Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries főzni kezd (Mrs. Jeffries 7.)

Már alig vártam, hogy újra olvashassak Witherspoon felügyelőről és annak furfangos házvezetőnőjéről Mrs. Jeffriesről. Az előző két rész roppant kellemes olvasmányélményt nyújtott számomra, nagyon megszerettem a sorozat hangulatát és sokszínű szereplőit - igen, még azt a lüke Withersoon felügyelőt is -, úgyhogy ebben a részben már régi ismerősként üdvözölhettem újra a ház összes alkalmazottját, akik ügyes csapatmunkával ismét eredményesen göngyölítették fel a bűntény fonalát. A felügyelő pedig… áhhh, ő még mindig a házvezetőnője irányítására és alkalmazottai segítségére szorul, akik természetesen örömmel segítenek is neki. S mindezt úgy, hogy a felügyelőnek még mindig fogalma sincs arról, hogy micsoda háttérmunka folyik a konyhában, amíg ő arra vár, hogy valami isteni sugallattól vezérelve rájöjjön a bűntény megoldására.

A mostani esetnél a szomszédban lakó Lady Ruth kér segítséget Mrs. Jeffriestől, aki a legjobb barátnőjét, Minervát szeretné kihúzni a csávából. Minerva egy kedves és  ártalmatlan kleptomániás nőszemély, aki szeret mindenféle szép dolgokat eltulajdonítani a barátaitól, amit aztán pár nap múlva persze visszacsen a helyére. Ám a legutóbbi bravúrjának sajnos szemtanúja is akadt, Mr. Barett személyében, akiről mindenki tudja, hogy nem egy kedves ember. Hogy mit tett Barett, amikor meglátta Minervát akció közben? Nos, elvette tőle a csecsebecsét, csakis azért, hogy megalázza és kétségek közt tartsa, hogy titkát valóban megőrzi-e.

Ruth persze meg akarja menteni Minervát a nyilvános szégyentől, ezért fordul Mrs. Jeffrieshez, aki természetesen a segítségére siet. Smythe rögtön felajánlja, hogy visszaszerzi Mr. Barett-től az ellopott csecsebecsét, hogy ne tudja tovább zsarolni vele Minervát, de amikor a hátsó ajtón át bejut a házba - ahova a felújítás miatti nyüzsgésben csak az nem tud észrevétlenül bemenni, aki nem akar – Mr. Barett-tet holtan találja a dolgozószobájában. És hipp-hopp, már meg is van a következő gyilkossági ügy, aminek a végére kell járni.

Emily Brightwell ismét egy nagyon szórakoztató krimit alkotott, ami nekem újfent rendkívül jól esett. Tökéletesen kikapcsolt és segített kicsit elfelejtkezni a kisebb-nagyobb gondjaimról, ami egy-egy nehéz nap után hihetetlenül jól tud ám esni az embernek. Meg aztán egyébként is nagyon szeretem ezt a sorozatot; a különleges és szerethető szereplői, a viktoriánus kori hangulata, és nem utolsósorban a könnyed humora miatt.

A mostani ügy egyébként elég csavarosra sikerült, mivelhogy az áldozatot szinte egész London holtan akarta látni, és ez bizony nem kicsit nehezítette meg Mrs. Jeffriesék feladatát. Hiszen ennek fényében Mr. Barett ismeretségi köréből szinte bárki lehetett a gyilkos. Úgyhogy a tettes kilétének felderítése elég érdekes volt ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet és végig csak találgatni tudjam, hogy vajon ki lehetett az elkövető. 
Meg aztán az előző részekhez hasonlóan Brightwell most is sok szereplőt mozgatott meg, ami még érdekesebbé tette a sztorit. Szerencsére a könyv elején lévő listának köszönhetően elég hamar memorizálni lehetett a neveket, úgyhogy mint korábban, most is gyorsan képbe tudtam kerülni velük kapcsolatban. És bár a kötet – a többihez hasonlóan - önállóan is olvasható, én azért mégis éreztem némi hiányosságot az előző részek kihagyása miatt.

És ah, a történet mostani humorforrását nem is említettem még, amit a szakácsnő, illetve annak távolléte okozott. Mert mint kiderült, a házban rajta kívül senki nem tudott főzni - próbálkozások persze voltak, de azokról jobb inkább nem is beszélni -, így mindenki szenvedett az éhségtől. Üres gyomorral pedig a munka is nehezebben megy, aminek hatása Withersoon felügyelőn érződött a leginkább, bár neki tele hassal is gondjai szoktak lenni a logikus gondolkodással.

Szóvak összességében ismét jól szórakoztam, azt kaptam amit vártam; egy gyorsan olvasható, könnyed kikapcsolódást nyújtó élvezetes krimit, amit a műfaj kedvelői számára csak ajánlani tudok.
Remélem hamar lesz folytatása. 

A sorozat nálunk eddig megjelent részei:
1. Mrs. Jeffries és a halott orvos 
5. Mrs. Jeffries és a gyilkos bál 




Kiadó: Lettero
Eredeti cím:Mrs Jeffries Plays The Cook
Fordította: Rudas Tamás
Oldalszám: 280

tovább olvasom Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries főzni kezd (Mrs. Jeffries 7.)

Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries és a gyilkos bál (Mrs. Jeffries 5.)

Emily Brightwell Mrs. Jeffries sorozatának első része engem anno teljesen elvarázsolt, melynek lehet, hogy csak egyszerűen a jó időben jó helyen eset lehetett a titka - ki tudja. Mindenesetre imádtam a könyv viktoriánus hangulatát, angol humorát és szerethető karaktereit, akik egyébként a megoldásra váró rejtély mellett rengeteg pluszt adtak a könyvhöz. Úgyhogy nem volt kérdés számomra, hogy a sorozat következő magyarul megjelenő részére is kíváncsi leszek, ami a sorban ugyan az ötödik volt - hogy miért pont azzal folytatta a kiadó, azt sajnos nem tudom -, mindenesetre annak ellenére, hogy a sorozat minden kötete önálló detektívtörténetként is megállja a helyét, én azért mégiscsak jobban szerettem volna sorban olvasni őket. 

A könyv középpontjában egy irodalmi kör áll, melynek tagjai őfelsége uralkodásának jubileumi ünnepét költői versennyel kívánták emlékezetessé tenni. Az eredményhirdetésre egy nagyszabású bálon került sor, amire Witherspoon felügyelő is hivatalos volt. Ám mielőtt az eredményhirdetés megtörtént volna és a felügyelő is mélyebb beszélgetésbe bonyolódhatott volna bájos partnerével, Hannah Grenwooddal – aki egyébként egy igen gáncsoskodó és kellemetlen nőszemély volt, nem mellesleg az irodalmi kör kevésbé kedvelt tagja – az erkélyről késsel a hátában a vendégek közé zuhan. A felügyelőnek fogalma sincs, hogy ki lehetett a tettes. Természetesen sorra hallgatja ki a vendégeket és a személyzetet, miközben az okos és csavaros eszű házvezetőnője Mrs. Jeffries ismét megpróbálja a háttérben felgöngyölíteni a rejtély. A feladat nem könnyű, de szerencsére most is a felügyelő segítségére van eszes házvezetőnője és vele együtt a ház egész népe; a szakács, a szobalány, a kocsis, a lovászfiú és még a szomszéd ház inasa is, úgyhogy a siker a könyv végére borítékolható.

Ez a kötet érezhetően jobban sikerült az előzőnél, a történetvezetését sokkal letisztultabbnak és átgondoltabbnak éreztem. Ráadásul a gyilkos kilétére is nehezebben lehetett rájönni, kinek motivációja tényleg meglepetést okozott számomra. Brightwell karakterei most is elbűvölőek és roppant szórakoztatóak voltak. Remek volt látni, hogy micsoda fejlődésen mentek keresztül - karakterüket határozottan kiegyensúlyozottabbnak éreztem a korábbiakhoz képest. Ráadásul ebben a részben a felügyelő sem volt annyira bugyuta, bár én az első részben is nagyon élveztem, ahogy Mrs. Jeffries az ártatlannak tűnő kérdéseivel hogyan próbálta finoman a jó irányba terelgetni őt. Ó, és a kocsis múltjával kapcsolatos titkokat és a szobalánnyal való bimbózó kapcsolatát is muszáj megemlítenem, mely apróságok csak még színesebbé és élvezetesebbé tetették a történetet. 
Szóval nekem ez a rész is nagyon tetszett. Jó stílusban írt, gyorsan olvasható, nagyszerű kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt, melynek a végére érve magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem a könyv remek hangulatát és hamisítatlan angol humorát. Úgyhogy aki egy halál könnyed, humoros és régimódi krimire vágyik annak nyugodt szívvel ajánlom Mrs. Jeffries detektívtörténeteit. Biztos nem fog csalódást okozni.

