnak, ahol a paranoia oka nem kívül, hanem a szereplők egy szűkebb környezetében (pl. a szomszédjában, a barátjában) vagy a saját családjában keresendő, számomra sokkal félelmetesebbek, mint az előbb említett erőszakosabb fajta.

Szóval izgalmas és csavaros történetek ezek is, melyeket szívesen olvasok, olyannyira, hogy már néhány tehetséges szerzőt is találtam magamnak. Ilyen pl. Jane Corry, aki ebben a műfajban szerintem igen jó könyveket írt már - Vértestvérek, A férjem felesége - nekem legalább is bejöttek. Ám ennek ellenére mostanában mégis egyre többször érzem, hogy néha bizony határozottan jól esne meggyötört lelkemnek a - Julia Quinn regényeire oly jellemző -  humoros és bájosan romantikus történetek.

Úgyhogy tény, hogy az idei évben jóval több thrillert olvastam, mint korábban, mely miatt a történelmi romantikusok totál háttérbe szorultak nálam, de ahogy ezt most ide leírtam, és jobban végiggondoltam, rá kell jönnöm, hogy piszkosul hiányoznak. 

Többiek listája:
Heloise
Nikkincs
Pupilla
Theodora

tovább olvasom Októberi beszerzések

2018/11/01

, , , , ,

Ryan Graudin: Invictus ​– Az idő gyermeke

Az időutazás mindig hálás téma, én legalábbis úgy gondolom, hogy sokan ugranak rá – lásd, én is rögtön bekaptam a csalit – főleg, ha az író belekever egy kis tudományt (téridő-kontinuum és a fluxuskondenzátor meg társait), egy kis romantikát, egy titokzatos lányt, egy műkincstolvajokkal teli űrhajót, melynek kapitánya egy időn kívül született srác – egy ókori gladiátor és egy időutazó nő gyermeke – kinek leghőbb vágya, hogy megtalálja rég eltűnt édesanyját. Ja és persze az is sokat dob a dolgon, ha a történet egy olyan korban játszódik, ahol miután feltalálták az időutazást, az arra kiképzett és alkalmas emberek visszamehetnek a múltba, hogy felvételeket készítsenek az ott látottakról, természetesen szigorú szabályok mellett, mert ha valami esemény folyamatába netán beleavatkoznának, akkor annak komoly következményei lennének a jövőre nézve – és ezt ugye senki sem szeretné. Úgyhogy a fő szabály, hogy lehet nézelődni és vizsgálódni, de csak tisztes távolságából és nagyon óvatosan, amit főhősünk édesanyja nem tartott be, és ebből lett aztán később a nagy kalamajka.

Amilyen nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, nekem akkora csalódás lett.  Ennek oka rendkívül egyszerű: borzalmasan untam.

Pedig a sztori maga izgalmas lett volna, és higgyétek el – mert végigküzdöttem magam rajta - elég szerteágazó is. Sajnos a kivitelezés volt az, ami miatt az egész elbukott. Merthogy a könyv eleje, még úgy ahogy élvezhető volt számomra, jól indult a történet, és láttam benne potenciált, de aztán a közepe táján valahogy leült a sztori, kezdte elveszteni a dinamikáját és annyira túl lett nyújtva az egész, hogy azt hittem, sose fogok a végére érni – bizisten majdnem ott véreztem el. Ráadásul a legtöbb karaktert idegesítőnek, kidolgozatlannak és felszínesek találtam, mely miatt egyiket sem sikerült megkedvelnem.

A könyv főszereplőit a hajó öt fős legénysége teszi ki, akikhez rögtön két olyan szerelmi szálat is kapunk, melyek közül az egyiknél a falat kapartam kínomban, a másiktól meg simán bealudtam. Ne értsetek félre, szeretem a romantikát, de ha a szereplők között nincs meg a kémia és a kapcsolatuk olyan langymeleg vagy gyötrően infantilis, mint amilyen itt is volt, akkor azzal engem ki lehet kergetni a világból.

