2016/12/27

Pszt, tudja valaki, hogy mit jelenet a...

...gribedli?

Nos, nem leszek oly szívtelen és kegyetlen, hogy nem árulom el nektek a megfejtést, de előtte a játék kedvéért tippeljetek, hogy ti mire gondoltok?

Szóval ez a gribedli vagy mifene lehet, hogy:

a) Valamilyen régi ruhanemű? Mondjuk az alsószoknyához van valamiféle köze?

b) Vagy esetleg valami különleges tésztaféle?

c) Vagy az a bizonyos lyuk egyesek állán vagy az arcán, mely utóbbi nevetés közben keletkezik?

Őszintén szólva, ha valaki nekem tette volna fel ezt a kérdést, biz' isten valami bajuszkötőre gondoltam volna, de mivel olyan szövegkörnyezetben találkoztam vele, amiből rögtön tudtam, hogy miről van szó, így nem igazán tudtam eljátszadozni a jelentése gondolatával. Ám a családom mindenért kárpótolt, amikor olyan hihetetlen jó ötletekkel álltak elő, hogy csak vijjogni tudtam kínomban a röhögéstől. Az egészben egyébként az a legnagyobb röhej, hogy amióta csak az eszemet tudom, nekem is van gribedlim vagyis mosolygödröm vagy más néven bájgödröm - mely utóbbi elnevezést különösen mókásnak találok -, de soha a büdös életben nem tudtam, hogy ennek ez a hivatalos neve.

Kapcsolódó könyv:
Emily Brightwell: Mrs ​Jeffries és a halott orvos



tovább olvasom Pszt, tudja valaki, hogy mit jelenet a...

2016/12/21

, , , , ,

Eoin Dempsey: Rebecca nyomában


Te milyen messzire mennél a szerelmedért, és mire lennél - vagy inkább nem lennél - képes, hogy megmentsd őket?
Igen, tudom, hogy ez egy elég klisés felütés, amit, ha teszem azt, egy könyv hátulján olvasnék lehet, hogy a folytatására már nem is nagyon lennék kíváncsi, de higgyétek el, hogy végig ezek és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben a könyv olvasása közben.

Christopher és Rebecca 6 évesek voltak, amikor először találkoztak Jersey szigetén 1924-ben. Christopher családja - a húga és a feleségét gyászoló édesapja - ez idő tájt érkeztek a szigetre Németországból, míg Rebecca mindvégig itt élt az alkoholista apjával és anyjával együtt. Amikor a lány idősebb lett és megelégelte az apja folytonos lelki és fizikai bántalmazását Angliába menekült, Christopher pedig, aki már akkor szerelmes volt a lányba azt hitte, hogy örökre elveszítette őt. Ám sem az egymás közötti távolság, sem a lány szülei, és sem az Európa felett gyülekező nyomasztó viharfelhők nem tudták őket elválasztani egymástól... persze csak egy darabig. Ugyanis amikor a második világháborúban a nácik megszállják Jersey-t, Christopher megpróbálja elrejteni a lány zsidó gyökereit, de hiába, mert több millió társával együtt őt is elnyeli a náci rezsim. Christopher pedig, hogy megmentse szerelmét SS katonának áll, és minden ismeretségét és pénzét latba vetve Auschwitzba helyezteti át magát, ahol a gázkamrák áldozataitól ellopott pénz kezelése mellett mindvégig a koncentrációs táborok burjánzó rendszerében elveszett Rebecca után kutat.

Nem sok holokausztos könyvet olvasok, pedig alapjában véve szeretem őket, persze csak módjával és bizonyos időközönként - érdekes mód vannak olyan időszakaim, amikor kifejezetten kívánom az ilyen témájú könyveket - és a Rebecca nyomában most ezen ferde hajlamaim kielégítésére pont jókor jött. Túlzás lenne azt mondanom, hogy a történet minden elem és mozzanata elnyerte a tetszésemet, mert a z elejével és a végével például voltak problémáim és Rebeccát sem tudtam igazán megkedvelni, ám ennek ellenére mégis azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett a könyv és hogy totál magával sodort a cselekménye.
A főszereplők közül Rebecca volt számomra a gyenge pont, bosszantóan optimistának és önzőnek találtam őt ahhoz - ó, de még mennyire -, hogy a szívembe tudjam zárni. Persze tudom, hogy a háború elején még senki nem gondolta volna, hogy a zsidókat érintő egyre erősödő diszkriminációs rendelkezések betetőzése majd népirtás lesz, de simán elképzelhetőnek tartom, ha mindezzel tisztában is lett volna Rebecca, akkor is ugyanúgy egyedül hozta volna meg a saját kis döntéseit - mint ahogyan azt most is tette -, figyelmen kívül hagyva, hogy mindezek következményei rajta kívül mást is súlyosan érinthet.
Az auschwitz-birkenaui tábor hírhedt kapuja
Christopher karakteréről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy az égvilágon semmiféle negatívumot nem tudok felróni a számára. Az ő karaktere a Schindler listája című filmet juttatta az eszembe, ahol a főszereplő hozzá hasonlóan szintén mindent megtett azokért a nőkért és gyerekekért, akik a felügyelete alatt dolgoztak. És bár igaz, hogy kezdetben minden hatalmát és befolyását csakis Rebecca megtalálására fordította, de később, amikor rájött, hogy az Auschwitzon átfolyó piszkos pénz milyen váratlan lehetőségeket kínál a számára, olyan lépésre szánja el magát, mellyel több száz ember sorsát képes megváltotatni. A könyv igazából Christopher oldaláról mutatja be az eseményeket, az ő belső küzdelmének és gyötrelmének lehetünk szemtanúi, amikor nap, mint nap, több ezer ember értelmetlen halálát kénytelen tehetetlenül végignézni. (Én azt is megkockáztatom, hogy talán ő még többet szenvedett, mint Rebecca, de erről szerintem rendkívül hosszasan lehetne beszélgetni.) 

