Julia Quinn: Tisztességes ​ajánlat (Bridgerton család 3.)

A Tisztességes ajánlatott immár másodszorra olvastam és ugyanúgy tetszett, mint 10 évvel ezelőtt. Ez a kötet az egyik kedvencem a Bridgerton sorozatból, mert bár igaz, hogy mindegyiket nagyon szeretem, de igazából a hamupipőkés beütése miatt mégiscsak ez lett a szívem csücske.

Egyébként most, hogy már láttam a sorozatot, nagyon kíváncsi voltam milyen élményt fog majd nyújtani ismét a könyv. Annál is inkább, mivel a sorozatnak hála, most már arcot is tudtam kapcsolni a főszereplőhöz, és nem is akármilyet. Luke Thompson szerintem remek választás volt Benedict szerepére. Ennek ellenére hiába próbáltam vele elképzelni a sztorit, kezdetben kissé nehezen ment, mert a könyv alapján nekem sokkal romantikusabb és karakánabb jellemnek tűnt, mint a filmben, ahol inkább lassúnak és kissé szerencsétlennek találtam. Mondjuk az is igaz, hogy abból a kevés jelenetből, amit kaptunk róla még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, így hát én sem teszem, de az biztos, hogy a könyvnek köszönhetően még tisztább kép rajzolódott ki bennem a jelleméről, úgyhogy kíváncsian várom, hogy mindebből mi köszön majd vissza a képernyőről.

És, hogy a történetről is írjak valamit, a sztori eleje eléggé a Hamupipőkére hajaz, ami persze nem volt újdonság számomra. Tudtam, hogy ez a kötet egy igazi Hamupipőke sztori, hiszen ezért is lett a kedvencem, de hogy tényleg ennyire hasonlít rá, arra már nem annyira emlékeztem.

Sophie törvénytelen gyermek; az édesapja gróf, az anyja cseléd volt. És bár az édesapja befogadta, de miután meghalt, a mostohaanyja és annak két lánya cselédsorban tartotta és állandóan gyötörte őt. Szóval Sophie igazán mostoha körülmények között nevelkedett, mígnem egy nap, a jóakaróinak hála, egy álarcosbálon vehetett részt, ahol aztán egy pillanat alatt beleszeretett Benedict Bridgertonba és viszont. Ám a varázslat éjfélkor véget ért, és hőseink legközelebb csak két év múlva találkoznak ismét, amikor is Benedict nem ismeri fel Sophie-t, aki aztán annyiban is hagyja dolgot. Az idő múlásával azonban egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Benedictnek pedig döntenie kell; elengedi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, és Sophie-nak adja a szívét vagy továbbra is várja a mesebeli hercegnőjét. 

Imádtam olvasni ezt a könyvet. Szerettem Sophie-t, mert talpraesett volt és mert mindvégig hű tudott maradni az elveihez, és Benedictet is szerettem – a tisztességtelen ajánlata ellenére is - mert a tetteivel és megnyilvánulásaival olyan nyugalmat és biztonságot sugárzott, amivel az én szívemet is meghódította. Szerettem Sophie és Benedict egymáshoz való viszonyát, a civakodásaikat, és a közöttük kialakuló szép lassú románcot. És azt is szerettem, hogy mint mindig, az írónő most is csak rájuk koncentrált, és bár ismét nem sok mindent tudtunk meg arról a korról, amiben a történet játszódott, engem egy csöppet sem zavart, mert az a romantikus légkör, amit Julia Quinn teremtett, most is totál elvarázsolt és levett a lábamról. 

Persze ebből a részből sem maradhattak ki a Bridgeron testvérek, különösen Colin nem, akinek ez amolyan felvezető rész volt, hiszen a következő kötet az övé lesz. És bár Violetet a gyerekei iránti önzetlen szeretetéért és bölcsességéért eddig is nagyon szerettem, de most még közelebb került a szívemhez, hiszen igazán kitett magáért, amikor Sophie megmentéséről volt szó - csodálatos volt, amit a fiatalokért tett. Meg aztán mindig is szívmelengető volt látni, hogy mennyire szereti és ismeri a gyermekeit, és hogy mennyire fontos számára a boldogságuk.

"- Mondtam mostanában - suttogta a fülébe -, mennyire szeretlek?
- Nem - felelte Violet könnyed mosollyal -, de anélkül is tudom.
- Említettem, hogy a legjobb anya vagy a világon?
- Nem, de azt is tudom.
- Jó. - Lehajolt, arcon csókolta. - Köszönöm. Kiváltság a fiadnak lenni."

Szóval imádtam ezt a részt - igen, tudom, hogy ezt már írtam, de nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire - úgyhogy remélem a filmben sem fogok csalódni. És nagyon-nagyon bízom benne, hogy Benedict karakterét - az első évad színes castingjából kiindulva - nem fogják túlzottan kicsavarni, mert bár A herceg és én-nél sok mindent elviseltem, de ha Benedicttel valami olyat tesznek, amivel durván eltérnek a könyvbéli karakterétől, akkor én... húúúú.... nem is tudom.... nagyon morcos leszek.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: An Offer From a Gentleman

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 404

tovább olvasom Julia Quinn: Tisztességes ​ajánlat (Bridgerton család 3.)

Julia Quinn: Csókja megmondja (Bridgerton család 7.)

Be kell valljam, hogy ezt a kötetet is némi félelemmel kezdtem el olvasni. Nem voltam benne biztos, hogy ez is ugyanúgy el tud majd varázsolni, mint ahogy azt a sorozat előző történetei tették. Ám a legfőbb okom mégis az volt, hogy a két legfiatalabb Bridgerton testvér  - Hyacinth és Gregory, mivel kevés szerepet kaptak az előző részekben - nem igazán nőttek közel a szívemhez és ebből adódóan nem is nagyon furdalt a kíváncsiság sorsukat illetően. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem voltam kíváncsi rájuk, - illetve vagyok is még most is, hiszen Gregory még mindig hátra van - csak azt hittem, hogy a sorozat legjobb részein már rég túl vagyok. De rá kellett jönnöm, hogy ez biza nem így van!!!!:)

A hetedik rész Hyacinth Bridgerton és Gareth St. Clair egymásra találásáról szól. Gareth apja meg van győződve arról, hogy fia nem a vér szerinti gyermeke, amiben teljes mértékben igaza is van. Ez miatt kezdettől fogva gyűlölte és megvetette őt, és minden alkalmat megragadott, hogy mindezt az orra alá is dörgölje, melyből adódóan az apa és fia közötti kapcsolat, finoman szóval is „kínosan” feszültté vált. Miután Lord St. Clair minden anyagi támogatást megtagadott a fiától, Gareth elhagyja a szülői házat és egyetlen rokonához, Lady Danbury-hoz, az anyai nagyanyjához fordul segítségért, aki természeten mindent megtesz kedvenc unokájáért, melynek köszönhetően Gareth, több éven keresztül nyugodtan élvezheti nagyanyja szerető támogatását.

Aki nyomon követte a sorozat eddigi részeit az biztosan tudja, hogy Lady Danbury egy igen tiszteletre méltó idős matróna, akit szinte mindenki próbál elkerülni egy-egy báli rendezvény alkalmával. Melynek  oka nemcsak a kíméletlenül szúrós és cinikus megjegyzéseiből adódik - mellyel azokat a személyeket tünteti ki elsősorban, akiket valamilyen oknál fogva nem kedvel igazán -, hanem a sétapálcájának  (mások szemében társasági fegyverének) életveszélyes használata miatt is. Úgy emlékeszem, hogy tekintélyt parancsoló személye szinte mindegyik részben feltűnt már párszor, és mivel e "kedves" hölgyet is nyugodt szívvel sorolhatom kedvenc szereplőim körébe, így különösen örültem annak, hogy ebben a részben jobban is megismerhetem őt.

Hősnőnk Hyacinth, a legfiatalabb és egyben az utolsó hajadon lánygyermek a Bridgerton családban, akinek férjhez adása igen nagy fejfájást okoz mindenki számára. Merthogy Hyacinth egy elég különc, szókimondó, másokat előszeretettel bosszantó, igen akaratos és ráadásul még pimasz teremtés is egyben, mely tulajdonságokkal, na jah, tényleg bolond lenne bárki is elvenni. 

„És azon tűnődött, vajon Gareth megcsókolja-e újra… Kétsége sem volt afelől, hogy a férfit még mindig egy kicsit idegesíti. De mindenkit idegesít egy kicsit, ezért úgy vélte, hogy nem érdemes ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani.”

A történetben előkerül egy családi napló, amely Gareth származásával kapcsolatos titkokat rejt magában, olvashatunk egy kis kincsvadászatról és természetesen egy romantikus szerelemről, melyet az írónő a tőle megszokott már jól ismert humorral fűszerezett. Gareth harcát az apjával meghatónak éreztem és persze sajnáltam is őt miatta, de mivel (már) tudom, hogy az írónő minden egyes regénye happy and-el végződik, így nem igazán aggódtam magam halálra miatta. Egyébként én úgy éreztem, hogy ebben a részben most a cselekmény izgalmasabb volt, mint az előzőekben, inkább a rejtélyes naplón volt a hangsúly, mintsem a szerelmesek egymás közötti évődésén. És a fő konfliktus is inkább Gareth és az apja között zajlott, mintsem a két főszereplő között, de én ezt egy cseppet sem bántam, mert így is tökéletes volt minden. 
Bevallom az előző részekben, ha szó is volt Hyacinth-ról, a személye nem igazán ragadta meg a figyelmemet, de ennek a résznek köszönhetően - számomra is meglepő mód – mégis nagy kedvenc lett belőle. 

És tudom, hogy mindig ezt mondom, de ismét úgy érzem, hogy ez volt az egyik legjobb rész a sorozatból, ha nem a legjobb.

Az eredeti bejegyzés 2011. augusztus 21-én íródott.

    A sorozat részei:

       1.       A herceg és én

       2.       A vikomt, aki engem szeretett

       3.       Tisztességes ajánlat

       4.       Mr.Bridgerton csábítása

       5.       Sir Philliphnek szeretettel

       6.       Rossz kor

       7.       Csókja megmondja

       8.       Esküvő lesz

       +1  És boldogan éltek

Kiadó: Gabo Kiadó
Eredeti cím: It's In His Kiss
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 384

tovább olvasom Julia Quinn: Csókja megmondja (Bridgerton család 7.)

Julia Quinn: Mr. ​Bridgerton csábítása (Bridgerton család 4.)

Az eddigi négy rész közül nem igazán tudom megmondani, hogy melyik nyerte el leginkább a tetszésemet, mivelhogy mindegyikben voltak olyan részek, amiket szerettem és a kedvenceim lettek. Julia Quinn utánozhatatlan humora és lehengerlő stílusa ez idáig még egyszer sem okozott csalódást. Hihetetlenül jól szórakoztam mindegyik könyvén, miközben bevallom, folyamatosan arról ábrándoztam, hogy de jó is lenne abban korban élve átélni mindazt a sok romantikus élményt és izgalmat, amit a könyvekben szereplő hölgyeknek adott a sors.

Aki követi a sorozatot az bizonyára tudja, hogy ebben a részben derül ki, hogy ki is az a bizonyos Lady Whistledown, amit persze semmi pénzért nem árulnék el nektek - mindenki derítse csak ki szépen maga a rejtélyt. Egyébként az írónő sem adja könnyen az infót, egy-két lehetőséget ugyan felkínál nekünk, melyek között amellett, hogy nyugodtan mazsolázhatunk még Colin is helyet kap, de a nagy titokra azért majdnem a könyv végéig bizony várni kell.

A történetről röviden annyit, hogy hősnőnk, Penelope Featherington, már 16 éves kora óta őrülten szerelmes Colin Bridgertonba, aki mindig úgy tekintett húga legjobb barátnőjére, mint egy szeretni való, de mégiscsak rút kiskacsára. Persze mindig úriemberként viselkedett vele, eltekintve attól az egyetlen esettől, amikor azt mondta róla egy barátjának, hogy Penelope Featherington az a lány, akit soha nem venne feleségül. Sajnos eme meggondolatlan kinyilatkoztatásának véletlenül Penelope is fültanúja volt, és ez a későbbiekben persze mély nyomot hagyott benne. Aztán amikor évek múltán Colin egy utazásából hazatérve ismét találkozik Penelopeval, minden megváltozik. A lány ugyanis nagyon sokat változott, ráadásul előnyére. És amikor Colin egyre jobban megismeri, rájön, hogy Penelope nem csak rendkívül vicces, és intelligens, hanem egy gyönyörű és kívánatos nővé cseperedett.

Bár az egész könyv Lady Whistledown leleplezése körül forog, azért Penelope és Colin kapcsolata is nagy szerepet kap a történetben. Penelope már régóta szerelmes Colinba, akinek a figyelmét azonban csak igen lassan sikerül felkeltenie. Ám ahogy egyre jobban megismerik egymást, nemcsak arra jönnek rá, hogy mennyi mindent titkoltak el eddig egymás elől, hanem, hogy mennyivel több van a másikban, mint ahogy azt elsőre gondolták. Szóval sok vita és mosolyfakasztó heccelődés után hőseink összeházasodnak, ám a fiatal párnak nemcsak a házasságig, de még utána is különböző bonyodalmakkal kell megküzdeniük.

Imádtam a szereplők közötti párbeszédeket, amik - mint mindig - most is nagyon humorosak és sziporkázóak voltak. A kedvenc részem az volt, amikor Penelope megkéri Colint, hogy csókolja meg - ó, ez annyira édes és romantikus jelenet volt, hogy nem győztem csak sóhajtozni olvasás közben. Szerencsére a karaktereket is igazi hús-vér embereknek éreztem; Penelope egy nagyon reálisan gondolkodó fiatal hölgy volt, aki bár tisztában volt nem túl előnyös külső adottságaival, ennek ellenére mégis magabiztos és elégedett volt önmagával és egy cseppet sem vágyott a felsőbb társasági körökbe, illetve azok elismerésére. Colin viszont épp az ellentéte volt, egy olyan sármos és magabiztosnak tűnő fiatalember, akinek mindene megvolt, ennek ellenére mégsem volt elégedett az életével, hiszen nem voltak céljai és álmai... de csak addig, míg rá nem talál Penelopera.

A könyv legemlékezetesebb pillanatait az írónő a kötet végére hagyta, melyben egyrészt, végre nyilvánosságra kerül, hogy ki is rejtőzik Lady Whistledown álneve mögött, másrészt pedig itt hangzik el Colin ama hihetetlenül csodás szerelmi vallomása, amitől basszus, még a könnyem is kicsordult. Ez a jelenet annyira szívmelengető, bájos és megható volt, hogy minden kétséget kizáróan szerintem Colin a legromantikusabb Bridgerton az egész családban!:)

Szóval ez a kötet is rendkívül tetszett, egyetlen dolgot sajnálok csak vele kapcsolatban, mégpedig, hogy a következő könyvekben, lelepleződésének hála, sajnos már nem élvezhetjük a titokzatos Lady Whistledown írásait.

Az eredeti bejegyzés 2011.01.24-én született.

A sorozat kötetei

1.      A herceg és én

2.       vikomt, aki engem szeretett

3.      Tisztességes ajánlat

4.      Mr. Bridgerton csábítása

5.      Sir Philliphnek szeretettel

6.      Rossz kor  

7.      Csókja megmondja

8.      Esküvő less 

9.      És boldogan éltek

Kiadó: Gabo Kiadó
Sorozat: Bridgertons
Eredeti cím: Romancing Mr. Bridgerton
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 426

tovább olvasom Julia Quinn: Mr. ​Bridgerton csábítása (Bridgerton család 4.)

Julia Quinn: Esküvő lesz - (Bridgerton család 8.)

Már a kezdetektől fogva követtem a Bridgerton család történetét és bevallom, hogy félve vettem a kezembe a Gregoryról szóló utolsó részt, mert nem túl sok jó kritikát olvastam róla olvasói berkekben. Azonban már most, még az értékelésem legelején szeretném leszögezni, hogy nekem semmi bajom nem volt a történettel, számomra ugyanolyan szórakoztató és humoros olvasmány volt, mint a sorozat összes eddigi része.

Igazából nem is tudom, hogyan fogjak hozzá a történet ismertetéséhez, mivel az előző részekhez hasonlóan, ez is ugyanarról szólt, mint az összes többi, nevezetesen a hős és a hősnő szerelmének beteljesüléséről.  Persze az ehhez vezető út a sorozat mindegyik részében más és más volt, a közös bennük csupán annyi, hogy mindegyiket sok izgalommal és feszültséggel, és hál’ istennek rengeteg humorral és romantikával bolondította meg az írónő. 

Gregory hisz az igaz szerelemben, sőt, elhatározza, hogy megtalálja azt, mintha az olyan könnyű lenne, és bármily meglepő, nem is kell sokáig várnia, mert amikor egy családi összejövetelen meglátja a gyönyörű Hermione igézően szép nyakszirtjét, rögtön szerelembe esik a hölgy iránt. Hermione szépsége azonban nem csak Gregoryt bűvöli el, hanem még vagy egy tucat szerelemre éhes fiatalembert, mely okból kifolyólag Gregorynak nem marad más választása, mint sorszámot tépni és beállni a lányt ostromló férfiak sorába.

Sajnos Hermione legjobb barátnőjének, Lucindanak a kegyeiért közel sem ácsingózik annyi délceg ifjú, min azt e fiatal hölgy megérdemelné, de hát bizony nehéz is őt bárkinek is észrevenni a meseszép Hermione árnyékában.  És bár Lucindanak már van vőlegénye, - akit ugyan még fényképen sem látott - mindez mégsem szab gátat gyengéd érzelmeinek, melyet Gregory iránt táplál. Na kérem, van itt szerelem dögivel, keresztül és kasul, pedig hol vagyunk még a történet végétől, mert Hermione és  Lucy bátyjának a szíve is hevesen dobog ám valakiért, és ebben a nagy rózsaszín felfordulásban csak Lucy vőlegénye marad kísértetiesen higgadt, és hogy miért? Hát erről már tényleg nem írhatok többet, mert akkor hol maradna a meglepetés?

Személy szerint nekem kifejezetten tetszik, hogy nem egy kaptafára íródnak a Bridgerton család történetei és bár lehet, hogy ebben a részben kevesebb volt a pörgős és humoros dialógus, és a történet is gyorsabb tempójú volt a megszokottnál, - mondhatni a vége már-már túl kalandosra és akciódúsra sikeredett - mégis ezek ellenére vagy pont ezért? ez a kötet sem okozott egy parányi csalódást sem számomra. Emlékezzünk csak vissza, Francesca történetére, (Rossz kor) ami szintén rendhagyó volt. Emlékeim szerint ott sem halmozott el bennünket az írónő túl sok sziporkázó párbeszéddel, nem is beszélve Hyacynth történetéről, (Csókja megmondja) melyben a nyomozás nagyobb hangsúlyt kapott, mint a romantika, illetve a szerelmesek egymás közötti évődése, mely miatt véleményem szerint a nyolc rész közül inkább az lóg ki jobban a sorból, mint Gregory története. 

Persze joggal kérdezhetitek, hogyha ennyire tetszett a regény, akkor mégis miért vontam le fél pontot az értékelésből. Hát a „Melyben hősünk szerelembe esik. Megint” fejezet miatt, ahol Gregory nem szégyell, ismét! egy másik hölgyhöz tartozó nyakszirt látványától szerelembe esni. Ezek után, már biztosra vettem, hogy Gregory igen erős nyakszirt fétisben szenved, csakis ezzel tudom magyarázni eme balgaságát. Semmi kétség, hogy az összes Bridgerton fiú közül ő a legegyügyűbb és a legostobább gyermek, aminek oka igen egyszerű; ahogy a drága nagymamám mondaná: csak megszületnie volt nehéz szegénynek. De ő erről ugye nem tehet és biztos vagyok abban is, hogy nem csak tudja, de érzi is, hogy Bridgertonnak lenni nem csak kiváltság, hanem életérzés.

Ebben a részben is, csakúgy, mint az előzőekben szintén feltűnik néhány régi kedves ismerős; Anthony és Kate, Hyacynth, Colin, Violet Bridgerton. És most is akadtak bőven olyan humoros részek, melyeket többször elolvastam, hogy jól a fejembe véssem, annyira tetszett és élveztem.

"Mr. Bridgerton, ön ittas?
A férfi huncut kissé ostoba mosollyal hajolt előre. Feltartotta kezét, hüvelyk- és mutató ujját egymáshoz közelítette, de nem érintette össze.
- Csak egy picikét.
Lucy kétkedve nézte.
- Valóban?
A férfi homlokát ráncolva nézett le kezére, és kissé növelte az előbb említett ujjak közti távolságot.
- Hát, talán ennyicskére.
Lucy nem sokat tudott a férfiakról és a szeszről, de a kettő kölcsönhatásáról elég ismerete volt ahhoz, hogy feltegye a kérdést - Ez mindig így van? - Összevonta a szemöldökét, orra mellett nézett le a hölgyre. - Általában pontosan tudom, hogy milyen részeg vagyok.
Lucynak fogalma sem volt, hogy mit mondjon erre.
- De tudja, ma nem vagyok biztos benne - tette hozzá és hangjában meglepetés csengett.
- Ó! - jegyezte meg Lady Lucinda, mert ezen az estén társalgási képességeinek legjavát volt  képes nyújtani."

Mindenesetre tény, hogy egyik Bridgerton testvérről szóló könyvnél sem érhetett nagy meglepetés bennünket, mivel mindegyik happy enddel zárult. 

De az, hogy ehhez milyen utat kellett megtenniük a szerelmeseknek, az már a szerző fantáziáján múlott.  Persze leírva most ez lehet, hogy unalmasnak tűnik, de aki ismeri Juia Quinn stílusát és humorát, vagy akár veszi a fáradságot, legalább egy rész elolvasásának erejéig, akkor rögtön tudni fogja, hogy miről is  beszélek, illetve áradozok és hogy miért is vagyok annyira oda Ms. Quinn munkásságáért. 

Szóval, egy szó, mint száz, a többi részhez hasonlóan számomra ez a rész is nagyon bájos és magával ragadó volt, határozottan azt kaptam tőle, amit vártam; kikapcsolt, szórakoztatott és nem utolsósorban elvarázsolt.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: On The Way To The Wedding

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 424

tovább olvasom Julia Quinn: Esküvő lesz - (Bridgerton család 8.)

Julia Quinn: Rossz kor - (Bridgerton család 6.)

Ismét egy romantikus történet az egyik Bridgerton család tagjáról, ezúttal Francescaról, aki születési sorrendben a hatodik helyet foglalja el. Bizonyára akik nyomon követték a sorozat eddigi részeit azok tudják, hogy Francesca után már csak ketten maradtak a házasulandó Bridgertonok közül, és bár ezen még ráérünk sajnálkozni, de én már most sajnálom, hogy e nagyszerű sorozat végéhez közeledünk.

