Jane Corry: A ​férjem felesége

Nincsenek megjegyzések
Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez Jane Corry első regénye, merthogy igen erős kezdésnek érzem. Semmi kétség, ennek a nőnek tehetsége van az íráshoz, merthogy A férjem felesége majdnemhogy egy első osztályú pszichothriller, bár véleményem szerinte vétek lenne csakis ebbe a kategóriába beskatulyázni, mert ennél azért jóval bonyolultabb a dolog. Szívem szerint én inkább a családi dráma címkét aggatnám rá. Igen, szerintem legfőképp ez illene rá.

De a könyvre visszatérve az elején kissé ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nehezen hangolódtam rá a történetre, távolinak éreztem a szereplőket és a sorsuk sem igazán érintett meg – valószínű mert mindegyikük lelkileg defektes, megbízhatatlan és kiszámíthatatlan személyiség volt, így egyikükkel sem tudtam igazán szimpatizálni. Úgyhogy csak úgy a kötet egynegyede után kezdtem érezni, hogy úgy ahogy végre sikerült kényelmesen belehelyezkednem a történetbe és megbarátkoznom a szereplőkkel. Bár ez a barátkozás is egy kissé erős kifejezés, mert végig ellenszenvvel viseltettem mindegyikük iránt, kivéve talán Lilyt, akit pedig inkább sajnáltam, mintsem szerettem.

A könyv főszereplője egyébként pont Lily, egy frissen végzett ügyvéd, aki gyors házasságot köt egy feltörekvő művésszel Eddel. Elhatározza, hogy a házasságával elölről kezd mindent, a múlt titkait pedig maga mögött hagyja. Ám amikor első ügyébe belekezd, rögtön furcsa vonzódást kezd érezni ügyfele iránt, akit nem mellesleg gyilkossággal vádolnak – állítólag egy forró fürdőben majdnem megfőzte a barátnőjét, aki ebbe bele is halt.
Lily házassága kezdetben meglehetősen rideg, ami nem meglepő, hiszen Eddel alig ismerték egymást. Ráadásul ehhez az elítélt pasihoz is (akit hála neki felmentenek) egyre erősebben kezd vonzódni. És mivel az éjszakába hajló túlórái miatt a házastársi ágyat hagyja kihűlni, a férjével való konfliktusai is egyre gyakoribbá válnak. Aztán az ifjú házasok megismerkednek a házban lakó olasz származású szomszéddal Francescával, és annak 9 éves lányával Carlaval, aki valójában egy igazi kis manipulatív kisördög. Carla egyébként egy nagyon okos kislány, az élete azonban ettől még egy fikarcnyit sem könnyebb. Származása és külleme miatt az iskolában csúfolódások céltáblája, az anyja figyelmét pedig egy olyan nős férfi vonja el, akinek a támogatása nélkül nem sokra mennének Londonban. Ám Carla ezt akkor még nem érteti, ő csak azt érzékeli, hogy rá sokkal kevesebb időt fordít az anyja, mint amennyit igényelne. A hét fénypontja számára a vasárnapok voltak, amikor átmehetett Lilyékhez, ahol jól érezhette magát. Lilyék pedig örültek Carlának, aki amolyan ütköző lett kettőjük között, figyelemelterelő eszköz, hogy ne csak állandóan egymással vitatkozzanak. Szóval mindenkinek jó volt így, Ednek lett egy új múzsája, merthogy imádta lefesteni a kislányt, Lily pedig elmerülhetett a munkájában. Aztán egy fatális véletlen folytán Lilynek köszönhetően Carláék sorsa megváltozik és kénytelenek visszaköltözni Olaszországba. Majd előre ugrunk úgy 12 évet az időben, amikor már Lilynek és Ednek gyereke van, Carla pedig újra Londonba utazik, hogy behajtsa az adósságait. Először Eden, a róla készült portréképekért kapott összeget, másodszor pedig az anyja volt pasiján, aki szerinte tönkretette az életüket.
Nos igazából ez a kissé hosszúra sikerült tartalom - mellyel talán csak a könyv feléig jutottam - közel sem adja vissza a regény hangulatát, amely tele volt feszültséggel, indulatokkal, bosszúvággyal, manipulációval, a hűtlenség és szerelem fájdalmával. Maga a történet lassú mederben csordogált előre, de ezeknek az intenzív érzéseknek hála már a legelejétől kezdve átjárta az egészet valami baljós sötétség enyhe érzete. Tudjátok, amikor azt érzitek, hogy itt valami olyan dolog kezd kibontakozni, aminek a vége nem sok jót ígér. Úgyhogy szerintem a szerző tökéletesen kihasználta a rendelkezésre álló teret, hogy szép lassan, de biztosan építsen fel egyfajta nyugtalanságot és bizalmatlanságot nemcsak a főszereplők között, hanem az olvasóban is. 

"Két ártatlan kis hazugság. Hogy megkímélje egyik ember a másikat. Pontosan így kezdődik. Kicsiben. Jó szándéktól vezérelve. Aztán elhatalmasodik."

A történet egyébként váltott szemszögből íródott, mely lehetőséget nyújtott Lily és Carla gondolatainak és motivációinak a megismeréséhez. És Carla fejében lenni higgyétek el, nem volt túl megnyugtató érzés. Ő - ha mondhatok ilyet - már gyermekkorában is egy ártatlanul gonosz teremtés volt, akit felnőtt korára az élettől kapott pofonok formáltak olyanná, mint amilyen végül is lett. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ha másképp történtek volna a dolgok, ha más környezetben nő fel más viselkedési formákat látva, akkor milyen ember vált volna belőle. És, hogy egyáltalán felelősségre lehet-e vonni egy 9 éves kislány a tetteiért, ha azok következményeivel még nincs tisztában? Őszintén szólva nem tudtam ezekre a pontos választ, bár ez utóbbira talán mégis. Amiben biztos voltam, pontosabban éreztem, hogy amint feltűnt Carla a színen, rögtön kényelmetlenül kezdtem érezni magam a bőrömben, és minél távolabb szerettem volna kerülni tőle. Pedig igazából nem is ő volt a legkegyetlenebb és számítóbb szereplő a könyvben. Vagy mégis? Hahh... hát azt hiszem, hogy erről egy könyvklub keretein belül iszonyat sokat lehetne beszélgetni.  

"Néha megesküszik az ember, hogy a fekete az fehér. És őszintén el is hiszi. Bármelyikünkkel előfordul."

Biztos vagyok benne, hogy ez a történet mindenkiből mély érzelmeket fog kiváltani miközben bőven ad majd feldolgozni és agyalnivalót is. Rám mindenesetre oly nagy hatással volt, hogy miután belemelegedtem egy percig sem tudtam úgy olvasni, hogy ne gondolkozzak el a pár oldallal korábban történtekről. Úgyhogy összességében nekem nagyon tetszett ez a regény; az összetett cselekménye, az egymásba fonódott sorsok kiszámíthatatlansága, a véletlenek és a tervezett események nyomasztó összjátéka tényleg levett a lábamról. És bár bevallom a végére nagyobb csattanót vártam - kellett nekem molyos értékeléseket olvasnom korábban - így is tökéletesen elégedett voltam a befejezéssel. Úgyhogy, ha netán az írónő következő regényét is megjelentetné nálunk a kiadó én biztos vevő leszek rá.
Jane Corry
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: XXI. Század Kiadó
Eredeti cím: My Husband's Wife
Sorozat: - 
Oldalszám: 430

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése