Rita Falk: Grízgaluska ​affér (Franz Eberhofer 4.)

Nincsenek megjegyzések
Ha valami könnyed és vidám kikapcsolódásra vágyom, akkor mostanában mindig Rita Falk Franz Eberhofer-sorozata jut az eszembe. Ezért is nyúltam az előző három rész ismeretében már biztos kézzel a folytatáshoz, mert tudtam, hogy az olvasása közben biztos részese lehetek majd néhány perc vidám szórakozásnak. Meg aztán ebben a nagy hőségben, amikor egyszerűen képtelen vagyok bármiféle komolyabb és elgondolkodtatóbb olvasmányt befogadni, ez tűnt a legjobb választásnak, ami - mint mindig - most sem okozott csalódást. 

Ebben a kötetben Franznak rosszul áll a szénája, merthogy a sokak által - és ebbe Franz is beletartozik – gyűlölt landsuthi rendőrség főnökét holtan találják. Sajnos a gyilkos fegyver éppen Franz bajor bicskája volt, így ő lesz az ügy első számú gyanúsítottja. Szorongatott helyzetéből az egyetlen kiút számára, ha a komótosan nyomozgató kollégái helyett a saját kezébe veszi a bűntény felderítését, aminek a társai szakmai hozzáértését elnézve azonnal hozzá is lát. 

Természetesen a történet most sem teljes egészében a bűnügyre összpontosított, hanem java részt a karakterekre és az őket körülvevő eseményekre. Ebben a kötetben meglepő mód egy nagyon kedves és szívhez szóló részt írt az írónő, amely a Nagyi és az ő régi szerelmének újratalálkozásáról szólt. Mivel a Nagyi a szívem csücske, így nekem ez a rész nagyon tetszett, megható, érdekes és kicsit szentimentális volt, érdekes színfoltja a regénynek, amiben mellesleg mintha a megszokottnál most kissé több lett volna a dráma.

Egyébként a bűntény megoldása újfent nagyon szórakoztató volt, Rudi, Wolfi, Stimmel, Flötzinger na és persze az egész Eberhofer család mind-mind sokat adtak a könyv hangulatához. Meg aztán az előző kötetekhez hasonlóan hülyeségben és humorban sem volt hiány. Őszintén szólva mindig elképedek, hogy ez a Franz mennyire bunkó és önző módon tud viselkedni másokkal szemben. Érthetetlen számomra hogy képes a saját igényeit mindig előtérbe helyezni, még akkor is, ha az történetesen a barátnőjével való kapcsolatára vagy a munkája rovására megy.  Ám ami a legfurább az egészben, hogy ez miatt valahogy mégsem tudok rá haragudni.

Mondjuk azért Flötzinger és Franz félrelépésének nem nagyon örültem. Annak meg pláne nem, hogy mindezt sértetlen bőrrel úszták meg. Azt pedig minden nő nevében kikérem magamnak, hogy bármilyen külföldi úttal – legyen az akár a szerelmesek városa, Párizs - le lehetne kenyerezni bennünket egy-egy félrelépés miatt. Még szerencse, hogy ezt a sorozatot egy percig sem lehet komolyan venni, mert ha azt tenném, az bizony nagyon fájna.
Szóval a negyedik rész is hozta a papírformát a megszokott karakterekkel és történettel, nem emelkedett ki a sorból, sőt, mintha ez a hülye Eberhofer most még bunkóbban viselkefett volna Susival mint korábban, ami nekem nem nagyon tetszett - mi nők, tartsunk össze -, úgyhogy ez a rész annyira nem is lopta be magát a szívembe. Míg az elején kissé sajnáltam, hogy milyen kis vékonyka ez a könyvecske, a kétharmadánál már nem bántam, hogy hamar a végére értem, mert vicces meg jó fej ez a Franz, de azért a jóból is megárt a sok.

Összességében azonban nem tagadom, ismét egy nagyon könnyed és humoros olvasmányban volt részem, ami ugyan nem dolgoztatta meg az agytekervényeimet, ellenben irtó jól esett ebben az őrült nagy melegben. Biztos vagyok benne, hogy akinek az első három rész bejött, ebben sem fog csalódni.


A sorozat nálunk eddig megjelent részei:

1. Télikrumplimobóc
2. Gőzgombóc Blues
3. Sertésfej al dente



Kiadó: Magistra
Eredeti cím: Grießnockerlaffäre

Fordította: Balla Judit
Oldalszám: 256

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése