Annyira jó emléket és érzést hagyott maga után az írónő előző könyve, hogy amikor lelkileg kicsit magam alatt voltam és semmihez nem volt kedvem, az ő regénye után nyúltam gyógyulás gyanánt, és szerencsére bevált.
A néma nevelőnő egy fiatal lányról szól, aki valami olyat tesz, ami miatt el kell menekülnie otthonról, aztán a véletlennek na és persze a kíváncsiságának hála egy nemesi család otthonában köt ki. Ugyanis Olivia az útja során nem bír ellenállni, hogy ne vessen egy pillantás a környéken zajló nemesi bálon részt vevő előkelő társaságra. Így lett véletlenül fültanúja egy bizalmas beszélgetésnek a ház ura és annak fia, az ifjú Lord Bradley között. A titok, ami közöttük elhangzott, olyan horderejű, hogy ha kitudódik, óriási botrányba keverheti a családot, ezért Lord Bradley úgy dönt, ő maga ajánl munkát a lánynak, hogy ott tartsa a birtokon, amíg meg nem győződik róla, hogy nem ártó szándék vezeti.
A könyvben minden szereplőnek volt valami titka, a múltjával vagy épp a jelenével kapcsolatban, amire a kötet végére szép lassan fény is derül. A középpontban természetesen Olivia és Lord Bradley szerelmi románca áll, melyet a szerteágazó és rejtélyekkel teli családi kapcsolataik elég bonyolulttá tesznek. Tetszett a könyv történelmi háttere, ahogy az írónő bemutatta ennek az időszaknak az osztályrendszerét és azokat a szabályokat, amelyeket a társadalom egészében kialakítottak és betartottak. Érdekes volt a nemesi birtok működéséről és a nevelőnők elszigeteltségéről - a családtól és a szolgáktól egyaránt - olvasni, ami bár igaz, hogy egy vérbeli történelmi romantikus rajongó számára nem újdonság, ám mégis mindig örömmel veszem, ha ebben a témában érdekes és új információkkal bővül a tudásom. Mondjuk kissé nehezen hihető számomra, hogy amíg Olivia csak a gyerekek egyik szobalánya volt, addig minden szolga a barátjának tartotta, miután azonban a nevelőnőjük lett, már hátat fordítottak neki és alig beszéltek vele. De persze nem kizárt, hogy valóban voltak olyan nemesi családok, ahol mindez megtörténhetett, ki tudja, ezt nem posztom firtatni. Ami kissé bosszantott a könyvben az Olivia karaktere volt, nekem túl bizonytalannak és naivnak tűnt, és érzésem szerint nem mindig viselkedett értelmes és racionális ember módjára, de fátylat reá, mert így is élveztem a vele történt események sokaságát, melyet egy csomó izgalmas és vonzó rejtély tartott igazán össze.Összességében elmondhatom, hogy határozottan megszerettem az írónő austeni idők hangulatát idéző nyugodt és kiegyensúlyozott stílusát, a lassú sodrású, részletes leírásokkal teli meglehetősen összetett történetvezetését. S bár úgy gondolom, hogy regényei élvezetéhez kell egyfajta hangulat - nekem legalábbis mindenképp -, ám ha mindez megvan, a siker garantált.
Kiadó: General Press
Eredeti cím: The Silent Governess
Fordította: Melis Pálma
Oldalszám: 416
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése