A Franz
Eberhofer sorozat első darabja egy nagyon szellemes és könnyed olvasmány volt, melyben igaz, hogy egy bizarr módon elkövetett négyes gyilkosság is szerepelt,
de mindennek a tálalása és a szereplők ábrázolás olyan humoros és egyszerű
formában történt, hogy az roppant kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott
a számomra.
A történet
egy tarka mezőkkel és erdőkkel övezett bajor falucskában játszódik,
Niederkaltenkirhenben (imádom kimondani a nevét), mely helyen csak egyetlen templom
van - az is a falu közepén - meg egynéhány színes parasztház, no meg
természetesen egy kocsma, ami Wolfié a helyi kocsmárosé. Itt szokták kibeszélni a falu
lakói esténként egy jó pofa sör mellett a nagyvilág eseményeit és, hogy kivel
mi történt aznap, merthogy itt mindenki ismer mindenkit, és nincs az a mélység,
ahova a titkokat el lehetne temetni. Szóval ezen az idilli kis helyen él
főhősünk Franz, akit fegyelmi okokból helyeztek át a nyüzsgő nagyvárosból ebbe
a csendes kis helyre - ami egyébként a szülőfaluja is egyben - aminek ő nem
kifejezetten örül, de meg kell hagyni, hogy itt legalább nem dolgozza agyon
magát és a stresszt is csak hallomásból ismeri. A lakása igen szerény, mivel a szülői
ház melletti kis disznóólban lakik, ami ugyan most épp átalakítás alatt áll, de
ha mindez nem így lenne szerintem az sem különösebben zavarná. Jó, ha tudjátok
Franzról, hogy a nőkkel ellentétben őt valóban, ismétlem valóban csak a fontos dolgok foglalkoztatják, olyanok mint például az evés, ivás és a nők. És
fontosnak tartom még elmondani róla azt is, hogy bár lehet, hogy nem mindig mutatja
ki, de szent meggyőződésem, hogy szereti az édesapját, aki a Beatles utáni rajongásával néha már
az őrületbe kergeti. És a nagymamájáért is mindenre hajlandó lenne, aki szegény
olyannyira árérzékeny, hogy ha lemaradna egy akcióról vagy valamilyen kuponról,
akkor az bele is betegedne. A bátyjáról pedig csak annyit, hogy ő egy elég
fura figura, merthogy egyrészt mágnesként vonza azokat a nőket, akiket saját
magukon és a pénzen kívül semmi más nem érdekel, másrészt pedig, mert
értelmiséginek gondolja magát a könyvesboltja révén, de a valóságban olyan
messze áll tőle, mint vidéki kisnyugdíjastól a pörgős élet.
Természetesen
a mi Fanzink is beáll a hódolók sorába, melynek hatására csak nagy sokára szúr
neki szemet a Neuhofer család tagjainak egymás után történő bizarr
elhalálozása. Ám, hogy valóban baleset történt-e vagy gyilkosság áldozatai
lettek szegények, ki tudja. A lényeg, hogy Franz, ha nehezen is, de lassan
(mozgásba) nyomozásba lendül, segítőtársként pedig ott van neki régi barátja
Rudi, aki, ha nem szorgalmazta volna folyamatosan, hogy a nagy mellek helyett –
ami annyira elvakította szegény Franzit, hogy a legkristálytisztább
bűncselekményt is képtelen volt meglátni – inkább a rejtély megoldására
koncentráljon, akkor még mindig a hős szerelmest játszaná.
Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon jó választás volt ez a könyv az év végére, azt kaptam tőle, amit vártam és amitől jól éreztem magam. Mondjuk az is igaz, hogy nem volt nehéz dolga velem az írónőnek, mert én mindenképp e műfaj kedvelőjének mondanám magam. Szeretem a rejtélyes halálesetekkel és nyomozással megtűzdelt humoros és vidám történeteket (igen, én is érzem a kontrasztot e kettő között), úgyhogy erősen bízom benne, hogy a kiadó a folytatásokkal is megörvendeztet majd bennünket. Én legalább is biztos vevő leszek rájuk.
Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon jó választás volt ez a könyv az év végére, azt kaptam tőle, amit vártam és amitől jól éreztem magam. Mondjuk az is igaz, hogy nem volt nehéz dolga velem az írónőnek, mert én mindenképp e műfaj kedvelőjének mondanám magam. Szeretem a rejtélyes halálesetekkel és nyomozással megtűzdelt humoros és vidám történeteket (igen, én is érzem a kontrasztot e kettő között), úgyhogy erősen bízom benne, hogy a kiadó a folytatásokkal is megörvendeztet majd bennünket. Én legalább is biztos vevő leszek rájuk.
Rita Falk |
Értékelés
4.5/5
A sorozat külföldön már a 8. résznél tart. |
Sorozat: Franz Eberhofer
Oldalszám: 300
Szóval ez német? Az nekem most pozitívum, kissé szándékosan kerülöm az amerikai szerzőket, egyre többet csalódom bennük. Vagy én választok rosszul újabban, nem tudom.
VálaszTörlésCsábítóan hangzik, lehet, hogy belevágok. :)
Nagyon hangulatosak a képek. :)
Igen, ez echte német regény. :D A képek azok a könyvből készült filmből valók és bár én nem pont ilyennek képzeltem el Franzot, de legyen...:) (A könyv azért sokkal jobban érdekel, mint a film. :))
TörlésVicces lehet ez a regény, tök jók a képek, és bár a krimiket még most sem szeretem, de a posztod alapján simán elolvasnám ezt. Szeretem a vidéken/kisvárosban játszódó történeteket. Meg is nézem bent van-e a könyv a könyvtárban...
VálaszTörlésRégebben én sem szerettem a krimiket, de mostanában egyre jobban kívánom őket. A humorba oltottakat meg különösen :) Szerintem egy próbát megér, hátha bent lesz a könyvtárban és ki tudod venni. Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre. :)))
Törlés