De hálás olvasó lévén még ezt is el tudtam volna nézni az írónak, ha mindezért a stílusa kárpótol, de sajnos az is elég erőtlenre sikeredett. Pedig egy olyan jó kis feszes tempójú és izgalmas történetet ki lehetett volna hozni ebből a sztoriból, hogy ihaj. Ehelyett Graudin azon túl, hogy oldalakon át két tini (Imogen és Gram) kínosan bugyuta szerelmi picsogásával traktált bennünket, egyik szereplőnek sem tudott mélységet adni, egy csomó felesleges jelenetet írt, a kusza és kiegyensúlyozatlan történetvezetésről már nem is beszélve. Itt gombolnám ide példaként a Las Vegas-i kitérőt, aminek semmi, de tényleg semmi értelme nem volt, hacsak nem időhúzás, lapkitöltés stb. céljából került be a könyvbe. Helyette sokkal szívesebben olvastam volna egy olyan újabb műkincsrablós kalandot, mint amilyet hőseink a Titanic elsüllyedésénél hoztak össze. De nem. Sajnos nem jutalmazott meg több ilyen jelenettel bennünket az írónő.

Persze mondhatnám, hogy mindennek ellenére a történelmi részek miatt azért mégiscsak élveztem a könyvet meg minden, de nem lenne teljesen igaz, mert csak a könyv utolsó harmada érte meg a strapát, a többi az borzalmasan unalmas volt. Kár, hogy egy ennyire jó alapot olyan gyenge és unalmas felépítés követett, ahol a történet nagy része szétesett, a karakterek közömbösek maradtak és a romantika is elég sok kívánnivalót hagyott maga után.

De nem szeretném tovább ekézni a könyvet, mert a molyos értékelések alapján egyértelmű, hogy Graudin nem nekem írta, még akkor sem, ha szeretem az időutazós történeteket. És bár nekem ez volt az idei év legnagyobb csalódása, ennek ellenére senkit nem akarok lebeszélni róla, mert ugye nem vagyunk egyformák, de megértitek ugye, ha azt mondom, hogy rá se.
Ryan Graudin


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Invictus 
Fordította: Bihari György 
Oldalszám: 432 

tovább olvasom Ryan Graudin: Invictus ​– Az idő gyermeke

2018/10/26

, ,

Dorothy Eden: Az ​amerikai örökösnő

Óriási várakozás előzte meg részemről a könyv megjelenését, melynek hatására alighogy megérkezett, rögtön bele is kezdtem. És elárulom nektek, hogy már most azon aggódom, hogy vajon elhozza e nekünk a kiadó az írónő többi könyvét is, mert én a továbbiakban is mindenképp vevő lennék rájuk. 
Hiába no, a történelmi romantikusok mindig is a gyengéim voltak.
A történet igazán az én ízlésemnek megfelelő volt: Időben 1915 tavaszán járunk, amikor is a dúsgazdag Clemency Jervis édesanyjával és szobalányával együtt hajóra száll New Yorkban, hogy átszelve az óceánt, megérkezzen angol vőlegényéhez, Lord Hugo Hazzardhoz. Ám az ír partoktól nem messze a németek megtorpedózzák a luxus óceánjárót, melynek során szinte az összes utas vízbe fúl, kivéve egy-két szerencsést és Hetty Brownt, Clemency szobalányát. Hetty gyerekkora óta kísértetiesen hasonlít Clemencyre (mivelhogy balkézről való leány volt) és amikor a tragédia után a hatóság tévesen Celmencynek azonosítja őt, merész elhatározásra jut: elkezdi élni Clemency életét, és hozzámegy Lord Hugohoz. Aki persze nem azért akarta feleségül venni a dús gazdag amerikai lányt, mert őrülten szerelmes lett volna belé, hanem mert pénzre volt szüksége, hogy megmentse szeretett birtokát, Loburnt. Mindezzel persze Hetty is tisztában volt, de mivel lehetőséget kapott egy új élet kezdetére, így mindenre képes volt, hogy a házasságukból a lehető legjobbat hozza ki. Sajnos azonban, ahogy megérkezik újdonsült otthonába, hamar rájön, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű feladat.

Mivelhogy a házasságkötés után, Hugonak szinte azonnal vissza kell mennie a frontra, és a ház férfi nélkül marad. Hetty pedig, hogy lekösse figyelmét, nagy lendülettel veti bele magát Loburn felújításába, ami nem olcsó mulatság, hiszen az ódon kastély az évek során csúnyán megrongálódott, Hugo tetemes adósságairól már nem is beszélve. Szóval Hettynek mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha nyugodt otthont akar teremteni magának, amit igazából egyáltalán nem bán, mivel hamar megszereti a házat. A legnagyobb problémája, hogy új otthonát anyósával és annak pártfogoltjával, Juliával - aki nem mellesleg fülig szerelmes Hugoba - kell megosztania. Ráadásul azon kívül, hogy ezek ketten árgus szemekkel követik minden rezdülését, világossá tették számára, hogy egyáltalán nem biztosak abban, hogy ő az igazi Clemency.


Dorothy Eden rendkívül jól és szórakoztatóan ír, merthogy annak ellenére, hogy nem voltak a könyvben igazán szerethető karakterek, mégis roppant mód élveztem az olvasást - még úgy is, hogy Julia gonosz ármánykodása szinte végig magasan tartotta a vérnyomásomat. Igazából Hetty személye volt az egyetlen, akinek úgy ahogy sikerült közel kerülnie hozzám, mert bár elítélendő mód más bőrébe bújva akarta tovább élni az életét, de az az elszántság, amivel a szeretetre és megértésre alapuló jövőjét próbálta felépíteni, és azok a veszélyes vagy épp bűnösen érzékeny helyzetek, amelyekbe az írónő sodorta szegényt - és amelyeket aztán vagy a szerencse vagy a józan eszének hála sikerült elkerülnie -, megkönnyítette számomra, hogy megkedveljem őt. A többiekkel kapcsolatban azonban már egészen más volt a helyzet: Hugot a buta önzősége, Juliát a rosszindulatú áskálódása, Lady Hazzardot (Hugo édesanyját) pedig az önfejű konoksága miatt utáltam, de nagyon. És bár Hetty sógornője és férje üde színfoltja volt a történetnek, mégsem sikerült túl sok pozitív érzelmet kicsikarniuk belőlem... és mégis. A könyv gördülékeny stílusa, és maga a történet olyan izgalmas volt, hogy hamar magával ragadt és a fotelhez szegezett. Alig vártam, hogy megtudjam, mi lesz Hetty csalásának a vége - vajon meg tudja őrizni titkát, és ha nem, annak milyen következményei lesznek -, úgyhogy gyorsan haladtam az olvasással, szinte két nap alatt a végére is értem, amit igazán sajnáltam, mert szívesen olvastam volna még tovább.

Amit különösen szerettem a könyvben, az a történet kissé gótikus hangulata és az ódon kastélyban élő nők életének bemutatása volt. Mondjuk azt nem állítom, hogy ha jobban végiggondolnám az egészet, akkor nem találnék több kivetnivalót is a történetben (mint például, hogy mennyire hiányoltam Hetty aktívabb részvételét a kórházi önkénteskedésben - hiszen mégiscsak háború volt vagy mifene – és talán a könyv végén Hugo és Hetty kapcsolatában beállt változás is elbírt volna még vagy 20-30 oldallal többet), ám mindezekkel együtt is nagyon élveztem a könyvet, ugyanis pontosan azt nyújtotta, amit vártam: egy könnyed, pár órás kikapcsolódást, ami rendkívül jól esett a feszített tempójú fárasztó munkanapok után. 

"Meg kell ragadni a nagy lehetőséget az életben, Hetty. Értesz engem?” „Nem mama,” „Idővel megértesz. Ha adódik valami fontos, ragadd meg. Ne futamodj meg a kihívások elől. A magadfajta lányok ezt nem engedhetik meg maguknak. Azt akarom, hogy legyen belőled valami. Jogod van hozzá.” 



Kiadó: Lettero
Eredeti cím: The American Heiress
Fordította: Csáki Judit
Oldalszám: 280


tovább olvasom Dorothy Eden: Az ​amerikai örökösnő

2018/10/19

10+1 remek könyvújdonság, aminek mindenképp a polcomon a helye

Utálom az év végét, mert ilyenkor mindig annyi újdonság érkezik, hogy egyszerűen képtelen vagyok a bőség zavarában  okosan válogatni. Persze próbálkozom én... próbálkozom - több kevesebb sikerrel -, de mindig akadnak olyan kakukktojások, amikről utólag úgy gondolom, hogy ha kimaradtak volna sem dőlt volna össze a világ.

Ugyanakkor imádom az év végét, mert ilyenkor mindig annyi újdonság érkezik, hogy totál feldobódom tőlük és úgy érzem magam, mint a kisgyerekek a játékboltban – üdvözült mosollyal az arcukon -, akik a legszívesebben mindent, de tényleg mindent azonnal hazavinnének.

A legrosszabb az egészben, hogy még csak október közepe van, de már most totál kész vagyok és azon agyalok, hogy ezt a sok jó könyvet – no meg azokat, amik még majd csak ezek után érkeznek - mikor a büdös … szóval mikor fogom én ezeket elolvasni?

Na de nyavalygás helyett inkább mutatom a tuti befutókat.

1. Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban (Őfelsége kémnője 2.)
1932, London. Lady Georgiana vadonatúj bűnügybe csöppen. A királynő megkéri, hogy néhány röpke hétre lássa vendégül Hannit, egy bajor hercegkisasszonyt. Ekkor Georgie még nem sejti, milyen terhet vesz a nyakába. Vigyázat, Hanni nem szokványos kékvérű nőszemély:
angol nyelvtudását amerikai gengszterfilmeken edzette
erősen kleptomániás
odavan a jóképű pasikért
Lady Georgiana számára az események akkor kezdenek felpörögni, amikor Hanni egy holttestre bukkan egy rejtélyes könyvesboltban. Vajon ki az áldozat? És ez csak az első a gyanús halálesetek sorában… Ha Lady Georgiana ki akar mászni a slamasztikából, saját magának kell kinyomoznia a gyilkosságokat.
Várható megjelenés: 2018. november 20.

2. Emily Brightwell: Mrs. Jeffries főzni kezd (Mrs. Jeffries 7.)
Minerva Kenny imádnivaló nőszemély, de sajnos hajlamos „kölcsönvenni” csinos apróságokat. Mentségére szóljon, hogy néhány nap múlva visszacsempészi az elcsent tárgyat a jogos tulajdonosnak. Amikor William Barrett, a sokak által gyűlölt, londoni üzletember rájön Minerva kínos kleptomániájára, zsarolni kezdi a nőt. Ám nemsokára holtan találják a zsarolót a dolgozószobájában.
Minerván kívül tucatnyi más embernek lett volna indoka eltenni láb alól a gonosz üzletembert. Sőt, módja is! A dolgozószoba nyitott ablakán bárki bejuthatott a lakásba, hiszen a felújítás alatt álló épület állványain szimpla ügy felmászni. De csak Mrs. Jeffries, a briliáns agyú házvezetőnő jön rá, ki volt a valódi tettes.
Várható megjelenés: 2018. november 6.

3. Liz Nugent: Mit tettél Oliver?
Manipulátor. Jóképű. Pszichopata.
Alice és Oliver Ryan látszólag csodás házasságban él. A férj díjnyertes gyerekkönyveket ír, a feleség tüneményes rajzokat készít hozzájuk. Úgy tűnik, bármibe fognak, pillanat alatt sikerre viszik. Aztán egy este Oliver annyira megveri Alice-t, hogy a nő kómába esik. Vajon miért kellett őt elhallgattatni? Hamar kiderül, hogy Olivernek jóval több a rejtegetnivalója, mint azt a felesége, az üresfejű szeretője vagy a hajdani egyetemi barátja valaha feltételezte volna róla. És mi a szerepe ebben az évtizedes, tökéletes hazugságban az elegáns francia Véronique-nak? Mert tény, hogy Alice és Oliver fiatalkorukban nála nyaraltak az udvarházban – de történt ott más is?
Várható megjelenés: 2018. október 30.

4. Danielle Teller: És boldogan éltek…
Mindnyájan ismerjük Hamupipőke történetét vagy mégsem?
Miközben az egész királyság a Hamupipőke hercegnő kegyetlen neveltetéséről szóló mendemondákról beszél, mostohaanyja, Agnes, aki maga is túlontúl jól ismeri a nélkülözést, magányában feljegyzi az igaz történetet Agnes még csak tízéves, amikor már kíméletlenül dolgoztatják cselédként. Leleményességének köszönhetően kitör helyzetéből, ám tinédzserként, gyermekével a karján, kénytelen visszatérni hányattatásai színhelyére. Ellának, a különös csecsemőnek lesz nevelője. Nehezére esik megszeretni a gyermeket, aki idővel a mostohalánya, majd végül ünnepelt hercegnő lesz, mindenki elérhetetlen vágyálmainak tárgya. Kapcsolatuk története elárulja, hogy semmi sem az, aminek látszik, és a szeretetnek rendkívül sok arca van. A líraian megírt, érzelmekkel teli és fantasztikusan részletgazdag És boldogan éltek... bemutatja, milyen bonyolult történetek rejlenek a jóról és rosszról szóló klasszikus mesék mögött, és megtanítja, hogy jobb szembenézni a nehézségekkel, mert őszintébb és fontosabb igazságokhoz vezet, mint az álomvilágba menekülés.

5. Rita Falk: Sertésfej al dente (Franz Eberhofer 3.)
Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…
Várható megjelenés: 2018. november 9.

6. Gregg Hurwitz: Kíméletlen (Orphan X 3.)
– Ne feledd Konfuciusz szavait: „Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!”
– Ó, én annál sokkal többet fogok ásni.
Evan Smoakot tizenkét éves korában vitték el egy nevelőotthonból, hogy elit orgyilkossá neveljék és képezzék ki. Miután szakított az Árva Programmal, felszívódott, és a Seholemberként bukkant fel újra, akit csak suttogva emlegetnek, és aki a kiszolgáltatottak megsegítésére tette fel az életét.
Ezúttal azonban Jack Johns kér tőle segítséget, az a férfi, aki felnevelte és kiképezte, az egyetlen ember, akit Evan kicsit is apjának érezhetett. Titkos kormányzati erők dolgoznak gőzerővel az Árva Program nyomainak eltakarításán, és miután Jack már kifutott az időből megbízza Evant utolsó küldetésével: keresse meg és vegye védelmébe utolsó tanítványát, akit a Programba toborzott.
De nem Evan az egyetlen, aki az utolsó Árva nyomába ered – az Árva Program új vezetője, Van Sciver semmitől sem riad vissza és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál, hogy kíméletlenül elpusztítsa mind X Árvát, mint pedig a célpontot, akinek védelmére Evan felesküdött.
Várható megjelenés: 2018. október 24.

7. Lyndsay Faye: Jane Steele
Jane Eyre alakja újragondolva bátor, hősies sorozatgyilkosként.

Jane Steele, az érzékeny árva előbb gonosz nagynénje és erőszakos kuzinja karmai között szenved, majd egy kegyetlen iskolában, ahol küzdenie kell a puszta túlélésért, amíg el nem menekül Londonba, kínzói holttestét hátrahagyva.
Miután éveken át bujkál a törvény elől, és közben hátborzongató „utolsó vallomásokat” ír a felakasztottak nevében, Jane izgalmas hírekre bukkan egy újsághirdetésben. A nagynénje meghalt, gyermekkori otthonának pedig immár új ura van: Mr. Charles Thornfield, aki épp nevelőnőt keres.
Jane mindenáron ki akarja deríteni, vajon nem ő maga-e a birtok jogos örököse, így álnéven elnyeri az állást, és megtudja, hogy Highgate House-t bámulatosan furcsa új lakók foglalták el: az igéző, de epés Mr. Thornfield, a szikh háborúkat megjárt katonaorvos, valamint jóindulatú, szikh főkomornyikja, Mr. Szárdár Szingh, akinek közös múltja a ház urával mintha sokkal bonyolultabb és sötétebb lenne, mint amilyennek feltüntetik.
Ahogy Jane egyre több vészjósló bepillantást nyer kettőjük erőszakos történetébe, és beleszeret a mogorva, tragikus sorsú Mr. Thornfieldbe, szörnyű dilemmával néz szembe: vajon övé lehet-e a férfi – testestül-lelkestül, minden titkával együtt – anélkül, hogy felfedné előtte a saját gyilkos múltját?
Várható megjelenés: 2018. november 13.

8. Josie Silver: Egy decemberi nap
Két ember, tíz esély. Egy feledhetetlen szerelem története.
Laurie szinte biztos benne, hogy csak a filmekben létezik a „szerelem első látásra". De egy havas decemberi napon buszra száll, a bepárásodott üvegen át meglát egy férfit, és rögtön tudja, hogy ő az igazi. Egy varázslatos pillanatra összekapcsolódik a tekintetük… aztán a busz továbbhajt.
Laurie úgy érzi, meg van írva a csillagokban, hogy viszont kell látniuk egymást, ezért a következő évet azzal tölti, hogy London minden buszmegállóját és kávézóját tűvé teszi a férfi után. De nem sikerül időben megtalálnia. Egy karácsonyi bulin találkoznak újra – Laurie legjobb barátnője, Sarah boldogan mutatja be Laurie-nak az új pasiját… Ő az. A férfi, akit a busz ablakából látott.
Aztán eltelik újabb tíz év, és ezalatt Laurie, Sarah és Jack sorsa barátság, kihagyott lehetőségek, és szívfájdalmak háromszögében rendeződik újra.
Szívet melengető, derűs, megindító szerelmi történet, amelyet egyszerűen nem lehet letenni.
A sors megmagyarázhatatlan fintorai a boldogsághoz vezető úton.
Várható megjelenés: 2018. november 5.

