J. D. Robb: Mámoros ​halál ~ Eve Dallas 4.

A Mámoros halál immár a negyedik kötetem az Eve Dallas sorozatból, és bár ez a rész kevésbé tetszett, mint a korábbiak, mégis azt kell mondjam, még mindig rajongok a sorozatért; a hangulatáért, a szereplőiért, és egyáltalán az egészért, úgy ahogy van. 

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Eve és Roarke épp a nászútjuk utolsó napjait töltik egy űrbéli bolygón, amikor tragikus haláleset történik. Egy fiatal technikus srác öngyilkosságot követ el, holott látszólag semmi jel nem utalt arra, hogy depressziós vagy esetleg öngyilkos hajlamú lenne. Visszahúzódó volt, de boldogan végezte a munkáját, szóval mindenki számára érthetetlen amit tett. Mivel a rendőrség gyilkosságra utaló jelet nem talált, így lezárta az ügyet, Eve pedig visszatért a kapitányságra. Ám érdekes mód, még két ember követ el ehhez hasonló érthetetlen öngyilkosságot, ami szöget üt a fejében. Összesen hárman, akikben látszólag semmi közös nincs, és semmi okuk nem volt arra, hogy eldobják maguktól az életet, halottak. Eve ösztönei pedig azt súgják, hogy itt valami nagyon nem stimmel. És lám, a gyanúja be is igazolódik, amikor a boncolás során az áldozatok agyában apró, égett foltot találnak.

Mint mondtam, ez a rész nekem kevésbé tetszett, kissé vontatottnak, az elejét pedig kifejezetten unalmasnak találtam. Először arra gondoltam, biztosan azért, mert már elmúlt a sorozat iránt érzett újdonság varázsa, de ezt az elképzelésemet gyorsan félre is söpörtem, amikor az utolsó oldal után úgy csuktam be a könyvet, hogy na én ezt kérem szépen mindenképp folytatni fogom. Úgyhogy maradt a második verzió: egyszerűen ez tényleg egy gyengébbre sikerült darab volt - nekem legalábbis mindenképp. Mindenesetre a könyv feléig csak ímmel-ámmal követtem nyomon Eve nyomozását. Bevallom, nekem túl lassan bontakozott ki a megoldás, úgy éreztem, hogy sokáig csak egy helyben toporgunk, sehogy sem akart előre haladni a cselekmény, holott már elég korán sejteni lehetett, hogy ki áll az öngyilkosságok mögött. Sajnos csak a könyv utolsó harmada volt az, ami valójában a fotelhez szegezett.

A másik dolog, amit felettébb sérelmeztem, az a gyilkos motivációja volt. Egyáltalán nem arra számította, amit végül is kaptam - ennél azért jóval komolyabb és összetettebb indokra készültem. Meg aztán Mavis karaktere is totál kiakasztott. Komolyan azon gondolkodtam, hogy ha az írónő kiírná őt a sorozatból, én biza azt sem bánnám. Persze más lenne nélküle minden, de olyan sok kellemetlenséget és problémát okozott már Eve és Roarke számára, hogy *nyugtató nagy levegő* én tényleg egy kanál vízben képes lennék megfojtani őt. Szerencsére ellenpontként itt volt nekünk Peabody, akit egyre jobban kezdek megszeretni. A Roarke iránt érzett kis ártatlan rajongását és visszafogott stílusát roppant bájosnak találom, és nem utolsósorban remek párost alkot Eve-vel. (Nem is emlékszem, hogy olvastam-e valaha olyan rendőrpárosról, akinek mindkét tagja nő lett volna.) Roarke pedig még mindig álmaim pasija. Az a féltő, óvó szeretet, amivel Eve-et védi és körülöleli, most is sokszor megdobogtatta a szívemet.

Szóval minden nyavalygásom ellenére továbbra is érdekel a sorozat következő része, úgyhogy jöhet bátran a folytatás.

Kiadó: Gold Book

Eredeti cím: Rapture ​in Death

Fordította: Kiss Tamás

Oldalszám: 382

tovább olvasom J. D. Robb: Mámoros ​halál ~ Eve Dallas 4.

J. D. Robb: Halhatatlan ​a halálban ~ Eve Dallas 3.

A Halhatatlan a halálban, az Eve Dallas sorozat 3. része, amelyben Dallas hadnagy ismét egy izgalmas és bonyolult gyilkossági esetet derít ki. Azt nem mondom, hogy ez volt a sorozat eddigi legjobb része, mert néhol kissé vontatottnak és lassúnak éreztem a cselekményt, és Mavis karaktere sem lopta be igazán magát a szívembe, de egyértelműen látszik, már csak ha Eve és Roarke kapcsolatát nézem, hogy a sorozat folyamatosan fejlődik és az írónő is egyre jobban kezd belejönni a sztoriba. 

Ez a rész egyébként tökéletesen kapcsolódik az előzőhöz, amelyben Roarke ugye megkérte Eve kezét, aki aztán igent is mondott neki. Eve gőzerővel készülődik az esküvőre, illetve csak készülődne, ha olyan fából faragták volna, és ha nem a legjobb barátnője, az excentrikus Mavis Freestone lenne a fő gyanúsított egy ismert híresség brutális meggyilkolásával kapcsolatban. Így Eve-nek nemcsak az egy hét múlva tartandó menyegző, hanem a barátnője szabadsága miatt is folyamatosan aggódnia kell. De sebaj, kemény fából faragták, na meg aztán Roarke is - mint mindig, most is - ott áll mellette, amire Eve-nek hihetetlen nagy szüksége is van, hiszen egyre több olyan erőszakos emlék tör felszínre elfelejtett gyermekkorából, amit eddig ugyan sikerült elnyomnia magában, most azonban mindez utat tör magának, és még a munkájára is kihat. 

Bevallom, ez a könyv kissé kemény volt számomra. Nem kifejezetten a gyilkosságok miatt, persze azok is szörnyűek voltak, hanem az Eve múltjáról kiderült dolgok miatt. Nem hiszem, hogy a vele történt szörnyűségeket valaha is ki fogja heverni. Kíváncsi leszek, hogy a következő részekben hogyan tudja majd mindezt feldolgozni magában. És ha már a témánál tartunk, szeretném megemlíteni Mira doktornőt, akit emiatt a rész miatt zártam igazán a szívembe. Imádtam, hogy az éjszaka közepén, amikor Eve-nek a rémálmából felriadva teljesen kikészülve szüksége volt rá, ő szó nélkül kocsiba ült és a segítségére sietett. És az is totál lenyűgözött, hogy olyan nyugalommal és hozzáértéssel kezelte ezt a helyzetet, és olyan egyszerűen sikerült megnyugtatni Eve-et, hogy azt bármelyik pszichológus megirigyelhette volna. 

Tetszett, hogy ebben a részben részletesebb világfelépítést kaptunk, és hogy többet láthattunk a 2058-ban rendelkezésre álló tudományról, technológiáról, a bolygón kívüli életről és lehetőségekről. A szereplők tekintetében Mavis-ből nekem most túl sok volt, Eve segédje, Peabody viszont egyre jobban kezd felkapaszkodni a kedvenc karaktereim listájára. Roarke pedig… ahhhh… ő még mindig tökéletes. Imádom az Eve-be vetett hitét, a szerelmét, az odaadását, a féltő és óvó gondoskodását, de legfőképp, hogy engedi Eve-nek, hogy az legyen aki. 

Szóval ebben a kötetben sem csalódtam, határozottan várom, hogy milyen izgalmakat hoz majd a következő rész, amit már be is szereztem. Sőt, már az ötödik is itt csücsül a polcomon, a hatodikat azonban sehol nem találom, amitől már most ezerrel pánikolok! Úgyhogy ha valakinél van elfekvő példány, amitől szívesen megválna, rám mindenképp számíthat. Ide vele, ide, ide! 

