2016/12/27

Pszt, tudja valaki, hogy mit jelenet a...

...gribedli?

Nos, nem leszek oly szívtelen és kegyetlen, hogy nem árulom el nektek a megfejtést, de előtte a játék kedvéért tippeljetek, hogy ti mire gondoltok?

Szóval ez a gribedli vagy mifene lehet, hogy:

a) Valamilyen régi ruhanemű? Mondjuk az alsószoknyához van valamiféle köze?

b) Vagy esetleg valami különleges tésztaféle?

c) Vagy az a bizonyos lyuk egyesek állán vagy az arcán, mely utóbbi nevetés közben keletkezik?

Őszintén szólva, ha valaki nekem tette volna fel ezt a kérdést, biz' isten valami bajuszkötőre gondoltam volna, de mivel olyan szövegkörnyezetben találkoztam vele, amiből rögtön tudtam, hogy miről van szó, így nem igazán tudtam eljátszadozni a jelentése gondolatával. Ám a családom mindenért kárpótolt, amikor olyan hihetetlen jó ötletekkel álltak elő, hogy csak vijjogni tudtam kínomban a röhögéstől. Az egészben egyébként az a legnagyobb röhej, hogy amióta csak az eszemet tudom, nekem is van gribedlim vagyis mosolygödröm vagy más néven bájgödröm - mely utóbbi elnevezést különösen mókásnak találok -, de soha a büdös életben nem tudtam, hogy ennek ez a hivatalos neve.

Kapcsolódó könyv:
Emily Brightwell: Mrs ​Jeffries és a halott orvos



tovább olvasom Pszt, tudja valaki, hogy mit jelenet a...

2016/12/21

, , , , ,

Eoin Dempsey: Rebecca nyomában


Te milyen messzire mennél a szerelmedért, és mire lennél - vagy inkább nem lennél - képes, hogy megmentsd őket?
Igen, tudom, hogy ez egy elég klisés felütés, amit, ha teszem azt, egy könyv hátulján olvasnék lehet, hogy a folytatására már nem is nagyon lennék kíváncsi, de higgyétek el, hogy végig ezek és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben a könyv olvasása közben.

Christopher és Rebecca 6 évesek voltak, amikor először találkoztak Jersey szigetén 1924-ben. Christopher családja - a húga és a feleségét gyászoló édesapja - ez idő tájt érkeztek a szigetre Németországból, míg Rebecca mindvégig itt élt az alkoholista apjával és anyjával együtt. Amikor a lány idősebb lett és megelégelte az apja folytonos lelki és fizikai bántalmazását Angliába menekült, Christopher pedig, aki már akkor szerelmes volt a lányba azt hitte, hogy örökre elveszítette őt. Ám sem az egymás közötti távolság, sem a lány szülei, és sem az Európa felett gyülekező nyomasztó viharfelhők nem tudták őket elválasztani egymástól... persze csak egy darabig. Ugyanis amikor a második világháborúban a nácik megszállják Jersey-t, Christopher megpróbálja elrejteni a lány zsidó gyökereit, de hiába, mert több millió társával együtt őt is elnyeli a náci rezsim. Christopher pedig, hogy megmentse szerelmét SS katonának áll, és minden ismeretségét és pénzét latba vetve Auschwitzba helyezteti át magát, ahol a gázkamrák áldozataitól ellopott pénz kezelése mellett mindvégig a koncentrációs táborok burjánzó rendszerében elveszett Rebecca után kutat.

Nem sok holokausztos könyvet olvasok, pedig alapjában véve szeretem őket, persze csak módjával és bizonyos időközönként - érdekes mód vannak olyan időszakaim, amikor kifejezetten kívánom az ilyen témájú könyveket - és a Rebecca nyomában most ezen ferde hajlamaim kielégítésére pont jókor jött. Túlzás lenne azt mondanom, hogy a történet minden elem és mozzanata elnyerte a tetszésemet, mert a z elejével és a végével például voltak problémáim és Rebeccát sem tudtam igazán megkedvelni, ám ennek ellenére mégis azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett a könyv és hogy totál magával sodort a cselekménye.
A főszereplők közül Rebecca volt számomra a gyenge pont, bosszantóan optimistának és önzőnek találtam őt ahhoz - ó, de még mennyire -, hogy a szívembe tudjam zárni. Persze tudom, hogy a háború elején még senki nem gondolta volna, hogy a zsidókat érintő egyre erősödő diszkriminációs rendelkezések betetőzése majd népirtás lesz, de simán elképzelhetőnek tartom, ha mindezzel tisztában is lett volna Rebecca, akkor is ugyanúgy egyedül hozta volna meg a saját kis döntéseit - mint ahogyan azt most is tette -, figyelmen kívül hagyva, hogy mindezek következményei rajta kívül mást is súlyosan érinthet.
Az auschwitz-birkenaui tábor hírhedt kapuja
Christopher karakteréről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy az égvilágon semmiféle negatívumot nem tudok felróni a számára. Az ő karaktere a Schindler listája című filmet juttatta az eszembe, ahol a főszereplő hozzá hasonlóan szintén mindent megtett azokért a nőkért és gyerekekért, akik a felügyelete alatt dolgoztak. És bár igaz, hogy kezdetben minden hatalmát és befolyását csakis Rebecca megtalálására fordította, de később, amikor rájött, hogy az Auschwitzon átfolyó piszkos pénz milyen váratlan lehetőségeket kínál a számára, olyan lépésre szánja el magát, mellyel több száz ember sorsát képes megváltotatni. A könyv igazából Christopher oldaláról mutatja be az eseményeket, az ő belső küzdelmének és gyötrelmének lehetünk szemtanúi, amikor nap, mint nap, több ezer ember értelmetlen halálát kénytelen tehetetlenül végignézni. (Én azt is megkockáztatom, hogy talán ő még többet szenvedett, mint Rebecca, de erről szerintem rendkívül hosszasan lehetne beszélgetni.) 

Úgy hiszem, hogy sokáig nem fogom elfelejteni ezt a könyvet, mert az érzelmi hatása alól igen nehezen tudtam magam kivonni. Egész nap ott motoszkált a történet a fejemben, és alig vártam a nap végét, hogy újra a kezembe vehessem a könyvet és végre megtudjam, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. És bár tudom, hogy a Rebecca nyomában csak egy fikció, mégis hiszem, sőt tudom, hogy voltak olyan kivételes emberek a történelem ezen szégyenteljes korszakában, akiknek tettei példaértékű lehet mindannyiunk számára.

Eoin Dempsey
Értékelés: 4.5/4

Kiadó:Maxim
Sorozat : -
Oldalszám: 280


tovább olvasom Eoin Dempsey: Rebecca nyomában

2016/12/08

, , , , , ,

Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

A Franz Eberhofer sorozat első darabja egy nagyon szellemes és könnyed olvasmány volt, melyben igaz, hogy egy bizarr módon elkövetett négyes gyilkosság is szerepelt, de mindennek a tálalása és a szereplők ábrázolás olyan humoros és egyszerű formában történt, hogy az roppant kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott a számomra.

A történet egy tarka mezőkkel és erdőkkel övezett bajor falucskában játszódik, Niederkaltenkirhenben (imádom kimondani a nevét), mely helyen csak egyetlen templom van - az is a falu közepén - meg egynéhány színes parasztház, no meg természetesen egy kocsma, ami Wolfié a helyi kocsmárosé. Itt szokták kibeszélni a falu lakói esténként egy jó pofa sör mellett a nagyvilág eseményeit és, hogy kivel mi történt aznap, merthogy itt mindenki ismer mindenkit, és nincs az a mélység, ahova a titkokat el lehetne temetni. Szóval ezen az idilli kis helyen él főhősünk Franz, akit fegyelmi okokból helyeztek át a nyüzsgő nagyvárosból ebbe a csendes kis helyre - ami egyébként a szülőfaluja is egyben - aminek ő nem kifejezetten örül, de meg kell hagyni, hogy itt legalább nem dolgozza agyon magát és a stresszt is csak hallomásból ismeri. A lakása igen szerény, mivel a szülői ház melletti kis disznóólban lakik, ami ugyan most épp átalakítás alatt áll, de ha mindez nem így lenne szerintem az sem különösebben zavarná. Jó, ha tudjátok Franzról, hogy a nőkkel ellentétben őt valóban, ismétlem valóban csak a fontos dolgok foglalkoztatják, olyanok mint például az evés, ivás és a nők. És fontosnak tartom még elmondani róla azt is, hogy bár lehet, hogy nem mindig mutatja ki, de szent meggyőződésem, hogy szereti az édesapját, aki a Beatles utáni rajongásával néha már az őrületbe kergeti. És a nagymamájáért is mindenre hajlandó lenne, aki szegény olyannyira árérzékeny, hogy ha lemaradna egy akcióról vagy valamilyen kuponról, akkor az bele is betegedne. A bátyjáról pedig csak annyit, hogy ő egy elég fura figura, merthogy egyrészt mágnesként vonza azokat a nőket, akiket saját magukon és a pénzen kívül semmi más nem érdekel, másrészt pedig, mert értelmiséginek gondolja magát a könyvesboltja révén, de a valóságban olyan messze áll tőle, mint vidéki kisnyugdíjastól a pörgős élet.
Szóval a szereplőket és az alapfelállást már mindenki el tudja képzelni - és most figyeljetek, mert jön a csavar; erre a helyre érkezik egy ismeretlen dögös maca a városból, aki után aztán minden pasas rögtön megbolondul a faluban.

Természetesen a mi Fanzink is beáll a hódolók sorába, melynek hatására csak nagy sokára szúr neki szemet a Neuhofer család tagjainak egymás után történő bizarr elhalálozása. Ám, hogy valóban baleset történt-e vagy gyilkosság áldozatai lettek szegények, ki tudja. A lényeg, hogy Franz, ha nehezen is, de lassan (mozgásba) nyomozásba lendül, segítőtársként pedig ott van neki régi barátja Rudi, aki, ha nem szorgalmazta volna folyamatosan, hogy a nagy mellek helyett – ami annyira elvakította szegény Franzit, hogy a legkristálytisztább bűncselekményt is képtelen volt meglátni – inkább a rejtély megoldására koncentráljon, akkor még mindig a hős szerelmest játszaná.
Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon jó választás volt ez a könyv az év végére, azt kaptam tőle, amit vártam és amitől jól éreztem magam. Mondjuk az is igaz, hogy nem volt nehéz dolga velem az írónőnek, mert én mindenképp e műfaj kedvelőjének mondanám magam. Szeretem a rejtélyes halálesetekkel és nyomozással megtűzdelt humoros és vidám történeteket (igen, én is érzem a kontrasztot e kettő között), úgyhogy erősen bízom benne, hogy a kiadó a folytatásokkal is megörvendeztet majd bennünket. Én legalább is biztos vevő leszek rájuk.
Rita Falk
Értékelés 4.5/5

A sorozat külföldön már a 8. résznél tart.


Kiadó: Művelt Nép
Sorozat: Franz Eberhofer 
Oldalszám: 300

tovább olvasom Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

2016/11/25

, , , ,

Ferrett Steinmetz: Flex ~ (Mancer 1)

A történet egy középkorú, átlagos kispolgárnak mondható biztosítási nyomozóról Paul Tsaboról szól, akinek a kislánya egy terrormágus merénylete során szinte menthetetlenül összeég. Paul, hogy a műtétekhez szükséges pénzt megszerezze és az elkövetőt is kézre kerítse kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…
Egy kis gyorstalpaló:

Flex: ​a világ legveszélyesebb mágusok által előállított kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.

Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.

Mágusok: Azok az emberek, akik olyan mániákusan csinálnak valamit, hogy azzal képesek lyukat fúrni a valóság szövetébe és ezzel megváltoztatni a fizika törvényét. Ilyen mágus például a főszereplőnk Paul is, aki rögeszmésen hisz a pontosan kitöltött űrlapok (erejében) fontosságában. Ő egy olyan bürömágus, aki mágikus fenevaddá képes változtatni az adminisztrációs munkát, melynek segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autókat varázsolni, és bárkinek a nyomára akadni, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Persze léteznek másféle mágusok is, olyanok akik mondjuk a videojátékokban, a zenében, a művészetben, a fociba és így tovább találják meg önmagukat, pontosabban gerjednek rá annyira, hogy képesek lesznek eltávolodni a valóságtól.

Amit tudni kell még erről a világról: Először is a mágia a világ leggagyibb dolgait is képes csodálatossá varázsolni. Olyan emberek azonban, akik minderre képesek nagyon kevesen vannak, merthogy egy régen történt tragédia miatt - amely Európa felrobbanásához vezetett, és ami miatt a varázslókat okolják - vagy rögtön megölik őket vagy elfogják és egy agymosott hadseregbe kényszerítik mindegyiküket. Ezért kell Paulnak is titokban tartania a képességét, ami idáig egész jól is ment neki.


Nos, le a kalappal az író fantáziája előtt, mert szerintem hihetetlen nagy képzelőerőre vall, ha valaki a valóságtól ennyire elrugaszkodott és ilyen erős mágiával átitatott világot tud teremteni, mint amilyet Ferrett Steinmetz alkotott.

Ennek ellenére, vagy pont ezért sajnos elég nehezen indult az elején a könyvvel való kapcsolatom, az első 100 oldalig bizony gyakran megfordult a fejemben, hogy na én ezt hagyom a francba, mert annyira zavaros és elszállt, hogy képtelen vagyok ráhangolódni, de aztán egyszer csak átbillent a mérleg nyelve és azt vettem észre magamon, hogy sehogy sem akaródzik abbahagyni az olvasást. Marhára furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi fog ebből kisülni, és tulajdonképpen nem csalódtam, na jó, egy kicsit azért lehet, hogy mégis, de összességében azért azt kell mondjam, hogy örülök, hogy végigolvastam, mert tényleg egy élmény volt, mondjuk igaz, hogy nem a legjobb fajtából, de ez már más kérdés.
A mágikus rendszer alapötlete szerintem nagyon klassz volt, a főszereplők szimpatikusak és érzékeny karakterek voltak és ráadásul a drogdíler sztereotip viselkedésétől eltekintve a könyv még csak kliséktől sem hemzsegett és mégis. A cselekményt túl egyhangúnak éreztem, az ismétlődő elemek miatt a vége fele pedig már kifejezetten unalmasnak találtam. Ráadásul Paulhoz sem sikerült érzelmileg közel kerülnöm, még a személyes drámája sem érintett meg különösebben, pedig éreztem az író törekvését a vele való együttérzésre és feszültségkeltésre, de valahogy mindez számomra mégsem jött át a sorok között. Akit igazán szerettem a könyvben az Valentine volt, Paul játékmágus segítőtársa. Imádtam ahogy öltözködött, ahogy beszélt és ahogy előadta magát, ő volt a történet legszuperebb és legszínesebb karaktere, aki határozottan sokat dobott a könyv olvasási élményén.