Már az előző részekben olvashattunk utalásokat arra vonatkozólag, hogy Francesca egy Skóciában élő gazdag grófhoz ment férjhez. A történet itt folytatódik. Francesca férjnél van, de nemcsak férjét sikerült elkápráztatnia megjelenésével és egyéniségével, hanem annak unokatestvérét is Michaelt. Azonban az élet kiszámíthatatlan és egy tragédia folytán új lapokat oszt mindenkinek.

Ez a könyv sokban különbözik az eddig már megszokott részektől, mivel a mélyebb és valódibb érzelmeket helyezte most előtérbe az írónő. A veszteség, a gyász, a bűntudat, és az érzelmi zavar az, ami kevésbé tette humorossá és szellemessé a sorozatnak ezt a részét. De természetesen itt is – bár kevesebb mennyiségben - azért olvashatunk szellemes párbeszédeket, amikben a szerelmesek a megszokottól azért kevesebbet ugratják egymást, de még így is határozottan más hangulatú volt ez a könyv, mint a korábbiak. Aminek kifejezetten örültem, hogy még mindig nagy hangsúlyt kapott benne a család, és a testvérek közötti erős szeretet, illetve hogy itt is felbukkannak a Bridgerton-testvérek - többek között Colin is, aki talán mind közül a szívem csücske. 

Frannie jelleme - érzésem szerint - sokban különbözik az eddig ismert Bridgerton lányokétól. Annak ellenére, hogy nagyon szereti a családját, valahogy mégis kilóg a sorból. Őt sokkal karakteresebbnek és komolyabbnak éreztem - már-már túl komornak is -, mint a testvéreit, ám a többiektől eltérően kevésbé merésznek és határozottnak. Ebből adódóan olyan részekkel találkoztam olvasás során, ahol már nem bírtam tovább és mérgesen csaptam össze a könyvet, mert Frannie idegesítően hosszúra nyúló és rendkívül bosszantó érzelmi vacillálásait már kissé nehezen toleráltam. Michaelről viszont semmi negatívumot nem tudok írni. Ő egy rendkívül szimpatikus és becsületes jellem volt, erőfeszítései és küzdelme a bűntudatával szemben nagyon érzelmes és megható volt számomra.

A Frannie és Michael házasságához vezető út bővelkedett romantikus jelenetekben, melyek közül az első csók volt a kedvencem, mint általában az összes romantikus regényben. E jelenet olvasása annyira elvarázsolt, hogy már szinte levegőt venni is elfelejtettem. 

Annak ellenére, hogy ez a történet kilóg a sorból, mégsem csalódtam benne, pedig mindig félve veszem kézbe a sorozat következő részét, hogy nehogy megtörjön a varázs. Mindenesetre arról már rég meggyőződtem, hogy nem egy kaptafára íródnak a Bridgerton család történetei, eddig mindegyiket imádtam és ezzel a könyvvel sem volt másképp.

Talán az egyetlen negatívum, amit fontosnak tartok megemlíteni és nem is magához a történethez, hanem inkább a könyvhöz kapcsolódik, az a regény fordítási hibái. Több olyan mondattal is találkoztam olvasás közben, amit nem tudtam hova tenni, annyira értelmetlen volt abban a szövegkörnyezetben. Értékelem a kiadó törekvését, miszerint minél hamarabb szeretné kiadni a sorozat következő részeit, de az ilyen fordításbeli hibák sajnos jelentősen rontják a könyv olvasási élményét.

Ui: A történet ismeretében a könyv címét nagyon találónak tartom.

Előző részek:

Sir Phillipnek szeretettel 5.

Mr Bridgerton csábítása 4.

Kiadó: Gabo Kiadó

Eredeti cím: When He Was Wicked

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 395

tovább olvasom Julia Quinn: Rossz kor - (Bridgerton család 6.)