Rachael Anderson: Lord ​Drayson bukása~ Tanglewood 1.

Nincsenek megjegyzések
Nem nagy elvárásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe - lehet pont ezért hatott ily roppant pozitívan rám -, mert ebben a műfajban azért valljuk be, elég sok klisébe és még több picsogós hősnőbe futhat bele az ember, de szerencsére itt mindez kimaradt. És ez miatt annyira hálás vagyok az írónőnek, és annyira szerettem olvasni a könyvét, hogy szavakba nem tudom önteni - no de azért mégiscsak megpróbálom.

Lucy édesanyjával együtt a Tanglewood birtok egy kis házában élnek, mely birtoktól Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja apja halála után meg akar szabadulni. Ezért egy szép nyári reggelen, amikor Lucy épp egyedül tartózkodik otthon - meglátogatja a családot, hogy közölje velük a hírt, miszerint el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek. Lucy-t mindez rettentően felháborítja, hiszen a grófnak fogalma sincs róla, hogy se pénzük, se olyan rokonaik nincsenek, akikhez segítségért fordulhatnának, és minden jel szerint, mindez nem is nagyon érdekli őt. 

Ez a szituáció persze rögtön ellenszenvet szül kettőjük között. Mert végül is kinek tetszene, ha egy nap, csak úgy, kirúgnák az otthonából? És vajon melyik nemes férfi kedvelné az olyan éles nyelvű fiatal hölgyek társaságát, mint amilyen Lucy. A végzet azonban Lucy-nak kedvez, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá az ő szolgálatában. Ami persze számtalan szórakoztató jelenetet produkál a történet során, hiszen Colin túl udvarias és kifinomult ahhoz, hogy puszta szolga legyen, és olyan nevetséges ruhákat viseljen, mint amilyeneket Lucy bosszúból ad rá. Lucy pedig... nos, ő élvezi a helyzetet.Mint mondtam, irtózatosan szerettem olvasni ezt a könyvet. Egyetlen unalmas perce sem volt  a történetnek, a cselekmény gördülékenyen haladt előre, a szerelmi szál pedig szép fokozatosan épült fel, amitől az egész annyira bájos, humoros, intelligens és kedves volt, hogy mindig csak nehezen tudtam elszakadni tőle. Szerettem a szereplők közötti kapcsolatot, ami a kezdeti időszakban még csak őszinte barátság volt. Sokat viccelődtek és tanultak egymástól, az  idő múlásával pedig egyre gyengédebb érzéseket kezdtek táplálni egymás iránt... Ugye mondanom se kell, hogy mindez merre tartott? 

Tetszett Lucy fiatal álmodozó karaktere, és hogy soha nem hagyta, hogy elméje túllépjen azon, amit szerinte lehetséges volt elérnie. És az is tetszett, hogy gyakran a pillanat hevében hozott meggondolatlan döntéseket, mint pl. a Colin körül kialakuló hazugságot, aminek végül is mégiscsak jó vége lett. Lucy nagyon szellemes és kedves lány volt, olyan, aki nem félt merész döntéseket hozni, ugyanakkor el tudta fogadni tettei következményeit, szóval rég találkoztam már ilyen szerethető és szimpatikus karakterrel. Colin már kicsit más tészta. Őt nem éreztem annyira hangsúlyosnak. Kicsi talán nehezen fejezte ki magát, ezért tűnhetett gyakran arrogánsnak, de ezen kívül semmi rosszat nem tudok róla mondani, tökéletes párost alkottak együtt Lucy-val. Amit nagyra értékeltem a könyvben, hogy nem voltak benne forró erotikus jelenetek, az a néhány szenvedélyes csók, ami elcsattant, nekem bőven elég volt ahhoz, hogy a pulzusomat kicsit felnyomja. A másodlagos karakterek megrajzolása pedig fantasztikusra sikeredett - Mr. Shepherd, Colin édesanyja és húga, illetve Lucy szobalánya Georgina -, mind-mind olyan remek és szerethető figurák voltak, akikről szívesen olvasnék, akár egy teljesen különálló kötetet is ha lehetne.

Szóval az, hogy a Lord Drayson bukása jó volt, enyhe kifejezés. Egyszerűen imádtam! És borzasztóan örülök, hogy Rachael Anderson nevével nemcsak az én kedvenc íróim listája, hanem a nálunk megjelenő történelmi romantikus regényeket írók palettája is kicsit bővült. Mert ebből a műfajból - nekem legalábbis - sosem elég. 

                                                        

Jah, egyébként megvan az az érzés, amikor a könyv olvasása közben – általában a vége felé - feltűnik egy olyan szereplő, aki mindössze egy rövid jelenet erejéig látható, de ez épp elég ahhoz, hogy úgy felkeltse az érdeklődésed, hogy tűkön ülve várd a következő rész megjelenését? Nos én pont így jártam, Mr. Jonathan Ludlow-val, Tanglewood új birtokosával. Már alig várom, hogy az ő történetét is megismerhessem.

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Tanglewood
Eredeti cím: The Fall of Lord Drayson
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Oldalszám: 320

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése