Mandy Baggot: Szingliként ​a nyárba

Bármennyire szeretni akartam ezt a könyvet, sajnos nem sikerült egymásra találnunk. Csakis mazochista énemnek köszönhetően tudtam végig szenvedni magam rajta, amit irtózatosan sajnálok, mert az alapötlet - bármilyen klisésen is hangzik - szerintem nem lett volna rossz, hiszen olvastam már ennél egyszerűbb sztorit is, amit képtelen voltam letenni. És a helyszínnel sem volt semmi problémám, mert ugye mégiscsak Korfuról van szó, amiről nekem rögtön a napsütés, a tengerpart, a pálmafák, a homok, a hangulatos tavernák és a különleges görög ételek jutnak az eszébe. Szóval ilyen adottságokkal tényleg egy szuper jó romantikus történet lehetett volna… Csak az a volna ott ne volna.

Merthogy a sztori megvalósítása, a szereplők jelleme, az írónő stílusa, a lassú történetvezetés és a néhol előbukkanó, számomra már-már erőltetettnek tűnő humor, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Hiába próbáltam a regény pozitívumaira koncentrálni, amit leginkább a csodálatos helyszínek és a görög esküvői szokásokról szóló apró információk adtak, a negatívumokkal szemben mindezek jócskán alul maradtak.  Na, de nézzük, hogy miről is szól a történet.

A munkamániás Tess, miután kikosarazza kérőjét, csapot-papot otthagyva elutazik legjobb barátnőjével – akit viszont a barátja hagyott cserben - Korfu szigetére egy hetes csajos vakációra. A két lány férfimentes nyaralást tervez, ám amikor megjelenik a színen Andrasz és családja, mindez dugába dől. Andraszt az anyja állandóan ki akarja házasítani, ezért, hogy a folytonos szekálást megússza, alkut köt Tess-szel: ha eljátssza a barátnője szerepét, és így sikerül kivédeniük anyja kerítőnői próbálkozásait, cserébe korlátlan internet-hozzáférést és egy laptopot biztosít a számára. Tess belemegy a játékba, ám egy idő után a kapcsolatuk több lesz, mint egyszerű szerepjátszás.

A legnagyobb problémám a szereplőkkel volt, ugyanis egyiküket sem sikerült megkedvelnem. Hősnőnk, Tess például kifejezetten idegesített, Andrasz anyjáról pedig jobb nem is beszélni. Tess, már a könyv legelején, amikor bunkó módon legombolta magáról aktuális udvarlóját, aki bő öt hét után meg akarta kérni a kezét (na igen, azért ez is megérne egy misét), beszedte nálam az első rossz pontját. Ám amikor a tengerparton sétálva azon agyalt, hogy a csupasz lábujjait a homokba süllyessze-e, mert idézem: „… ő még sose tett ilyet. Mindig van rajta cipő.” visszavonhatatlanul kiesett nálam a pixisből.

Ám még mielőtt teljesen elvenném bárkinek is a kedvét e könyvtől, el kell mondanom, hogy úgy kb. a felétől kezdenek megváltozni a dolgok. Tess kisebb jellemfejlődésen megy át, ami mindenképp az előnyére szolgált. Közösségimédia-függősége – ami szintén irtózatosan irritált a könyv elején - kezdett alább hagyni és egyre kevesebb kényszert érzett arra vonatkozóan is, hogy pasis képeket posztoljon a Facebook és az Instagram oldalán. Szóval igazából jó irányba fejlődött Tess, de az a sok szemforgatós döbbenet, amit a könyv elején okozott, sajnos nem tudtam elfelejteni neki.

És hogy akkor mégis, mi tartott a könyv mellett?

Nos, a szereplők között kialakuló kapcsolatról tulajdonképpen semmi rosszat nem tudok mondani. Tess és Andrasz szép fokozatosan ismerték és nyíltak meg egymás előtt. Ennek köszönhetően volt egy-két olyan romantikus pillanat, szerelmi vallomás és édes összebújás, ami tetszett és amivel nekem egy gyengécske regényt is simán el lehet adni - és voltaképp ezek a részek mentették meg a totális csalódásnak való megbélyegzéstől számomra a könyvet.

Roppant sajnálom, hogy ennyire nem jött be nekem ez a kötet. Túlzás lenne azt állítanom, hogy végig unatkoztam rajta, de tény, hogy csak alig-alig tudtam belemerülni a történetbe, és a cselekmény sem sodort igazán magával. Pedig a fülszövege és a csodás borítója alapján teljesen azt  hittem, hogy ez nekem íródott - de tévedtem.

Kiadó: Tericum

Eredeti cím: Single for the Summer
Oldalszám: 320