"Witherspoon kezdett kicsit fölengedi a feszélyezettségből. Lehet, hogy rálelt a hölgyekkel való beszélgetés fortélyára? Talán az őket érdeklő témában kell kérdéseket feltenni nekik." 

Értékelés: 4.5/5 

Kiadó: Lettero 

Eredeti cím: Mrs Jeffries On The Ball 

Sorozat: Mrs. Jeffries (36 részes)

Oldalszám: 280 

tovább olvasom Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries és a gyilkos bál (Mrs. Jeffries 5.)

Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries és a halott orvos (Mrs. Jeffries 1.)

Ha fél évvel ezelőtt, valaki megkérdezte volna tőlem, hogy vajon milyen műfajt takar a cozy mystery elnevezés, csak néztem volna, mint Rozi a moziban. Akkor még gőzöm sem volt arról, hogy milyenek lehetnek az ilyen stílusú könyvek, habár már javában dübörgött nálunk M. C. Beaton angol nyelvű írónő nagy sikerű sorozata az Agatha Raisin, amiről természetesen már sokat hallottam, de e kettőt, valahogy akkor még nem illesztettem össze. Mára azonban már kellőképp képbe kerültem ahhoz, hogy bizton állíthassam magamról, hogy e műfaj rajongója lettem, annak ellenére, hogy bár még csak két könyvet olvastam ebben a kategóriában (jelen posztom tárgyát és Rita Mae Brown: Bárcsak itt lennél c. regényét), de feltett szándékom, hogy az idén mindenképp bővítem majd a sort.

A fent említett műfajba tartozó Mrs. Jeffries és a halott orvos egy nagyon hangulatos történelmi regénysorozat, amely a viktoriánus Londonban játszódik. A történetben egy talpraesett házvezetőnő és az irányítása alatt álló négytagú személyzet nyújt titokban segítséget gazdájuknak, a Scotland Yardnál dolgozó Witherspoon felügyelőnek. Witherspoon felügyelő egy régi vágású, kedves és rendkívül jószívű, talpig úriember, aki sikeres a rá bízott bűntények megoldásában, melynek köszönhetően mindenki úgy hiszi róla, hogy vág az esze, mint a borotva, ám az igazság az, hogy nála ostobább és tompább agyú felügyelőt még nem hordott a hátán a föld. De mindennek természetesen ő nincs tudatában (boldogok a lelki szegények, ugye), mivel Mrs. Jeffries - a felügyelő saját, külön bejáratú házvezetőnője, titkos fegyvere -, a háttérben mindig úgy segít neki megoldani a legbonyolultabbnak tűnő gyilkossági ügyet is, hogy a felügyelőnek gőze sincs arról, hogy ő bizony a nyomozás egész ideje alatt végig terelgetve volt.  A sorozat első részében egy közismert orvos Dr. Slocum rejtélyes halálának a körülményeit kell kibogoznia a szereplőknek, akinek a vesztét minden jel szerint gombamérgezés okozta. És mivel a gomba az áldozat levesében volt, így ki más is lehetne az első számú gyanúsított, mint a szakácsnő. Az ügy azonban természetesen nem ilyen egyszerű, bármennyire is szeretné azt hinni a mi kedves felügyelőnk, és ezt Mrs. Jeffries is nagyon jól tudja.

