2017/08/22

, ,

J. M. Gulvin: Hosszú számolás ~ John Q. 1.

A Hosszú számolás egy új krimisorozat első darabja, melynek folytatására már most szeretném leszögezni, hogy mindenképp kíváncsi vagyok. A könyv főszereplője egy John Quarrie nevű texas ranger, aki egyedül neveli fiát, miután felesége évekkel ezelőtt meghalt. A történet az 1967-es években játszódik, amikor is az egymást érő vietnami háborúellenes tüntetések miatt Texas egyik kisvárosában emberhiány miatt kénytelen a helyi rendőrség John Q. segítségét kérni a környékbeli rejtélyes és erőszakos események kiderítésében.

John Q. karakterét szerintem baromi jól eltalálta a szerző. Egy olyan lenyűgöző új hőst alkotott, aki amolyan igazi régimódi, keményvágású, becsületes és megalkuvást nem ismerő zsarut testesített meg a történetben. Tudjátok, egy olyan (az élet által kicsit meggyötört) pasit, aki jól bánik a fegyverrel, cowboy-kalapot és jól látható helyen azt a bizonyos legendás jelvényt - egy körben foglalt ötágú csillagot - visel a mellényén. Szóval értitek ugye, hogy miért is nőtt oly gyorsan a szívemhez ez a vadnyugatot idéző tiszteletre méltó ember. És ne. Véletlenül se egy Chuck Norris kaliberű emberre gondoljatok, mert John Q. egy egészen más karakter. (Olyannyira, ha így folytatja tovább akár még a kedvenc irodalmi karakteremmé is válhat a továbbiakban az őszintesége és az intelligenciája miatt.)

Na, de hogy a történetről is írjak valamit John Quarrie rangert egy háborús veterán állítólagos öngyilkosságának helyszínére riasztják. Bár a helyi rendőrség le akarja zárni az ügyet, John Q. úgy gondolja, hogy itt bizony gyilkosság történt. Az áldozat fiának Isaacnak - aki épp ekkor tér haza a vietnami háborúból -, is az a szent meggyőződése, hogy képtelenség, hogy az apja önkezűleg vetett volna véget az életének, úgyhogy ő is úgy véli, hogy csakis gyilkosság állhat a halála hátterében. Ráadásul ugyanebben az időben más erőszakos bűncselekmények sora is történik a környéken, többek között egy brutális rendőrgyilkosság, korábban pedig egy tűzeset a Trinity elmegyógyintézetben, ahol (mily véletlen) Isaac ikertestvérét Ishmaelt is kezelték és akinek a tűzvész után nyoma veszett.

Amikor először a kezembe vettem a könyvet fogalmam sem volt, hogy milyen élményre számíthatok tőle. Persze a tartalom alapján voltak elképzeléseim – először is egy logikusan felépített, izgalmas, amolyan igazi körömrágósan letehetetlen krimire számítottam, ami az emberi természet legsötétebb bugyraiba kalauzolja majd el az olvasót mindenféle misztikus és irracionális események beiktatása nélkül, és mit ne mondjak. J.M. Gulvinnek sikerült maradéktalanul beváltania az ez irányú elvárásaimat.                
A történet bizonyos értelemben egy olyan egyszerű időben játszódik, amikor még nincs internet, mobiltelefon, amikor a rasszizmus még mélyen ott él az emberekben és amikor a Délkelet-Ázsiában zajló háborúk zavargásokat szülnek Amerika szerte. Maga a cselekmény többrétegű és sok minden történik benne, mégsem éreztem soha túlzsúfoltnak vagy akár túl bonyolultnak. Igazság szerint az író mindet a jól megszokott recept szerint vetett papírra; a főhős indiánok képességét meghazudtoló nyomelemző képessége, a helyi rendőrséggel való hatásköri apró vitái és bár csikorogva haladó üldözési nagyjelenetek nem voltak a könyvben, de rengeteg autókázás és rohangálás volt a különböző helyszínek között, a sötét és rég eltemetett családi titokról már nem is beszélve, mely elemek együttese mind-mind tökéletes légkört adtak a történetnek. Sajnos a cselekményről sokat nem írhatok, mert irtó könnyű lenne szétspoilerezni az egészet, amit tudni érdemes, hogy a könyv tele van atmoszférikus jelentetekkel és felejthetetlen karakterekkel. J.M. Gulvin mesteri képalkotása révén szinte érezni lehet Texas poros és kopott hangulatát, a régi elmegyógyintézet hátborzongató légkörét, a szereplők kétségbeesését, melyek remekül fokozzák azt a félelmetes nyugtalanságot, ami az olvasót járja át akkor, amikor az igazság épphogy csak elkezd kikristályosodni előtte. Amely a könyv felétől már ugyan sejthető, de mégis köröm rágva folyamatosan csak azon lehet agyalni, hogy ha a feltevéseid igazak, akkor jézusom! ez mekkora szívás mindenkinek. 

Szóval J.M. Gulvin magasra tette a mércét a műfajban, kíváncsian várom, hogy mivel rukkol majd elő a következő részben. És már most bizton állítom, hogy a Hosszú számolás az idei év egyik legjobb krimije volt számomra.
J. M. Gulvin
Értékelés: 5/5

Eredeti cím: The Long Count
Kiadó: Gabo
Sorozat: John Q. 
Oldalszám: 328


tovább olvasom J. M. Gulvin: Hosszú számolás ~ John Q. 1.

