Lois Duncan: Locked ​in Time – Időbe zárva

Az Időbe zárva a tavalyi évem utolsó olvasmánya volt – és sajnos nem a legjobb.

Nore Robbins egy 17 éves fiatal lány, akit az édesanyja halála után apja bentlakásos iskolába küldött, de most, hogy szűk egy éven belül az apja újraházasodik, Louisiana-ba kell utaznia, hogy új otthonra leljen mostohaanyja ősi birtokán. Noha Nore új rokonai többnyire bájosak és látszólag kedvesek, mégis úgy érzi, hogy valami nagyon nincs rendben velük, és ez nyugtalansággal tölti el. És bár mostohaanyja megdöbbentően fiatal, gyönyörű és kedves, a mostohatestvérei pedig, eltekintve attól, hogy gyakran gyógyfüves itallal altatják el szüleiket, hogy észrevétlenül megszökhessenek éjszaka a birtokról, szintén szimpatikusak számára, mégis, egy idő után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. És amikor Nore kicsit kutatni kezd új családja múltja után, és néhány döbbenetes furcsaságra bukkan, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott volt. A kérdés már csak az, hogy ki fog hinni neki.

Imádom az időutazós, az időhurkos és az idő manipulálásával kapcsolatos történeteket. Bármit elolvasok, aminek valami köze van ehhez a témához, ezért is vettem meg ezt a könyvet, amihez – így utólag már úgy gondolom - túl nagy elvárásokat fűztem. A fülszöveg alapján komolyabb, hangulatosabb és rémisztőbb történetre számítottam, de ezek közül egyiket sem kaptam meg tőle. Mondjuk a könyv vastagsága intő jel lehetett volna számomra, hogy ne várjak tőle túl sokat, de olyan lelkes voltam, hogy ebbe igazán bele sem gondoltam.  

Amit igazán fájlaltam a könyvben az a hangulata, pontosabban annak hiánya volt, merthogy leíró részekkel szinte alig találkoztam és nekem a hangulati elemek is nagyon hiányoztak, ami persze adta volna magát, hiszen a történet mégis csak Délen, Louisiana-ban játszódott, mely hely szerintem hihetetlen atmoszférával bír. Gondoljatok csak bele; gyönyörű napfény, zöldellő tölgyfák, izzasztó párás hőség, fákról lelógó spanyol moha, és az aligátoroktól hemzsegő mocsaras vidék izgalmas látványa… de valahogy én mégsem éreztem semmit olvasás közben.  

Meg aztán a szereplők közül sem tudok senkit kiemelni, mert olyan semmilyen volt mindegyik. Nore apja például kifejezetten idegesített, kezdve azzal, hogy a felesége halála után a lányát bentlakásos iskolába küldte, és amíg ott volt, nem hívta vagy írt neki egyszer sem, csak amikor újra megnősült „hívatta” ismét magához. Arról már nem is beszélve, hogy amikor Nore megpróbálta a tudomására hozni, először azt, hogy majdnem megölték, aztán később azokat a dolgokat, amit az új családjával kapcsolatban kiderített, egyszerűen nem volt hajlandó meghallgatni őt. Pedig látható mód valami nagyon felzaklatta és megijesztette a lányát, de nem. Ő tulajdonképpen hátat fordított neki és egy szavát sem hitte el, amivel… úúúristen, de fel tudott bosszantani.

Ami a könyv mellett szól, hogy gyorsan lehetett vele haladni, érdekes és a vége még izgalmas is volt - még ha Nore soká is jön rá a nagy titokra - de szerintem ennél sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni a sztoriból. Hiszen az ötlet, ha nem is annyira egyedi, mégis egy tök jó alapot adott, ami rengeteg lehetőséget rejtett magában, de Duncan mindennek sajnos csak a felszínét kapargatta meg kicsit. Ami nagyon tetszett a könyvben az Lisette és két gyermekének a története volt, hogy miként kerültek ilyen helyzetbe, és hogy milyen áldozatokat kell hozniuk, hogy túléljenek. Szívesen olvastam volna még többet a kalandjaikról, de 200 oldalba, be kell látni, nem sok mindent lehet belesűríteni. 

Ah, mérges vagyok, mert bevallom jobbra számítottam, de csak egy amolyan egynek elmegy élményt kaptam. Persze senkit nem szeretnék lebeszélni a könyvről, mert pár órás kikapcsolódást mindenképp megér, de eget rengető rejtélyeket és tűélesen ábrázolt szereplőket senki ne várjon tőle.

Apropó. Gondolkodtatok már azon, hogy mi lenne, ha mondjuk egy tizenhárom éves fiatal lány örökké élne? Szerintetek kinőne a kamaszkorból és egy tizenhárom éves testbe zárt felnőtt ember lenne, vagy örökre egy mindenért puffogó kamasz maradna, rettenetes hisztikkel és kiszámíthatatlan tettekkel? 

Én az előbbire tippelek, de szerintem ez is megérne egy hosszabb elbeszélgetést.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Locked ​in Time
Fordította: Hajdú Beáta
Oldalszám: 216