2020/01/14

, , , , , , ,

Julia Quinn: Csókja megmondja (Bridgerton család 7.)

Be kell valljam, hogy ezt a kötetet is némi félelemmel kezdtem el olvasni. Nem voltam benne biztos, hogy ez is ugyanúgy el tud majd varázsolni, mint ahogy azt a sorozat előző történetei tették. Ám a legfőbb okom mégis az volt, hogy a két legfiatalabb Bridgerton testvér  - Hyacinth és Gregory, mivel kevés szerepet kaptak az előző részekben - nem igazán nőttek közel a szívemhez és ebből adódóan nem is nagyon furdalt a kíváncsiság sorsukat illetően. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem voltam kíváncsi rájuk, - illetve vagyok is még most is, hiszen Gregory még mindig hátra van - csak azt hittem, hogy a sorozat legjobb részein már rég túl vagyok. De rá kellett jönnöm, hogy ez biza nem így van!!!!:)

A hetedik rész Hyacinth Bridgerton és Gareth St. Clair egymásra találásáról szól. Gareth apja meg van győződve arról, hogy fia nem a vér szerinti gyermeke, amiben teljes mértékben igaza is van. Ez miatt kezdettől fogva gyűlölte és megvetette őt, és minden alkalmat megragadott, hogy mindezt az orra alá is dörgölje, melyből adódóan az apa és fia közötti kapcsolat, finoman szóval is „kínosan” feszültté vált. Miután Lord St. Clair minden anyagi támogatást megtagadott a fiától, Gareth elhagyja a szülői házat és egyetlen rokonához, Lady Danbury-hoz, az anyai nagyanyjához fordul segítségért, aki természeten mindent megtesz kedvenc unokájáért, melynek köszönhetően Gareth, több éven keresztül nyugodtan élvezheti nagyanyja szerető támogatását.


Aki nyomon követte a sorozat eddigi részeit az biztosan tudja, hogy Lady Danbury egy igen tiszteletre méltó idős matróna, akit szinte mindenki próbál elkerülni egy-egy báli rendezvény alkalmával. Melynek  oka nemcsak a kíméletlenül szúrós és cinikus megjegyzéseiből adódik - mellyel azokat a személyeket tünteti ki elsősorban, akiket valamilyen oknál fogva nem kedvel igazán -, hanem a sétapálcájának  (mások szemében társasági fegyverének) életveszélyes használata miatt is. Úgy emlékeszem, hogy tekintélyt parancsoló személye szinte mindegyik részben feltűnt már párszor, és mivel e "kedves" hölgyet is nyugodt szívvel sorolhatom kedvenc szereplőim körébe, így különösen örültem annak, hogy ebben a részben jobban is megismerhetem őt.

Hősnőnk Hyacinth, a legfiatalabb és egyben az utolsó hajadon lánygyermek a Bridgerton családban, akinek férjhez adása igen nagy fejfájást okoz mindenki számára. Merthogy Hyacinth egy elég különc, szókimondó, másokat előszeretettel bosszantó, igen akaratos és ráadásul még pimasz teremtés is egyben, mely tulajdonságokkal, na jah, tényleg bolond lenne bárki is elvenni. 

„És azon tűnődött, vajon Gareth megcsókolja-e újra… Kétsége sem volt afelől, hogy a férfit még mindig egy kicsit idegesíti. De mindenkit idegesít egy kicsit, ezért úgy vélte, hogy nem érdemes ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani.”
A történetben előkerül egy családi napló, amely Gareth származásával kapcsolatos titkokat rejt magában, olvashatunk egy kis kincsvadászatról és természetesen egy romantikus szerelemről, melyet az írónő a tőle megszokott már jól ismert humorral fűszerezett. Gareth harcát az apjával meghatónak éreztem és persze sajnáltam is őt miatta, de mivel (már) tudom, hogy az írónő minden egyes regénye happy and-el végződik, így nem igazán aggódtam magam halálra miatta. Egyébként én úgy éreztem, hogy ebben a részben most a cselekmény izgalmasabb volt, mint az előzőekben, inkább a rejtélyes naplón volt a hangsúly, mintsem a szerelmesek egymás közötti évődésén. És a fő konfliktus is inkább Gareth és az apja között zajlott, mintsem a két főszereplő között, de én ezt egy cseppet sem bántam, mert így is tökéletes volt minden. 
Bevallom az előző részekben, ha szó is volt Hyacinth-ról, a személye nem igazán ragadta meg a figyelmemet, de ennek a résznek köszönhetően - számomra is meglepő mód – mégis nagy kedvenc lett belőle. 

És tudom, hogy mindig ezt mondom, de ismét úgy érzem, hogy ez volt az egyik legjobb rész a sorozatból, ha nem a legjobb.


Az eredeti bejegyzés 2011. augusztus 21-én íródott.

    A sorozat részei:
       1.       A herceg és én
       2.       A vikomt, aki engem szeretett
       3.       Tisztességes ajánlat
       4.       Mr.Bridgerton csábítása
       5.       Sir Philliphnek szeretettel
       6.       Rossz kor
       7.       Csókja megmondja
       8.       Esküvő lesz
       +1  És boldogan éltek

Kiadó: Gabo Kiadó
Eredeti cím: It's In His Kiss
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 384

2 megjegyzés:

  1. Annyi gusztán írtál róla, hogy "rákívántam". :D De nem vagyok biztos benne, hogy nekem való ez.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem neked nem tetszene annyira, mint nekem - pedig ó, de örülnék annak, ha ez nem így lenne. :) Igazából nem sok minden történik bennük, irtózatosan romantikus és ráadásul mindegyik rész ugyanarról szól, de mégis... Az írónő stílusa, humora, a pergő és feszes párbeszédek engem minditg totál levesznek a lábamról, imádom őket. :)
    Szóval félve mondom, de tégy vele egy próbát. :D

    VálaszTörlés