Bella Ellis: Az ​eltűnt hitves (A Brontë nővérek nyomoznak 1.)

El tudjátok képzelni a Brontë nővéreket, mint amatőr detektívek? Én simán. Úgyhogy naná, hogy rögtön felcsillant a szemem, amikor megláttam ezt a könyvet. Imádom a Brontë nővérek műveit, ezáltal minden velük kapcsolatos dolog érdekel, innentől kezdve pedig nem volt kérdéses, hogy erre a regényre is irtó kíváncsi vagyok.

A történetről röviden annyit, hogy időben az 1800-as évek közepén járunk. Emily, Charlotte és Anne Brontë egyszerű és csendes életet élnek apjukkal és egyetlen bátyjukkal Branwellel Haworth Parsonage-ban. Nyugalmas életüket azonban hamar felrázza egy szörnyű hír, mely szerint a tőlük nem messze lévő kastélyban, egy földesúr felesége, Elizabeth Chester gyanús körülmények között eltűnt. A szobájában talált sok vér láttán rögtön felmerül a gyanú, hogy valami komoly baja történhetett, sőt, talán már nem is él. Az eset felkelti a Brontë nővérek érdeklődését, és a hatóságok tehetetlenségét látva pedig minden korabeli szokást sutba vágva úgy döntenek, hogy ők maguk járnak az ügy végére.

Hűűű, hát nekem ez a könyv nagyon tetszett. Persze nem kizárt, hogy jókor kapott el, de tény, hogy mindig is szerettem az olyan klasszikus nyomozós történeteket, melyekben talpraesett és egyedülálló nők nyomoznak valami véres és megfejthetetlennek tűnő ügy után. Ebben a könyvben pedig rögtön három ilyen hölgyet is kaptam, ráadásul olyan mindenki által ismert ikonikus alakokat, mint a Brontë nővérek, úgyhogy ahhh, tényleg minden sorát élveztem a könyvnek.

Rengeteg minden tetszett benne, a szerző stílusától kezdve a szereplők és a történet hangulatán át a yorkshire-i lápos vidék látványáig minden, de tényleg minden. Amit azonban mégis a legfontosabbnak érzek kiemelni, az a szerző egyértelmű szeretete és tisztelete a Brontë nővérek és azok munkássága iránt. Charlotte, Emily és Anne karaktere olyan élénken élt és lélegzett a könyv lapjain, hogy úgy éreztem, személyesen is ismerem mindegyiküket. Az írónő hangsúlyosan különválasztotta őket, és mindhárom nővérnek markáns személyiséget adott. Emily erős és vakmerő volt, Charlotte racionális és egyenes, Anne szerény és álmodozó. Folyamatosan gyötörték és bosszantották egymást - ami engem felettébb szórakoztatott és sokszor megmosolyogtatott -, ugyanakkor egyértelműen érződött, hogy egy pillanatra sem hagyták volna cserben a másikat. 
Bevallom, én igazából miattuk, az érzelmeik részletes leírása és az egymás, illetve a bátyjukkal való szoros testvéri kapcsolatuk miatt szerettem olvasni ezt a könyvet nagyon. 

Emily, Charlotte, Branwelle, Anne

Bella Ellis, akit elmondása szerint már tízéves korában rabul ejtett és egy életre szerelembe esett a Brontë nővérekkel: az életükkel és az írásaikkal, komoly háttérmunkát végzett a könyv megírása előtt. Minden rendelkezésre álló tényt és írásos forrást figyelembe véve alkotta meg a Brontë család képét, és - mint ahogyan ezt az utószóban is írta - több ízben is életrajzi tényekre támaszkodott a történet megírása során. Ennek köszönhetően sok mindent megtudhattunk e nagyszerű családról, az életükről és a különböző problémáikról, ami számomra különösen nagy jelentőséggel bírt, mivel mindig is érdekelt e kor, és az ekkor élt híres írók élete - a Brontë nővéreké meg pláne. Szóval bár az alaptörténet, vagyis maga a nyomozás fikció, ám a családra vonatkozó részek többségében mégis valósak voltak. 

A könyv cselekménye egyébként kényelmes ütemben haladt előre, ami engem egy cseppet sem zavart. Hiszen, mint egy jó kis klasszikus krimiben, a három nővér itt is először csak a bűntény helyszínét járta körbe, majd a kastély és a város lakóit kérdezte ki, később pedig az eltűnt asszony hozzátartozóit és ismerőseit - persze nem sietve, csak szép nyugodt tempóban -, hogy bizonyítékokat és fontos információkat gyűjtve egyre közelebb kerüljenek a rejtély kibogozásához. 

És az is tetszett, hogy az írónő olyan élesen ragadta meg azt a társadalmat, amelyet olyan férfiak irányítottak, akik úgy gondolták, hogy a nőknek nincs és nem is lehet semmiféle leleményességük, törekvésük és képességük arra vonatkozóan, hogy bármit is véghez tudjanak vinni, hogy mindaz már fájóan hűen tükrözte azt a korszakot, amelyben a Brontë nővérek éltek. Ilyen környezetben, ahol a nőktől csak azt várták el, hogy hallgassanak és mindenben engedelmeskedjenek, persze nem volt könnyű dolguk a hölgyeknek, ravasznak és kreatívnak kellett lenniük ahhoz, ha egy potenciális tanútól információt akartak kicsikarni, de mivel mindhármuknak megvolt a magához való esze, bátorsága és intelligenciája, így ezzel a feladattal is könnyen megbirkóztak.

Összességében Az eltűnt hitves egy remek krimi volt. Nem egy egyszerű mese, hanem több annál. Egy olyan történet, amelyben a nők titkon lázadnak egy olyan társadalom ellen, amely elnyomja és semmibe veszi őket. Egy olyan történet, amelyben három nő kötelességének érzi szót emelni és igazságot szolgáltatni azokért, akik erre nem képesek.  

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Remélem a kiadó mihamarabb elhozza nekünk a sorozat következő részét is. Alig várom, hogy a kezembe vehessem.

Ui: Emily Bronte írói álneve Ellis Bell volt. Bella Ellis is egy írói álnév, aki mögött Rowan Coleman áll. Érdekes nem? :)

Kiadó: General Press
Eredeti cím: The Vanished Bride
Fordította: Nagy Nikoletta
Oldalszám: 368