9. Kendra Elliot: Kegyes halál (Mercy Kilpatrick 1.)
A TÚLÉLÉSÉRT VÍVOTT HARCBAN NINCS KEGYELEM
Mercy Kilpatrick FBI-ügynök egész életében arra várt, hogy lesújtson rá a katasztrófa. Mercy egy oregoni kisvárosban, Eagle's Nestben nőtt fel, ahol családja sok más családdal együtt egy lehetséges globális katasztrófára felkészülve töltötte életét. Ám egy megdöbbentő tragédia szétszakította a családját, és el kellett hagynia az otthonát. Most a környékbeliek által csak barlangi embernek nevezett gyilkos tizedeli a világvégére készülők közösségét, az otthonukban végez velük és ellopja a fegyvereiket, amivel azonban felhívja magára az FBI belföldi terrorizmus elleni részlegének a figyelmét. A tetthelyek bizonyos vonásai azonban kísértetiesen emlékeztetnek egy tizenöt éves, megoldatlan rejtélyre Mercy múltjában.

Az FBI visszaküldi Mercyt szülővárosába, ahol szembe kell néznie a köztiszteletben álló, vele azonban minden kapcsolatot megszakító családjával. Megismerkedik Truman Daly rendőrfőnökkel, akinek a nagybátyja volt a barlangi ember legutóbbi áldozata. A férfi felismeri Mercy életének gondosan titokban tartott felkészülő felét, azonban ha a nő túl közel engedi magához és elárulja neki a másfél évtizede őrzött borzalmas titkát, akkor talán nem kerülheti el a végső bukást…
Várható megjelenés: 2018. november 12.

10. R. M. Romero: A ​krakkói babakészítő
Babaországban varázslat van.
Az emberek országában háború van.
Mindenütt fájdalom.
De az összefogásban van remény.
Karolina élő baba, akinek királyát és királynőjét letaszították a trónról. Ám amikor egy furcsa jó szél elviszi Babaországból, Krakkó városában, Lengyelországban találja magát, a Babakészítő társaságában. A Babakészítő fájdalmas múltú, rendkívüli, varázserejű férfi.
A Babakészítő már régóta egyedül él, ám Karolina bátor és szeretetteljes társaságában néha újra mosolyog, sőt, összebarátkozik egy hegedűssel és a lányával… miután sikerül túltennie magát a döbbeneten, hogy a baba beszél hozzá. Újonnan meglelt boldogságukat azonban tönkreteszi az, hogy a nácik megszállják Lengyelországot. Karolina és a Babakészítő hamar rájön, hogy zsidó barátaik nagy veszélyben vannak és elhatározták, hogy bármilyen kockázatot vállalva segítenek nekik.
Várható megjelenés: 2018. november 30.

És az +1, amire elsősorban a borítója miatt figyeltem fel rögtön - merthogy olyan igazi Stranger Thingses hangulata van az egésznek - meg aztán ugye hamarosan itt a Halloween, és ez a könyv elég borzongatónak tűnik ahhoz, hogy halálra parázzam magam, ha este ki szeretnék majd menni a wc-re - szkeptikusoknak üzenem, hogy igen alacsony az ingerküszömöm - úgyhogy úgy gondolom jó lesz ez. Egy próbát mindenképp megér.

+1. Dan Simmons: Dermesztő nyár
1960 nyarán az illinois-i ElmHaven kisvárosában öt tizenkét éves fiú olyan szoros köteléket kovácsol, melyet az élet semmilyen fordulata nem képes szétszakítani. Bringázás a napnyugtában, titkos búvóhelyek az erdőben, egy idilli gyermekkor ártatlan titkai – másból sem áll az életük. Csakhogy a napfényben fürdő kukoricatáblák között olyan események történnek, melyek minden létező módon próbára teszik egymás iránti hűségüket. Amikor az éjszaka közepén megkondul egy rég elfeledett harang, a városlakók tudják, hogy vége a gondtalan időknek. A fenyegető erődként föléjük tornyosuló Régi Központi Iskola szívében, melyet beleng a koporsók mahagóniillata, láthatatlan gonosz támad új életre. Különös és rémisztő események dúlják fel a mindennapokat, terjesztik el a rettegést az egykor oly békés közösségben. Mike, Duane, Dale, Harlen és Kevin ki akarják söpörni a városból ezt az ősi rettenetet, ezért véres háborút indítanak a titokzatos erő ellen, mely az egész éjszakát uralja.
Várható megjelenés: 2018. október 31.

tovább olvasom 10+1 remek könyvújdonság, aminek mindenképp a polcomon a helye