John Marrs: A ​jó szamaritánus

Az író előző könyve nagyon tetszett és erről sem tudok semmi rosszat mondani. Igaz, hogy ez teljesen más; lelkileg sokkal megterhelőbb és durvább, mint A tökéletes pár volt, de mint azon, úgy ezen is tökéletesen érződik, hogy Marrs biztos kézzel vezeti a történet cselekményét, és nagyon jól tudja, hogy hova szeretne a könyv végén megérkezni, és mit szeretne vele elérni – egyszóval tökéletes volt.

Laura jó ember. Legalábbis mindenki ezt gondolja róla. Egy KrízisVonal nevű telefonos lelkisegély-szolgálatnál dolgozik, rengeteg adományt gyűjt a szervezetnek, mindig valami házi sütésű édességgel kedveskedik a kollégáinak és saját kezűleg javítja a ruháikat. Úgyhogy tényleg mindenki csak jó véleménnyel van róla.

Laura feladata elvileg az lenne, hogy azokat az embereket, akik kétségbeesésükben felhívják a lelkisegély-szolgálatot meghallgassa és megnyugtassa, de ő némileg másképp értelmezi a munkáját. Laura úgy gondolja, hogyha valaki végső elkeseredésében a halált választaná, azt bátorítani kell. Sőt, ő akár segít is megszervezni az öngyilkosságot. De mi van akkor, ha az egyik elhunyt egy hozzátartozója nem nyugszik bele a megmásíthatatlanba? Ha nyomozni kezd, és közben olyan szörnyű titkokra bukkan, melyeket jobb lett volna nem bolygatni?

Bevallom, nem olvastam még olyan könyvet, amiben ennyire hangsúlyos szerepet kapott volna az öngyilkosság. Lehangoló és roppant nyomasztó volt erről olvasni, úgyhogy a könyv elég sötét hangulatú, erre nem árt, ha mindenki már az elején felkészül.   

A történetet váltott szemszögből - Laura és Ryan, akinek a felesége öngyilkosságáért Laura a felelős - követhetjük nyomon. Viszonylag hamar szembesülünk a ténnyel, hogy Laurával valami nem stimmel. Hogy a tökéletes felszín mögött szörnyű titkokat rejteget és hogy milyen rendkívül beteges módon viszonyul a szeretteihez. Laura teljesen más személyiséget mutat a külvilágnak, mint amilyen valójában. Manipulatív és zavart jellemének kiteljesedése azonban csak a cselekmény további kibontakozása során látható igazán. Én többször padlót fogtam azokon a dolgokon, amire ez a nő képes volt, szó szerint féltem tőle, szóval gratulálok John Marrsnak, tökéletesen elérte a célját: Laurától nem csak a szereplők, hanem az olvasó is rendesen beparázott. 

Ryan a „jófiú” szerepét töltötte be a történetben, bár hogy valóban jófiú volt-e, arról azért lehetne vitatkozni, hiszen azért elég drasztikus módon akart bosszút állni Laurán. Annyira bosszantó és frusztráló volt nézni, ahogy a dolgok egyre jobban kezdtek kicsúszni a kezei közül, hogy alig győztem nyugtató nagy levegőket venni olvasás közben. A történet cselekményét egyébként egyértelműen a Laura és Ryan között zajló lélektani és fizikai hadviselés alakítja, melynek során a kettőjük közötti harc egyre nagyobb méretet ölt, mi pedig csak tehetetlenül nézzük, hogy milyen szörnyű módon rántják egymást egyre mélyebbre a különböző aljasságok mocskában.Hihetetlenül intenzív és magával ragadó élményt nyújtott számomra ez a könyv. Rendesen felzaklatta és megcincálta az idegeimet. Beteg történet volt ez, egyértelműen beteg. Olyan, amit a legszívesebben a falhoz vágtam volna annyira felidegesített, de persze képtelen voltam, mert annyira tudni akartam, hogy vajon Laura elnyeri-e méltó büntetését, hogy inkább csak olvastam tovább, a végén pedig már szinte faltam a sorokat.

Meg kell hagyni, John Marrs nagyon jól csavarta a szálakat, kétségkívül ez az egyik legjobb pszichothriller, amit valaha olvastam, annak ellenére, hogy egyszerre gyűlöltem és esténként majd megevett a fene, hogy végre újra a kezembe vehessem. Tény, hogy a vége ütős volt, még úgy is, hogy nem az én szájízem szerint alakultak a dolgok - ezért is a fél pont levonás -, de így is azt kell mondanom, hogy A jó szamaritánus egy remekül megtervezett és megkomponált könyv volt, ami mindenképp maradandó élményt nyújtott számomra. 

                                                    

Hú, de kíváncsi vagyok, hogy a szerző milyen történettel kápráztat el majd legközelebb minket.   

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Good Samaritan
Fordította: Ipacs Tibor
Oldalszám: 400