2020/12/06

, , , ,

5 sorozat, amit nagyon szívesen újraolvasnék, ha…

 …ha lenne rá elég időm. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem fogok megpróbálkozni velük. Majd talán az ünnepek alatt – hahaha… ez még így koronavírus idején is elég meredeken hangzik, hiszen olyan sok sütés-főzés és takarítás áll még előttem, ráadásul ebben az évben is annyi új könyvet vásároltam magamnak - pedig megfogadtam, hogy visszafogom a gyeplőt - , hogy azokra is alig jut majd időm, nemhogy még a lent felsorolt sorozatokra. De fő az optimizmus, úgyhogy újraolvasásra fel! 

A legelső újrázás, amit már nagyon régóta tervezgetek és itt motoszkál mindig a fejemben, az Jeaniene Frosttól a Cat és Bones sorozat lenne. Úristen, hogy én mennyire imádtam ennek a sorozatnak az első résztét. Meg a másodikat, és persze az összes többit is. És most, hogy már csak egy kötet megjelenése van hátra, hogy teljes legyen a boldogság, igazán jó ötletnek tartom, sőt, határozottan úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy újra felelevenítsem kedvenc vámpírpárosom történetét. Hátha mire eljutok a hetedik részig, már nálunk is megjelenik végre - bár félelmetesen nagy a csönd az utolsó kötet körül.
A másik nagy szerelmem Julia Quinntől a Bridgerton család. Aminek a Netflixes feldolgozására irtó kíváncsi voltam, igen múlt időben voltam. Hogy miért? Nos, mindig izgatottan olvasgattam azokat a hírmorzsákat, amik a forgatásról érkeztek. Ám ahogy végignéztem a legelső trailert, bevallom, kissé elment tőle a kedvem. Sem a zenére, sem a látványra, sem a kosztümökre, sem a színészekre nem kaptam fel a fejemet. Egyiktől sem ájultam el és mondtam magamban, hogy fúúú, ez aztán tényleg olyan, mint amilyennek elképzeltem. Persze lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz majd részem– bárcsak úgy lenne –, ha megnézem az első részt, mindenesetre az előzeteseket látva nem kapott el az "ezt nekem mindenképpen látom kell" gyötrő érzése. Sőt, inkább újraolvasnám a sorozatot, mintsem nézném.
Aztán itt van egy régi nagy szerelmem, ami sajnos nem sok reklámot és hájpot kapott, pedig nagyon megérdemelné. Ez pedig Fiona Paultól Az Örök Rózsa titkai. Hihetetlen hangulatos trilógia ez, már csak azért is, mivel a reneszánsz Velencében játszódik és mivel számomra ez a gyakran romantizált történelmi időszak nagyon tetszik és közel áll a szívemhez, különösen mély nyomott hagyott bennem. Az Örök Rózsa titkai tulajdonképpen egy krimi, egy erős romantikus szállal, mely kombinációt alapvetően imádom. A hangulata pedig, ahhh… elképesztően jó. Csak néhány szót mondok: sötét sikátorok, egy brutális gyilkosság, koszos csatornalabirintusok, rengeteg gondolázás és sötét titkokkal teli lebujok. Természetesen szerelmi háromszög is van a sztoriban – ami egyáltalán nem szenvelgős vagy nyavalygós -, úgyhogy aki egy hátborzongató és kissé gótikus hangulatú romantikus krimire vágyik, annak bátran ajánlom. 
Brenda Joyce Francesca Cahill sorozata szintén egy szuperjó sorozat, amit az olvasóközönség sajnos ugyancsak méltatlanul elhanyagol. Pedig egy rendkívül izgalmas és hangulatos 9 részes szériáról van szó, ami a 20. század eleji Amerikában játszódik. Főszereplője egy csinos fiatal nő Francesca Cahill, aki férfiakat megszégyenítő módon tájékozott a politikában, reformer elveket vall, és a szegények megsegítésben is komoly szerepet vállal. Aztán egy nap, óhatatlanul belesodródik egy gyikossági nyomozás kellős közepébe, melynek kapcsán elhatározza, hogy magánnyomozónak áll. Sorra deríti fel a különböző bűnügyeket a roppant jóképű Rick Bragg rendőrfőkapitány segítségével, akivel aztán pár rész után szerelembe bonyolódik. Persze egy harmadik férfi, Bragg féltestvére is belép a képbe – csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog -, így rengeteg érzelmi vihar és magánéleti probléma fűszerezi a történetet. Mindenesetre ez is egy baromi jó kis bűnügyi romantikus sorozat, ahol a szerelmi szál kötetről kötetre egyre erősebb lesz, olyannyira, hogy kb. a második vagy harmadik résztől már egyszerűen képtelenség lesz elszakadni a sorozattól.
És a végére hagytam a legjobbat, úgyhogy kérlek nézzétek el nekem, ha ezzel a szériával kimondottan elfogult vagyok. A Tündérkrónikák – és itt most az első 5 kötetre gondolok - sorozat számomra minden mást űberel. Úgy gondolom, hogy ez a sorozat volt eddig a legfantáziadúsabb, legszövevényesebb, legkiszámíthatatlanabb, no meg persze a legszexisebb fantasy, amit valaha olvastam. Azt nem mondom, hogy hibátlan volt minden kötete, mert voltak jelenetek és olyan hosszabb fejezetek, amikért annyira nem rajongtam, de összességébe az az öt rész, amit szinte pár hét alatt egyszerre daráltam le, szerintem szuper jó volt, letehetetlen, következetes, izgalmas és iszonyat tekervényes. Szóval mindenképp megérett egy újraolvasásra.
       
Nektek melyik a kedvenc sorozatotok? Melyiket kívánjátok újraolvasni mostanság a legjobban?

12 megjegyzés:

  1. A Tündérkrónikákat én is imádtam :) Van molyon a havi egy újraolvasás kihívás, nem akarsz arra jelentkezni? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj a kihívásokkal, hogy én azokat mindig szép sorban bebukom. Egyhez ragaszkodom nagyon, Lobo várólista csökkentéséhez, de még azt sem teljesítettem soha, ismétlem soha. Pedig már 5 éve próbálkozom vele... hasztalan. :) Marhára frusztráló tud ám ez lenni. :D

      Törlés
    2. Megértem ezt, sokáig kifejezetten stresszeltek a kihívások, kötelezőnek éreztem, csak azért sem olvastam már el utána az adott könyvet. A Várólista csökkentés nekem idén most sikerült először - az alternatív lista volt a hunyó :D Eddig sosem használtam, de most igen, és sikerült is :) Nem lehet, hogy nálad is ilyesmi lehet a gond?
      A havinál nekem az tetszett, hogy te döntöd el, mit olvasol újra - lehet ez egy mesekönyv. Illetve az motivált, hogy ami nincs meg, azt megvegyem :)

      Törlés
    3. Tavaly is nyafogtam a várólista csökkentés miatt és Pupi is pont ezt mondta, hogy miért nem csinálok egy alternatív listát. Azt mondtam erre, hogy én azt kicsit "csalásnak" érzem, mert nem az a lényeg, hogy azt a 12 könyvet olvasd el, amit kiválasztottál? Ez az igazi kihívás, nem? Az alternatív lista olyan, mintha 12 Jolly Jokered lenne. Egy pakliban (52 lap) is csak 3 ilyen van. 😊 Ettől függetlenül most már én is nagyon hajlok rá, hogy ilyen segítséghez folyamodjak. Úgyhogy igen, eldöntöttem, jövőre nekem is két listám lesz. :P

      Az újraolvasós kihíváson jobban el kell gondolkodom, mert a mesekönyvekkel bogarat ültettél a fülembe.

      Törlés
    4. Megértem, régebben én is így voltam, de igazából ne úgy gondolj rá, mint jolly joker, hanem hogy ha azokból is elolvasol, akkor 12+x könyvet el is olvastál :D

      Törlés
  2. Köszönöm szépen, bearanyoztad a napomat Az Örök Rózsa titkaival. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki.:)
      Imádtam a könyv hangulatát, tényleg a legjobb sorozatok egyike - számomra legalábbis. Nagyon sajnálom, hogy kevesen olvassák.

      Törlés
  3. Az Örök rózsán már gondolkodom egy ideje, a többi, bevallom, nem mozgatott meg.
    A Tündérkrónikákat olvastam, ami magyarul megjelent, és akkor szerettem, de utólag visszagondolva már nem értem, miért...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó az Örök rózsán egy percig ne gondolkodj, hanem rögtön kezdj bele. :D Szerintem neked is tetszene.
      A Tündérkrónikák? Lehet újra kéne olvasnod, hogy eszedbe jusson, mit is szerettél benne. ;)

      Törlés
    2. Ó, ez jól hangzik. :)

      Azt hiszem, már nem akarom tudni. :D Van bőven helyette más. :)

      Törlés
  4. Az tök jó, hogy neked több év után is tetszik valami. Nekem is vannak ilyen könyveim, de sajnos a Cat és Bones sorozat úgy tűnik, nem tartozik ide (elég sokat is változott az ízlésem, plusz nagyon hangulatolvasó lettem, van, hogy semmi nem köt le). Még kb. 11 éve olvastam az első részt, az akkor tetszett, de nemrég folytatni akartam és nem kötött le...
    Moningot még meg akarom próbálni. A harmadikat elolvastam még 2011-ben, de nem tudtam folytatni, és évekkel később a negyedik már nem kötött le. Újraolvasva az elsőtől lehet, hogy jobban tetszene.
    Chicagoland vámpírjaival kellene még haladnom, ha már a második kötet megvan, az első tetszett 2013-ban.
    Fiona Paul könyvei érdekesnek tűnnek, lehet, hogy velük is teszek egy próbát. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy én is bő 10 éve olvastam a Cat és Bones sorozat első részét, de emlékszem, hogy annak idején nagyon tetszett és rögtön megfogott. Kicsit félek tőle, hogy mai fejjel már nem azt az élményt fogja nyújtani, amit akkor – nagyon-nagyon szomorú leszek, ha így lesz -, de mindenképp megpróbálkozom vele, mert szerintem az egyik legjobb vámpíros sorozat.

      És akkor itt most rá is kanyarodnék a Chicagoland vámpírjaira, amit szintén IMÁDOK. :D Én már a 6. résznél tartok és még mindig teljesen rá vagyok kattanva. Irtózatosan sajnálom, hogy egyik kiadó sem karolta fel és folytatta a sorozatot, pedig igen nagy rajongó tábora van. Szerintem ez is egy nagyon jó kis sorozat.

      Moninggal nekem az volt a szerencsém, hogy egyszerre tudtam olvasni mind az 5 részt. Lehet, ha éveket kellett volna várnom a folytatásra, akkor kiestem volna a történetből és nem olyan erősen hatott volna rám, mint így. Mindenesetre emlékszem, hogy az első rész nem annyira fogott meg, de mivel nálam volt a 2., így olvastam tovább. És ahogy kiolvastam a 4-et, még aznap rohantam a könyvtárba, hogy kivegyem az utolsót :D Jó volt.

      Fiona Pault pedig mindenképp csak ajánlani tudom. :)

      Törlés