                                                         

Kiadó: Gold Book
Eredeti cím: Immortal in Death
Fordította: Kiss Tamás
Oldalszám: 400

A sorozathoz korábbi részei:

1. Meztelenül a halálba

2. A halál fényében

tovább olvasom J. D. Robb: Halhatatlan ​a halálban ~ Eve Dallas 3.

J. D. Robb: A ​halál fényében ~ Eve Dallas 2.

Az úgy volt, hogy amikor megláttam, hogy a sorozat első három része újra kiadásra kerül, ráadásul klasszisokkal szebb borítóval, mint a korábbi, akkor rögtön kedvet kaptam hozzá. Igaz, hogy épp az idén vásároltam meg őket antikváriumból, és amikor megérkeztek hozzám, ismét totál elhűltem a kinézetüktől, na de ki tudta, hogy az idén új köntöst kapnak majd? Mindenesetre tény, hogy nem a borítója miatt kezdtem bele ebbe a sorozatba, hanem mert igen sok ismerősöm - akiknek az ízlésében megbízom – ódákat zengett róla. Igazság szerint úgy terveztem, hogy évente egy kötettel akár 90 éves koromig is kihúzhatom, merthogy - ezt figyeljétek - már a 48. résznél tart, de úgy tűnik, hogy kezdek függő lenni, mert már most viszket a tenyerem a következő rész után.

A történet egy gyilkossággal kezdődik. Egy átvágott torkú elismert vizsgálóbírónő holttestére bukkannak egy sötét sikátorban. Aztán egy második gyilkosság is történik, ahol az áldozatot a lakásán ölik meg. Mindkét nő még életében gyönyörű és kiemelkedően sikeres volt. Szerették őket, és csillogó életükről beszélt az egész város. Hogy mi lehetett a gyilkos indítéka? Nos, ennek kiderítése Eve Dallas rendőr hadnagy feladata volt, akinek a gyanúsítottak hosszú listája ugyan nem könnyítette meg a dolgát, de mint mindig, most is nagyon elszántan és kitartóan eredt a gyilkos nyomába.

Úgy érzem a sorozat egyre jobban kezd beszippantani, mert biza nekem ez a rész is nagyon tetszett sőt, egy hajszállal még az előzőnél is jobban. Igazi krimi volt a javából; nyomozással, gyilkossággal és egy kis romantikával megfűszerezve. Azt nem mondom, hogy a gyilkos kiléte megdöbbentett, mert a könyv közepétől már erősen gyanítani lehetett, hogy ki a hunyó, de ez valahogy most egyáltalán nem zavart, mert maga a sztori, így is elég erős és élvezhető volt ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmemet. Jó volt végre olyan ügyről olvasni, ami magában is érdekes és szórakoztató tudott lenni, és nem csak a könyv hangulatán és a szereplők sorsán, kapcsolatán volt a hangsúly. 

Egyébként a főszereplőkről nem tudok, de ha akarnék sem tudnék semmi rosszat mondani. A szerző nagyon szépen és következetesen építi fel a karakterüket, miközben a mellékszereplőkről sem feledkezik meg. És ha már a mellékszereplőknél járunk, nagyon kíváncsi vagyok Roarke inasának történetére, és Eve barátnője is roppant szimpatikus számomra – szerintem tuti lesz e két ember között valami. De ez csak amolyan női megérzés a részemről, ha netán tévednék, az sem fog fájdalmat okozni. 
Eve és Roarke kapcsolata még mindig alakulóban van. Sajnos Eve, nehéz múltjának köszönhetően nagyon nehezen tud megbízni az emberekben, ezáltal Roake-ban is. Még nem látja vagy inkább nem akarja látni?, hogy Roarke olyan támaszt képes nyújtani számára, ami minden nő álma – az enyém legalábbis mindenképp.