Szóval összességében nagyon furcsa élmény volt ez a kötet, nem pont azt kaptam, amit vártam, amivel semmi gond nincs, hiszen történt már ilyen, de most valahogy sem a szereplőknek, sem magának a történetnek nem sikerült magával ragadnia és elvarázsolnia, mert bár értékelem az író által megálmodott őrülten elszállt fantáziavilágot, befogadni sajnos mégsem tudtam azt.

A sorozat részei:
1. Flex
2. The Flux
3. Fix
Értékelés: 3/5

Kiadó: Agave
Sorozat: Mancer
Oldalszám: 384


tovább olvasom Ferrett Steinmetz: Flex ~ (Mancer 1)

2016/11/17

, , ,

Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

Ritkán fordul elő velem az a szerencse, hogy egy könyv olvasása közben ne csak lélekben, de a valóságban is jelen legyek a történet helyszínén, és ez a Vesalius titkánál mégis megtörtént. El sem tudom mondani, hogy milyen nagy hatással volt rám, hogy pont abban az időben járhattam Barcelonában, amikor ez a könyv a kezembe került. Ennek köszönhetően annyira valóságosnak és élettel telinek éreztem a regény minden egyes lapját, hogy azt kell mondjam Jordi Llobregat regénye az idei év egyik legizgalmasabb és legemlékezetesebb olvasmánya lett számomra.
Fantasztikus élmény volt látni azokat a helyeket, ahol a történet játszódott, átérezni a hely szellemét és lehunyt szemmel kicsit elmélázva visszarepülni az 1888-as világkiállítás megnyitójának idejére. Ez a pár napos ott-tartózkodás olyan erős érzelmi hátteret adott a történetnek, hogy sokáig emlékezni fogok még rá. A városban tett hosszú sétáim során, amikor a La Ramblat róttam, vagy az akkori világkiállítás bejáratául szolgáló Diadalívnél sétáltam, vagy amikor épp a 60 m magas Columbus-szobrot csodáltam meg, mely után az El Born negyedben barangoltam hosszasan, mindig megpróbáltam magam elé képzelni, hogy vajon milyen lehetett itt az élet majd 130 évvel ezelőtt, amikor a turisták még nem lepték el ily hatalmas mértékben ezt a gyönyörű várost. A könyvet olvasva könnyen magam előtt láttam azokat a szűk, kanyargós kis eldugott utcácskákat, ahol a történet szerint több fiatal lányt rabolt el egy őrült sorozatgyilkos, aki miután borzalmasan megcsonkította őket a testüket a csatornába dobta. Nos, ezek az utcák a kis balkonjaikkal és a kiteregetett ruhákkal együtt a valóságban irtó hangulatosak voltak - én legalábbis imádtam őket -, mondjuk az már más kérdés, hogy az éjszaka közepén is ugyanolyan szívesen csavarogtam volna-e bennük, mint fényes nappal.

Na de, hogy magáról a könyvről is szóljak pár szót, a Vesalius ​titka tulajdonképp egy jó kis történelmi orvosi krimi a javából, melynek helyszíne Barcelona, 1888 májusa, alig néhány héttel az ország első világkiállításának megnyitója előtt.


A könyv egyik főhőse Daniel Amat, az Oxfordban élő fiatal tanár, aki a különös körülmények között elhunyt apja temetésére tér vissza szülővárosába, Barcelonába. Daniel sok évvel ezelőtt hagyta el a várost a családját ért szörnyű tragédia után, mely miatt még mindig önmagát ostorozza. És hogy a múlt rémes emlékei újra a hatalmukba ne kerítsék, a lehető leggyorsabban kíván távozni a temetés után a városból. Ám egy szenzációhajhász újságírónak, Bernat Flexianak azonban mégiscsak sikerül maradásra bírnia, amikor közli vele, hogy bizonyítékai vannak arra vonatkozólag, hogy az apját meggyilkolták. Így hát ők ketten nyomozásba kezdenek, hogy megtalálják azt az embert, aki a város köztiszteletben álló neves professzorát megölte. Amikor azonban kiderül, hogy a fiatal lányokat rettegésben tartó sorozatgyilkosnak köze lehet Daniel apjának halálához, a nyomozás szálai tovább bonyolódnak. Nem sokkal később segítőtársként csatlakozik hozzájuk egy fiatal orvostanhallgató is Pau Gilbert, aki korábban Daniel apjának segédje volt, és akinek minden lépését súlyos titok övezi.

Igazság szerint nagy meglepetés volt számomra ez a könyv. Már az első pár oldal elolvasása után elfogott a borzongató izgalom a történet kimenetelét illetően, és esténként már alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem, hogy még többet tudhassak meg az akkori orvostudomány rejtelmeiről és Vesalius leghíresebb művének titkáról, ami az emberi test anatómiájának felfedezéséről szólt. Tetszett, ahogy a fikció keveredett a valósággal és persze mi tagadás, nagyon élveztem a Barcelona alatti sötét és koszos alagútrendszerbe való bolyongást is a szereplőkkel, illetve hogy betekintést nyerhettem az izgalommal teli világkiállításra való felkészülés kulisszái mögé. Még a gyomorforgató brutális részektől sem rettentem vissza, a három, egymástól teljesen különböző főszereplőért pedig kifejezetten izgultam. Még úgy is, hogy tisztában voltam a hibáikkal, és később a féltve őrzött kis titkaikkal, ám ezek most valahogy mégsem igazán zavartak, mert így is nagyon szimpatikusnak és szerethetőnek találtam mindegyiküket. Maga a történet és a könyv hangulata szerintem baromi jó volt, mondjuk a végén az események realitástól való túlzott elrugaszkodása kissé kizökkentett az sztoriból, és ha kissé fűszeresebben írta volna le az író a várost, ha ugyanúgy éreztem volna a sorok között azokat az illatokat, ízeket és azt a bizonyos spanyol temperamentumot, amit ahogy kitettem a lábam az utcára azonnal megcsapott, tényleg igazán tökéletes lett volna a regény.
Diadalív, El Born negyed, Columbus-szobor

Mindenesetre így sincs okom panaszra, mert roppant élveztem a rejtély megoldásának izgalmát és a könyv vége is okozott némi meglepetést, úgyhogy aki egy jó kis történelmi krimire vágyik, annak meleg szívvel ajánlom.


Ui.: A könyv borítója gyönyörű!

Értékelés: 4,5/5

Kiadó: Agave
Sorozat: -
Oldalszám: 432

tovább olvasom Jordi Llobregat: Vesalius ​titka

2016/11/12

Luc Besson új filmje A Valerian és az ezer bolygó városa


Nagyon bízom benne, hogy nem lőtték le a film összes látványos jelenetét ebben a rövid trailerben, mert az nagy szívás lenne. De, ha mégis ez történt volna, ezt a filmet akkor is úgy érzem, hogy mindenképp látnom kell! Szédületes az az új világ, amit ez a rövid filmrészlet ígér nekünk, nagyon pörgősnek, izgalmasnak és hát mi tagadás, elég pazarnak tűnik az egész. A sztori egyébként ismét egy képregény feldolgozás, méghozzá francia...


A film 2017. július 20-án érkezik a magyar mozikba.

Ui.: Nos, a látvány és az akciójelenetek, az idegen fajok ábrázolása, meg az egész filmnek a hangulat szerintem nagyon szuper volt, de maga a történet az elég bugyutára sikerült és a szereplők sem remekeltek, a köztük zajló párbeszédektől pedig néha már tényleg csak a hajamat téptem, szóval ahhhh... nekem ez a film kissé csalódás volt.

tovább olvasom Luc Besson új filmje A Valerian és az ezer bolygó városa

2016/11/11

, , , ,

Gregg Hurwitz: Orphan X – Az Árva

Evant még gyerekként választották ki, hogy egy szigorúan titkos kormányzati program, az Árva-program keretein belül egy tökéletes, hivatalosan nem létező bérgyilkost neveljenek belőle. Persze mindez még évekkel ezelőtt történt, és nem ő volt az egyetlen árva gyermek a világon, akit erre a célra használt fel a kormány. Ám e kis elit csoport tagjai soha nem találkoztak egymással, sőt, kezdetben még csak nem is tudtak egymásról.
Evan - csakúgy, mint a többiek - egy saját azonosítót kapott, ő lett az X Árva, akit egy olyan személyi edző nevelt és tanított, aki iránt az évek során erős érzelmi kötödés alakult ki benne - olyan lett számára ez a férfi, mintha az apja lett volna. Jack sok mindenre megtanította őt, többek között a leghatékonyabb harcművészetek szakértelmére, hogy hogyan legyen úrrá a küzdelmek során szerzett fájdalmain, hogy hogyan kell használni a legkülönbféle fegyvereket, és nem utolsósorban, hogy hogyan legyen képes feltűnés nélkül elvegyülni az emberek között.

Evan sok helyen dolgozott a kormány parancsára, de a program bizonytalansága miatt sikerült megpattannia és az ott szerzett tapasztalatait felhasználva szabadúszóvá válnia. A felhalmozott pénzéből néhány biztonságos házat, autókat és fegyvereket vásárolt és olyan, a kétségbeesés szélén álló embereknek kezdett el segítséget nyújtani, akiknek nem volt kihez fordulniuk. Mindezért cserébe ő csak azt kérte tőlük, hogy adják meg a telefonszámát egy másik szerencsétlen helyzetben lévő embernek, akinek szintén szüksége van a szolgálataira - és ilyen ember mindig akadt.
Aztán egy nap üldözőbe veszi őt egy hozzá hasonló mindenre elszánt bérgyilkos, és szépen keresztűl húzza a számításait.

A regény az Evan Smoak-sorozat nyitódarabja, ami meg kell hagyni, elég erősre sikerült. A történet két idősíkon játszódik, illetve túlnyomó részt a jelenben vagyunk, de mindezt viszonylag sűrűn szakítják meg Evan rövid visszaemlékezései a gyerekkoráról és a kiképzéséről. Ezek a részek mindig dőlt betűkkel voltak szedve a könyvben, ami hosszú távon, mi tagadás kissé zavaró volt a számomra - rá kellett jönnöm, hogy irtózatosan rühellem a dőlt betűs szövegrészeket - annál is inkább, mivel ezeket a visszaemlékezős betéteket nem igazán kedveltem, míg Evan jelenbeli vesszőfutását már annál inkább. És, ha már a főszereplőnél tartunk, el kell mondjam, hogy a vele való érzelmi azonosulással kissé hadilábon állok. A hófehér erkölcsű énem azt mondaná, hogy jézusmária, de hiszen ez az ember egy kegyetlen orgyilkos, aki a kormány parancsára embereket ölt, ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy mégsem olyan reménytelen eset, hiszen most olyan embereken segít, akik önhibájukon kívül  kerültek szörnyű helyzetbe. Mindenesetre tény, hogy Evan egy olyan tökéletes pusztító fegyver, akit jó, ha az ember maga mellett tudhat, főleg ha nagy szarban van. 

Ám mint tudjuk, mindenkinek van legalább egy gyenge pontja, és Evané az emberi érzelmek terén való tudatlanság. Természetesen igyekszik ő beilleszkedni a valós világba, kezdetben persze nem sok sikerrel, de mivel a főhadiszállását épp egy társasházban alakította ki, így elég sok alkalma nyílik az emberi kapcsolatok terén való hiányosságainak pótlására, mely alkalmak, meg kell hagyni üde színfoltot jelentettek a könyvben.

Szóval összességében a könyv jó volt, a tempója gyors, a történetvezetése pedig végig izgalmas és akciódús, úgyhogy aki szereti ha a cselekmény filmként pereg a szeme előtt, és a sztori tele van részletes fegyverleírásokkal - amitől bevallom férfiasan én nem nagyon estem hanyatt -, meg high-tech kütyükkel, meg különféle harcművészetekkel, azoknak szívből ajánlom ezt a könyvet. 

És naná, hogy meg is filmesítik majd a történetet, melynek joga a Bradley Cooper produkciós cégnél kötött ki!


Értékelés: 4/5

Kiadó: Fumax
Sorozat: Evan Smoak 
Oldalszám: 372

tovább olvasom Gregg Hurwitz: Orphan X – Az Árva

2016/10/15

, , , , , ,

Brittainy C. Cherry: Lebegés

Nem ez volt számomra a hónap legvágyottabb könyve, így nem is állt szándékomban megvásárolni. Persze jó volt elnézegetni a szakállas muksót a kötet elején, de csupán ezért, és egy igen érzelgős romantikát ígérő fülszöveg miatt nem éreztem legyőzhetetlen vágyat, hogy birtokolni is akarjam... mármint a könyvet. Meg aztán mostanában nem is mondhatnám, hogy mint a régi szép időkben intravénásan tolnám magamba a romantikusokat, szóval egyszerűen csak óvatos voltam és kivártam. Persze nem kellett sok idő, hogy lássam, milyen hihetetlen népszerűségnek örvend ismerőseim körében, ráadásul az egyik barátnőm is igen meleg szívvel ajánlotta, így hát mit volt mit tenni, én is beadtam a derekam és megrendeltem.

És tulajdonképpen nem bántam meg, mert egy gyönyörű szerelmi történetet olvashattam, amely két olyan megtört lelkű emberről szólt, akik egy váratlan baleset következtében veszítették el a szeretteiket. Tristan a feleségét és a kisfiát, Lizzie pedig a férjét.

Tristant érthető módon a történtek teljesen a padlóra küldték, magába forduló, durva és mogorva lett a veszteség érzésétől, míg Lizzie-nek muszáj volt valahogy tartania magát a kislánya miatt, aki szinte még fel sem fogta, hogy az apukája meghalt. Tristan a múlt emlékei elől egy kisvárosba menekül, ahol a véletlen - vagy inkább az isteni gondviselés -, épp Lizzie szomszédságába sodorja, és bár Lizzie-t óva intik a barátai Tristantól - azt mondják róla, hogy kegyetlen, jéghideg és durva egy pasi - ő mégsem fél tőle, mert önmagát látja benne és mert benne is ugyanaz a tehetetlen düh tombol a szerelme elvesztése miatt, mint Tristanban.
Mi tagadás, kész érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv, mely olvasása közben a meghatódottságtól gyakran összefolytak előttem a szavak, hogy aztán a következő oldalon már mosolyogva, kicsit szipogva törölgethessem ki azokat a fránya könnyeket a szememből. Olyan szépen és meghatóan tudta szavakba önteni a szerző a két szereplő fájdalommal és szenvedéssel teli gyászát, majd a közöttük lévő különleges érzéseket és törékeny kapcsolatot, hogy le a kalappal előtte. Annál is inkább mivel szerintem baromi nehéz lehet a veszteség és újrakezdés témáját feldolgozni úgy, hogy az ne csapjon át valami kínosan nyálas drámába, vagy szívet tépő, érzelmekben való dagonyázásba. Mondjuk szerintem elég necces volt, hogy a szereplők egy évre a szeretteik elvesztése után ismét szerelembe tudtak esni, ám ha ezt az apróságot figyelmen kívül hagyom, akkor azt kell mondjam, hogy hát jah… elég szépen teljesített az írónő az érzelmek szívet tépő hiteles ábrázolásában. Bááár azt is be kell valljam, hogy ez a szívet tépő ábrázolás nekem néha már túl soknak bizonyult. Voltak pillanatok, amikor komolyan úgy éreztem, hogy az a sok gyötrődés és fájdalom, amit ezek ketten átéltek, engem totál agyonnyom lelkileg, azonban  Lizzie barátnőjének felbukkanása szerencsére egy kis lélegzethez juttatott. Faye-t kezdetben nem igazán kedveltem, a közönséges és szexcentrikus szabadszájúságát kissé irritálónak találtam, de aztán valahogy számomra is meglepő mód, egyre jobban kezdtem megszeretni és élvezni a vele való jeleneteket. Jól esett olvasni a szurkálódásait és beszólásait, amik roppant üdítően hatottak a sztorira, csakúgy, mint a kisvárosi miliő jellegzetes velejárói, a helybéliek rosszindulatú pletykálkodásai és a "kedves" szomszédok irigy élcelődései, melyek szintén egy kis izgalmat vittek a történetbe. A könyv vége felé bekúszó lájtos krimi szálnak pedig kifejezetten örültem, kész felüdülés volt számomra, mert hát mi tagadás, mint kiderült, kissé nehezen viselem a túlzott érzelgősséget. 