Úgy hiszem, hogy sokáig nem fogom elfelejteni ezt a könyvet, mert az érzelmi hatása alól igen nehezen tudtam magam kivonni. Egész nap ott motoszkált a történet a fejemben, és alig vártam a nap végét, hogy újra a kezembe vehessem a könyvet és végre megtudjam, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. És bár tudom, hogy a Rebecca nyomában csak egy fikció, mégis hiszem, sőt tudom, hogy voltak olyan kivételes emberek a történelem ezen szégyenteljes korszakában, akiknek tettei példaértékű lehet mindannyiunk számára.

Eoin Dempsey
Értékelés: 4.5/4

Kiadó:Maxim
Sorozat : -
Oldalszám: 280


tovább olvasom Eoin Dempsey: Rebecca nyomában

2016/12/08

, , , , , ,

Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

A Franz Eberhofer sorozat első darabja egy nagyon szellemes és könnyed olvasmány volt, melyben igaz, hogy egy bizarr módon elkövetett négyes gyilkosság is szerepelt, de mindennek a tálalása és a szereplők ábrázolás olyan humoros és egyszerű formában történt, hogy az roppant kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott a számomra.

A történet egy tarka mezőkkel és erdőkkel övezett bajor falucskában játszódik, Niederkaltenkirhenben (imádom kimondani a nevét), mely helyen csak egyetlen templom van - az is a falu közepén - meg egynéhány színes parasztház, no meg természetesen egy kocsma, ami Wolfié a helyi kocsmárosé. Itt szokták kibeszélni a falu lakói esténként egy jó pofa sör mellett a nagyvilág eseményeit és, hogy kivel mi történt aznap, merthogy itt mindenki ismer mindenkit, és nincs az a mélység, ahova a titkokat el lehetne temetni. Szóval ezen az idilli kis helyen él főhősünk Franz, akit fegyelmi okokból helyeztek át a nyüzsgő nagyvárosból ebbe a csendes kis helyre - ami egyébként a szülőfaluja is egyben - aminek ő nem kifejezetten örül, de meg kell hagyni, hogy itt legalább nem dolgozza agyon magát és a stresszt is csak hallomásból ismeri. A lakása igen szerény, mivel a szülői ház melletti kis disznóólban lakik, ami ugyan most épp átalakítás alatt áll, de ha mindez nem így lenne szerintem az sem különösebben zavarná. Jó, ha tudjátok Franzról, hogy a nőkkel ellentétben őt valóban, ismétlem valóban csak a fontos dolgok foglalkoztatják, olyanok mint például az evés, ivás és a nők. És fontosnak tartom még elmondani róla azt is, hogy bár lehet, hogy nem mindig mutatja ki, de szent meggyőződésem, hogy szereti az édesapját, aki a Beatles utáni rajongásával néha már az őrületbe kergeti. És a nagymamájáért is mindenre hajlandó lenne, aki szegény olyannyira árérzékeny, hogy ha lemaradna egy akcióról vagy valamilyen kuponról, akkor az bele is betegedne. A bátyjáról pedig csak annyit, hogy ő egy elég fura figura, merthogy egyrészt mágnesként vonza azokat a nőket, akiket saját magukon és a pénzen kívül semmi más nem érdekel, másrészt pedig, mert értelmiséginek gondolja magát a könyvesboltja révén, de a valóságban olyan messze áll tőle, mint vidéki kisnyugdíjastól a pörgős élet.
Szóval a szereplőket és az alapfelállást már mindenki el tudja képzelni - és most figyeljetek, mert jön a csavar; erre a helyre érkezik egy ismeretlen dögös maca a városból, aki után aztán minden pasas rögtön megbolondul a faluban.

Természetesen a mi Fanzink is beáll a hódolók sorába, melynek hatására csak nagy sokára szúr neki szemet a Neuhofer család tagjainak egymás után történő bizarr elhalálozása. Ám, hogy valóban baleset történt-e vagy gyilkosság áldozatai lettek szegények, ki tudja. A lényeg, hogy Franz, ha nehezen is, de lassan (mozgásba) nyomozásba lendül, segítőtársként pedig ott van neki régi barátja Rudi, aki, ha nem szorgalmazta volna folyamatosan, hogy a nagy mellek helyett – ami annyira elvakította szegény Franzit, hogy a legkristálytisztább bűncselekményt is képtelen volt meglátni – inkább a rejtély megoldására koncentráljon, akkor még mindig a hős szerelmest játszaná.
Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon jó választás volt ez a könyv az év végére, azt kaptam tőle, amit vártam és amitől jól éreztem magam. Mondjuk az is igaz, hogy nem volt nehéz dolga velem az írónőnek, mert én mindenképp e műfaj kedvelőjének mondanám magam. Szeretem a rejtélyes halálesetekkel és nyomozással megtűzdelt humoros és vidám történeteket (igen, én is érzem a kontrasztot e kettő között), úgyhogy erősen bízom benne, hogy a kiadó a folytatásokkal is megörvendeztet majd bennünket. Én legalább is biztos vevő leszek rájuk.
Rita Falk
Értékelés 4.5/5

A sorozat külföldön már a 8. résznél tart.


Kiadó: Művelt Nép
Sorozat: Franz Eberhofer 
Oldalszám: 300

tovább olvasom Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)