Bart Baker: Mézeshetek Harryvel

Nagyon rég történt már meg velem, hogy egy könyvnél ennyire nem azt kaptam, amit vártam. Ugyanis én azt hittem, hogy a Mézeshetek Harryvel egy végig humoros, és sírva nevetős történet lesz. Még egy kis nyomozós szálat is képzeltem bele a borító alapján, ami felett egyébként bevallom hősiesen pár percet erősen el kellett gondolkodnom, hogy vajh’ mit is akar ábrázolni. Ám az, hogy én ennek a könyvnek az első felén röhögni, majd csacsi módjára pityeregni, a másodikon pedig bőszen háborogni fogok, meg sem fordult a fejemben.

"Két dolog érdekel: a nők és a bárok."

Történetünk főhőse Todd – aki egy nagy hírben álló alkoholista, szoknyapecér - egy bárban találkozik Tamival, akibe rögtön szerelembe is esik, és szerencsére a lányt sem hagyja hidegen Todd kisugárzása. Szerelem volt ez első látásra, mely során Taminak sikerült lerombolnia Todd régi énjét és egy új srácot faragni belőle. Tami lett a férfi erkölcsi iránytűje, mondhatni megmentője, és minden simán is ment volna a kettőjük kapcsolatában, ha Tamit nem egy mindenre elszánt apa őrizte volna. Harry rajongásig szerette a lányát, senkit nem engedett a közelébe. Minden udvarlóját semmibe vette vagy úgy befenyítette, hogy ennek hatására sokan elmenekültek előle, de Todd kitartott és Tami mellett maradt. Ami nem kis teljesítmény, mert Harry apai odaadása tényleg már-már a megszállottsággal volt határos. Todd viszont szerelmes volt és senki, de senki nem állíthatta meg abban, hogy Tamit feleségül vegye. Ám az esküvő előtti véletlen balszerencse folytán minden álma szerte foszlik.

Egy kis könnyed szórakozás reményében vettem a kezembe a kötetet és az elején nem is volt vele semmi problémám, mert úgy éreztem, hogy ez egy irtó humoros és mulatságos könyv lesz. Todd cinikus belső monológjai roppan viccesek és jó stílusúak voltak, amikből mondjuk egy idő után már kezdett sok lenni és néha kissé izzadságszagúnak tűnni, de úgy voltam vele, hogy egye fene, jó ez így is, meg hátha a későbbiekben majd kevesebb mennyiségben fogja mindezt ránk borítani az író, de nem, tévedtem. Igazából tudnom kellett volna a fülszövegben lévő "tragédia" és a könyv címének összerakásából, hogy milyen irányban mennek majd az események, de valahogy mégsem figyeltem fel rá, ezért is ért váratlanul, amikor úgy a könyv 20-30%-nál becsapott a ménkű. Tami tragédiája és annak leírása, valamint Todd és Harry fájdalma annyira szíven ütött, hogy ezt a részt végig bőgtem. Borzalmas volt látni a szenvedésüket, és egyáltalán belegondolni abba, hogy az ember milyen gyorsan elveszítheti azt, ami igazán fontos a számára. Úgyhogy a könyv első fele számomra a nevetés majd a sírás jegyében telt. Az ez után történtek egy részét azonban nem tudtam hová tenni.

Úgy éreztem, mintha az író nem tudta volna eldönteni, hogy merre vigye a történetet. Volt egy elképzelése, melyben a kiindulás és a befejezés adott volt, de a köztes dolgokkal gondjai voltak. Mintha azt szerette volna, hogy nevessünk, sírjunk és sajnáljuk Toddot, de legfőképp jókat mulassunk megbotránkoztató tettein, mellyel sajnos nekem komoly problémáim voltak. Mondjuk az is lehet, hogy én vettem túl komolyan az egészet, és bár átéreztem Todd bánatának mélységét, de sajátos önsajnálatát, melyben az ivás mellett a más nőkkel való testi örömökben való tobzódást választotta, hogy az erkölcsösség utolsó maradványait is kiölje magából, nekem valahogy nem vette be a gyomrom. Persze lehet, ha filmvásznon láttam volna az egészet (melyre ha minden igaz már régóta törekvések vannak), máshogy csapódott le volna mindez, de könyvben olvasva, hiába egy rendkívül olvasmányos és jó stílusban megírt történetről van szó, mégsem találtam annyira szórakoztatónak.

A könyv egyébként két olyan rendkívül makacs és nehezen kezelhető ember történetét meséli el, akik mindenre képesek lennének a szeretett nő figyelméért és szeretetéért. Ám egy szörnyű tragédia folytán csak egy emlék rabjai maradnak, amit nem tudnak kezelni, pedig erősen próbálkoznak. Igyekeznek elfogadni és hozzászokni az új valósághoz, amit az élet hozott számukra, még ha ez igen nehezen is megy nekik. Kezdetben élveztem Todd Harryvel való interakcióit, amik azon felül, hogy rendkívül feszültek voltak szórakoztatónak is találtam. Harrynek pedig, aki a kezdetektől fogva durva és elutasító volt, örömmel láttam a sebezhető oldalát is később a történet folyamán.

Szóval összességébe ez a könyv a rengeteg érzelmes témának  köszönhetően - szerelem, gyász , elengedés és elfogadás - egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. De sajnos sem a humor, sem a jó stílus nem segített azon, hogy én ezt az elejétől a végéig élvezetesnek is találjam.

Ui.: Talán az író fb oldalán olvastam, hogy Harry és Todd szerepére Robert De Niro és Bradley Cooper lennének az ideális jelöltek, ami szerintem szuper választás lenne.

Bart Baker

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Honeymoon With Harry
Oldalszám: 368