Mindenesetre aki szereti a pityergős és szenvedős romantikát, annak bátran ajánlom ezt a könyvet, amit számomra igazából nem is a történet mélysége és a karakterek részletessége tett igazán emlékezetessé, hanem azok a gyönyörű mondatok és gondolatok, amiket az írónő a történetbe szőtt és a szereplők szájába adott.




Kiadó: Libri
Sorozat: Romance Elements
Eredeti cím: The Air He Breathes 
Fordította: H. Prikler Renáta
Oldalszám: 392

tovább olvasom Brittainy C. Cherry: Lebegés

2016/10/07

, , ,

Peter Swanson: Egy gyilkosság ára

Ted Severson egy repülőtér bárjában találkozik először a csinos vörös hajú Lily Kintnerel. Miközben pár szót váltanak egymással kiderül, hogy ugyanazzal a járattal utaznak Bostonba, de mivel a gépük késik, így beszélgetésbe elegyednek egymással. Néhány pohár martini után már sok mindent megtudnak egymásról, talán többet is, mint kellene. Ted elárulja Lilynek, hogy attól tart, hogy a felesége megcsalja őt és tréfásan megjegyzi, hogy a legjobb lenne megölni, mire Lily mintha mi sem lenne természetesebb felajánlja a segítségét.

"Igazság szerint én úgy vélem, hogy a gyilkosság nem olyan rossz dolog, mint amilyennek beállítják. Mindenki meghal. Mit számít, ha pár rohadt gyümölcs kicsit korábban leesik, mint ahogy Isten akarta?”

Igazából jó kis szórakoztató könyv volt ez a végétől eltekintve, mert az írás stílusa egyszerű, a történet pedig nagyon gördülékeny volt, és az író is azt az írói eszközt használta, amit én roppant mód szeretek; nevezetesen, hogy minden fejezetben egy-egy szereplő szemszögén keresztül ismerhettük meg az eseményeket, belelátva ezzel a fejükbe, megismerve a gondolataikat és a motivációjukat. Ráadásul az egyes fejezetekben felváltva jelentek meg a múlt és a jelen eseményei, mely által magyarázatot kaphattunk a főszál mögött rejlő valódi okokra.

Nekem a történet első fele tetszett igazán, ahol Lily gyerekkoráról olvashattunk - ami hedonista szüleinek hála nem volt épp lánymesébe illő -, meg az első szerelméről és a szerelemben való csalódásáról. Tetszett Ted története is, a feleségével való kapcsolata, ami az első években tökéletesen működött, de aztán egyszer csak minden megváltozott. Szóval a történet zökkenőmentesen haladt szépen előre, Ted és Lily is egyre közelebb kerültek egymáshoz, és már épp terveket kezdtek szövögetni Ted feleségének meggyilkolásáról, amikor egyszer csak bimm, egy másik szociopata is bekerül a képbe, aki bizony elég csúnyán belerondít a levesükbe.

Tetszett, ahogy a szerző összekötötte a szereplők sorsát, és hogy még a vége fele is érkezett új narrátor a könyvbe. Lily jól megrajzolt karakter volt, míg a többiek - Ted, a gazdag üzletember; Miranda, a hűtlen feleség; és Brad a könnyen befolyásolható építési vállalkozó továbbra is csak sztereotípiák maradtak. 

Összességében nem ez volt az év legjobb thrillere mégis, a műfaj kedvelői számára szerintem megér egy próbát, annál is inkább mivel nem egy hosszú könyvről van szó, gyorsan lehet vele haladni és ráadásul rendkívül olvastatja is magát. Én például a legelején teljesen el voltam ájulva tőle, olyan baromi jól indult minden: a történet tele volt izgalommal és váratlan fordulatokkal, egyik meglepetés jött a másik után, olyanok, amikre tényleg nem számítottam, de aztán ahogy egyre előrébb haladtam az eseményekben úgy lettem egyre csalódottabb, mígnem a végére a lelkesedésem legkisebb szikrája is teljesen tovaszállt. Sajnos a befejezést kissé érthetetlennek és összecsapottnak éreztem, Lily döntését pedig abszolút logikátlannak, amit irtó sajnálok, mert nagyon ígéretesen indult a sztori, de aztán valahol félúton valami nagyon elromlott. Kár érte.



Ui.: Én úgy gondolom, hogy a Holtodiglan és a Lány a vonaton könyvek után ez a történet is simán mozivászonra kerülhetne.

Kiadó: Geberal Press
Eredeti cím: The ​Kind Worth Killing
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 276

tovább olvasom Peter Swanson: Egy gyilkosság ára

2016/09/27

, , , ,

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Bori önkéntes segítő egy családon belüli erőszakkal foglalkozó alapítványnál. Egy éjszaka azonban éppen őt támadják meg és brutálisan összeverik. A lány lakótársát - aki a könyv főszereplője és akinek a nevét a történet végéig nem tudjuk meg - felzaklatja a tragédia, és elhatározza, hogy elkapja Bori ismeretlen támadóját. A nyomozás mondhatni testhezálló feladatnak bizonyul számára, hiszen ő az az ismeretlen "önkéntes igazságosztó", aki esténként Budapest utcáit járva lecsap azokra a férfiakra, akik a feleségüket vagy a barátnőjüket félelemben tartják. Ám egyszer csak fordul a kocka és a vadászból áldozat válik.

Nagy izgalommal vettem a kezembe a könyvet, mert már annyi szép és magasztaló kritikát olvastam róla, hogy irtó kíváncsi lettem rá, de be kell valljam, hogy én kissé csalódott vagyok.

