5 sorozat, amit nagyon szívesen újraolvasnék, ha…

 …ha lenne rá elég időm. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem fogok megpróbálkozni velük. Majd talán az ünnepek alatt – hahaha… ez még így koronavírus idején is elég meredeken hangzik, hiszen olyan sok sütés-főzés és takarítás áll még előttem, ráadásul ebben az évben is annyi új könyvet vásároltam magamnak - pedig megfogadtam, hogy visszafogom a gyeplőt - , hogy azokra is alig jut majd időm, nemhogy még a lent felsorolt sorozatokra. De fő az optimizmus, úgyhogy újraolvasásra fel! 

A legelső újrázás, amit már nagyon régóta tervezgetek és itt motoszkál mindig a fejemben, az Jeaniene Frosttól a Cat és Bones sorozat lenne. Úristen, hogy én mennyire imádtam ennek a sorozatnak az első résztét. Meg a másodikat, és persze az összes többit is. És most, hogy már csak egy kötet megjelenése van hátra, hogy teljes legyen a boldogság, igazán jó ötletnek tartom, sőt, határozottan úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy újra felelevenítsem kedvenc vámpírpárosom történetét. Hátha mire eljutok a hetedik részig, már nálunk is megjelenik végre - bár félelmetesen nagy a csönd az utolsó kötet körül.

A másik nagy szerelmem Julia Quinntől a Bridgerton család. Aminek a Netflixes feldolgozására irtó kíváncsi voltam, igen múlt időben voltam. Hogy miért? Nos, mindig izgatottan olvasgattam azokat a hírmorzsákat, amik a forgatásról érkeztek. Ám ahogy végignéztem a legelső trailert, bevallom, kissé elment tőle a kedvem. Sem a zenére, sem a látványra, sem a kosztümökre, sem a színészekre nem kaptam fel a fejemet. Egyiktől sem ájultam el és mondtam magamban, hogy fúúú, ez aztán tényleg olyan, mint amilyennek elképzeltem. Persze lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz majd részem– bárcsak úgy lenne –, ha megnézem az első részt, mindenesetre az előzeteseket látva nem kapott el az "ezt nekem mindenképpen látom kell" gyötrő érzése. Sőt, inkább újraolvasnám a sorozatot, mintsem nézném.

Aztán itt van egy régi nagy szerelmem, ami sajnos nem sok reklámot és hájpot kapott, pedig nagyon megérdemelné. Ez pedig Fiona Paultól Az Örök Rózsa titkai. Hihetetlen hangulatos trilógia ez, már csak azért is, mivel a reneszánsz Velencében játszódik és mivel számomra ez a gyakran romantizált történelmi időszak nagyon tetszik és közel áll a szívemhez, különösen mély nyomott hagyott bennem. Az Örök Rózsa titkai tulajdonképpen egy krimi, egy erős romantikus szállal, mely kombinációt alapvetően imádom. A hangulata pedig, ahhh… elképesztően jó. Csak néhány szót mondok: sötét sikátorok, egy brutális gyilkosság, koszos csatornalabirintusok, rengeteg gondolázás és sötét titkokkal teli lebujok. Természetesen szerelmi háromszög is van a sztoriban – ami egyáltalán nem szenvelgős vagy nyavalygós -, úgyhogy aki egy hátborzongató és kissé gótikus hangulatú romantikus krimire vágyik, annak bátran ajánlom. 

Brenda Joyce Francesca Cahill sorozata szintén egy szuperjó sorozat, amit az olvasóközönség sajnos ugyancsak méltatlanul elhanyagol. Pedig egy rendkívül izgalmas és hangulatos 9 részes szériáról van szó, ami a 20. század eleji Amerikában játszódik. Főszereplője egy csinos fiatal nő Francesca Cahill, aki férfiakat megszégyenítő módon tájékozott a politikában, reformer elveket vall, és a szegények megsegítésben is komoly szerepet vállal. Aztán egy nap, óhatatlanul belesodródik egy gyikossági nyomozás kellős közepébe, melynek kapcsán elhatározza, hogy magánnyomozónak áll. Sorra deríti fel a különböző bűnügyeket a roppant jóképű Rick Bragg rendőrfőkapitány segítségével, akivel aztán pár rész után szerelembe bonyolódik. Persze egy harmadik férfi, Bragg féltestvére is belép a képbe – csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog -, így rengeteg érzelmi vihar és magánéleti probléma fűszerezi a történetet. Mindenesetre ez is egy baromi jó kis bűnügyi romantikus sorozat, ahol a szerelmi szál kötetről kötetre egyre erősebb lesz, olyannyira, hogy kb. a második vagy harmadik résztől már egyszerűen képtelenség lesz elszakadni a sorozattól.

És a végére hagytam a legjobbat, úgyhogy kérlek nézzétek el nekem, ha ezzel a szériával kimondottan elfogult vagyok. A Tündérkrónikák – és itt most az első 5 kötetre gondolok - sorozat számomra minden mást űberel. Úgy gondolom, hogy ez a sorozat volt eddig a legfantáziadúsabb, legszövevényesebb, legkiszámíthatatlanabb, no meg persze a legszexisebb fantasy, amit valaha olvastam. Azt nem mondom, hogy hibátlan volt minden kötete, mert voltak jelenetek és olyan hosszabb fejezetek, amikért annyira nem rajongtam, de összességébe az az öt rész, amit szinte pár hét alatt egyszerre daráltam le, szerintem szuper jó volt, letehetetlen, következetes, izgalmas és iszonyat tekervényes. Szóval mindenképp megérett egy újraolvasásra.

       

Nektek melyik a kedvenc sorozatotok? Melyiket kívánjátok újraolvasni mostanság a legjobban?