Imádom, hogy mindketten határozottak és képesek kezükben tartani az életüket. Eve rendkívül elhivatott, kemény és erkölcsös, de sokszor még az ártatlanok sajnálatába is képes belebetegedni. Roarke pedig azon kívül, hogy izgatóan titokzatos és olyan gazdag, hogy akár az egész bolygót képes lenne megvásárolni, meglepően romantikus, melegszívű, és egy igazi védelmező.  Ők ketten - ha Eve is végre kötélnek állna -, szerintem egy igazán jó kis ütős párost alkotnának. Ezért is vagyok nagyon kíváncsi hova fut majd ki a történetük, bár az utolsó rész tartalmát olvasva úgy látom, nincs okom aggodalomra.

Néhány gyönyörűséges külföldi borító

A könyv olvasása közben sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet a sorozat titka; miért olyan sikeres és kattantam rá én is ilyen gyorsan. És arra a megállapításra jutottam, hogy elsősorban talán az,  hogy nem akar nagyot szólni és világot megváltani, hanem minden erőlködés nélkül csak egyszerűen szórakoztatni és kikapcsolni - és nekem egy fárasztó nap után ennyi is bőven elég.

Kiadó: Gold Book
Eredeti cím: Glory in Death
Fordította: Kiss Tamás
Oldalszám: 376

És íme az eredeti borító is, csak, hogy erről se maradjatok le ;)

tovább olvasom J. D. Robb: A ​halál fényében ~ Eve Dallas 2.

J. D. Robb: Meztelenül ​a halálba ~ Eve Dallas 1.

E könyvvel kapcsolatban úgy érzem két dolog miatt is meleg baráti hátba veregetést érdemlek. Egyrészt, mert ez volt az első vcs könyvem, úgyhogy nincs minden veszve, simán legyűröm a maradék 11-et is. Másrészt, mert nem kis dolog ám egy ilyen taszító borítójú könyvet kézbe venni és elkezdeni. Szerencsére azonban a ronda külső egy roppant szórakoztató történetet takart, amit egy percig nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, már most tudom, hogy a folytatásokat is keresni fogom - még ha 44 van belőlük, akkor is.

A történet főszereplője Eve Dallas hadnagy, aki épp egy nagy megrázkódtatáson van túl (egy kisgyermek életét menthette volna meg, ha időben a helyszínre ér, de Eve sajnos elkésett), amikor újabb ügyet osztanak rá. A városban prostituáltakat gyilkolnak kegyetlen módon, és már az első eset után lehet tudni, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk. Eve nagy lendülettel veti bele magát a nyomozásba, így ismerkedik meg a híres milliárdossal, Roarke-kal, akibe aztán minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik. Kapcsolatuk elég bonyolult, mivel Roarke kezdetben a gyanúsítottak listájának kiemelt helyén áll, Eve pedig elég elhivatott és kemény nő ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni egy olyan különleges férfi által, akinek figyelméért nők ezrei lennének képesek gyilkolni. És ez nem túlzás lányok, mert Roarke bizony egy igazi álompasi. Titokzatos, gazdag, intelligens és jóképű, és ráadásul olyan hatalmas könyvgyűjteménye van, amibe én pár napra szívesen elvesznék - no meg persze másban is.

A történet egyébként a jövőben - kb. 2060 körül - játszódik, amikor már mindent robotok és számítógépek irányítanak. Ezzel kapcsolatban bevallom kicsit sajnáltam, hogy e távoli jövőképről nem kaptam annyi információt, hogy azt tűélesen magam elé tudjam képzelni. Gondolok itt például a közlekedésre, a szórakozásra, a mindennapi élet eseményeire, környezetére. Persze kaptam információkat, mely szerint az igazi kávé luxuscikknek számított és az egészségügy sem ott tart már, mint napjainkban, de nekem ez még így is kevés volt. Gondolom a további részekből azért még több érdekesség lát majd napvilágot. 

Na de térjünk rá a könyv krimi és romantikus részére, ami számomra tökéletes volt. Imádtam a szereplőket és a közöttük lévő kapcsolatot. Szerettem Eve nyers és kicsit agresszív stílusát, és hogy bármilyen nyomás – legyen az politikai vagy szakmai – nehezedett rá, mindig a gyengék védelmezését tartotta szem előtt. És Roarke-ért is teljesen odavoltam, bár van egy olyan érzésem, hogy a múltjával kapcsolatban sok érdekes dolog fog még kiderülni róla. Ám, hogy minden hatalmával és szaktudásával Eve-et segítette a nyomozásban, azért az sok mindent elárul róla. A könyv krimi szálával kapcsolatban nincs okom panaszra, mivel kellőképp hangsúlyos és izgalmas volt ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésemet és azon törjem a fejem, hogy vajon ki állhat a gyilkosságok mögött, ami a könyv végén még némi meglepetést is okozott számomra.

Úgyhogy összességében nagyon jó kis olvasmány volt ez. Minden benne volt , amit szeretek: izgalmas környezet, rejtély, nyomozás, romantika és még egy kis humor is, szóval ne rettentsen vissza senkit a borító, a tartalom nem az, amit a külcsínből sejtenénk.

Ha esetleg a magyar borító felzaklatna benneteket, íme néhány külföldi darab, ami viszont igazán nagyszerűre sikerült. A sokkhatás kipihenése végett nyugodtan pihentessétek ezeken a szemeteket.

Kiadó: Gold Book

Eredeti cím: Naked in Death

Sorozat: Eve Dallas

Fordította: Kiss Tamás

Oldalszám: 382

tovább olvasom J. D. Robb: Meztelenül ​a halálba ~ Eve Dallas 1.

Kendra Elliot: Kegyes ​halál (Mercy Kilpatrick 1.)

Pár nappal ezelőtt mesélte a férjem, hogy egy híres professzor a rádióban a minap épp azt taglalta, hogy az erős környezetszennyezés és üvegházhatás miatt az emberiségnek még kb. 15 éve maradt ezen a bolygón, utána végleg kicsúszik a lába alól a talaj. És nem, nem lesz olyan része a világnak, ahol mindezt bárki is páholyból nézhetné végig.

És ez engem tökre megijeszt.

Hát nem fura, hogy pont most került a kezembe ez a könyv, amiben olyan emberekről, ún. felkészülőről van szó, akik a várostól távol, önellátó gazdálkodásban élnek, tudatosan felkészülve olyan nem várt eseményekre, mint például a különböző természeti katasztrófák, nukleáris háború vagy a világot káoszba taszító pénzügyi válság?

A történet főszereplője Mercy, aki egy oregoni kisvárosban, Eagle's Nestben nőtt fel, ahol családja sok más családdal együtt egy lehetséges globális katasztrófára felkészülve töltötte életét. Ám egy megdöbbentő tragédia miatt elhagyta otthonát és minden kapcsolatot megszakított szüleivel és testvéréivel. Most a környékbeliek által csak barlangi embernek nevezett gyilkos tizedeli a világvégére készülők közösségét, az otthonukban végez velük és ellopja a fegyvereiket, amivel azonban felhívja magára az FBI belföldi terrorizmus elleni részlegének a figyelmét, akik pont Mercy-t bízzák meg az ügy kivizsgálásával.

Mercy-ről tudni kell, hogy miután 15 évvel ezelőtt elhagyta szülővárosát rengeteget tanult, és keményen dolgozott, hogy jó ügynök váljon belőle, és nem vallott kudarcot. Határozott kézzel kezdte el vezetni a nyomozást, mely kapcsán megismerkedik a város új rendőrfőnökével, Truman Dalyvel, akinek a nagybátyja szintén az áldozatok között van. Mercy és Truman hamar megtalálja a közös hangot és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám amikor a bűntények helyszínén Mercy észreveszi, hogy azok bizonyos vonásai kísértetiesen hasonlítanak egy ugyancsak ebben a közösségben elkövetett tizenöt évvel korábbi gyilkosságokra, borzalmas titka veszélybe kerül.

