Egy nap
levelet kapnak Stephen nővérétől, aki azt írja, hogy édesanyjuk nagyon beteg,
és még mielőtt meghalna, szeretné Ausztráliába szakadt fiát látni. Stephen
ódzkodik az utazástól, de felesége kitartó könyörgésének hála, mégis belemegy,
hogy majd 16 évnyi távollét után újra visszatérjen, immár családjával együtt
Németországba.
Joy az első
perctől kezdve idegennek érzi magát abban a nagy palotában, ahol Stephen
családja lakik. Fogalma sem volt róla, hogy milyen gazdag és befolyásos emberek
a férje szülei. Minthogy arról sem tudott semmit, hogy Stephen apja, Ernst von
Muhler egy volt porosz nagybirtokos, aki több hatalmas Ruhr-vidéki gyár
tulajdonosa.
Szóval bár
Joy eleinte kellemetlenül érzi magát ebben a fényűző közegben, mégis örömmel
vesz részt a nyugat-berlini felső tízezer csillogó életében. Egészen addig,
amíg érdekes megfigyeléseket nem tesz; a családban a német világuralmi tervek feltámasztásáról ábrándoznak s Hitler emlékét dicsőítik. Lassan rájön, hogy a család olyan
titkokat rejteget a háború idején való részvételükről, amit álmában sem gondolt
volna és ez persze nemcsak halomra dönti naiv kis illúzióit velük
kapcsolatban, hanem a házasságát is komoly veszélybe sodorja.
Egyébként felfoghatatlan
számomra, hogy a II. vh. szörnyűségei után - a zsidóüldözés, a koncentrációs
táborokban történt népírtás, és az a rengeteg emberáldozat, amit ez a fegyveres
konfliktus okozott -, vannak még olyan emberek, akik továbbra is dicsőítik
Hitler uralmát és az ideológiájuknak megfelelően még mindig meg vannak győződve
önnön felsőbbrendűségükről. A könyv legjobb része az volt, amikor Joy amerikai
barátai váratlanul – de szerintem előre megfontolt szándékkal - egy családi
vacsora közepébe toppannak, ahol aztán a regény legtanulságosabb és legérdekesebb
politikai vitájának lehettünk szemtanúi. Számomra ez volt a könyv tetőpontja, úgyhogy ezt a jelenetet többször is el kellett olvasnom, annyira
élveztesnek találtam.
Sok holokauszt témájú könyvet olvastam már, van fogalmam róla, hogy milyen szörnyűségek zajlottak a koncentrációs táborokban, és mégis. Ahányszor csak erről olvasok - mint pl. most is, a professzor és a lányával történt események kapcsán -, mindig összefacsarodik a szívem és elborzaszt a történelem ezen sötét időszaka.
Összességében
örülök, hogy engedtem a megérzéseimnek és elolvastam ezt a könyvet. Még akkor
is, ha rengeteg kérdés maradt bennem vele kapcsolatban. Kicsit sajnálom, hogy
olyan gyorsan lezárta az írónő a történet végét - amely egyébként rendesen
odavág az olvasónak -, kíváncsi lettem volna, hogy Joy hogyan birkózik meg
mindazzal, ami kiderült a férjéről és annak elvakult családjáról. Meg aztán az
is nagyon érdekelt volna, hogy ezek után hogyan alakult a férjével való
kapcsolata, és milyen mértékben változtatták és szélesítették az átélt
események Joy világszemléletét.
Sok holokauszt témájú könyvet olvastam már, van fogalmam róla, hogy milyen szörnyűségek zajlottak a koncentrációs táborokban, és mégis. Ahányszor csak erről olvasok - mint pl. most is, a professzor és a lányával történt események kapcsán -, mindig összefacsarodik a szívem és elborzaszt a történelem ezen sötét időszaka.
Kiadó: General Press
Eredeti cím: Heatwawe in Berlin
Fordította: Vámosi Pál
Oldalszám: 288
Örülök, hogy tetszett. A történetből, azon kívül, hogy valami holokausztos, semmire sem emlékeztem, de most kicsit felidéződött, ahogy írtad. Anno nekem is nagyon tetszett, de akkor még jobban bírtam ezt a témát, ma már inkább kerülöm.
VálaszTörlésnagyon jó krimi volt, tényleg, csak ne lett volna a végén a belengetett leszbi-szál, aminek semmi funkciója nem volt a türténetben! az rossz szájízt hagyott maga után... bárcsak találnék egy olyan írót aki MER lázadni a meleg-lobbi ellen és nem kiszolgálja őket
VálaszTörlésbocs ezt a fenti megjegyzést a Bronte-nővérek krimihez írtam, nem értem miért ide rakta az oldal :0
VálaszTörlés