Lehet, sőt biztos, hogy a kisebbséghez fogok tartozni ezzel a véleménnyel, de nekem ez a könyv kényelmetlen volt és frusztráló. És nem a témája miatt, mert igen is, én is úgy gondolom, hogy kell a nők elleni és a családon belüli erőszak problémájáról beszélni, mert a téma nagyon aktuális és nagyon forró, de nem biztos, hogy pont ebben a formában kellene mindezt megtenni.
A könyv főszereplője számomra nagyon idegen volt és nem csak azért, mert az írónő végig nem árulta el a nevét, hanem mert az a mérhetetlen harag, erőszak és gyilkolás utáni vágy, ami szinte a nap minden percében belülről feszítette meglehetősen irritálónak és idegesítőnek éreztem, és nem is igazán értettem, hogy mi az, ami mindezt táplálja. A könyv főszereplője egy rendkívül antiszociális és cinikus személyiség volt tele előítéletekkel, egy olyan ember, akit elsősorban az érzelmei vezéreltek, ráadásul mindenkiben csak a rosszat látta és kereste ott is, ahol aztán tényleg nem volt. Nyilván ezek után nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy kicsit sem sikerült megszeretnem őt, de szerintem az írónőnek sem ez volt a célja e karakter megrajzolásánál - akinél szerintem egy két tulajdonságot sikerült kissé túltolnia -, hanem egy olyan különleges és egyedi főhőst teremteni, amire eddig még nem volt példa a hazai krimi-irodalomban. És ez tulajdonképpen sikerült is neki. Persze az már más kérdés, hogy mindez az olvasóknál hogy csapódik le, együttérzésre, cselekvésre vagy valami másra sarkallja-e őket. Az én olvasatomban az erőszak mindig erőszakot szül, ami nem old meg semmit üzenete volt az egésznek, mert ugye a feleségverő Zoli miután két hét múlva kikerül a kórházból ugyanúgy el fogja majd gyepálni Verát mint azelőtt, de lehet, hogy rosszul állok a könyvhöz, és más aspektusból kéne néznem a dolgokat, nem szabadna ennyire komolyan vennem a főhős erőszakos viselkedését, hanem egyszerűen csak élveznem és értékelnem kellene ezt a meglepően új karaktert és témát, amibe ezt az egész történetet BK belehelyezte, nem tudom.

Mindenesetre el kell mondjam, hogy minden negatívuma mellett volt a könyvben valami, ami nem engedte, hogy a felénél abbahagyjam, hanem szó szerint fogva tartott és nem eresztett. Bizonyára az író különleges és rendkívül szórakoztató stílusa, valamint remek szófordulatai és fanyar humora volt a ludas mindebben. És bár a történetet kissé kidolgozatlannak éreztem ám mégis elég csavarossá és érdekessé vált a végére ahhoz, hogy az utolsó lapokig kitartsak és tudni akarjam, hogy hogyan is zárul végül a nyomozás. 

Összességében egy roppant érdekes és - hogy is mondjam finoman - meglehetősen mellbevágó könyvhöz volt szerencsém, amit mindenképp örülök, hogy olvashattam, de nem hiszem, hogy újraolvasás céljából bármikor is lekerülne még a polcról.



Ui.: A poszt írása közben egyébként az jutott az eszembe, hogy erről a könyvről egy könyvklub keretein belül szerintem iszonyat sokat lehetne beszélgetni.

Kiadó: Agave
Oldalszám: 344

tovább olvasom Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

2016/09/23

,

Könyvek, amiket várok

Biztosan tudom, hogy még egyetlen olyan hónap sem volt az évben, amikor ne csillant volna fel a szemem valami izgalmas újdonság láttán. Most is már elég régóta gyűjtögetem a friss megjelenéseket, melyek között vannak olyanok, amiket a nagy örömködés közepette egyszerűen nem bírtam ki és már a facebook oldalamon is megosztottam, de úgy gondoltam, hogy mégiscsak jobb, ha egy csokorba szedtem őket, hogy velem együtt Ti is kedvetekre gyönyörködhessetek bennük.

Először a legfrissebbel, Mary Kubica legújabb könyvével A ​fogadott lánnyal kezdem, amire én tuti vevő leszek, hiszen az írónő előző könyve A jó kislány is nagyon tetszett anno, úgyhogy hasonló színvonalat várok ettől a könyvétől is, ha nem jobbat.

Mary Kubica: A ​fogadott lány
Egy ​​véletlen találkozás hazugságok kibogozhatatlan szövevényére derít fényt a népszerű szerző, Mary Kubica pompás új pszichothrillerében. A zuhogó esőben Heidi megpillant egy lányt a peronon, aki egy kisgyermeket szorongat a karjában. Elindul vele a vonat, sebesen elsuhan mellettük, ám a lány nem megy ki a fejéből… Heidi Wood mindig is hitt a jótékonykodásban: egy nonprofit szervezetnél dolgozik, kóbor macskákat fogad be. Azt azonban már megdöbbenéssel fogadja a férje és a lánya, amikor egy Willow nevű fiatal nővel és annak négy hónapos kisbabájával érkezik haza. A zilált és a jelek szerint magányos teremtés akár bűnöző is lehet – vagy még rosszabb. Ám Heidi a családja ellenvetései dacára úgy dönt, menedéket nyújt az otthonukban Willow-nak és gyermekének.A következő napokban az asszony segít a lánynak talpra állni, de ahogy egyre több részlet bukkan felszínre Willow múltjából, Heidinek el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni egy vadidegen kedvéért. Ami csupán egy jó szándékú gesztusnak indult, hátborzongató és kiszámíthatatlan történetbe fordul…
Kiadó :  Harlequin,   Megjelenés időpontja: 2016. október 28.

Az előző életemben az egyik kedvenc sorozatom az Alvilág Urai volt, amit aztán a kiadó nagy bánatomra szépen elkaszált. Most azonban  úgy tűnik, hogy a Libri felkarolta és ha minden igaz novemberben már a kezemben is tarthatom a sorozat 5. részét. Kicsit azért izgulok, hogy ugyanúgy fog-e tetszeni, mint öt évvel ezelőtt - lehet ám, hogy nagy pofára esés lesz a vége.

Gena Showalter: Éjsötét ​szenvedély
Az Alvilág Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.
Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt…
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.
Kiadó: Libri, Várható megjelenés: 2016. november 10.

Aztán épp tegnap hívta fel a figyelmem egy barátnőm erre a könyvre, amire bizony én nagyon kíváncsi vagyok. Úgy hiszem minden megvan benne, ami egy nagyon szórakoztató, több órás kikapcsolódást tud nyújtani a számomra.

Dinah Jefferies: A ​teaültetvényes felesége
A ​​tizenkilenc éves Gwen reményekkel és szerelemmel teli szívvel érkezik Ceylonba teaültetvényes férjéhez, Laurence-hez. A paradicsomi szépségű birtok azonban sötét titkokat rejt: egy elhagyatott sír a kertben, egy poros ruhásláda.
A kezdeti boldogságnak hamar vége szakad. Laurence megváltozik: kiszámíthatatlanul, távolságtartó módon, mogorván viselkedik a lánnyal. Nem hajlandó magyarázatot adni a rejtélyekre sem, hagyja, hogy a felesége kétségek közt vergődjön.
Gwen teherbe esik, Laurence boldog, de az igazi nehézségek csak most kezdődnek.: az ikrek születése szívbemarkolóan nehéz döntés elé állítja Gwent, és ettől kezdve tragikus titok terheli az ő szívét is.
A lebilincselően izgalmas regény az 1920-as években, Ceylon szigetén játszódik, és még az utolsó oldalakon is váratlan fordulatokkal lepi meg az olvasót.
Kiadó: Tericum, Várható megjelenés: szeptember 30.

És mivel mostanság egyre jobban rákaptam a krimikre - no nem azokra a totál brutál vérengzős fajtákra, amiktől aztán rosszat tud álmodni az ember, hanem az amolyan könnyen emészthető, néha kicsit humoros, modern női vonalú írásokra, mint amilyennek ezt a könyvet is gondolom, melyben szerintem mondjuk nem sok humor lesz, de így is nagyon kíváncsi lettem rá.

Amy Stewart: Lány ​pisztollyal
Egy ​​súlyos családi titok arra késztet egy anyát, hogy családjával New Yorkból egy eldugott tanyára költözzön. Az anya halála után a három lány egyedül folytatja életét a tanyán, a legidősebb lány, Constance irányítása alatt. 1914 nyarán, amikor Európában kirobban az első világháború, felborul a három Kopp nővér élete is: egy autó belefut a bricskájukba, és Constance elhatározza, hogy megtérítteti a kárt a baleset okozójával.

A felelős egy helybeli gazdag és hatalmaskodó gyáros, aki ettől kezdve pokollá teszi a lányok életét. Constance követelése süket fülekre talál nála, a leány ezért hivatalos feljelentést tesz. A hatóságok először vonakodnak komolyan venni a határozott fellépésű, magas termetű Kopp kisasszony panaszát, de a helybeli seriff az ügy mellé áll, és Constance attól kezdve mindenben segíti a seriff munkáját. A sok megpróbáltatás után, amelyben a tanya elleni fegyveres támadások, gyújtogatások is szerepelnek, melyek során Constance fegyverrel kényszerül megvédeni a testvéreit, győz az igazság.
Constance a család megrendült anyagi helyzete miatt munkát keres, és az őket segítő seriff felajánlj neki maga mellett egy állást. Így lesz Constance az Egyesült Államok első női helyettes seriffje.
Kiadó: Kossuth, Várható megjelenés: október 3.

Aztán ugyancsak nagyon izgalmasnak és szórakoztatónak ígérkezik ez a krimisorozat  is, ami külföldön már... na neee már, tényleg a 34 résznél tart??

Emily Brightwell: Mrs ​Jeffries és a halott orvos
Ha Miss Marple házvezetőnő lenne, úgy hívnák: Mrs Jeffries.
A külföldön nagy sikerű sorozat főszereplője az okos, csavaros eszű Mrs Jeffries. Remek logikájával és elsőre ártatlannak tűnő kérdéseivel minden gyanús esetben rávezeti munkaadóját, a kedves, naiv, ám sajnos egyáltalán nem pengeagyú Whiterspoon felügyelőt a helyes megoldásra. Ráadásul Mrs Jeffries mindig készen áll egy kis saját detektívmunkára, hogy elősegítse a felügyelő nyomozását.

Amikor holtan találják Dr. Slocumot az elegáns rendelőjében, úgy tűnik, véletlen baleset érte az elismert londoni orvost. Csakhogy Mrs Jeffries szerint egyes körülmények meglehetősen rejtélyesek. Miért a hátsó ajtón keresztül érkezett látogatóba Dr. Hightower az elhunyt kollégához? Mi történt pontosan az előző szombaton Mrs Crookshank teadélutánján? Mit titkol Mrs Leslie francia szobalánya? És kinek állhatott érdekében mérgező gombát csempészni az orvos vacsorájába?
Kiadó: Kulinária,  Várható megjelenés: 2016. november 15.

És utoljára tartogattam az Agave kiadó legújabb keményebb vonalú, nyomozós pszicho-thrillét. Érdekes mód régebben nem igazán érdekeltek a kiadó könyvei, most azonban egyre több kiadványuk kelti fel az érdeklődésem, ilyenkor veszem észre magamon, hogy milyen sokat változom.

Megan Miranda: Minden ​eltűnt lány
Nicolette ​​Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.

Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.
Kiadó: Agave Kiadó,  Várható megjelenés: október 25.

Ui. : És ne higgyétek, hogy a történelmi romantikusokról megfeledkeztem, de azokat annyira imádom, hogy nekik külön poszt dukál. :P

tovább olvasom Könyvek, amiket várok

2016/09/18

, , , ,

Courtney Milan: A ​hercegné háborúja (Sinister fivérek 1.)

A hercegné háborúja egy kissé mást nyújtott, mint amire számítottam, de csakis pozitív értelemben. Kezdetben teljesen odáig meg vissza voltam az írónő stílusától és humorától, meg is jegyeztem magamban, hogy na végre! Végre egy újabb gyöngyszem a romantikus írók palettáján, akiért Julia Quinn után ismét rajonghatok. És bár mire a könyv végére értem Courtney-nak ugyan nem sikerült megugrania a lécet, de így is elégedetten csuktam be a könyvet.  

Merthogy az elbeszélés stílusa csodálatos volt, a szereplők közötti párbeszédek viccesek és lendületesek, és magát a történetet is többé kevésbé kedvemre valónak találtam. A szereplők nagyon szokatlan és érdekes személyiségek voltak, a közöttük zajló romantika pedig finom és édes, a szexjelenetek pedig… hm hát, majd döntse el mindenki maga, nekem ez most annyira nem jött be. A legnagyobb bajom a főhősökkel volt, egyrészt Roberttel, akivel egyszerűen képtelen voltam szerelembe esni, ami azért ennél a műfajnál valljuk be, nem épp elhanyagolandó probléma. Másrészt pedig Minervával, akinek a végletekbe menő nebáncsvirág színjátéka nem igazán nyerte el a tetszésemet.

Pedig kezdetben olyan jól indult minden. Robert Blaisdellt, Clermont hercegét egy nagyon jóképű, udvarias és kedves férfinak ismertem meg, aki - és ez sosem hiányozhat egy romantikus regényből sem - mély lelki sérüléseket hordozott magában. Nagyon szimpatikus volt, hogy Robertet a nemesség többi tagjával ellentétben nem érdekelték holmi úri huncutságok, az ő figyelmét olyan lényeges dolgok kötötték le, mint például a nemesség intézményének a megszüntetése, mely célja elérése érdekében komoly lépésekre is szánta el magát - álnéven röplapokat kezdett terjeszteni a munkások körében, arra ösztönözve őket, hogy harcoljanak a kizsákmányolásuk ellen.  

Minerva karaktere pedig egy csöndes és nagyon visszahúzódó, amolyan szürke kisegér típus volt, aki botrányos múltjának köszönhetően mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Mindenki számára láthatatlan akart maradni, ezért is alakította ki magáról ezt az unalmas és rideg képet, hogy ne keltsen feltűnést, és hogy a jövője biztosítása érdekében mihamarabb férjhez mehessen. Ám a Roberttel való találkozása minden tervét felborította. A kettőjük közötti vonzalom szinte az első perctől kezdve érezhető volt, de míg Minnie úgy taktikázott a herceggel, mintha csak egy sakkjátszmát játszott volna vele, addig a herceg mindvégig csak saját magát adta, egy olyan fickót, akinek a szerelemtől elkocsonyásodott az agya, és akit végig csak az ösztönei hajtottak, amivel, ha bajt is hozott a lány fejére, nem akarattal tette, hanem csak egyszerűen azért, mert szerelmes volt belé.

Minnie és Robert találkozása a könyv legelején óriási volt. Többször is elolvastam a jelenetüket és magam elé képzeltem az egészet... egyszerűen IMÁDTAM. A történet során kettőjük kapcsolatát rengeteg váratlan öröm és bánat jellemezte, olyan nem várt események, amelyekről én úgy véltem, hogy biztos nem fogják tudni megoldani, de végül is még a látszólag lehetetlen helyzeteket is sikerült együtt leküzdeniük, melyben a megértés és a megbocsátás fontos szerepet játszott közöttük.