Nem nagy elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe, lehet azért is nyerte el ennyire a tetszésemet, annak ellenére, hogy volt egy-két olyan dolog a tettes motivációjával kapcsolatban - itt elsősorban a fegyverek elrablására gondolok, melynek okát így utólag kissé súlytalannak éreztem, a kivitelezését pedig nem túl átgondoltnak - amibe simán bele lehetne kötni. De annyira érdekes volt a rejtély és színesek a karakterek, és olyan szokatlan közegben játszódott a sztori, hogy ez abszolút nem csökkentette a könyv élvezeti értékét.

Mercy összetett személyiség volt, nem hibátlan, de mégis vonzó szereplő, én legalábbis szimpatikusnak találtam. A legelső perctől kezdve érezni lehetett, hogy a munkája nemcsak az élete és a büszkesége, hanem egyben bizonyíték is arra, hogy többre hívatott, mint egy tanyán éldegélni a világ végét várva. Tetszett, hogy az író lassan ismertette meg velünk a város lakóit, és meglepő mód rendkívül élveztem a felkészülők közösségének bemutatását, melyből megismerhettük a tagok szerepét, a családok felépítését - ami egyébként erősen férficentrikus volt -, valamint azok egymáshoz való viszonyát és a környezetükkel való kapcsolatát, melyet igazán lenyűgözőnek találtam. Mindezzel párhuzamosan Mercy múltja is szép komótosan tárult fel előttünk. Roppant kíváncsi voltam, hogy mi lehetett önkéntes száműzetésének az oka, és amikor mindez - kínzó lassúsággal – kiderült, úgy gondoltam én sem döntöttem volna másként. 

A nyomozás végig izgalmas volt, és ahogy egyre közelebb kerültünk a gyilkos leleplezéséhez a feszültség is folyamatosan nőtt. Több tippem is volt a tettes személyére vonatkozólag, ám az írónő olyan jól elrejtette őt, hogy egyik ötletem sem jött be vele kapcsolatban. Az egyetlen dolog, amit kicsit sérelmeztem a könyvben az a romantika volt, merthogy Truman és Mercy kapcsolatából szinte már fájón hiányzott a kémia, ami tulajdonképpen nem lett volna baj, ha a kapcsolatuk nem kapott volna akkora hangsúlyt, mint amilyet az írónő szánt nekik. Így azonban elég langyosra sikerült az egész, ráadásul még kissé egyoldalúra is, úgyhogy, ha nem lett volna közöttük - még - semmi, én azzal is tökéletesen elégedett lettem volna, sőt.

Ám mindez csak apró zsörtölődés a részemről, hiszen összességében nagyon tetszett a könyv. Egy jól megírt, izgalmas és elgondolkodtató olvasmány volt, ahol az oldalak gyorsan fogytak és a cselekmény is végig lekötötte a figyelmemet, úgyhogy bízom benne, hogy a folytatások is hamar megjelennek, annál is inkább, mivel külföldön már a 6. résznél tart a sorozat.

UPDATE: Vettem a bátorságot és rákérdeztem a kiadónál, hogy lesz-e folytatása Mercy Kilpatricknak, és azt a választ kaptam, hogy a „második rész elvileg a Könyvhétig (június) meg fog jelenni, a harmadik pedig valamikor ősszel várható.” Szuper hír!

Kiadó: Gold Book

Eredeti cím: A Merciful Death

Sorozat: Mercy Kilpatrick

Oldalszám: 368

tovább olvasom Kendra Elliot: Kegyes ​halál (Mercy Kilpatrick 1.)