2017/08/04

, ,

Michael Harvey: Brighton

A történet két férfiről; Kevinről és Bobbyról szól, akik egy Brighton nevű kisvárosban nőttek fel. Kevin gyermekkorában a család titkos büszkesége – egy igazi baseball csillag, kitűnő tanuló, kész mintagyerek volt -, míg Bobby egy kissé durva karakter, teljesen más, mit Kevin mégis közeli barátság alakul ki közöttük. Olyannyira, hogy az idő múlásával Bobby nemcsak Kevin nagymamájának tulajdonában lévő taxitársaság legmegbízhatóbb tagjává válik, hanem mondhatni igazi családtag lesz belőle. Aztán a nagymamát szörnyű tragédia éri, mely esemény erőszakos megtorlása miatt Kevin 15 éves korában a nagybátyja kocsijának hátsó ülésén kénytelen elhagyni a várost, míg Bobby ott marad elvinni a balhét.

Aztán ugrunk egyet az időben, Kevin már Pulitzer-díjas újságíró a Boston Globe-nál, de 25 év óta még mindig nem tért vissza a szülővárosába. Egyrészt a rossz emlékek miatt, másrészt pedig mert kerülte a családját, de különösen Bobbyt. Aztán amikor megtudja, hogy régi barátja egy helybeli sorozatgyilkosság első számú gyanúsítottja ismét Brightonban találja magát és természetesen mindent megtesz, hogy megvédje őt és kettejük titkát. Ehhez azonban nem csupán egy ravasz, minden hájjal megkent gyilkossal kell szembenéznie, hanem a saját lelkiismeretével is.


Nem panaszkodásként mondom, de ez a könyv sem úgy indult, hogy az első perctől kezdve magába szippantott volna. Ahogy építkezett a történet én is hasonló tempóban hangolódtam rá a sztorira, a szereplőkre és az író különös stílusára. Igazából nem egészen ilyen élményre számítottam, amikor a kezekbe vettem ezt a könyvet. Ami különösképp megmaradt belőle az az 1970-es évek Brightonja, melyet a szerző olyan érzékletesen és részletesen ábrázolt, hogy azt egyszerre éreztem otthonosnak ugyanakkor rendkívül erőszakosnak és nyomasztónak. És mivel az egész könyv miliőjét tulajdonképpen ez a lepukkant kisváros adta - ahol ebben az időben a bőrszín fontosabb volt, mint a becsület és az igazság, és ahonnan az embernek nem igazán volt lehetősége a kitörésre -, erősen rányomta bélyegét a könyv hangulatára.

A legnagyobb problémám a regénnyel, hogy egyik szereplő sem váltott ki belőlem túlzottan erős érzelmeket. Bobby volt az egyetlen, akiért kezdetben izgultam, és akinek drukkoltam, mert bár közel sem volt makulátlan mégis szimpatikusnak és hát igen, kis túlzással szerethetőnek éreztem a karakterét. Olyan volt ő a szememben, mint egy igazi nagy testvér, aki a szeretteiért mindenre képes, és ez a védelmező küldetéstudata az évek múlásával sem változott semmit. Amikor megtudtam, hogy Kevinen kívül más ismerősei sorsát is nyomon követi és csendben hátulról támogatja őket, igazán nagyot nőtt a szememben, de ennek ellenére valahogy mégis úgy éreztem, hogy nem sikerült eléggé megismernem ahhoz, hogy közel érezzem magamhoz. Merthogy semmit nem tudtam arról, hogy ő hogyan is látta és élte át a vele történt eseményeket. Annyira jó lett volna néha belelátni a fejébe és megismerni az ő emlékeit is, mert bár a tettei ugyan beszéltek helyette, de a gondolatai révén azért mégis sokkal tisztább lett volna a kép. Aztán itt volt nekünk Kevin, akinek a sorozatgyilkos utáni nyomozása ugyan sok izgalmat tartogatott számomra, de mégsem tudta folyamatosan fenntartani az érdeklődésemet. Arról már nem is beszélve, hogy a végén volt egy olyan húzása, amit egyszerűen nemcsak, hogy nem tudtam hova tenni, de határozottan meg is gyűlöltem őt miatta.   
Igazából nem tudom megragadni azt a pillanatot, hogy hol csúszott félre az egész, hogy honnan kezdtem azt érezni, hogy már nem nagyon köt le a történet. Pedig az alapötlet szerintem baromi jó volt, de sajnos a kivitelezés nekem nem jött be és a vége sem ütött akkorát, mint amire számítottam. És ezért bizony a feszültség hiányát, az események valószerűtlenségét és talán (a gyönyörű mondatai ellenére is) az író egyedi stílusát (ami mint tudjuk egy nagyon szubjektív dolog, lehet szeretni vagy sem…) okoltam leginkább. 

Ami viszont tetszett a könyvben az a szereplők közötti bonyolult kötelékek ábrázolása volt, illetve Kevin emlékeinek és félelmeinek különös egyvelege, valamint a családjával való fura kapcsolata, mely elemek megjelenítése a könyv elején igazán erősre sikeredett. Szóval összességében érdekes olvasmány volt ez. Nem lett a kedvencem, de örülök, hogy olvashattam. 
Michael Harvey
Értékelés 3.5/5

Kiadó:Gabo
Eredeti cím: Brighton
Sorozat: -
Oldalszám: 364


tovább olvasom Michael Harvey: Brighton