Érdekes volt és egyben nagyon szokatlan, hogy a könyvet nem a két szereplő közötti szerelmi történet uralta mindvégig, hanem volt itt minden, mint a búcsúban - a társadalmi és politikai kérdésektől kezdve a tudományos fejlődésen és a védőoltások fontosságán át a munkások egyenjogúságáig -, melyek tulajdonképpen összhangban voltak a korszak valós eseményeivel, de ettől függetlenül mégsem éreztem azt, hogy mindezeket a dolgokat a szerzőnek tökéletesen sikerült összegyúrnia a romantikus szállal. Fura volt, hogy egyik téma sem kapott túl nagy hangsúlyt, mindegyiknek szinte csak a felszínét kapargattuk, melynek következtében kissé kiforratlannak, szétcsúszottnak találtam az egészet.

Ám minden nyüszögésem ellenére összességében azért jó kis romantikus könyv volt ez. Őszintén mondhatom, hogy az első találkozásom az írónővel meglepően kellemesre sikeredett, a stílusa és a nyelvezete mindenképp az én ízlésemnek való, úgyhogy részemről vevő vagyok a sorozat többi részére is.



Ui.: A borító.... tudom-tudom már én is unom, hogy mindig ezen rugózom, de egyszerűen tényleg nem tudom szó nélkül hagyni, vessetek meg miatta, de szerintem ez is borzalmasan rosszra sikerült.

A sorozat részei:
1. The Duchess War - A ​hercegné háborúja ~ Minerva Lane & Robert Blaisdell
2. The Heiress Effect - Az ​örökösnőhatás ~ Jane Fairfield & Oliver Marshall
3. The Countess Conspiracy ~ Violet Waterfield & Sebastian Malheur
4. The Suffragette Scandal ~ Frederica "Free" Marshall & Edward Clark



Kiegészítő novellák:
0.5 The Governess Affair ~ Serena Barton & Hugo Marshall
1.5 A Kiss For Midwinter ~ Lydia Charingford & Dr Jonas Grantham
4.5 Talk Sweetly to Me ~ Rose Sweetly & Stephen Shaughnessy


Kiadó: Gabo
Eredeti cím:  The Duchess War
Sorozat: Brothers Sinister 
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 388

tovább olvasom Courtney Milan: A ​hercegné háborúja (Sinister fivérek 1.)

2016/09/10

, , ,

Bernard Minier: Durva ​egy történet

A történet egy Seattle partján fekvő kis szigeten játszódik, ahol a legfontosabb közlekedési eszköz a komp, mellyel a lakosok be tudnak járni a szárazföldre. Ezen a helyen bálnák helyett kardszárnyú delfinek hasítják a vizet és az időjárás is elég zord. Az év legnagyobb részében csak folyamatosan esik az eső és sűrű, vastag köd lepi a tájat, ami végeláthatatlanná és elég lehangolóvá teszi ezt az időszakot. Mindezeket pedig csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert ez a történet pont októberben, a sziget legsötétebb hónapjában játszódik, amikor is minden meglehetősen hideg, párás és nyomasztó.

Az eseményeket a könyv főszereplője, Henry meséli el nekünk, aki ezen a szigeten él örökbefogadó leszbikus szüleivel együtt.

Henry tizenhat éves, szereti a könyveket, a horrorfilmeket, a kardszárnyú delfineket és a Nirvanat. Régebben a családjával sokat vándoroltak és költözködtek, mintha menekültek volna valaki vagy valami elöl, de amikor mindezt szóba hozta a szülei előtt, az anyja mindig csak elmismásolta a dolgot. Ezen a szigeten azonban már elég régóta lecövekeltek ahhoz, hogy mindez feledésbe merüljön, és olyan barátokra leljen, akik úgy fogadták el őt, ahogy volt. Charlie, Johnny, Naomi, Kayla és Henry elválaszthatatlanok voltak egymástól, életre szóló szövetséget és örök barátságot kötöttek egymással hét évvel ezelőtt, amikor ő ideköltözött.

Egy este a szigetre tartó kompon Henry heves vitába keveredik a barátnőjével Naomivel, akit másnap holtan találnak a közeli strandon. Az első számú gyanúsított ezek után ki lehetne más, mint Henry, aki úgy dönt, hogy a barátaival együtt kideríti az igazságot és megtalálja azt a szemetet, aki képes volt megölni a barátnőjét.

Mindeközben egy távoli helyen egy apa már 16 éve keresi az eltűnt fiát, és hatalmának köszönhetően minden eszközt bevet a célja elérése érdekében, egy apró információmorzsa pedig pont e szigetre tereli a figyelmét.


Nos azt hiszem, hogy ennyit mondhatok el erről a baromi szövevényes történetről anélkül, hogy szétspoilerezném az egészet.

Igazából nem sok panaszom volt a könyvre azon kívül, hogy néhol zavaróan hullámzónak éreztem a dinamikáját és az elejét is kissé túlírtnak találtam, de úgy kb. a könyv egyharmadától kezdve már teljes mértékben magával tudott sodorni az események alakulása. A helyszín légköre, a kissé nyomasztó és szürke hangulata, a sok eső és szél, a hideg óceán zaja valamint a sziget zárt univerzuma tökéletes atmoszférát biztosított a sztorihoz, ami nem kis hatással volt rám, többek között ezért is szerettem olvasni ezt a könyvet.

A cselekmény több szálon futott, melyből egyrészt Henry zűrös múltját ismerhettük meg, másrészt pedig a jelenben zajló eseményeket követhettük nyomon: egy apa rég eltűnt fia utáni kutatását és Henry rendkívül veszélyes és vakmerő nyomozását a barátnője gyilkosa után, mellyel kapcsolatban nekem nem egyszer okozott  nagy meglepetést ez a fura srác, mert, hogy fura volt az biztos, ezt minden porcikámban éreztem, de hogy miért, azt már pontosan nem tudtam volna megmondani, de igazából nem is kellett, mert a végére minden szépen a helyére került. Lehet, hogy egy rutinosabb krimiolvasónak sikerült volna kitalálni a könyv befejezését, én beismerem kudarcot vallottam, mert Bernard Minier olyan tehetségesen tudott manipulálni, hogy mindvégig az orromnál fogva vezetett – no nem mintha olyan irtó nehéz dolga lett volna velem. Olyan ügyesen vonta be a szemem előtt zajló valóságot hamis fénnyel, hogy azzal totál tévútra vezetett, melynek köszönhetően a könyv végére részemről tényleg teljes volt a döbbenet.


Ami a legjobban tetszett a regényben - és amit ugye már korábban is említettem - az a helyszín különleges atmoszférája és a sziget zárt közössége volt, ahol mivel mindenki ismert mindenkit, senkinek nem voltak titkai a másik előtt, vagy ha mégis, akkor azokat nagyon mélyre kellett magukban temetniük ahhoz, hogy ne lássanak napvilágot, de Henry és Charlie magánnyomozásának hála még így is sok mocskos dolog a felszínre került. Tetszettek a leírások és a dialógusok is – pl. a gengszterek és a tizenéves gyerekek között zajló jeleneteket baromi izgalmasnak és rendkívül intenzívnek éreztem, úgyhogy bár az elején kissé nehezen tudtam felvenni a könyv ritmusát, és el-elkalandozott a figyelmem, a végére azért egészen jól belerázódtam és elégedetten csuktam be az utolsó oldal után.

"Soha, semmi pénzért sem mennék vissza a szigetre. Még akkor se, ha maga Jennifer Lawrence könyörögne térden állva."



Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Une putain d'histoire
Fordította: Bíró Péter
Oldalszám: 472
Beszerzés: vásárlás

tovább olvasom Bernard Minier: Durva ​egy történet