Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries és a halott orvos (Mrs. Jeffries 1.)

Ha fél évvel ezelőtt, valaki megkérdezte volna tőlem, hogy vajon milyen műfajt takar a cozy mystery elnevezés, csak néztem volna, mint Rozi a moziban. Akkor még gőzöm sem volt arról, hogy milyenek lehetnek az ilyen stílusú könyvek, habár már javában dübörgött nálunk M. C. Beaton angol nyelvű írónő nagy sikerű sorozata az Agatha Raisin, amiről természetesen már sokat hallottam, de e kettőt, valahogy akkor még nem illesztettem össze. Mára azonban már kellőképp képbe kerültem ahhoz, hogy bizton állíthassam magamról, hogy e műfaj rajongója lettem, annak ellenére, hogy bár még csak két könyvet olvastam ebben a kategóriában (jelen posztom tárgyát és Rita Mae Brown: Bárcsak itt lennél c. regényét), de feltett szándékom, hogy az idén mindenképp bővítem majd a sort.

A fent említett műfajba tartozó Mrs. Jeffries és a halott orvos egy nagyon hangulatos történelmi regénysorozat, amely a viktoriánus Londonban játszódik. A történetben egy talpraesett házvezetőnő és az irányítása alatt álló négytagú személyzet nyújt titokban segítséget gazdájuknak, a Scotland Yardnál dolgozó Witherspoon felügyelőnek. Witherspoon felügyelő egy régi vágású, kedves és rendkívül jószívű, talpig úriember, aki sikeres a rá bízott bűntények megoldásában, melynek köszönhetően mindenki úgy hiszi róla, hogy vág az esze, mint a borotva, ám az igazság az, hogy nála ostobább és tompább agyú felügyelőt még nem hordott a hátán a föld. De mindennek természetesen ő nincs tudatában (boldogok a lelki szegények, ugye), mivel Mrs. Jeffries - a felügyelő saját, külön bejáratú házvezetőnője, titkos fegyvere -, a háttérben mindig úgy segít neki megoldani a legbonyolultabbnak tűnő gyilkossági ügyet is, hogy a felügyelőnek gőze sincs arról, hogy ő bizony a nyomozás egész ideje alatt végig terelgetve volt.  A sorozat első részében egy közismert orvos Dr. Slocum rejtélyes halálának a körülményeit kell kibogoznia a szereplőknek, akinek a vesztét minden jel szerint gombamérgezés okozta. És mivel a gomba az áldozat levesében volt, így ki más is lehetne az első számú gyanúsított, mint a szakácsnő. Az ügy azonban természetesen nem ilyen egyszerű, bármennyire is szeretné azt hinni a mi kedves felügyelőnk, és ezt Mrs. Jeffries is nagyon jól tudja.

Minden embert (vagy legalábbis majdnem mindegyiket, és ezt őszintén remélem) megáldott az Úr valamilyen különleges képességgel. Mrs. Jeffries tudása abban rejlett, hogy maguktól megnyíltak előtte az emberek. Olyan dolgokat mondtak el neki, amiket másoknak soha, és Mrs. Jeffries tudta ezt. Pedig semmi különleges nem volt benne, csupán a kedvesen hétköznapi megjelenésétől, a kissé pufók alakjától, és az együttérzést tükröző szemétől gondolták róla, hogy benne mindenképp meg lehet bízni. Tudjátok, olyan volt ő mindenkinek, mint egy jóindulatú nagynéni, barátnő, vagy szerető nővér, akinek a kedves mosolyától és pár jó szavától dőlni kezd belőlünk a szó. Nos, elsősorban ezen képessége miatt is kezdett el Mrs. Jeffries bűnügyek felderítésével foglalkozni, no meg mert százszor izgalmasabbnak találta a háztartási munkák fárasztó egyhangúságánál. Az pedig, hogy a férje halála után - aki egyébként szintén rendőr volt - épp a felügyelő alkalmazásában kötött ki, mindkettőjük számára óriási szerencsének bizonyult.

A könyv irtó gyorsan olvastatta magát, ami persze nem volt nehéz, tekintve, hogy nem egy hosszú és fajsúlyos műről van szó, amit semmiképp sem negatívumként említek, hiszen aki pont egy ilyen könnyed darabra vágyik - mint ahogyan azt én is tettem -, annak tökéletesen megfelel sőt! Én például rendkívül jókat mosolyogtam magamban azon, ahogy Mrs. Jeffries nagyon ügyesen a háttérből manipulálta az ártatlannak tűnő kis kérdéseivel a felügyelőt, és ahogy rávezetve őt a bűntény megoldásának kulcsára. Roppant szórakoztatónak találtam, hogy a célja elérése érdekében mindenkor készen állt egy kis "terepi munkára" - bámulatos mód mindig megtalálta a módját (pl. egy véletlenül otthon felejtett óra vagy szivar kapcsán, amit feltétlenül a felügyelő után kellett vinnie), hogy személyesen is egy kicsit körbeszimatolhasson a gyilkosság helyszínén.

Szóval én kimondhatatlanul élveztem a könyv olvasását, Mrs. Jeffries logikája és hihetetlen megfigyelőképessége, amely segítségével képes volt minden apró részletet észrevenni és magában elraktározni, hogy aztán a végén a kirakós mindegy egyes darabját szépen a helyére illessze engem meggyőzött. A ház személyzetét - a szakácsnőt, a szobalányt, a kocsist és a lovászfiút - pedig rögtön a szívembe zártam, pláne, amikor láttam, hogy milyen lelkesen és önzetlenül segítenek gazdájukon, hogy az ne valljon kudarcot a munkájában. Az egyetlen dolog, ami kissé zavart és hiányérzetet hagyott maga után, hogy többször is elhangzott a könyvben, hogy ez már nem az első bűnügyi eset, amit Mrs. Jeffries segített megoldani a felügyelőnek, mely miatt kétszer is meg kellett néznem a neten, hogy valóban a sorozat első részét tartom-e a kezemben. De nem volt semmiféle tévedés, mert valóban ez volt a nyitó kötet, úgyhogy ezen apróságon túllendülve azt kell mondjam, hogy remek szórakozást nyújtott számomra a könyv. Kikapcsolt és gyakran megmosolyogtatott, melyek miatt mindenképp igényt tartok a folytatásokra is. 

A kérdés már csak az, hogy vajon mikor kaparinthatom meg őket. :)

Emily Brightwell

Ui.: Muszáj a könyv külleméről is pár szót szólnom, mert annyira egyben van az egész, annyira tökéletes, hogy amikor megláttam, szinte könnybe lábadt a szemem. A méretét tekintve kisebb, mint az átlagos, épp akkora, hogy egy női kézitáskában könnyen elférjen, ráadásul keménytáblás és nem is túl vastag, mely tulajdonságoknak köszönhetően hihetetlenül jó kézbe venni, forgatni és olvasgatni, egyszerűen imádom! 

Értékelés: 5/5

Kiadó: Kulinária
Sorozat: Mrs. Jeffries (A sorozat jelenleg a 34. résznél tart)
Oldalszám: 256