Minden embert (vagy legalábbis majdnem mindegyiket, és ezt őszintén remélem) megáldott az Úr valamilyen különleges képességgel. Mrs. Jeffries tudása abban rejlett, hogy maguktól megnyíltak előtte az emberek. Olyan dolgokat mondtak el neki, amiket másoknak soha, és Mrs. Jeffries tudta ezt. Pedig semmi különleges nem volt benne, csupán a kedvesen hétköznapi megjelenésétől, a kissé pufók alakjától, és az együttérzést tükröző szemétől gondolták róla, hogy benne mindenképp meg lehet bízni. Tudjátok, olyan volt ő mindenkinek, mint egy jóindulatú nagynéni, barátnő, vagy szerető nővér, akinek a kedves mosolyától és pár jó szavától dőlni kezd belőlünk a szó. Nos, elsősorban ezen képessége miatt is kezdett el Mrs. Jeffries bűnügyek felderítésével foglalkozni, no meg mert százszor izgalmasabbnak találta a háztartási munkák fárasztó egyhangúságánál. Az pedig, hogy a férje halála után - aki egyébként szintén rendőr volt - épp a felügyelő alkalmazásában kötött ki, mindkettőjük számára óriási szerencsének bizonyult.

A könyv irtó gyorsan olvastatta magát, ami persze nem volt nehéz, tekintve, hogy nem egy hosszú és fajsúlyos műről van szó, amit semmiképp sem negatívumként említek, hiszen aki pont egy ilyen könnyed darabra vágyik - mint ahogyan azt én is tettem -, annak tökéletesen megfelel sőt! Én például rendkívül jókat mosolyogtam magamban azon, ahogy Mrs. Jeffries nagyon ügyesen a háttérből manipulálta az ártatlannak tűnő kis kérdéseivel a felügyelőt, és ahogy rávezetve őt a bűntény megoldásának kulcsára. Roppant szórakoztatónak találtam, hogy a célja elérése érdekében mindenkor készen állt egy kis "terepi munkára" - bámulatos mód mindig megtalálta a módját (pl. egy véletlenül otthon felejtett óra vagy szivar kapcsán, amit feltétlenül a felügyelő után kellett vinnie), hogy személyesen is egy kicsit körbeszimatolhasson a gyilkosság helyszínén.

Szóval én kimondhatatlanul élveztem a könyv olvasását, Mrs. Jeffries logikája és hihetetlen megfigyelőképessége, amely segítségével képes volt minden apró részletet észrevenni és magában elraktározni, hogy aztán a végén a kirakós mindegy egyes darabját szépen a helyére illessze engem meggyőzött. A ház személyzetét - a szakácsnőt, a szobalányt, a kocsist és a lovászfiút - pedig rögtön a szívembe zártam, pláne, amikor láttam, hogy milyen lelkesen és önzetlenül segítenek gazdájukon, hogy az ne valljon kudarcot a munkájában. Az egyetlen dolog, ami kissé zavart és hiányérzetet hagyott maga után, hogy többször is elhangzott a könyvben, hogy ez már nem az első bűnügyi eset, amit Mrs. Jeffries segített megoldani a felügyelőnek, mely miatt kétszer is meg kellett néznem a neten, hogy valóban a sorozat első részét tartom-e a kezemben. De nem volt semmiféle tévedés, mert valóban ez volt a nyitó kötet, úgyhogy ezen apróságon túllendülve azt kell mondjam, hogy remek szórakozást nyújtott számomra a könyv. Kikapcsolt és gyakran megmosolyogtatott, melyek miatt mindenképp igényt tartok a folytatásokra is. 

A kérdés már csak az, hogy vajon mikor kaparinthatom meg őket. :)

Emily Brightwell

Ui.: Muszáj a könyv külleméről is pár szót szólnom, mert annyira egyben van az egész, annyira tökéletes, hogy amikor megláttam, szinte könnybe lábadt a szemem. A méretét tekintve kisebb, mint az átlagos, épp akkora, hogy egy női kézitáskában könnyen elférjen, ráadásul keménytáblás és nem is túl vastag, mely tulajdonságoknak köszönhetően hihetetlenül jó kézbe venni, forgatni és olvasgatni, egyszerűen imádom! 

Értékelés: 5/5

Kiadó: Kulinária
Sorozat: Mrs. Jeffries (A sorozat jelenleg a 34. résznél tart)
Oldalszám: 256

tovább olvasom Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries és a halott orvos (Mrs. Jeffries 1.)